A Kúria Pfv.21396/2013/5. számú precedensképes határozata kártérítés tárgyában. Bírók: Almásy Mária, Havasi Péter, Udvary Katalin

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék P.26990/2010/49., Fővárosi Ítélőtábla Pf.22260/2012/6., *Kúria Pfv.21396/2013/5.* (BH 2014.8.244)

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Pfv.III.21.396/2013/5.szám

A Kúria a Magyar György és Társai Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Magyar György ügyvéd) által képviselt I.r. és II.r. felpereseknek a dr. Kovács Szabolcs László és dr. Engert Christian ügyvédek által képviselt alperes ellen kártérítés megfizetése iránt a Fővárosi Törvényszék előtt 34.P.26.990/2010. szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Ítélőtábla 9.Pf.22.260/2012/6. számú közbenső ítéletével elbírált perében a jogerős közbenső ítélet ellen az alperes által 60. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán a 2014. február 19. napján megtartott tárgyaláson meghozta a következő

k ö z b e n s ő í t é l e t e t:

A Kúria a jogerős közbenső ítéletet hatályában fenntartja.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg 15 napon belül a felpereseknek 30.000 (harmincezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget, továbbá térítsen meg az államnak külön felhívásra 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Ez ellen a közbenső ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

Az alperes az üzemeltetésében álló, az a-i gyártelepen lévő X. számú (perbeli) vörösiszap-tározó tulajdonjogát az 1997. július 11-én kötött privatizációs szerződéssel szerezte meg. E szerződésben az alperest környezetvédelmi okból résfal építésére kötelezték, amely elkészült. A kazettába a vörösiszap betöltése 1998-ban kezdődött. 2010. október 4-én 12 óra 10 perckor a tározó gátfala átszakadt és a tározóból kizúduló vörösiszap elárasztotta a környező településeket, a felperesek kolontári lakóingatlanát és a mezőgazdasági ingatlanát. A katasztrófa következtében életét vesztette az I.r. felperes édesanyja; a lakóingatlan, a benne lévő ingóságok használhatatlanná váltak, a növényi kultúra elpusztult.

A felperesek a keresetükben az ezzel összefüggő vagyoni és nem vagyoni káraik megtérítésére kérték az alperes kötelezését a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény (Kvtv.) 103. §-ának (1) bekezdése, a Ptk. 345. §-ának (1) bekezdése és 355. §-ának (1) bekezdése alapján. Jogi álláspontjuk szerint az alperes a veszélyes anyag kezelésével és tárolásával környezetveszélyeztető tevékenységet folytatott, amellyel a környezetet súlyosan károsította. E tevékenység a Kvtv. 103. §-ának (1) bekezdésétől függetlenül is veszélyes üzemnek minősül, ezért az alperes objektív kártérítési felelőssége fennáll.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Vitatta, hogy a vörösiszap tárolása fokozott veszéllyel járó tevékenység, az általános kártérítési szabályok szerint pedig azért nem felel, mert az üzemeltetés során jogellenes magatartást nem tanúsított, a jogszabályokat, hatósági előírásokat betartotta, a karbantartást megfelelően elvégezte. Utalt a katasztrófa elháríthatatlan külső okaként a szélsőséges időjárásra, a nagy mennyiségű csapadékra, a szeizmikus mozgásokra, valamint a résfal megépítéséből eredően a víz szivárgásának akadályoztatottságára is. A gátanyag rideg törése az alperes szerint objektíve elháríthatatlan volt.