BH 2014.8.244 A vörösiszap-tározó gátfalának átszakadása következtében keletkezett károkért az üzembentartó a veszélyes üzemi felelősség szabályai alapján felel, mivel az emberi környezetet veszélyeztető tevékenységet folytatott [1959. évi IV. tv. (a továbbiakban: Ptk.) 345. § (1) bek.].

[1] Az alperes az üzemeltetésében álló gyártelepen lévő X. számú (perbeli) vörösiszap-tározó tulajdonjogát az 1997. július 11-én kötött privatizációs szerződéssel szerezte meg. E szerződésben az alperest környezetvédelmi okból résfal építésére kötelezték, amely elkészült. A kazettába a vörösiszap betöltése 1998-ban kezdődött.

[2] 2010. október 4-én 12 óra 10 perckor a tározó gátfala átszakadt és a tározóból kizúduló vörösiszap elárasztotta a környező településeket, a felperesek lakóingatlanát és a mezőgazdasági ingatlanát. A katasztrófa következtében életét vesztette az I. r. felperes édesanyja; a lakóingatlan, a benne lévő ingóságok használhatatlanná váltak, a növényi kultúra elpusztult.

[3] A felperesek a keresetükben az ezzel összefüggő vagyoni és nem vagyoni káraik megtérítésére kérték az alperes kötelezését a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Kvtv.) 103. § (1) bekezdése, a Ptk. 345. § (1) bekezdése és 355. § (1) bekezdése alapján.

[4] Jogi álláspontjuk szerint az alperes a veszélyes anyag kezelésével és tárolásával környezetet veszélyeztető tevékenységet folytatott, amellyel a környezetet súlyosan károsította. E tevékenység a Kvtv. 103. § (1) bekezdésétől függetlenül is veszélyes üzemnek minősül, ezért az alperes objektív kártérítési felelőssége fennáll.

[5] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Vitatta, hogy a vörösiszap tárolása fokozott veszéllyel járó tevékenység, az általános kártérítési szabályok szerint pedig azért nem felel, mert az üzemeltetés során jogellenes magatartást nem tanúsított, a jogszabályokat, hatósági előírásokat betartotta, a karbantartást megfelelően elvégezte. Utalt a katasztrófa elháríthatatlan külső okaként a szélsőséges időjárásra, a nagy mennyiségű csapadékra, a szeizmikus mozgásokra, valamint a résfal megépítéséből eredően a víz szivárgásának akadályoztatottságára is. A gátanyag rideg törése az alperes szerint objektíve elháríthatatlan volt.

[6] Az elsőfokú bíróság a közbenső ítéletében megállapította az alperes kártérítési felelősségét a gyártelepén található X. számú vörösiszap-tározó gátfalának 2010. október 4-én történt átszakadása következtében a felpereseket ért károk vonatkozásában.

[7] Az elsőfokú bíróság tanúkat hallgatott meg, pergazdaságossági okból a más ügyekben beszerzett szak-értői véleményeket is a per tárgyává tette. Figyelembe vette a Nemzeti Nyomozó Iroda megbízásából az ISZKI és a BME Geotechnikai Tanszéke, valamint L. Gy. környezetvédelmi szakértő által készített szakvéleményt is, illetőleg a 34.P.26.768/2010. számú perben beszerzett szakvéleményeket. A szakvéleményeket nem tartotta aggályosnak amiatt, hogy az alperes megbízásából a magánszakvéleményt annak a tanszéknek a vezetője készítette, amely eseti szakértőként a perben bevonásra került.

[8] Az elsőfokú bíróság indokolása szerint az alperes tevékenysége a katasztrófa előtt a környezetet terhelte, veszélyeztette, a veszélyes üzemi felelőssége a Kvtv. speciális rendelkezései és a Ptk. általános veszélyes üzemi felelősségre irányadó szabályai alapján is megállapítható.

[9] A felelősség alól az alperes magát kimenteni nem tudta, mert nem bizonyította, hogy a kárt a veszélyes üzemi tevékenységen kívül álló elháríthatatlan ok okozta.

[10] Az elsőfokú bíróság szerint az altalajban kúszásos, a gátanyagban rideg törés következett be. A gátszakadás rendkívül összetett jelenség volt, számos tényező kedvezőtlen összejátszása idézte elő, amelyeket az elsőfokú bíróság felsorolt és a kimentés kö-rében vizsgálta. A csapadék mennyiségének növekedése külső ok, azonban a tározó tetején lévő folyadék szintjének a működéssel kapcsolatos növekedése, a magas lúgtartalom miatt a talajban bekövetkezett folyamatok a veszélyes üzemi tevékenység körébe tartozó okok. Ilyennek minősülnek továbbá az összes tervezési, kivitelezési, építési hiányosságok.

[11] Az elsőfokú bíróság utalt arra, hogy a veszélyes üzem körébe a létesítmény tervezése, építése is beletartozik. A szakértői vélemények alapján bizonyítottak voltak a katasztrófa bekövetkezésével oksági kapcsolatban álló tervezési, építési hibák. A csurgalékvíz árok tekintetében a szakértői vélemények egyezően állították, hogy karbantartási hiányosságokat feltételezve a katasztrófa megfelelő karbantartás mellett is bekövetkezett volna.

[12] Az elsőfokú bíróság részletezte azokat a tevékenységeket, amelyekkel a katasztrófa megelőzhető lehetett volna. Szükségesnek tartotta olyan monitoring rendszer működtetését, amely alkalmas a gát aktuális állapotának felmérésére. E körben az elvárhatósági mérce nem igazodhat a jogszabályi vagy hatósági kötelezéshez, figyelemmel a tárolt anyag veszélyességére is. Nem volt akadálya a védőgát rendszer kiépítésének sem.

[13] Mindezekre tekintettel az alperes köteles a kárt megtéríteni a Ptk. 355. § (1) bekezdése és a Kvtv. 101. § (2) bekezdésének d) pontja alapján is.

[14] Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság a közbenső ítéletében az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét azzal a pontosítással hagyta helyben, hogy az I. és II. r. felpereseket megilleti a jogosultság arra, hogy az alperestől a gyártelepén található X. számú vörösiszap-tározó gátfalának 2010. október 4-én történt átszakadásával okozati összefüggésben felmerült káraik megtérítését követeljék.

[15] A másodfokú bíróság szerint miután a felperesek a tárgyi felelősség alkalmazhatóságát a Kvtv. 103. § (1) bekezdésére alapították, a környezetveszélyeztető tevékenységet kellett vizsgálni, ez pedig bizonyított volt a perben függetlenül attól, hogy a vörösiszap tárolása egyébként mennyiben minősül fokozottan veszélyes tevékenységnek.

[16] A másodfokú bíróság kiemelte, hogy a szakértők - beleértve az alperes által megbízott szakértőt is - egyező értelmezése szerint a katasztrófa bekövetkezését a magas lúgtartalmú tárolt anyag és az altalaj kölcsönhatásaként a gravitáció hatására kialakult kémiai folyamat és ebből eredően a talajszerkezet megváltozása okozta, minden egyéb októl függetlenül, ezért azoknak a kereset elbírálása szempontjából nincs jelentősége. A többi okkal kapcsolatos szakértői ellentmondások tisztázása szükségtelen.

[17] Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság mellőzte az elsőfokú közbenső ítélet indokolásából azokat a megállapításokat, amelyek a kationcsere hatásaként a talajban lezajlott nyírószilárdság csökkenésén túl a káreseményhez vezető okok műszaki tartalmára, az ahhoz kapcsolódó következtetésekre, a kár elhárításának lehetőségére vonatkoztak.

[18] Az alperes felülvizsgálati kérelme a jogerős közbenső ítélet hatályon kívül helyezése mellett elsődlegesen az elsőfokú bíróságot, másodlagosan a másodfokú bíróságot új eljárásra utasító, harmadlagosan pedig a keresetet elutasító döntés meghozatalára irányult. Álláspontja szerint a vörösiszap tárolása a Kvtv. rendelkezései szerint nem minősül a környezet terhelésének, igénybevételének.