62014CJ0509[1]

A Bíróság ítélete (hatodik tanács), 2015. november 26. Administrador de Infraestructuras Ferroviarias (ADIF) kontra Luis Aira Pascual és társai. ATribunal Superior de Justicia de la Comunidad Autónoma del País Vasco (Spanyolország) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem. Előzetes döntéshozatal iránti kérelem - 2001/23/EK irányelv - 1. cikk, (1) bekezdés - Vállalkozások átruházása - A munkavállalók jogainak védelme - A kedvezményezett munkavállalók átvételére irányuló kötelezettsége - Közszolgáltatást ellátó közvállalkozás - A szolgáltatásnak közszolgáltatások nyújtására irányuló szerződés alapján, másik vállalkozás által történő nyújtása - Arra vonatkozó döntés, hogy e szerződést annak lejártát követően nem hosszabbítják meg - Gazdasági egység identitásának megtartása - Alapvetően a felszereléseken alapuló tevékenység - Az alkalmazottak átvételének elmaradása. C-509/14. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (hatodik tanács)

2015. november 26. ( * )

"Előzetes döntéshozatal iránti kérelem - 2001/23/EK irányelv - 1. cikk, (1) bekezdés - Vállalkozások átruházása - A munkavállalók jogainak védelme - A kedvezményezett munkavállalók átvételére irányuló kötelezettsége - Közszolgáltatást ellátó közvállalkozás - A szolgáltatásnak közszolgáltatások nyújtására irányuló szerződés alapján, másik vállalkozás által történő nyújtása - Arra vonatkozó döntés, hogy e szerződést annak lejártát követően nem hosszabbítják meg - Gazdasági egység identitásának megtartása - Alapvetően a felszereléseken alapuló tevékenység - Az alkalmazottak átvételének elmaradása"

A C-509/14. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Tribunal Superior de Justicia de la Comunidad Autónoma del País Vasco (Baszkföld autonóm közösségének legfelsőbb bírósága, Spanyolország) a Bírósághoz 2014. november 13-án érkezett, 2014. szeptember 9-i határozatával terjesztett elő az előtte

az Administrador de Infraestructuras Ferroviarias (ADIF)

és

Luis Aira Pascual,

az Algeposa Terminales Ferroviarios SL,

a Fondo de Garantía Salarial között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (hatodik tanács),

tagjai: F. Biltgen (előadó), a tizedik tanács elnöke, a hatodik tanács elnökeként eljárva, A. Borg Barthet és S. Rodin bírák,

főtanácsnok: E. Sharpston,

hivatalvezető: A. Calot Escobar,

tekintettel az írásbeli szakaszra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- a spanyol kormány képviseletében M. J. García-Valdecasas Dorrego, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Bizottság képviseletében J. Rius és M. Kellerbauer, meghatalmazotti minőségben,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a munkavállalók jogainak a vállalkozások, üzletek vagy ezek részeinek átruházása esetén történő védelmére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2001. március 12-i 2001/23/EK tanácsi irányelv (HL L 82., 16. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 4. kötet, 98. o.) 1. cikke (1) bekezdésének értelmezésére vonatkozik.

2 Ezt a kérelmet az Administrador de Infraestructuras Ferroviarias (ADIF) által Aira Pascuallal, a Fondo de Garantía Salariallal (bérgarancia-alap) és az Algeposa Terminales Ferroviarios SL-lel (a továbbiakban: Algeposa) szemben indított jogvita keretében terjesztették elő, amelynek tárgya a gazdasági okokból végrehajtott, Aira Pascualt is érintő csoportos létszámcsökkentés.

Jogi háttér

Az uniós jog

3 A 2001/23 irányelv egységes szerkezetbe foglalja az 1998. június 29-i 98/50/EK tanácsi irányelvvel (HL L 201., 88. o.) módosított, a munkavállalók jogainak a vállalkozások, üzletek vagy ezek részeinek átruházása esetén történő védelmére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1977. február 14-i 77/187/EGK tanácsi irányelvet (HL L 61., 26. o.).

4 A 2001/23 irányelv1. cikkének (1) bekezdése így rendelkezik:

"a) Ezt az irányelvet kell alkalmazni valamely vállalkozás, üzlet vagy ezek egy részének más munkáltató részére szerződés alapján történő átruházása vagy összefonódása esetén [helyesen: szerződés vagy egyesülés alapján történő átruházása esetén].

b) Az a) albekezdésnek és ennek a cikknek a további rendelkezései tárgyában, ezen irányelv értelmében akkor jön létre átruházás, ha olyan gazdasági egység kerül átruházásra, amely megtartja identitását, azaz az erőforrások olyan szervezett csoportja marad, amelynek célja, hogy fő vagy kiegészítő gazdasági tevékenységet folytasson.

c) Ezen irányelvet kell alkalmazni a köz- és magántulajdonban álló, gazdasági tevékenységet folytató vállalkozásokra, tekintet nélkül arra, hogy működésük nyereség elérését célozza, vagy sem. A közigazgatási szervek igazgatási átszervezése vagy a közigazgatási funkcióknak a közigazgatási szervek közötti átadása nem minősül az ezen irányelv szerinti átruházásnak. Ezen irányelvet kell alkalmazni a köz- és magántulajdonban álló, gazdasági tevékenységet folyató vállalkozásokra, tekintet nélkül arra, hogy működésük nyereség elérését célozza, vagy sem".

5 Az említett irányelv 2. cikkének (1) bekezdése kimondja: "Ennek az irányelvnek az alkalmazásában: [...]"

a) átadó: minden olyan természetes vagy jogi személy, akinek, illetve amelynek az 1. cikk (1) bekezdése szerinti átruházás következtében tulajdonosi minősége megszűnik a vállalkozás, üzlet vagy ezek egy része tekintetében;

b) kedvezményezett: minden olyan természetes vagy jogi személy, aki, illetve amely az 1. cikk (1) bekezdése szerinti átruházás következtében tulajdonossá válik a vállalkozás, az üzlet vagy ezek egy része tekintetében;

6 Ugyanezen irányelv 3. cikke (1) bekezdése első albekezdésének szövege az alábbi:

"Az átadót megillető, az átruházás napján fennálló munkaszerződésből vagy munkaviszonyból eredő jogok és kötelezettségek az ilyen átruházásból eredően átszállnak a kedvezményezettre".

7 A 2001/23 irányelv 4. cikke (1) bekezdése első albekezdésének értelmében:

"A vállalkozás, üzlet vagy ezek egy részének átruházása önmagában nem teremt jogalapot az átadó vagy a kedvezményezett általi elbocsátásra. Ez a rendelkezés nem akadályozza az olyan elbocsátásokat, amelyeknek oka gazdasági, műszaki vagy szervezeti jellegű, és a munkaerő tekintetében változásokat eredményez".

A spanyol jog

8 A gazdasági egységek átruházása esetén az alkalmazottak tekintetében irányadó szabályokat a munkavállalók jogállásáról szóló törvény módosított szövegének elfogadásáról szóló, 1995. március 24-i 1/1995 királyi törvényerejű rendeletnek (Real Decreto Legislativo 1/1995 por el que se aprueba el texto refundido de la Ley del Estatuto de los Trabajadores, BOE 75. sz., 1995. március 29., 9654. o.) a 2001. július 9-i 12/2001 törvénnyel módosított változata (BOE 164., 2001. július 10, 24890. o., a továbbiakban: a munkavállalók jogállásáról szóló törvény) határozza meg.

9 A munkavállalók jogállásáról szóló törvény 44. cikkének (1) és (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

(1) Valamely vállalkozásnak vagy e vállalkozás valamely telephelyének vagy önálló termelőegységének az átruházása önmagában nem szünteti meg a munkaviszonyt; az új munkáltatóra a munkaszerződés és a szociális biztonság tekintetében az előző munkáltató jogai és kötelezettségei vonatkoznak - beleértve a nyugállománnyal kapcsolatos kötelezettségvállalásokat is - az alkalmazandó különös szabályozásban előírt feltételek mellett, illetve általánosságban az átadó által a kiegészítő szociális védelem területén vállalt valamennyi kötelezettséget is beleértve.

(2) A jelen cikkben foglaltak alkalmazásában vállalkozás jogutódlásának tekintendő egy olyan gazdasági egység átruházása, amely megtartja identitását, azaz az erőforrások olyan szervezett csoportja marad, amelynek célja, hogy fő vagy kiegészítő gazdasági tevékenységet folytasson".

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

10 Az ADIF közvállalkozás, amely intermodális közlekedési egységek kezelésére irányuló szolgáltatást végez a bilbaói állomáson (Spanyolország). E szolgáltatást a Renfe Operadorának nyújtja.

11 Egy, 2008. március 1-jén hatályba lépő, közszolgáltatások nyújtására irányuló szerződés értelmében az ADIF kiszervezte az említett szolgáltatás nyújtását, és azzal az Algeposát bízta meg. Az Algeposa e szolgáltatást az ADIF létesítményeiben és az ADIF tulajdonát képező darukkal látta el.

12 Az említett szerződést 48 hónapos időtartamra kötötték. Ezen időtartam leteltével a szerződést 2013. június 30-ig meghosszabbították.

13 2013 májusában az ADIF egyes alkalmazottait kiküldte az Algeposához, hogy azok e társaság alkalmazottainak körében képzésen vegyenek részt.

14 2013 júniusában az ADIF tájékoztatta az Algeposát arról, hogy 2013. június 30-tól nem szándékozik meghosszabbítani a szolgáltatási szerződést, mivel ezen időponttól kezdve az alapügy tárgyát képező szolgáltatást saját alkalmazottaival fogja nyújtani. Az ADIF azt is jelezte az Algeposának, hogy megtagadja a jogutódlást az utóbbi vállalkozás alkalmazottai felé fennálló jogai és kötelezettségei tekintetében.

15 Következésképpen az Algeposa gazdasági okokból csoportos létszámcsökkentést hajtott végre, amely több munkavállalót érintett, köztük L. Aira Pascualt, aki korábban az ADIF-fal kötött, közszolgáltatások nyújtására irányuló szerződés végrehajtásával volt megbízva.

16 2013. július 30-án L. Aira Pascual keresetet nyújtott be az ADIF-fal, a bérgarancia-alappal és az Algeposával szemben a Juzgado de lo Social no 10 de Bilbao (bilbaói 10. sz. munkaügyi bíróság) előtt azzal az indokkal. hogy az Algeposával kötött szerződés lejártakor az ADIF-nak kötelessége lett volna az Alposa helyébe lépni az alkalmazottakkal fennálló munkaviszonyok tekintetében. L. Aira Pascual szerint az alapügy tárgyát képező szolgáltatás nyújtásának az ADIF által történt közvetlen átvétele a munkavállalók jogállásáról szóló törvény 44. cikke értelmében vett vállalkozásátruházásnak tekinthető. Következésképpen L. Aira Pascual kérte, hogy a bíróság állapítsa meg a felmondás semmisségét, vagy másodlagosan állapítsa meg annak jogellenességét, és kötelezze az ADIF-ot arra, hogy őt visszahelyezze alkalmazottai sorába.

17 Az említett bíróság helyt adott L. Aira Pascual keresetének, és megállapította, hogy a felmondás jogellenes, továbbá kötelezte az ADIF-ot 28793,29 euró összegű kártérítésnek az érintett részére történő megfizetésére. L. Aira Pascualt ugyanakkor kötelezte arra, hogy az Algeposa által a munkaviszonyának megszüntetésére tekintettel kártérítés címén fizetett 9577,87 euró összeget térítse vissza.

18 Ugyanezen bíróság úgy ítélte meg, hogy az ADIF azzal, hogy megtagadta, hogy az Algeposa helyébe lépjen az L. Aira Pascuallal fennálló munkaviszony keretében, megszegte a 2001/23 irányelvvel összhangban értelmezett, a munkavállalók jogállásáról szóló törvény 44. cikkéből eredő kötelezettségeit. Ugyanis a vállalkozás átruházására került sor, mivel az alapügy tárgyát képező szolgáltatást továbbra is az annak szolgáltatásához szükséges tárgyi eszközökkel, ugyanazon ügyfélkör számára, ugyanazon létesítményekben nyújtják.

19 Az ADIF fellebbezést nyújtott be a Juzgado de lo Social no 10 de Bilbao (bilbaói 10. sz. munkaügyi bíróság) ezen ítélete ellen a Tribunal Superior de Justicia de la Comunidad Autónoma del País Vasco (Baszkföld autonóm közösségének legfelsőbb bírósága) előtt.

20 Ezen utóbbi bíróság úgy ítéli meg, hogy a Bíróság még nem foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy a vállalkozás átruházásának a 2001/23 irányelv értelmében vett fogalma magában foglalja-e azt az esetet, amikor valamely közszolgáltatás nyújtását közvetlenül átveszi az e szolgáltatást ellátó vállalkozás, amennyiben egyrészt e vállalkozás úgy dönt, hogy e szolgáltatás nyújtásához saját alkalmazottait veszi igénybe, és nem veszi át szerződéses partnerének az említett szolgáltatás nyújtásával korábban megbízott alkalmazottait, másrészt a felhasznált tárgyi eszközök, amelyek szükségesek az említett szolgáltatás nyújtásához, mindig is az említett vállalkozás tulajdonában álltak, amely vállalkozás azoknak az említett szolgáltatás megvalósítása során történő használatát előírta szerződéses partnere számára.

21 Ilyen körülmények között a Tribunal Superior de Justicia de la Comunidad Autónoma del País Vasco (Baszkföld autonóm közösségének legfelsőbb bírósága) úgy határozott, hogy felfüggeszti az eljárást, és az alábbi kérdést terjeszti a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra:

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről

22 Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a nemzeti bíróságok és a Bíróság között az EUMSZ 267. cikkel bevezetett együttműködési eljárás keretében a Bíróság feladata, hogy a nemzeti bíróságnak az előtte folyamatban lévő ügy eldöntéséhez hasznos választ adjon. Ennek érdekében adott esetben a Bíróságnak át kell fogalmaznia a feltett kérdéseket (Krüger-ítélet, C-334/95, EU:C:1997:378, 22. és 23. pont; Byankov-ítélet, C-249/11, EU:C:2012:608, 57. pont).

23 A jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keres választ, hogy a 2001/23 irányelv 1. cikkének (1) bekezdését akként kell-e értelmezni, hogy ezen irányelv hatálya alá tartozik az olyan helyzet, amikor egy, intermodális közlekedési egységek kezelésére irányuló gazdasági tevékenységet végző közvállalkozás e tevékenység végzésével közszolgáltatások nyújtására irányuló szerződés útján egy másik vállalkozást bíz meg, és e vállalkozás rendelkezésére bocsátja a tevékenységhez szükséges, tulajdonát képező infrastruktúrákat és felszereléseket, majd úgy dönt, hogy e szerződést ezen utóbbi vállalkozás alkalmazottainak átvétele nélkül megszünteti azzal az indokkal, hogy az említett tevékenységet immár ő maga végzi saját alkalmazottaival.

24 Az ekként átfogalmazott kérdés megválaszolása céljából meg kell jegyezni először is, hogy a 2001/23 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében ezt az irányelvet kell alkalmazni a köz- és magántulajdonban álló, gazdasági tevékenységet folytató vállalkozásokra, tekintet nélkül arra, hogy működésük nyereség elérését célozza, vagy sem.

25 A Bíróság megállapította, hogy pusztán az a tény, hogy az átvevő közjogi jogi személy, a jelen esetben egy önkormányzat, nem teszi lehetővé annak kizárását, hogy megvalósult 2001/23 irányelv hatálya alá tartozó átruházás (lásd ebben az értelemben: CLECE-ítélet, C-463/09, EU:C:2011:24, 26. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

26 Következésképpen az a tény, hogy az alapügyben szereplő jogi személy közszolgáltatást ellátó közvállalkozás, azt nem zárja ki a 2001/23 irányelv hatálya alól.

27 Másodsorban meg kell jegyezni, hogy a 2001/23 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében ezt az irányelvet kell alkalmazni valamely vállalkozás, üzlet vagy ezek egy részének más munkáltató részére szerződés vagy egyesülés alapján történő átruházása esetén.

28 E tekintetben a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy ugyanezen irányelv hatálya - anélkül, hogy fontos lenne annak ismerete, hogy a vállalkozást átruházták-e - kiterjed az összes esetre, amelyben szerződéses viszonyok keretében változás történik a vállalkozás vagy üzlet működtetéséért felelős természetes vagy jogi személyben, aki e tényből adódóan a munkáltatói kötelezettségeket a vállalkozásnál vagy üzletnél dolgozó alkalmazottakkal szerződésben rögzíti (lásd: Abler és társai ítélet, C-340/01, EU:C:2003:629, 41. pont; CLECE-ítélet, C-463/09, EU:C:2011:24, 30. pont).

29 A Bíróság azt is megállapította, hogy a 2001/23 irányelv hatálya alá tartozhat egy olyan helyzet, amikor valamely vállalkozás, amely helyiségeinek vagy azok egy részének a takarításával más vállalkozást bíz meg, úgy dönt, hogy megszünteti az ezen utóbbival kötött szerződést, és ettől kezdve maga látja el e munkákat (lásd ebben az értelemben: CLECE-ítélet, C-463/09, EU:C:2011:24, 31. pont).

30 Következésképpen nem zárható ki, hogy a 2001/23 irányelv hatálya alá tartozzon egy olyan helyzet, amikor egy, intermodális közlekedési egységek kezelésére irányuló gazdasági tevékenységet végző közvállalkozás e tevékenység végzésével közszolgáltatások nyújtására irányuló szerződés útján egy másik vállalkozást bíz meg, majd úgy dönt, hogy e szerződést, ezen utóbbi vállalkozás alkalmazottainak átvétele nélkül megszünteti azzal az indokkal, hogy az említett tevékenységet immár ő maga végzi saját alkalmazottaival.

31 Harmadszor hangsúlyozni kell, hogy ahhoz, hogy a 2001/23 irányelv alkalmazható legyen, 1. cikk (1) bekezdésének b) pontja értelmében az átruházásnak olyan gazdasági egységet kell érintenie, amely megtartja identitását, azaz az erőforrások olyan szervezett csoportja marad, amelynek célja, hogy fő vagy kiegészítő gazdasági tevékenységet folytasson.

32 Annak megállapításához, hogy e feltétel teljesül-e, a szóban forgó műveletet jellemző összes ténybeli körülményt együttesen kell figyelembe venni, amelyek között szerepel az érintett vállalkozás vagy üzlet típusa; az, hogy sor került-e tárgyi eszközök, azaz ingatlanok vagy ingóságok átruházására; az immateriális javak értéke az átvétel időpontjában; az, hogy sor került-e a vállalkozás új vezetője által a személyi állomány jelentős részének átvételére, az ügyfélkör átadására; az átruházás előtti és utáni tevékenységek hasonlóságának mértéke; e tevékenységek esetleges felfüggesztésének időtartama. Ezek az elemek azonban a szempontoknak csupán egy részét jelentik az összes felmerülő jelenség megítélése során, és emiatt nem lehet őket elszigetelten értékelni (lásd: Abler és társai ítélet, C-340/01, EU:C:2003:629, 33. és 34. pont; CLECE-ítélet, C-463/09, EU:C:2011:24, 34. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

33 Közelebbről a Bíróság úgy ítélte meg, hogy a nemzeti bíróságnak az adott műveletet jellemző ténybeli körülmények értékelése során tekintetbe kell vennie többek között a szóban forgó vállalkozás vagy üzlet típusát.

34 Következésképpen az, hogy mekkora jelentőséget kell tulajdonítani a 2001/23 irányelv értelmében vett átruházás megvalósulása egyes feltételeinek, szükségszerűen változik a szóban forgó vállalkozásban, üzletben vagy azok részeiben gyakorolt tevékenység, vagy akár a gyártási vagy termelési módszerek függvényében (lásd ebben az értelemben: Abler és társai ítélet, C-340/01, EU:C:2003:629, 35. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

35 Vitathatatlan, hogy a Bíróság kimondta e tekintetben, hogy egy olyan ágazatban, ahol a tevékenység alapvetően a munkaerőn alapul, valamely gazdasági egység identitása akkor tartható meg, ha ezen egység személyzetének lényeges részét nem veszi át az állítólagos kedvezményezett (lásd ebben az értelemben: CLECE-ítélet, C-463/09, EU:C:2011:24, 41. pont).

36 Mindazonáltal, olyan helyzetben, mint amely az alapügy tárgyát képezi, meg kell állapítani mindenekelőtt, hogy a szóban forgó gazdasági tevékenység, nevezetesen az intermodális közlekedési egységek kezelésére irányuló szolgáltatás, nem tekinthető alapvetően a munkaerőn alapuló tevékenységnek, mivel jelentős felszereléseket igényel.

37 Ugyanis, amint az kitűnik az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból, az Algeposával kötött, közszolgáltatások nyújtására irányuló szerződés keretében az ADIF az előbbi rendelkezésére bocsátotta daruit és helyiségeit, amelyek szükséges eszközöknek tűnnek az alapügy tárgyát képező tevékenység gyakorlásához. Ez a tevékenység tehát alapvetően a felszereléseken alapul.

38 Továbbá, ami azt a körülményt illeti, hogy az alapügy tárgyát képező tevékenység folytatásához szükséges tárgyi eszközök mindig is az ADIF tulajdonában voltak, emlékeztetni kell ara, hogy a jelen ítélet 28. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében az, hogy a tárgyi eszközöket átruházták-e, vagy sem, nem releváns a 2001/23 irányelv alkalmazása szempontjából.

39 E tekintetben a Bíróság kimondta, hogy az a körülmény, hogy az új vállalkozó által átvett tárgyi eszközök nem elődjének a tulajdonában álltak, azokat csupán a megbízó bocsátotta rendelkezésre, nem vezethet annak kizárásához, hogy az említett irányelv értelmében vett vállalkozásátruházás megvalósult (lásd ebben az értelemben: Abler és társai ítélet, C-340/01, EU:C:2003:629, 42. pont).

40 Következésképpen, amint azt az Európai Bizottság megjegyezte írásbeli észrevételeiben, a 2001/23 irányelv 1. cikke (1) bekezdése b) pontjának olyan értelmezése, amely kizárna ezen irányelv hatálya alól egy olyan helyzetet, amikor a szóban forgó tevékenység folytatásához szükséges tárgyi eszközök mindig is a kedvezményezett tulajdonában voltak, megfosztaná az említett irányelvet hatékony érvényesülésének egy részétől.

41 Végül, azzal kapcsolatban, hogy az ADIF nem vette át az Algeposa alkalmazottait, emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság már kimondta, hogy az, hogy az új vállalkozó nem veszi át azon személyzet - szám és kompetencia szempontjából - lényeges részét, amelyet jogelődje ugyanezen tevékenység végzésére alkalmazott, nem elegendő annak kizárásához, hogy olyan egység átruházásáról van szó, amely a 2001/23 irányelv értelmében megtartja identitását egy olyan ágazatban, mint amely az alapügy tárgyát képezi, amelyben a tevékenység alapvetően a felszereléseken alapul. Egy ettől eltérő értelmezés ellentétes lenne az említett irányelv alapvető céljával, amely nem más, mint az átadó alkalmazottai munkaszerződésének védelme - akár a kedvezményezett szándéka ellenére is (lásd ebben az értelemben: Abler és társai ítélet, C-340/01, EU:C:2003:629, 37. pont).

42 Tehát annak alapján, hogy az ADIF nem vette át az Algeposa alkalmazottait, nem zárható ki, hogy az alapügy tárgyát képező egység megtartotta identitását, következésképpen nem vethető el az ugyanezen irányelv értelmében vett vállalkozásátruházás megvalósulása.

43 Végső soron a kérdést előterjesztő bíróságra hárul majd, hogy a fenti megfontolások fényében és a szóban forgó műveletet jellemző ténybeli körülmények összességére tekintettel megállapítsa, hogy az alapügyben megvalósult-e, vagy sem a vállalkozás átruházása.

44 E körülmények között az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre akként kell válaszolni, hogy a 2001/23 irányelv 1. cikkének (1) bekezdését akként kell értelmezni, hogy ezen irányelv hatálya alá tartozik az olyan helyzet, amikor egy, intermodális közlekedési egységek kezelésére irányuló gazdasági tevékenységet végző közvállalkozás e tevékenység végzésével közszolgáltatások nyújtására irányuló szerződés útján egy másik vállalkozást bíz meg, és e vállalkozás rendelkezésére bocsátja a tevékenységhez szükséges, tulajdonát képező infrastruktúrákat és felszereléseket, majd úgy dönt, hogy e szerződést ezen utóbbi vállalkozás alkalmazottainak átvétele nélkül megszünteti azzal az indokkal, hogy az említett tevékenységet immár ő maga végzi saját alkalmazottaival.

A költségekről

45 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (hatodik tanács) a következőképpen határozott:

A munkavállalók jogainak a vállalkozások, üzletek vagy ezek részeinek átruházása esetén történő védelmére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2001. március 12-i 2001/23/EK tanácsi irányelv 1. cikkének (1) bekezdését akként kell értelmezni, hogy ezen irányelv hatálya alá tartozik az olyan helyzet, amikor egy, intermodális közlekedési egységek kezelésére irányuló gazdasági tevékenységet végző közvállalkozás e tevékenység végzésével közszolgáltatások nyújtására irányuló szerződés útján egy másik vállalkozást bíz meg, és e vállalkozás rendelkezésére bocsátja a tevékenységhez szükséges, tulajdonát képező infrastruktúrákat és felszereléseket, majd úgy dönt, hogy e szerződést ezen utóbbi vállalkozás alkalmazottainak átvétele nélkül megszünteti azzal az indokkal, hogy az említett tevékenységet immár ő maga végzi saját alkalmazottaival.

Aláírások

( * ) Az eljárás nyelve: spanyol.