BH 1998.5.211 I. Téves a rágalmazás vétségével kapcsolatban korábban kialakult az az ítélkezési gyakorlat, amely szerint a közérdek vagy a jogos magánérdek védelme céljából az állami és a társadalmi szervekhez vagy szervezethez intézett panaszok, bírálatok és bejelentések még abban az esetben is nélkülözik a társadalomra veszélyességet, ha azok tartalmilag - részben vagy egészben - valótlanok [Btk. 179. §].

II. Ha a hivatalos személyre vonatkozó tényállítás olyan tényekre vonatkozik, amelynek folytán az a hivatali visszaélés bűntettének a megállapítására alkalmas: ez a cselekmény nem - magánindítványra üldözendő - rágalmazást, hanem közvádra üldözendő bűntettet valósít meg;

a felülvizsgálati eljárás során ilyen esetben - a törvényes vád hiányában - az ügyben hozott határozatok hatályon kívül helyezésének és az iratok illetékes ügyészséghez való áttételének van helye [Btk. 225. §, 233. § (1) bek., Be. 122. § (2) bek., 250. § III. pont, 284. § (2) bek.].

A városi bíróság az 1996. április 30. napján kelt ítéletével a terheltet nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazás vétsége miatt 100 napi tétel - napi tételenként 500 forint összegű - pénzbüntetésre ítélte.

A megyei bíróság mint másodfokú bíróság védelmi perorvoslat alapján felülbírálva a városi bíróság ítéletét, az 1996. október 31. napján meghozott ítéletével a terheltet az ellene emelt vád alól felmentette.

A megállapított tényállás lényege a következő.

A kereskedelmi kft. 1995. augusztus 10-én az egyik vidéki városban új áruházat nyitott. A nyitás napján a helyi vámhivatal az áruházban ellenőrzést tartott. 1995. augusztus 11-én került sor az előző napon kért okmányok bemutatására. Az 1995. augusztus 14-i újabb ellenőrzés során kitűnt, hogy a kft. kiskereskedelmi tevékenységre szóló jövedéki engedéllyel nem rendelkezik. Ezért a helyi vámhivatal az 1995. augusztus 15-én meghozott határozatával a hatályos jövedéki törvény alapján tíz napra bezáratta az áruházat. A zárásra ténylegesen augusztus 18-án került sor.

A határozatot a kft. 1995. augusztus 16-án megfellebbezte, amelyhez csatolták az előző napon kelt jövedéki engedélyt is.

A fellebbezésben utalás történt a jogszabály közelmúltbeli megváltoztatására, arra, hogy a kft. azonnal megkezdte a felkészülést a törvénymódosításnak megfelelő áruértékesítésre, valamint a bezárás folytán keletkezett kár nagyságára is.

A fellebbezést a terhelt - a kft. ügyvezető igazgatója - írta alá, és egyben jelezte azt is, hogy az áruházlánc országos gazdasági jelentőségére figyelemmel az üggyel kapcsolatban írásbeli tájékoztatást adott a Miniszterelnökség Titkárságára, az Országos Vámhivatal elnöke, valamint az egyik nagykövetség részére is.

Ugyancsak az 1995. augusztus 16-i keltezéssel a terhelt levelet intézett a Vám- és Pénzügyőrség országos parancsnokához, a miniszterelnökhöz, a pénzügyminiszterhez és a nagykövethez. E levélben a következőket írta: ... "panaszomat kívánom Ön felé bejelenteni, egyben soron kívüli intézkedését kérni". A soron kívüli intézkedést azért kérte a terhelt, mert a vámhatóság részéről "azzal fenyegetőznek, hogy az áruházat bezárják".

A magánvádló személyét illetően - aki mint a Vám- és Pénzügyőrség megyei parancsnoka kísérte figyelemmel az eseményeket - a levélben a következő kitételeket tette: "Számunkra teljesen egyértelmű, hogy a háttérben a konkurencia mozgatja a Vám- és Pénzügyőrség megyei parancsnokát, aki vélhetően valamely érdektől vezérelve próbálja a kft. működését akadályozni, ellehetetleníteni".

A megyei bíróság ítéletében kifejtette, hogy a vád tárgyává tett fenti kijelentés - a védelmi állásponttal szemben - nem értékítélet, hanem tényállítás, éspedig olyan tényállítás, amely a becsület csorbítására alkalmas, mivel azt sugallja, hogy a magánvádló a hivatali hatósági tevékenysége során nem a jogszabályoknak alárendelten jár el, hanem ténykedését más érdekek is befolyásolják. Ez az állítás pedig - a "más érdekeknek" tartalmától függetlenül is becsületsértő, mert az állítás valósága esetén legalább fegyelmi jogkövetkezményeket vonna maga után. Mindemellett a másodfokú bíróság úgy vélte, a terhelt magatartásából hiányzik a jogellenesség, minthogy a cselekmény motívuma a hatóság, illetve annak egyik parancsnoka tevékenységével kapcsolatos észrevételek feltárása és soron kívüli intézkedés sürgetése volt.