BH 1996.3.174 I. A munkáltató által vagyonbevitellel alapított gazdasági társaság a nála változatlan feltételekkel továbbfoglalkoztatott munkavállalók munkaviszonya tekintetében jogutód munkáltatónak minősül (MK 154. sz.)

II. Ha a munkavállaló a jogutódnál - a munkaviszonya feltételeinek változatlanul fennmaradása ellenére - nem kíván munkát végezni, a munkáltató jogszerűen szünteti meg rendkívüli felmondással a munkaviszonyát [Mt. 96. § (1) bek. b) pont].

A felperes 1987. december 1-jétől állt az alperes, illetve a jogelődje alkalmazásában elektroműszerész munkakörben.

Az alperes az 1993. január 21-én kelt alapítóokirattal egyszemélyes korlátolt felelősségű társaságként létrehozta az F. Kft.-t, amely - az alapító okirat szerint - a működését 1993. március 1-jén kezdte meg.

A felperes az alperes és az F. Kft. által aláírt, 1993. március 1-jére keltezett megállapodását - amely a két munkáltatónak a felperes változatlan feltételek mellett történő átvételére vonatkozó megállapodását, illetve annak a felperes részéről való tudomásulvételét tartalmazta - nem írta alá. Az ezt követően folytatott megbeszélések során a felperes kifejezésre juttatta, hogy nem kíván a korlátolt felelősségű társasághoz átmenni.

Az alperes 1993. március 30-án a felperes munkaviszonyát az Mt. 96. §-a (1) bekezdésének b) pontjára hivatkozással rendkívüli felmondással 1993. március 31-ére felmondta. A felmondás indokolása a felperesnek a munkaviszony fenntartását lehetetlenné tevő magatartását abban jelölte meg, hogy nem volt hajlandó a jogutód munkáltatónál továbbdolgozni.

A felperes a rendkívüli felmondás miatt egyeztetést kezdeményezett, majd annak eredménytelensége után keresettel élt. Keresete, a rendkívüli felmondás jogellenességét állítva, az Mt. 100. §-a (4)-(5) bekezdésében meghatározott jogkövetkezmények alkalmazására irányult.

A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetének helyt adott. Az alperest elmaradt munkabér (90 433 forint), valamint végkielégítés (125 700 forint) címén marasztalta. Az indokolás lényege szerint a bíróság azért találta jogellenesnek a rendkívüli felmondást, mert a munkáltató egyoldalú szerződésmódosítással nem kötelezheti a munkavállalót, hogy a továbbiakban másik munkáltatónál végezzen munkát.

Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. A másodfokú bíróság, alkalmazva az MK 154. számú állásfoglalást, arra a megállapításra jutott, hogy a felperes alaptalanul tagadta meg a további munkavégzésre vonatkozó "Megállapodás" aláírását, amely a munkáltatói jogutódlás alapján a folyamatos munkaviszonyt rögzítette. A munkáltató személyének el nem fogadására, a munkaviszony fenntartását lehetetlenné tevő álláspontjára tekintettel a felperes munkaviszonyának az Mt. 96. §-a (1) bekezdésének b) pontjára alapított felmondását jogszerűnek találta. A lefolytatott részbizonyítás alapján megállapította, hogy az alperes csak 1993. március 29-én, a felperessel történt végső megbeszélés nyomán győződött meg véglegesen a felperes eltökélt elhatározásáról, ezért a háromnapos szubjektív határidőt az alperes a felmondási jog gyakorlásával nem lépte túl.