BH 1982.12.531 A nemzetközi légifuvarozás átvevője által sérülés miatt emelt óvás nem felszólamlás, hanem jogfenntartó nyilatkozat. Ha a nemzetközi légifuvarozással kapcsolatban a sérülésről jegyzőkönyvet vettek fel, ezzel az óvást is megtörténtnek kell tekinteni [A nemzetközi légifuvarozásra vonatkozó, Varsóban 1929. október 12-én aláírt, az 1955. szeptember 28-án Hágában kelt jegyzőkönyvvel módosított és az 1936. évi XXVII. tv-nyel illetőleg az 1964. évi 19. sz. tvr.-tel kihirdetett Egyezmény (Varsói Egyezmény) 1. és 26. cikk, 22/1965. (XI. 14.) Korm. sz. r. 1., 2. §, 43. § (3) bek.].

A felperes címére 74 kg bevallott súllyal 450 db kvarcórát adtak fel légi teheráru fuvarozásra nemzetközi fuvarlevéllel Budapest-Ferihegy rendeltetési repülőtéri állomásra.

Az alperes által felvett jegyzőkönyv szerint a kiszolgáltatáskor súlyhiány nem volt, az egyik kartonon azonban idegen ragasztószalagot észleltek.

A Magyar Kereskedelmi Kamara Kárbiztosok Testülete jegyzőkönyvében rögzítette, hogy a 2. sz. kartonból 6 db, az 5. sz. kartonból 2 db kvarcóra hiányzik, a hiány feltehetően a fuvarozás alatt dézsmálás következtében keletkezett. A kartonokon új poliészter ragasztószalag volt, azokat tehát a fuvarozás során felnyithatták.

A hiány miatt a felperes felszólamlást nyújtott be az alpereshez, amelyben 224 USA dollár kárösszeg megfizetését kérte. Az alperes a felszólamlásra nem nyilatkozott.

Ilyen előzmény után a felperes az 1980. november 26-án benyújtott keresetében a 224 USA dollárnak megfelelő 7298 Ft megfizetésére kérte kötelezni az alperest.

Az alperes a védekezésében a kereset elutasítását kérte arra hivatkozással, hogy súlyhiány nem volt, a kartonon belüli darabszámhiányért pedig a légi fuvarozó nem tartozik felelősséggel, ha a feladás bevallott súllyal és darabszámmal történt. Hivatkozott arra is, hogy az árunak óvás nélküli elfogadása az átvevő részéről - ellenkező bizonyíték hiányában - vélelmet jelent arra, hogy az árut jó állapotban és a fuvarozási okiratnak megfelelően szolgáltatták ki.

Az első fokú bíróság a keresetet elutasította, egyrészt azzal az indokolással, hogy a küldeményt bevallott súllyal és darabszámlálással adták fel fuvarozásra, tehát nem bizonyított, hogy a hiány a fuvarozás során keletkezett, másrészt pedig azért, mert a felperes megfelelő határidőn belül nem élt óvással az alperesnél.

Az ítélet ellen a felperes fellebbezett.

A fellebbezés annyiban alapos, hogy az eddig megállapított tényállás megnyugtató döntés hozatalához nem elegendő.

A per anyagához csatolt okmányokból arra lehet következtetni, hogy a küldeményt külföldön nem az alperes vette át fuvarozásra, ott tehát a feladó nem vele kötött fuvarozási szerződést. A küldeményt azonban Budapesten az alperes szolgáltatta ki, amiből az következik, hogy a nemzetközi légifuvarozásra vonatkozó, Varsóban 1929. október 12-én aláírt, az 1955. szeptember 28-án Hágában kelt jegyzőkönyvvel módosított és az 1936. évi XXVII. törvénnyel, illetőleg az 1964. évi 19. sz. tvr-tel kihirdetett egyezmény (Varsói Egyezmény - VE) 1. cikkének (3) bekezdése szerinti, egymást felváltó több légifuvarozás útján teljesített fuvarozásról van szó. Ebből az is következik, hogy az utolsó fuvarozó az alperes volt, ami a VE 30. cikkének (3) bekezdése értelmében megalapozza az ellene való fellépést. Ennek azonban a jogszabályalkalmazás szempontjából további következményei vannak.

A VE 1. cikkének (1) bekezdése szerint "a jelen egyezmény személyek, poggyász vagy áru minden olyan nemzetközi fuvarozására alkalmazást nyer, amelyet légijármű díjazás ellenében végez..." A (2) bekezdés pedig kimondja, hogy "jelen Egyezmény értelmében nemzetközi fuvarozás minden olyan fuvarozás, amelynél a felek közötti megállapodás szerint az indulási és rendeltetési hely - akár a fuvarozás megszakításával vagy átrakással, akár anélkül - vagy két Magas Szerződő Fél területén, vagy csak egy Magas Szerződő Fél területén van, de egy másik Állam területén közbeeső leszállást irányoztak elő .. ."