3116/2013. (VI. 4.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság a Pesti Központi Kerületi Bíróság 19.P.89.156/2010/5. számú, a Fővárosi Bíróság 44.Pf.638.023/2010/3. számú, valamint a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.I.21.049/2011/6. számú ítéletei alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
[1] 1. Az indítványozó gazdasági társaság jogi képviselője útján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz. Az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a szerinti panaszt az indítványozó a Pesti Központi Kerületi Bíróság 19.P.89.156/2010/5. számú ítélete, a Fővárosi Bíróság 44.Pf.638.023/2010/3. számú ítélete, valamint a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.I.21.049/2011/6. számú ítélete ellen terjesztette elő.
[2] Az alkotmánybírósági eljárás alapjául szolgáló ügyben az indítványozónak 1964 óta az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett kezelői joga állt fenn az 1959-es földrendezés során a Magyar Állam tulajdonába került ingatlanon. A kezelői jogra vonatkozó jogszabályok azonban megváltoztak, ezért az ingatlan kezelésére a Magyar Állam az indítványozóval 1996-ban ideiglenes vagyonkezelői szerződést kötött. A vagyonkezelői jog ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése azonban elmaradt, a közhiteles nyilvántartásban továbbra is az indítványozó korábbi kezelői joga szerepelt. A per tárgyát képező ingatlant az állam 2007-ben árverésen egy magánszemély részére értékesítette, de a tulajdonjog bejegyzését a földhivatal első fokon elutasította, arra hivatkozással, hogy a kezelői jog törléséhez a jogosult hozzájárulására van szükség, melyre vonatkozó okiratot a vevő nem csatolt. A másodfokon eljárt földhivatal a vevő fellebbezését elutasította. Indokolásában arra hivatkozott, hogy a kezelői jog törlésére egyebekben akkor van lehetőség, ha a kezelői jog megszűnéséről és törölhetőségéről törvény rendelkezik. Jelen esetben a kezelői jog törlését megalapozó jogszabály egy kormányrendelet [254/2007. (X. 4.) Korm. rendelet], és nem egy törvény, ezért e jogszabályhely alapján a kezelői jog törlésére nincs törvényes lehetőség. A közigazgatási határozat ellen a vevő keresetet indított, melyet a Pest Megyei Bíróság elutasított.
[3] A vevő ezt követően tulajdonjog megállapítása és kezelői jog törlése iránt polgári peres eljárást indított, melyben az első- és másodfokon eljárt bíróságok valamint a Kúria egybehangzóan a magánszemély-vevő tulajdonjogának bejegyzését, a Magyar Állam tulajdonjogának és az indítványozó kezelői jogának törlését rendelték el.
[4] A bírósági ítéletekben foglaltak szerint az indítványozó és a Magyar Állam a jogszabályi változást követően ugyan megkötöttek egy "ideiglenes vagyonkezelői szerződést", azonban ezt az ingatlannyilvántartásba nem jegyezték be. Ennek ellenére az 1961. évi VII. törvény alapján az indítványozó az erdővagyon kezelője maradt. E törvényt a jogalkotó azonban 1997. január 1. napjával hatályon kívül helyezte. A bíróság álláspontja az volt, hogy ezzel a nappal az indítványozónak a kezelői joga - ágazati jogszabály hiányában - meg is szűnt. Az ítélet indokolásában utalt arra, hogy a feleknek 1996 januárja és 1997 januárja között egy év állt a rendelkezésükre, hogy a jogi helyzetet rendezzék, azonban ennek nem tettek eleget. A bíróság álláspontja szerint az a tény, hogy az indítványozó 1997 után az erdőt kezelte, a kezelői jog fennállása szempontjából közömbös, legfeljebb a tulajdonos és a kezelő egymás közötti elszámolása tekintetében vehető figyelembe. A Kúria a támadott ítéletet hatályában fenntartotta. Az indokolást azzal egészítette ki, hogy az indítványozónak a kezelői státusa azáltal szűnt meg, hogy 1996. október 9. napján ideiglenes vagyonkezelői szerződést kötött a Magyar Állammal. E szerződéssel ugyanis az addigi jogviszony átalakult szerződéses jogviszonnyá, ezzel megszűnt a "kezelő" jogállása, de tekintettel arra, hogy nem került sor "végleges" vagyonkezelői szerződés megkötésére és bejegyeztetésére, az indítványozó nem válhatott vagyonkezelővé. A kezelői jog ingatlan-nyilvántartásban való szereplése formálissá vált, így a vevő alappal kérhette a kiüresedett tartalmú bejegyzés törlését. Hangsúlyozta, hogy a kezelői és vagyonkezelői jog is csak a "külső" jogviszonyokban jogosította a kezelőt (vagyonkezelőt) a tulajdonosi jogok gyakorlására és ennek keretében önálló fellépésre, de a "belső", azaz az állam és a kezelő (vagyonkezelő) közötti jogviszonyban a kezelői jog nem korlátozta az állam tulajdonosi jogait, a kezelőt nem illette védelem az állammal szemben.
[5] Az indítványozó a jogszabályok változásának a bíróság által megállapított folyamatát nem vitatta, azonban abból a bíróságokétól teljesen eltérő következtetést vont le. Mindenekelőtt leszögezte, hogy a jogszabályok - így többek között az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény - az "ideiglenes vagyonkezelői szerződést" nem ismerte, a vagyonkezelői jog intézményét azonban igen. A jogszabály a vagyonkezelői jog tekintetében a korábbi kezelői jogra vonatkozó megfogalmazást vette át, nevezetesen a vagyonkezelői jog jogosultját megilletik a tulajdonos jogai és terhelik a tulajdonos kötelezettségei azzal, hogy a vagyont nem értékesítheti, illetve arra zálogjogot, haszonélvezeti jogot nem alapíthat. Úgy vélte, hogy a Magyar Államnak a vagyonkezelővel az értékesítést megelőzően el kell(ett volna) számolnia, a vagyonkezelési szerződést az érintett vagyonelemre vonatkozólag meg kell(ett volna) szüntetni, kártalanítás fizetése mellett.
[6] Hivatkozott arra is, hogy az állami vagyonnal való gazdálkodásról szóló 254/2007. (X. 4.) Korm. rendelet hatályba lépésekor hatályos 54. § (7) bekezdése szerint a Nemzeti Földalapba tartozó ingatlanokra vonatkozó ideiglenes vagyonkezelési szerződések megszüntetését jelen rendelet hatálybalépését követő hat hónapon belül kezdeményezni kell, a megszüntetést követően hasznosításukról a Vtv. (az állami vagyonról szóló 2007. évi CVI. törvény), illetve e rendelet szabályainak megfelelő szerződésekkel kell gondoskodni.
[7] Az indítványozó tényként ismerte el, hogy a kezelői jog megszűnéséről a nem költségvetési szervek kivételével jogszabály nem rendelkezett. Utalt arra, hogy az ideiglenes vagyonkezelési szerződés nem jogosította fel az erdőgazdaságot a vagyonkezelői jog bejegyzésére, azonban arra is felhívta a figyelmet, hogy a Magyar Állam formailag megfelelő vagyonkezelői szerződést a mai napig nem kötött az erdőgazdálkodó szervezettel.
[8] Az indítványozó összefoglalásként arra utalt, hogy a jogalkotó a nem központi költségvetési szervek által gyakorolt kezelői jog tekintetében a mai napig nem hozott rendelkezést, nem mondta ki a kezelői jog átalakulását vagyonkezelői joggá, illetve nem mondta ki a kezelői jog megszűnését sem.
[9] Az indítványának az alkotmányossági szempontú érvelését az Alaptörvény B) cikkére (jogbiztonság - szerzett jogok védelme), az R) cikkére (a jogrend alapja az Alaptörvény), az 1. cikk (2) bekezdésére (az Országgyűlés törvényeket alkot) - ezzel összefüggésben a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 3. és 4. §-aira hivatkozott- és a tulajdonhoz való jogot biztosító XIII. cikkére alapította.
[10] 2. Az alkotmányjogi panasz egyfelől a Pesti Központi Kerületi Bíróság 19.P.89.156/2010/5. számú, másrészt a Fővárosi Bíróság 44.Pf.638.023/2010/3. számú, harmadrészt pedig a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.I.21.049/2011/6. számú ítéletei ellen irányul. Tekintettel arra, hogy a Kúria az elsőfokú és a megyei bíróság (jelen elnevezés szerint törvényszék) határozatát hatályában fenntartotta, ezért az alkotmányjogi panasz tárgyát képezheti valamennyi ítélet. Emiatt az Alkotmánybíróság vizsgálata valamennyi ítéletre kiterjed. A panasz az Abtv. 30. § (1) bekezdése szerinti 60 napos határidőben érkezettnek minősül, tekintettel arra, hogy a Kúria ítéletét az indítványozó jogi képviselője 2012. július 11-én vette kézhez, a panasz pedig 2012. szeptember 9-én érkezett a PKKB-hoz.
[11] Az indítványozó gondoskodott az Abtv. 51. § (2)-(3) bekezdése szerinti jogi képviseletéről.
[12] Az indítvány az Abtv. 52. § (1)-(2) bekezdésében támasztott feltételeknek megfelel, tartalmazza az Alkotmánybíróság hatáskörére vonatkozó indokolást, határozott kérelmet, és az alaptörvény-ellenes-ségre vonatkozó okfejtést.
[13] Az indítványozó az Abtv. 51. § (1) bekezdése szerint jogosultnak és érintettnek is tekinthető, mivel saját egyedi ügyével összefüggésben terjesztette elő az Abtv. 27. §-ára alapított alkotmányjogi panaszt.
[14] 3. Az alkotmányjogi panaszban foglaltak azonban az Abtv. 29. §-ában meghatározott feltételeknek nem felelnek meg, így az alkotmányjogi panasz az alábbiak miatt nem fogadható be.
[15] Az Abtv. 29. §-a alapján az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be.
[16] 3.1. Az indítvány tartalmi elemzése alapján megállapítható, hogy az indítványozó a rendes bíróságok hatáskörébe tartozó jogkérdéseket alkotmányossági kérdésként terjesztette elő, és ennek felülvizsgálatát kérte az Alkotmánybíróságtól.
[17] Az indítványozó arra törekszik, hogy az egyes törvények által részére biztosított alanyi jogainak vélt sérelmét az Alkotmánybíróság alapjog-sérelemként értékelje, és ekként a bíróságok által eldöntött ténykérdéseket jelen esetben mintegy negyedfokú bíróságként vizsgálja felül és a bíróságok álláspontjától eltérően értékelje. Az indítványozó a jogbiztonság követelményének vélt sérelmét ugyanis a szerzett jogok védelmével összefüggésben arra hivatkozva állította, hogy őt, mint a kezelői jog jogosultját az ingatlan-nyilvántartásból való törléssel vagyoni értékű jogtól fosztotta meg az ítéletében a bíróság, noha arra csak jogszabály, vagy a felek közös megállapodása alapján kerülhetett volna sor. Emellett a kezelői jogának a sérelmét a tulajdonhoz való jog sérelmeként értékelte, ezért kérte az Alkotmánybíróságtól a bírósági ítélet megsemmisítését.
[18] Az Alkotmánybíróságnak az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés c) és d) pontja, valamint az Abtv. 27. §-a alapján az ítéleteknek kizárólag az alkotmányossági szempontú felülvizsgálatára van jogköre, a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptör-vény-ellenesség esetén. A bírói döntés irányának, a bizonyítékok bírói mérlegelésének (annak, hogy a rendes bíróságok egy-egy tényt miként értékeltek), valamint a bírósági eljárás teljes egészének ismételt felülbírálatára azonban nem rendelkezik hatáskörrel. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint az a kérdés, hogy az indítványozó ügyében a kezelői jog megszűnt-e, ha igen, akkor mikor szűnt meg, illetve hogy ez alapján a kizárólagos állami tulajdonban álló és a vagyonkezelést ténylegesen végző gazdasági társaság igényelhet-e az állammal szemben bármilyen kártalanítást, olyan, a rendes bíróságok hatáskörébe tartozó jogkérdések, amelyeket a Kúria felülvizsgálati ítélete rendez. Ugyanilyen kérdés az, hogy a kezelői jog vagyoni értékű jog-e, valamint az is, hogy a kezelői jognak mi a pontos tartalma, annak mely elemeit tekinti a jog védendőnek.
[19] Tekintettel arra, hogy az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz eljárásokban a bírósági ítéletek alkotmányossági szempontú felülvizsgálatát végzi, így sem az nem tartozik a hatáskörébe, hogy a jogvitás ügy rendes bíróságok által megállapított tényállását felülmérlegelje, sem pedig az, hogy az indítványozót megillető kártalanítás jogalapjáról döntsön, ezek ugyanis nem alkotmányossági kérdések.
[20] 3.2. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az sem alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés és nem eredményez bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet sem, hogy a vizsgált ügyben a Kúria jogértelmezése eltér más bíróságok más ügyekben korábban kialakított gyakorlatától. Amennyiben jogértelmezési bizonytalanságok merülnek fel, azokat a Kúriának jogegységi eljárásban meghozott jogegységi határozattal kell feloldania. Jelen esetben a Kúria felülvizsgálati ítélete a jogvitás ügy tényállása szempontjából releváns jogszabályokat együttesen és egymásra tekintettel alkalmazta és értelmezte, és ebből vont le jogi következtetést, aminek a helyességét, illetve törvényességét az indítványozó által felhívott szempontból az Alkotmánybíróság nem vizsgálhatja felül.
[21] Az Alkotmánybíróság végül megjegyzi, hogy a kezelői jog fennállásától vagy fenn nem állásától függetlenül az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény 17. § (1) bekezdése értelmében az erdőgazdaságok, mint erdőgazdálkodók az erdészeti hatóság által vezetett erdőgazdálkodói nyilvántartásban szereplő jogszerű használóknak minősülnek. Emellett a konkrét ügyben beszerzett miniszteri véleményből megállapítható, hogy a miniszter irányítása alatt álló Nemzeti Földalapkezelő Szervezet szándéka az, hogy a végleges vagyonkezelői szerződések mihamarabb megkötésre kerüljenek.
[22] 4. Mivel jelen alkotmányjogi panasz nem tartalmaz az Abtv. 29. §-ában előírt olyan alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, amely érdemi alkotmánybírósági eljárásra okot adhatna, valamint a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-elle-nesség sem volt megállapítható, ezért az Alkotmánybíróság tanácsa - az Abtv. 47. § (1) bekezdése és az Ügyrend 5. § (1) bekezdése alapján - az alkotmányjogi panasz befogadását az Abtv. 29. §-a és 56. § (2) és (3) bekezdése, továbbá az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.
Budapest, 2013. május 27.
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
tanácsvezető, előadó alkotmánybíró
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szalay Péter s. k.,
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/3418/2012.