1961. évi VII. törvény

az erdőkről és a vadgazdálkodásról

I. FEJEZET[1]

II. FEJEZET[2]

III. FEJEZET[3]

IV. FEJEZET[4]

V. FEJEZET[5]

VI. FEJEZET[6]

VII. FEJEZET[7]

VIII. FEJEZET[8]

IX. FEJEZET

Vadgazdálkodás és vadászat

32. §[9] (1)[10] A vadászati jog az ország egész területén az államot illeti. Az állam vadászati jogának hasznosításáról - külön törvény eltérő rendelkezéséig - a földművelésügyi miniszter gondoskodik

(2)[11] A vadászatra jogosultak a vadászati jogot másra nem ruházhatják át, bérkilövési szerződést azonban köthetnek e célra alakult vadásztársaságokkal, illetve olyan magánszemélyekkel, akiknek vadászjegyük vagy vadászati engedélyük van.

33. §[12] (1) A vadászatra jogosult köteles a hasznos vadállomány fejlődését tervszerű vadtenyésztési és vadvédelmi tevékenységgel előmozdítani.

(2) A vadgazdálkodást a természetvédelemmel, valamint a mező- és erdőgazdálkodás érdekeivel összhangban kell gyakorolni.

(3) Az ország területén honos, vagy előforduló vadfajok közül

a) korlátozás alá esik azoknak a vadfajoknak a vadászata, amelyek életmódjából vagy vadászatából a népgazdaságnak haszna van (hasznos vad);

b) korlátozás nélkül elfogható, elpusztítható a kártékony vad.

(4) A mezőgazdasági ingatlan tulajdonosa (kezelője, használója, a továbbiakban: az ingatlan használója) köteles a hasznos vadállományt kímélni. A vadállomány megóvásában pedig az ingatlan használóját megállapodás kötésével érdekeltté kell tenni.

(5) Az ingatlan használója a vadászatra jogosulttal kötött szerződésben kötelezettséget vállalhat arra, hogy a vadgazdálkodás fejlesztése érdekében meghatározott tevékenységet fejt ki a vadászatra jogosult részére. Ennek ellenértékéül a vadgazdálkodásból eredő haszon arányos része is kiköthető.

34. §[13] (1) A vadászatra jogosult köteles a vadászterület és a vadállomány őrzéséről megfelelő módon gondoskodni. Az őrzéssel megbízott személyt (vadőrt, hivatásos vadászt) az 1961. évi V. törvény 155. §-ának az alkalmazása szempontjából ugyanaz a büntetőjogi védelem illeti meg, mint a hivatalos személyeket.

(2) A vadászatra jogosult köteles a vad életmódja által okozott károk megelőzése és elhárítása végett a vad elriasztásáról, rendszeres vadkárelhárító vadászatok tartásáról és a vad élelmezéséről gondoskodni, valamint károsodás közvetlen veszélye esetén az érintett ingatlan használóját értesíteni.

(3)[14] A vadászati hatóság határozata alapján, a külön jogszabályban meghatározott számlára vadvédelmi bírságot köteles fizetni:

a) a vadászatra jogosult akkor, ha a trófeás vadat szakszerűtlenül ejtik el, vagy

b) aki a vadat a vadászati hatóság engedélye nélkül vadászati idényen kívül ejti el, továbbá

c) az, aki a vadat jogosulatlanul ejti el.

(4)[15] A vadvédelmi bírság mértéke:

a) a (3) bekezdés a) pontja szerinti esetben a trófeabírálat eredményétől függően

1. mínusz egy pont esetén a bérvadászat során alkalmazott kilövési díj húsz százaléka, de legalább húszezer forint,

2. mínusz kettő pont esetén a bérvadászat során alkalmazott kilövési díj ötven százaléka, de legalább ötvenezer forint,

3. mínusz három pont esetén a bérvadászat során alkalmazott kilövési díj száz százaléka, de legalább egyszázezer forint;

b) a (3) bekezdés b) és c) pontja szerinti esetekben a trófeás vad esetében a trófea értékétől függően legalább tízezer, legfeljebb egymillió forint, míg nőivarú egyed esetében a vad fajától függően legalább tízezer, legfeljebb százezer forint lehet;

(5)[16] Az ingatlan használója köteles a vadkár elhárításában, illetve csökkentésében, különösen a veszélyeztetett termelvények őrzésével és a vadak elriasztásával közreműködni. Károsodás, vagy károsodás közvetlen veszélye esetén köteles a vadászatra jogosultat értesíteni. Az ingatlan használója részére a rendes gazdálkodás körét meghaladó közreműködésért ellenszolgáltatás jár. A rendes gazdálkodás körét meghaladó közreműködés, valamint az ellenszolgáltatás módja és mértéke tekintetében a vadászatra jogosultnak és az ingatlan használójának a megállapodása az irányadó.

35. §[17] (1)[18] A vadászatra jogosult köteles megtéríteni a szarvas, dám, vaddisznó, muflon által a mezőgazdaságban és erdőgazdálkodásban, valamint a mezei nyúl és őz által a szőlőben, gyümölcsösben, erdősítésben, valamint a csemetekertben okozott kárt (a továbbiakban: vadkár), továbbá bármely hasznos vad és a vaddisznó által a mezőgazdaságon és az erdőgazdálkodáson kívül okozott kárt.

(2) Nem kell megtéríteni azt a kárt, illetőleg a kárnak azt a részét, amely a károsult felróható magatartásának a következménye.

(3) A kár megtérítésére az köteles, aki a kárt okozó vad vadászatára jogosult és akinek vadászterületén a károsodás bekövetkezett, illetőleg vadászterületéről a vad kiváltott.

(4) A kár megtérítésének módjára és mértékére a Polgári Törvénykönyvnek a kártérítésre vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.

(5) A vadgazdálkodással és a vadászattal kapcsolatos egyéb károkért való felelősségre a Polgári Törvénykönyv megfelelő rendelkezései az irányadók.

36. §[19] (1) A károsult a vadkárt a külön jogszabályban meghatározott vadkárbecslő szervnek a károkozástól - folyamatos kártétel esetén az utolsó kártételtől - számított 5 nap alatt köteles bejelenteni. A vadkárbecslés adatai alapján a kártalanítás tárgyában hozott államigazgatási határozat ellen fellebbezni nem lehet.

(2) Az a fél, aki a határozatot sérelmesnek tartja, a bírósághoz benyújtott keresettel kérheti a határozat megváltoztatását. A keresetet a kártalanítást megállapító, vagy a kártalanítási igényt elutasító határozat kézhezvételétől számított 30 napon belül kell a vadászatra jogosult, illetve a károsult ellen megindítani.

(3) A vadászatra jogosult és a vadkárnak kitett ingatlan használója, a várható vadkár megtérítése fejében éves átalány fizetésében is megállapodhat. Ilyen megállapodás esetén további kártalanítást érvényesíteni nem lehet.

X. FEJEZET[20]

XI. FEJEZET[21]

XII. FEJEZET[22]

XIII. FEJEZET[23]

Melléklet az 1961. évi VII. törvényhez[24]