A Fővárosi Törvényszék Mf.680142/2015/8. számú határozata kormánytisztviselői jogviszony JOGELLENES megszüntetése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 24. §, 78. §, 254. §, 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 4. §, 5. §, 2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.) 19. §, 2009. évi VI. törvény (Európai Szociális Karta) 1. §, 2010. évi LVIII. törvény (Ktjt.) 8. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §] Bírók: Albrechtné dr. Viniczai Éva, Farkas Beáta, Slimbarszki Éva

Fővárosi Törvényszék

mint másodfokú bíróság

....Mf...../2015/8.

A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság a

dr. Keszei Gergely Ügyvédi Iroda (fél címe, képviselő: dr. Keszei Gergely ügyvéd) által képviselt

felperes neve (felperes címe.) felperesnek,a

dr. Rácz Tibor jogtanácsos által képviselt

alperes neve (alperes címe) alperes ellen, kormánytisztviselői jogviszony jogellenes megszüntetésének megállapítása és alperes jogkövetkezményekben marasztalása iránt indított perében, a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság ...M..../2013/15. számú ítélete ellen, a felperes 18. sorszámú fellebbezése és 23. számú fellebbezés pontosítása, az alperes Mf.3-as számú fellebbezési ellenkérelme és a felperes Mf.4. számon adott észrevétele folytán indult másodfokú eljárásban meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek nettó 60.000 (hatvanezer) Ft másodfokú perköltséget.

A fellebbezési eljárási illetéket a felperes helyett az állam viseli.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s :

Az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel érintett ítéletével a keresetet a kormánytisztviselők jogállásáról szóló 2010. évi LVIII. törvény (Ktjv.) 8. § (1) bekezdés d.) pontja, a Munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 4. §-a, 5. § (1) bekezdése, az Esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény 19. § (1) bekezdése alapján megállapította, hogy a munkáltató terhére nem állapítható meg a felperes által állított rendeltetésellenes joggyakorlás, az alperes a felmentéssel nem sértette meg a felperes alkotmányos jogait sem. Az alperes megtartotta az egyenlő bánásmód követelményét, ugyanis a felmentésre irányuló döntés meghozatalát nem befolyásolta a felperes egészségi állapota, illetőleg az sem, hogy korrupciós üggyel érintett. Intézkedése nem ütközött az Európai Unió jogával, figyelembe vette a hasonló tárgyú ügyekkel kapcsolatosan a Kúria által kialakított joggyakorlatot. Nem értékelte az alperes terhére azt sem, hogy felajánlotta a felperesnek a jogviszony közös megegyezéssel történő megszüntetését, de a felperes ezzel a lehetőséggel nem élt, így ennek a perben jelentősége nem volt. A felperes keresetét, mint bizonyítatlant utasította el. A pertárgy értékét a Pp. 24. § (2) bekezdés b.) pontja alapján állapította meg a felperes éves munkabére összegében 3.535.200 Ft-ban. Ezen összeg alapul vételével kötelezte a felperest az alperes perköltségének megfizetésére a 32/2003. (VIII. 22.) IM. rendelet 3. § (2) bekezdés a.) pontja és (6) bekezdése szerint. Az eljárási illetéket az állam terhén hagyta azért, mert a felperes munkavállalói költségkedvezményre jogosultságát megállapította.

Az ítélet ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, amellyel az első fokú ítélet megváltoztatását tartotta szükségesnek. További fellebbezés pontosításában elsődlegesen az első fokú ítélet hatályon kívül helyezését, másodlagosan pedig annak megváltoztatását kérte. A hatályon kívül helyezés körében lényeges eljárási szabálysértésként jelölte meg, hogy az elsőfokú bíróság nem teljes körűen teljesítette a felek kioktatására vonatkozó kötelezettségét. A másodlagos fellebbezés körében változatlanul hivatkozott a hátrányos megkülönböztetés tilalmába ütköző rendeltetésellenességre, az Unió jogának megsértésére, valamint az Alaptörvény Q Cikkének (2) bekezdése és B Cikkének (1) bekezdése megsértésére is. Kérte az alperes perköltségben marasztalását.

Az alperes a fellebbezési ellenkérelmével az első fokú ítélet helybenhagyását kérte annak helyes indokai szerint.

A másodfokú bíróság megállapította az ügy előzményeként, hogy a felperes 1999. március 1-től fennálló jogviszonyát az alperes a Ktjv. 8. § (1) bekezdés b.) pontja alapján 2011. március 31-én szüntette meg felmentéssel, indokolás nélkül. A felperes határidőben keresetet nyújtott be a Fővárosi Munkaügyi Bírósághoz, aki a 2012. november 27-én kelt ...M..../2011/12-es számú ítéletével a keresetet elutasította. A Fővárosi Törvényszék, mint másodfokú bíróság a 2013. május 8-án kelt ...Mf.../2013/3-as számú végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot újabb tárgyalásra és újabb határozat hozatalára utasította. A másodfokú bíróság eljáró tanácsa arra utasította az elsőfokú bíróságot, hogy hívja fel a felperest, hogy tegyen egyértelmű előadást arra nézve, hogy miben áll a munkáltató rendeltetésellenes joggyakorlása. Utalt arra, hogy az alperes előterjesztheti a rendeltetésellenes munkáltatói joggyakorlásra vonatkozó állításait és bizonyítékait a felperes által hivatkozottakkal szemben, bizonyíthatja, hogy volt jogszerű alap, indíték a felperes jogviszonyának megszüntetésére, amelyre tekintettel -bár az indokok közlésének mellőzésével-, de tartalmilag is jogszerűen történhetett a munkaviszony megszüntetése. A másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta a felperesnek az Emberi Jogok Európai Egyezményére, az Európa Tanács Szociális Chartájára és az Európai Unió Alapjogi Chartájára való hivatkozását. A jelen eljárás tárgyát jelentő ítéletet a megismételt eljárásban hozta meg az elsőfokú bíróság.