A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.2231/2013/15. számú határozata jogviszony tárgyában. [1949. évi XX. törvény (Alkotmány) 70. §, 70/B. § (1) bek., (1) bek., 1952. évi III. törvény (Pp.) 24. §, 78. §, 233. §, 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 4. §, 5. §, 1992. évi XXIII. törvény (Ktv.) 71. §, 2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.) 19. §, 2010. évi LVIII. törvény (Ktjt.) 8. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §, 14. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §] Bírók: Böröczki Józsefné, Kovács Rita, Tóth József

Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

1027 Budapest, Királyfürdő u. 4.

1255 Budapest, Pf.: 2.

Tel.: 393-5400

Fax: 393-5401, 393-5402

35. M. 2231/2013/15.

A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

dr. Szedő Péter ügyvéd (felperesi képviselő címe) által képviselt

felperes neve (felperes címe) felperesnek,

alperesi képviselő neve jogtanácsos (alperes címén) által képviselt

alperes neve (alperes címe) alperes ellen

kormánytisztviselői jogviszony tárgyában indított munkaügyi perében meghozta az alábbi:

í t é l e t e t

A bíróság a felperes keresetét elutasítja.

Az eljárási illetéket a Magyar Állam viseli.

A bíróság kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperes részére 120.000,- Ft (azaz egyszáz-húszezer forint) perköltséget.

Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül fellebbezésnek van helye, melyet a Fővárosi Törvényszékhez címezve a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságnál lehet 3 (három) egyező példányban előterjeszteni.

Tájékoztatja a bíróság a feleket, amennyiben a fellebbező fél a fellebbezéssel egyidejűleg a tárgyalás megtartását nem kéri, a másodfokú bíróság a fellebbezést tárgyaláson kívül bírálhatja el, ha

- a fellebbezés csak a kamatfizetésre, a perköltség viselésére vagy összegére, illetve a meg nem fizetett illeték vagy az állam által előlegezett költség megfizetésére vonatkozik;

- a fellebbezés csak az előzetes végrehajthatósággal, a teljesítési határidővel vagy a részletfizetés engedélyezésével kapcsolatos;

- a fellebbezés csak az ítélet indokolása ellen irányul.

I n d o k o l á s

A bíróság a per adatai, így a felek nyilatkozatai, a becsatolt iratok és a tanúvallomások alapján az alábbi tényállást állapította meg:

Felperes 1999. március 1. napjától állt az alperessel (jogelődjével) kormánytisztviselői jogviszonyban. Felperes 2011. január 19. napi hatállyal az alperes ... Adóigazgatósága állományába került az ... Főosztály, az ... Osztály szervezeti egységhez, adóellenőr munkakörbe, bruttó 266.300,- Ft illetményért, .... munkavégzési helyre. Felperes közvetlen felettese 1. sz. tanú osztályvezető volt, felette a munkáltatói jogokat az igazgató gyakorolta. Felperesnek a munkaköri leírása (13/1. sz. irat) alapján feladata volt többek között az interneten történő próbavásárlás és információ gyűjtése, az interneten kereskedő adózók utcai értékesítési hálózatának felderítése, helyszíni ellenőrzések lefolytatása és számlaadási kötelezettség teljesítésének, illetve fedett nyugta ellenőrzése, könyvek, nyilvántartások meglétének, vezetésének vizsgálata, bizonylat megőrzési kötelezettség vizsgálata, nyugta és számlaadási kötelezettség teljesítésének ellenőrzése, kezdő vállalkozásokkal kapcsolatfelvétel, preventív ellenőrzés, beszerzési bizonylat nélküli áru és bejelentés nélküli foglalkoztatottak felderítése, üzletzárások, tevékenység felfüggesztése, lebonyolítása, tevékenység felfüggesztések végrehajtásának ellenőrzése, vezetői utasítás alapján országos és helyi akciókban való részvétel. . A felperes a feladatairól a főosztályra kerülésekor tájékoztatva lett, aki annak tudatában vállalta a munkavégzést a főosztályon. Felperes gyermekparalízis betegségben szenved. Az Alkotmánybíróság a 8/2011. (II. 18.) AB határozatával megállapította, hogy a Kjtv. 8. § (1) bekezdése alkotmányellenes, ezért azt 2011. május 31-i hatállyal megsemmisítette. Alperes a felperes kormánytisztviselői jogviszonyát a 2011. március 29. napján kelt és 2011. március 31. napján közölt felmentéssel megszüntette, a Ktjv. 8. § (1) bekezdés b) pontja alapján, indokolás nélkül. Alperes a felperest a 2011. március 31-től 2011. május 31-ig tartó felmentési idő alatt mentesítette a munkavégzési kötelezettség alól.

Felperes keresetet terjesztett elő az alperessel szemben a kormánytisztviselői jogviszonya megszüntetése jogellenességének a megállapítása és jogkövetkezményeinek az alkalmazása iránt. Kérte, hogy a felperes jogviszonya a bíróság ítélete jogerőre emelkedése napjával szűnjön meg, az eredeti munkakörben való továbbfoglalkoztatását nem kérte. Elmaradt illetmény megfizetését kérte 2011. június 1. napjától kezdődően a bíróság ítélete jogerőre emelkedése napjáig, 10 havi átlagkereset átalánykártérítésként való megfizetését kérte, valamint 30 nap felmentési időre járó átlagkereset megfizetését kérte. Az egyhavi bruttó átlagkeresetét 294.600,- Ft összegben jelölte meg, azzal, hogy ez képezi a kereseti igényei összegszerűségének az alapját is. Arra hivatkozott, hogy rendeltetésellenesen gyakorolta alperes a felmentéshez fűződő jogát, megsértette az egyenlő bánásmód követelményét, az indokolás nélküli felmentés pedig az Európai Unió Alapjogi Chartájába, az Emberi Jogok Európai Egyezményébe és az Alkotmányba ütközik. Perköltségre igényt tartott.

Alperes a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy az alperes jogszerűen szüntette meg a felperes kormánytisztviselői jogviszonyát, nem valósított meg rendeltetésellenes joggyakorlást, az egyenlő bánásmód követelményét nem sértette meg, és nem ütközik az indokolás nélküli felmentés az Európai Unió Alapjogi Chartájába, az Emberi Jogok Európai Egyezményébe és az Alkotmányba. Perköltségre igényt tartott.

A Fővárosi Munkaügyi Bíróság a 2012. november 27. napján kelt 32.M.3560/2011/12. számú ítéletében a felperes keresetét elutasította. A felperes fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Törvényszék, mint másodfokú bíróság a 2013. május 8. napján kelt 51. Mf. 631.780/2013/3. számú végzésében az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezési kérelem és a fellebbezési ellenkérelem korlátaira tekintet nélkül hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. A másodfokú bíróság arra utasította az elsőfokú bíróságot, hogy fel kell hívni a felperest, hogy tegyen egyértelmű előadást arra nézve, hogy miben áll a munkáltató rendeltetésellenes joggyakorlása. Ezt követően tájékoztatnia kell a feleket az őket terhelő bizonyításról, illetőleg a bizonyítás elmulasztásának eljárásjogi következményeiről. Hivatkozott arra, hogy az alperes előterjesztheti a rendeltetésellenes munkáltatói joggyakorlásra vonatkozó állításait és bizonyítékait a felperes által hivatkozottakkal szemben, bizonyíthatja az alperes, hogy volt jogszerű alap, indíték a felperes jogviszonya megszüntetésére, melyre tekintettel bár az indokok közlésének mellőzésével, de tartalmilag is jogszerűen történhetett a jogviszony megszüntetése. A másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta az Emberi Jogok Európai Egyezményére, az Európa Tanács Szociális Chartájára és az Európai Unió Alapjogi Chartájára való hivatkozását a fellebbezési kérelemben a felperesnek, merthogy az elsőfokú eljárásban ilyen hivatkozást a felek nem tettek. Azonban rögzítette, hogy nincsenek elzárva attól a lehetőségüktől a felek, hogy ezen jogi álláspontjukat a megismételt eljárásban kifejtsék.