1236/B/1996. AB határozat
a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 219. § (1) és (3) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálatáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány és alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 219. § (1) és (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja; az alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
INDOKOLÁS
I.
1. Az indítványozó közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indított pert. A pert az első fokú bíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 157. § a) pontja alapján, a 130. § (1) bekezdés b) és c) pontjára utalással, megszüntette, mert megállapítható volt, hogy a felperes a közigazgatási eljárás során hozott határozat ellen a fellebbezési jogát nem merítette ki. Végzését a bíróság tárgyaláson, 1996. július 4-én hozta meg és a jelenlévő felperessel - az indítványozóval - kihirdetés útján közölte. Tájékoztatta arról is, hogy a végzés ellen a kihirdetéstől számított tizenöt napon belül van helye fellebbezésnek. A bíróság a tárgyalás anyagát jegyzőkönyv helyett hangfelvételen rögzítette; a hangfelvételről a leírás július 22-én készült el és ezt postai úton kézbesítették az indítványozónak, aki 1996. augusztus 26-án fellebbezést nyújtott be az első fokú bírósághoz. Elkésetten előterjesztett fellebbezését a másodfokú bíróság 1996. december 17-én hivatalból elutasította.
2. A Pp. 219. § (1) bekezdés a)-e) pontjai határozzák meg, hogy milyen esetben kell a polgári eljárás során hozott bírósági határozatokat kézbesítés útján közölni. Kézbesítés útján kell közölni a c) pont értelmében a tárgyalás folyamán hozott olyan végzést, amely ellen külön fellebbezésnek van helye, azzal a féllel, aki a tárgyalást elmulasztotta. A (3) bekezdés szerint az olyan határozatot, amely nem esik az (1) bekezdés alá, már a kihirdetéssel közöltnek kell tekinteni.
Az indítványozó 1996. október 7-én a Pp. 219. § (1) és (3) bekezdése alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványt és alkotmányjogi panaszt nyújtott be az Alkotmánybírósághoz.
Álláspontja szerint "a Pp. különböző fellebbezési határidőket szab meg a tárgyaláson született, indokolással ellátott és pert megszüntető végzés, továbbá az ítélet számára". A kifogásolt szabályok értelmében "az egyik fél számára a fellebbezési határidő kezdete a tárgyalás napja, a másik fél számára viszont a végzés kézbesítésének napja". Ezzel kapcsolatban hivatkozott az Alkotmány diszkriminációt tiltó 70/A. §-ára és 57. §-a (1) bekezdésének a bíróság előtti egyenlőségre vonatkozó része sérelmére.
Az indítványozó szerint a Pp. kifogásolt szabályai a jogorvoslathoz való alapvető jogot [Alkotmány 57. § (5) bek.] is sértik azzal, hogy bizonyos határozatokat már a kihirdetéssel is közöltnek kell tekinteni és ezeknél csak meghatározott esetekben írják elő a határozat kézbesítés útján való közlését. A pert megszüntető végzés megfellebbezhető, ezért az ilyen határozatot a bíróságnak indokolnia kell. Minthogy a fellebbezési határidő a közléssel veszi kezdetét, "a bírósági határozat írásbelisége elengedhetetlen az Alkotmányban garantált jogorvoslati jog gyakorlásához. A határozat indoklásának pontos ismerete a fellebbezési jog része, ugyanis a fellebbezés sikerét, igen gyakran, éppen az indoklás megdöntése biztosítja." A fellebbezési határidőnek az írásbeli közléshez való kötése azért is szükséges, mert "az írásba foglalásra irányadó határidőket a bíróságok az ügyek jelentős részében képtelenek betartani."
II.
1. Az alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítvány alaptalan.
Az Alkotmány 57. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el.
Az (5) bekezdés szerint a Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot - a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan - a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja.
Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
a) A Pp. 234. § (1) bekezdése szerint a fellebbezés határideje a határozat közlésétől (219. §) számított tizenöt nap, váltóperekben három nap.
A Pp. e szabálya szerint a fellebbezési határidő egységesen és valamennyi féllel szemben a határozat közlésétől veszi kezdetét. A határozat közlését a Pp. differenciáltan, a határozat tárgyától és más eljárási körülményektől függően szabályozza.
Nem fogható fel személyi megkülönböztetésnek az, hogy a közlés (a hozzá fűződő joghatással) a tárgyaláson jelenlévő félnél a szóbeli kihirdetéssel, a távollévőnél pedig a határozat írásbeli kézbesítésével teljesül.
b) Az Alkotmánybíróság számos határozatban vizsgálta a jogorvoslathoz való alapvető joggal kapcsolatos alkotmányos követelményeket.
Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az a szabály, hogy jogorvoslattal "a törvényekben meghatározottak szerint" lehet élni, utalás az eltérő szabályozási lehetőségekre (ABH 1992. 27., 31.).
A jogorvoslathoz való jog immanens tartalma az érdemi [ügydöntő, az (elítélt) helyzetét, jogait lényegesen befolyásoló] határozatok tekintetében a más szervhez vagy a magasabb fórumhoz fordulás lehetősége (ABH 1992. 27., 31.).
Az alkotmánybírósági eljárásban a jogorvoslathoz való alapvető jog szempontjából valamely döntés érdemi, ügydöntő voltának elbírálásánál a vizsgált döntés tárgyát és személyekre gyakorolt hatását kell figyelembe venni (ABH 1992. 515., 516.; ABH 1993. 48., 74-75.).
Az eljárást megszüntető végzés nem ítélet hatályú határozat. Nem teremt "ítélt dolgot", sőt magának a megszüntetett pernek a megindításhoz fűződő joghatásai is - meghatározott feltételek teljesítésével - fenntarthatók. Következményeiben sem olyan súlyú döntés tehát, amelynél az írásbeliség garanciája a jogorvoslathoz való alapvető jog gyakorlása szempontjából mellőzhetetlen alkotmányos követelmény lenne. A perrendi szabályok értelmében a kihirdetésnél a tárgyaláson jelen lévő féllel a határozat rendelkezését és az indokolás lényegét ismertetni kell (Pp. 218. §). A félnek módjában áll tehát, hogy a határozat lényegének ismeretében eldönthesse: kíván-e jogorvoslattal élni. A jogorvoslathoz való alapvető joggal kapcsolatos alkotmányos követelményeket az ilyen jellegű határozatoknál nem sérti az, hogy a fellebbezési határidő a kihirdetéssel veszi kezdetét.
c) Téved az indítványozó, amikor azt állítja, hogy a hatályos szabályok szerint a határozat írásba foglalt teljes szövegét csak a fellebbezési határidő lejártát követően ismerheti meg, és ehhez képest el van zárva az indokolásra is kiterjedő jogorvoslat gyakorlásától.
A Pp. 118. § (1) bekezdése kimondja, hogy a bírósági tárgyalásról a jegyzőkönyvet egyidejűleg, hangfelvétel esetében pedig két napon belül kell elkészíteni.
A polgári eljárási cselekményeknek hangfelvétellel való rögzítéséről szóló 15/1976. (XII. 7.) IM rendelet (R.) 2. § (1) bekezdés b) pontja szerint a hangfelvétel alapján a bíróság nem készít jegyzőkönyvet, ha a bíróság a pert megszünteti. A (2) bekezdés értelmében az olyan határozat szövegét, amely ellen külön fellebbezésnek van helye, az (1) bekezdésben említett esetekben is jegyzőkönyvbe kell foglalni.
Az R. 6. § (2) bekezdése szerint a hangszalagot a tárgyalás (meghallgatás) befejezése után az érdekeltek az értesítés adási időben az erre rendelt helyiségben hallgathatják meg. A (4) bekezdés szerint a hangfelvétel meghallgatására, arról jegyzőkönyv, másolat vagy kivonat készítésére, illetőleg a hangszalagon rögzített nyilatkozat, vallomás vagy kijelentés írásba foglalására a Pp. 119. §, illetőleg 375 §-a megfelelően irányadó.
A Pp. 119. §-a értelmében a felek, az ügyész és a perben résztvevő egyéb személyek, valamint azok képviselői a per iratait - a határozatok tervezeteinek és az esetleges különvéleménynek kivételével - a per bármely szakaszában külön engedély nélkül megtekinthetik és azokról maguknak másolatokat (kivonatokat) készíthetnek.
Jogszabályi garanciák vannak tehát arra, hogy a fél a kihirdetéssel közölt határozat írásba foglalt szövegét is megismerhesse: esetleges fellebbezését az írásbeli indokokra is kiterjedő megalapozottsággal benyújthassa, illetőleg azt az elbíráláshoz kellő időben kiegészíthesse.
2. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (Abtv.) 48. § (1) bekezdése szerint az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
A vizsgált ügyben az iratokból megállapíthatóan az indítványozó a törvény szerint számára nyitva álló jogorvoslati lehetőségét nem merítette ki, alkotmányjogi panaszának ez az előfeltétele tehát hiányzik.
Minderre figyelemmel az Alkotmánybíróság a rendelkező rész szerint határozott.
Budapest, 1997. november 10.
Dr. Sólyom László s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bagi István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Németh János s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szabó András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Vörös Imre s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Zlinszky János s. k.,
alkotmánybíró