EH 2006.1387 A testi sértést eredményező magatartás büntetőjogi felelősséget megalapozó jelentőségén nem változtat a sértett rendellenes egészségi állapota, mint az eredmény kialakításában szerepet játszó, feltételként közreható körülmény [Btk. 187. §].
I. A városi bíróság a 2003. szeptember 12-én kelt ítéletében a terhelt bűnösségét közúti baleset gondatlan okozásának vétségében állapította meg, ezért őt 160 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, egy napi tétel összegét 500 forintban állapította meg.
Az ítéleti tényállás szerint a terhelt 2002. április 5-én délelőtt egy mellékúton Z. felé tartott személygépkocsijával, amely mintegy 107-118 km/h sebességgel haladt. Szemben közlekedett K. J. a tehergépkocsiból és pótkocsiból álló járműszerelvényével. Nevezett észlelte, hogy az úttest, mint 70-80 cm-es szélét elfoglalva parkol egy személygépkocsi. Ezt a továbbhaladáshoz ki kellett kerülnie. A kikerülés megkezdése előtt K. J. a járműszerelvényével megállt, majd amikor újra indult, megpillantotta, hogy az úttest balra hajló kanyarodó szakaszáról, szemben vele nagy tempóban közeledik a terhelt személygépkocsija. K. J. járműszerelvényét lelassította és a bal oldali árok felé irányította, majd megállt. Tehergépkocsija az úttest menetirány szerinti bal oldali forgalmi sávjában, míg a pótkocsija a jobb oldali forgalmi sávjában volt. A terhelt mintegy 107-118 km/h sebességgel közlekedett, a megengedett 90 km/h sebesség túllépése miatt vészfékezéssel sem tudta elkerülni az ütközést, ezért a vészfékezés után a féket felengedte, járművét balra kormányozta és így az út szélén álló Wartburg személygépkocsinak hajtott, majd a helységnévjelző táblának ütközött és a tetejére borulva megállt.
A terhelt személygépkocsijában a jobb első ülésen utazott B. T. sértett, aki a homlok lágyrészeinek zúzódásával 8 napon belül, jobb oldali kulcscsontjának elmozdulásos törésével 8 napon túl, mintegy 6 hét alatt gyógyuló sérüléseket szenvedett el.
Az elsőfokú bíróság ítéletének jogi indokolásában rögzítette, hogy a balesetet a terhelt a megengedett sebességtúllépése folytán okozta, emiatt nem tudott megállni az ütközési pont előtt. Az ütközés okozta a személygépkocsiban helyet foglaló sértett 8 napon túl gyógyuló sérülését.
A Z. Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság 2004. május 18-án hozott ítéletében az elsőfokú határozatot megváltoztatta; a terhelt az ellene közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt emelt vád alól felmentette, a közúti közlekedés rendjének megzavarása, szabálysértése miatt pedig az eljárást megszüntette.
A másodfokú határozat indokolásából megállapíthatóan a terhelt és védője fellebbezési érvelése alapján a megyei bíróság bizonyítás keretében az igazságügyi orvosszakértői vélemény kiegészítését rendelte el és a védő által becsatolt magánszakértői vélemény, valamint a kiegészített igazságügyi orvosszakértői vélemény ellentmondó adatait ütköztette. Ennek nyomán tényként állapította meg, hogy B. T. sértett 2002. március 7-én otthonában balesetet szenvedett, jobb oldali kulcscsont oldalsó végének törését szenvedte el, amelyet műtéti úton rögzítettek. A csavaros csontegyesítő műtét során a törvégeket nem kellően rögzítették, így azok összecsontosodása elmaradt. A törött csontvégek elmozdulásához egy kis erejű tompa direkt erőbehatás is elegendő volt. Ha a sértett műtétje sikerült volna, ugyanazon a helyen még egy nagyobb erejű erőbehatás sem okozta volna a bekövetkezett sérülést, vagyis a terhelt által okozott ütközés során sem szenvedett volna 8 napon túl gyógyuló súlyos testi sérülést. Ennek következtében a másodfokú bíróság rögzítette, hogy a sértett sérülése és a terhelt által okozott közúti baleset között közvetlen oksági összefüggés nem áll fenn, ennek hiányában őt az ellene emelt vád alól fel kellett menteni. A terhelt sebességtúllépésével összefüggésben megvalósított szabálysértés tekintetében az eljárás megszüntetésére elévülés miatt került sor.
II. A jogerős ítélet ellen a Z. Megyei Főügyészség a törvényes határidőben terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, melyet a Legfőbb Ügyészség átiratában fenntartott. Hangsúlyozta, hogy a másodfokú ítélet okfejtése a kialakult bírói gyakorlattal ellentétes, miután a terhelt közlekedési szabályszegése és a bekövetkezett súlyos testi sérülés között az ok-okozati összefüggés megállapítható akkor is, ha a megengedett sebesség túllépése a sérüléshez vezető okfolyamat egyik közreható tényezője volt. Tény ugyanis, hogy a terhelti magatartás nélkül a sértett 8 napon túl gyógyuló sérülése nem következett volna be. Ezért a Legfőbb Ügyészség - a felülvizsgálati indítvánnyal egyezően - a másodfokú határozat hatályon kívül helyezését és a megyei bíróság új eljárásra utasítását indítványozta.
A terhelt védője az ügyészi felülvizsgálati indítvány érveivel nem értett egyet és a felmentő rendelkezést tartalmazó másodfokú határozat hatályban tartását kérte.
A védő felszólalásában támadta a jogerős határozatnak a terhelt sebességtúllépésével kapcsolatos ténymegállapításait, elemezte az alapügy bizonyítási eljárásában véleményt nyilvánító igazságügyi közlekedés- és járműszakértők egyes megállapításait, s azokat a határozati ténymegállapítások tükrében értékelte. Ténybeli következtetései több vonatkozásban ellentétesek voltak a megállapított tényállással.
A védő más vonatkozásban a főügyészi felülvizsgálati indítvánnyal ellentétben a megtámadott határozat jogi indokait támogatta. Vélekedése szerint a sértett az ütközéskor nem szenvedett csonttörést, sérülése a korábbi - hibásan elvégzett - műtét következtében nem csontosodott kulcscsont törvégeinek rendellenes elmozdulása volt, amely nem tekinthető az ütközés okozta erőbehatás következményeként fellépő súlyos testi sérülésnek.
Mindezeken túl a védő olyan jogi összefüggésekre is hivatkozott, amelyet az alapügyben hozott határozatok nem érintettek. Hivatkozott arra, hogy az ütközést nem a terhelt, hanem a járműszerelvényt vezető K. J.-nek a KRESZ kikerülést rendező szabályával ellentétes közlekedési magatartása okozta [lásd: KRESZ 34. § (1) bekezdés]. K. J. ugyanis a kikerüléskor olyan útsávot vett igénybe, amelyen a terheltnek elsőbbsége volt, a szabálytalan kikerüléssel ekként megszegte az elsőbbségadásra vonatkozó (kikerülési/előzési) szabályt. Sérelmezte a védő, hogy az elsőbbségadással kapcsolatosan a bíróság nem értékelte a 6/1998. számú Jogegységi Határozatban foglaltakat.
III. A Legfelsőbb Bíróság az ügyészi felülvizsgálati indítvánnyal egyetértett, a védő többirányú érvelését nem osztotta.
- A jogerős ítélet érdemi felülvizsgálata során az alapügyben megállapított tényállás a törvény kötelező rendelkezése folytán irányadó, ezért a szakértői vélemények elemzéséből levont eltérő védői következtetéseknek, s az ítéleti tényállással ellentétes új tények megállapítására vonatkozó érvelésnek a felülvizsgálati eljárásban helye nincs.
- A közlekedési baleset előidézéséért való felelősség elemzése kapcsán tett védői megállapítások - mint anyagi jogi érvek - vizsgálata kapcsán a Legfelsőbb Bíróság arra a következtetésre jutott, hogy az irányadó tényállásból kizárólag a terhelt büntetőjogi felelősségére, bűnösségére lehet következtetni. K. J. ugyanis a kikerülést - melynek során a menetirány szerinti bal oldali sávot szükségszerűen és szabályosan vette igénybe - előírásszerűen hajtotta végre, a kikerülés megkezdésekor megállt, majd megfelelő tempóban kezdte meg a kerülést és a kanyarodó úttesten közeledő terhelt járművét észlelve ésszerűen kitéréssel kísérelte meg az ütközés elkerülését. Kizárólag a terhelt sebességtúllépése volt az a körülmény, amely az ütközést elkerülhetetlenné tette. Az ítéleti tényállásból kitűnően az általa választott sebesség mellett az ütközési pont előtt a megállásra már nem volt lehetőség, azonban az előírt 90 km/h sebesség betartása mellett az ütközés elkerülhető lett volna.
- A közlekedési baleset következménye B. T. sértett 8 napon túl gyógyuló sérülésének keletkezése volt. E tekintetben az ügyben másodfokon eljáró Z. Megyei Bíróság a kauzális összefüggések téves értékelésével jutott arra a következtetésre, hogy a sértett korábbi műtétjéből eredő állapota olyan közreható körülményt jelentett, amely a sértett sérülésének jogilag releváns oka volt.
Az irányadó tényállásból kitűnően B. T. sértettet egy sikertelen kulcscsontműtét utáni állapotban érte az ütközés erőbehatása, ennek során össze nem csontosodott kulcscsontjának törvégei elmozdultak egymástól. Ez az elmozdulás önmagában 8 napon túl gyógyuló sérülést jelentett, ahogyan ezt a másodfokú ítélet - az igazságügyi szakértői véleménnyel összhangban - rögzítette. Mindezt tekintetbe véve az okozati összefüggés elemzése szempontjából az állapítható meg, hogy B. T.-át egy adott egészségi állapotban érte a terhelt által okozott gépjármű-ütközés ereje, s ennek következtében - ebben az állapotban - 8 napon túl gyógyuló, súlyos sérülést szenvedett. A sértett rendellenes testi állapota természetesen közrehatott a súlyos eredmény bekövetkezésében, azonban annak csupán feltétele, s nem oka volt. (Egyszerűbben fogalmazva: az ütközés nélkül a sértett törött csontjának végei nem mozdultak volna el.)
A Z. Megyei Bíróság az e körben kialakult bírói gyakorlattal ellentétesen, téves jogi értékeléssel jutott arra a következtetésre, hogy a sértett speciális testi állapota oksági tényezője volt a súlyosabb sérülés bekövetkezésének. A büntető anyagi jogi értékelés szempontjából jelentőséggel bíró kauzális összefüggések elemzése kapcsán több legfelsőbb bírósági döntés is rámutatott arra, hogy az okfolyamatot elindító tényező (emberi magatartás) büntetőjogi felelősséget megalapozó jelentőségén nem változtat az együttes okként (concausa) vagy feltételként közreható körülmény(ek) hatása (BH 1982/179. sz. jogeset, BH 1993/7. sz. jogeset stb.).
Minderre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az ügyben hozott törvénysértő másodfokú ítéletet a Be. 425. § (1) bekezdésének a) pontja alapján hatályon kívül helyezte és a Z. Megyei bíróságot új eljárás lefolytatására utasította.
(Legf. Bír. Bfv. II. 1124/2004. sz.)