57/1995. (IX. 15.) AB határozat

a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény egyes rendelkezései alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára és megsemmisítésére irányuló indítvány ügyében meghozta az alábbi

határozatot:

Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló, a gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról rendelkező, az 1995. évi XLVIII. törvény 3. §-ával módosított 1991. évi XC. törvény (a továbbiakban: Szja. tv.) 29/A. § (7) bekezdésében foglalt rendelkezés alkalmazásánál alkotmányos követelmény az, hogy lehetőség nyíljék a magáncélú használatból kizárt gépkocsi esetében a vélelemmel szembeni bizonyításra.

Az Alkotmánybíróság az Szja. tv. 29/A. § (7) és (10) bekezdése elleni indítványok alkotmányellenességének utólagos megállapítására vonatkozó indítványokat, illetve megsemmisítésükre irányuló kérelmeket elutasítja.

Az Alkotmánybíróság a módosított 29/A. § (6), (8), (9), (11), (14) bekezdésére vonatkozó indítványokat visszautasítja.

Az Alkotmánybíróság e határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.

INDOKOLÁS

Az Alkotmánybíróság a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény módosított 29/A. §-a elleni indítványok alapján indult eljárásokat egyesítette.

I.

1. Az indítványozók szerint az Szja. tv.-nek a gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló 1995. évi LXVIII. törvény (a továbbiakban: Gst.) 3. §-ával módosított 29/A. § (7)-(14) bekezdései alkotmányellenesek. Állításuk indokolásánál azonban már csak a (7) és a (10) bekezdések tekintetében fogalmazták meg határozottan érveiket, és terjesztettek elő határozott kérelmet.

Erre figyelemmel az Alkotmánybíróság a 29/A. § (6), (8), (9), (11), (14) bekezdésére vonatkozó indítványokat, minthogy azok nem felelnek meg az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 22. §-ában foglaltaknak, visszautasította.

2. Az egyik indítványozó szerint azért alkotmányellenes, vagyis sérti az Alkotmány 70/I. §-ában foglalt arányosság elvét az Szja. tv. 29/A. § (7) bekezdése, mert a kifogásolt rendelkezés értelmében természetbeni juttatásnak minősül, és jövedelemadó köteles a kifizető belföldi forgalmi engedéllyel és rendszámmal (ideértve az ideiglenes jellegű ilyen dokumentumokat is) ellátott személygépkocsijának a törvény által vélelmezett magáncélú használata.

Ezért olyan esetekben, amikor ténylegesen magánhasználatra nem került sor, az indítványozó szerint a megdönthetetlen törvényi vélelem miatt olyan jövedelem után kell adózni, amelyet az adóalany meg sem szerzett. Ez pedig, álláspontja szerint, az arányos közteherviselés alkotmányos követelményével ellentétes rendelkezés, tehát alkotmányellenes.

3. A másik indítványozó szerint Gst. 3. § (2) bekezdésével módosított 29/A. § (10) bekezdése sérti az Alkotmány 9. § (2) bekezdésében meghatározott vállalkozás jogát és a versenyszabadság általános elveit.

A (10) bekezdés szerint a lízing útján tulajdonba került személygépkocsi beszerzési árára vonatkozóan ugyanis a következőket kell alkalmazni: "Abban az esetben..., ha az adó fizetésére kötelezett személygépkocsi tulajdonjogát lízing útján szerezte, akkor a beszerzéshez bármely módon kapcsolódó teljes lízingdíj és a maradványérték vételárának együttes összegét kell beszerzési árnak tekinteni."

Az indítványozó szerint ezzel sérülnek a vállalkozók jogai, hiszen önkényesen és elfogadható indok nélkül különböztet a rendelkezés az "előrehozott fogyasztás"-ban gondolkodók között aszerint, hogy a személygépkocsit hitelfelvétellel vagy lízinggel vásárolták meg. Míg a lízingdíj a kamatokat is magában foglalja, a hitelből történt vásárlásnál a kamat nem adóalap.

Ez a szabályozási mód a jogi személy lízingbeadókat minden ésszerű ok nélkül hátrányos piaci helyzetbe hozza pl. a bankokkal szemben. Ez az indítványozó véleménye szerint nem felel meg az egyenlő elbánás elvének.

Erre figyelemmel kérte az indítványozó az Szja. tv.-t módosító Gst. 3. §-a alkotmányellenességének megállapítását, illetve megsemmisítését.

II.

1. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az Szja. tv. rendelkezéseiből fő szabályként az állapítható meg, hogy a cégautók magáncélú használata mint természetbeni juttatás adóköteles jövedelemnek minősül.

Olyan esetben, ha a jövedelem tényleges mértéke általában nem állapítható meg, a jogalkotónak jogában áll - a gazdasági, pénzügyi szempontokat figyelembe véve - a fizetendő adó mértékének megállapítására különböző jogalkotási technikákat választani. Önmagában tehát nem feltétlenül alkotmányellenes, ha a jogalkotó átalánnyal vagy törvényes vélelem felállításával szabályoz.

Rámutat azonban az Alkotmánybíróság arra, hogy mindkét esetben alkotmányos korlátot jelent az Alkotmány 70/I. §-ában megfogalmazott elv, amely szerint mindenki csak jövedelmi, vagyoni helyzetével arányosan köteles a közterhekhez hozzájárulni.

A megdönthető törvényes vélelem esetében, annak fogalmából következik, hogy addig áll fenn, amíg annak ellenkezőjét nem bizonyították.

Elvárható alkotmányos követelmény az adószabály esetében, hogy amennyiben a kifizető valamely személygépkocsit a magánhasználat köréből teljes mértékben kizárt, az Szja. tv. 29/A. § (7) bekezdésében foglaltak alkalmazása során az ellenkező bizonyítása biztosított legyen. Ez a garanciája az Alkotmány 70/I. §-ában megfogalmazott elv érvényesülésének a jelen esetben.

A törvényes vélelem ugyanis csupán a jogszabályszerkesztés és a jogalkalmazás egyszerűsítésének kivételes eszköze.

A vélelem kivételessége abban is áll, hogy az állam az őt általában terhelő bizonyítási kötelezettség teljesítése nélkül jövedelemszerzést feltételez, amely után adót szed be. A bizonyítási kötelezettség tehát megfordul, azonban a törvényes vélelem megdöntésére irányuló bizonyítás lehetőségét az Alkotmány 70/I. §-ára figyelemmel kizárni nem lehet. Tehát alkotmányos követelmény, mint arra az Alkotmánybíróság rámutatott, hogy a tényleges helyzet bizonyításának feltételeit az adó megfizetésére kötelezett részére biztosítani kell.

Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint tehát csak kivételként és többletgaranciák mellett kerülhet sor az adóeljárásban a vélelem alkalmazására, és nem lehet eszköze nem valós jövedelem adóztatásának.

A gépjárművet üzemeltető jogi személynek ugyanis szuverén döntési jogkörébe tartozik, hogy a tulajdonában, illetőleg használatában álló gépjárművek közül egyeseket teljes mértékben kizárjon a magánhasználat köréből. Az pedig a jogalkotóra tartozó feladat, hogy a magánhasználatból teljesen kizárt gépjárműveknek az esetleges visszaéléseket megakadályozó módon való használatát szabályozza.

E megállapítás mellett, arra figyelemmel, hogy a törvényes vélelem alkalmazását önmagában az Alkotmánybíróság nem ítélte alkotmányellenesnek, az indítványokat elutasította.

2. Nem találta megalapozottnak az Alkotmánybíróság a Gst. 3. §-ával módosított Szja. tv. 29/A. § (10) pontja elleni indítványokat sem.

Az Alkotmánybíróság már több határozatában kifejtette azon álláspontját, amely szerint a jogalkotó hatáskörébe tartozik annak megállapítása, hogy a vállalkozók eltérő csoportjaira, adóköteles tevékenységeik megállapítására eltérő szabályokat alkosson. E jogosítványának alkotmányos korlátja, hogy a szabályozás nem eredményezhet hátrányos megkülönböztetést a kiválasztott azonos vállalkozói csoporton, azonos tevékenységi körön belül.

A kötelezettek körének kiválasztásánál ilyen megkülönböztetést az Alkotmánybíróság nem állapított meg.

Nem jelent hátrányos megkülönböztetést, így nem alkotmányellenes, az Alkotmánybíróság álláspontja szerint, ha különböző jogviszonyokra nézve, a jogviszonyok sajátosságait figyelembe vevő eltérő szabályozásra kerül sor.

Ilyen az a szabály is, amely annak a személygépkocsinak a beszerzési árába, amelynek tulajdonjogát az adó fizetésére kötelezett lízing útján szerezte meg, a teljes lízingdíjat és a maradványértéket is beszámítja, szemben a hitelből vásárolt gépkocsi beszerzési árával, amelybe a kamat nem számítandó bele.

A lízingügylet összetettebb és több szolgáltatást nyújt, mint a hitelügylet. A lízing "ára" a lízingdíj, tehát nem egyszerű bérleti, használati díj, vagy a pénz használati díja (kamat), hanem sajátos, az ügylethez igazodó ellenszolgáltatás. A lízing útján szerzett tulajdonjog esetében a használati időre kifizetett lízingdíj, opció esetén a befizetett maradványösszeg az, amibe a vevőnek a személygépkocsi került.

Miután az adójogszabály az ügyletekből folyó különbségeket veszi figyelembe, a jogi szabályozás nem jelent alkotmányellenes megkülönböztetést a lízingbe adó vállalkozó, a lízing útján szerző és a bankok, valamint hitelre vásárlók között.

Minthogy az Alkotmánybíróság a (10) bekezdéssel összefüggésben alkotmányossági problémát nem állapított meg, a Gst. 3. §-ával módosított Szja. tv. 29/A. § (10) bekezdése elleni indítványokat elutasította.

Az Alkotmánybíróság a jogszabály alkotmányos értelmezése tárgyában megfogalmazott döntésére figyelemmel határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.

Dr. Sólyom László s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Ádám Antal s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kilényi Géza s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Lábady Tamás s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Schmidt Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Vörös Imre s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Zlinszky János s. k.,

alkotmánybíró