A Debreceni Ítélőtábla Pf.20387/2015/3. számú határozata személyhez fűződő jog megsértése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 80. §, 121. §, 163. §, 217. §, 253. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 74. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §] Bírók: Bakó Pál, Csikiné dr. Gyuranecz Márta, Pribula László

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA

Pf.I.20.387/2015/3. szám

A Debreceni Ítélőtábla a Lampé Ügyvédi Iroda (ügyintéző: Dr. Lampé Zoltán ügyvéd; címe) által képviselt felperes neve (címe) felperesnek - a Dr. Győrfi Ügyvédi Iroda (ügyintéző: Dr. Győrfi Attila ügyvéd; címe) által képviselt alperes neve (címe) alperes ellen személyhez fűződő jog megsértése miatt indított perében a Debreceni Törvényszék 6.P.21.508/2014/22. számú ítélete ellen a felperes részéről 24. sorszám alatt előterjesztett és 25. sorszám alatt indokolt fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t:

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy az államnak, az illetékügyben eljáró hatóság külön felhívására fizessen meg 40 000 (negyvenezer) Ft összegű fellebbezési illetéket.

Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s:

A felperesi szociális szövetkezetet kilenc természetes személy és X Város Önkormányzata alapította; az alapszabálya szerinti tevékenységét 2013 szeptembere óta folyamatosan végzi.

Az alperes 2014 őszén X városban polgármester-jelöltként indult a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásán.

A választási kampányban, 2014. október 8. napján polgármester-jelölti vitára került sor, amelyet a x-ii helyi televízió élő adásban közvetített.

E vitában az alperes a felperesi szövetkezettel kapcsolatban az alábbi állítást tette: "hogy lehet az, hogy ennek a szociális szövetkezetnek van egy büntetett előéletű tagja is, ráadásul, ha jól tudom, akkor vezető beosztásban. Miért ez az etalon, miért ehhez kell nekünk igazodni, és miért kell ezeket a problémákat elfüggönyözni?"

A polgármester-jelölti vita a kábeltelevíziós rendszeren keresztül - X város területén - elviekben 3924 háztartásban volt nézhető; a műsor pontos nézettségi adata nem állapítható meg.

Az adás teljes terjedelmében feltöltésre került a x-i helyi televízió internetes oldalára, valamint a Y előbbi weboldalon 299-en, utóbbin 360-an nézték meg. A video felkerült a f-ra is.

A felperes a fentebb idézett, valótlannak bizonyuló alperesi állításra visszavezethetően őt ért hátrányt nem bizonyított é s hátránya az ún. köztudomás-doktrínát alkalmazva sem volt mutatható ki.

A felperes kereseti kérelmében annak a megállapítását kérte, hogy az alperes megsértette a jóhírneve védelméhez fűződő személyiségi jogát azzal, hogy a polgármester-jelölti vitában azt állította, hogy a felperesi szövetkezet tagjai között büntetett előéletű vezető tisztségviselő van. Az elégtételadás körében az alperest arra kérte kötelezni, hogy saját költségén, 15 napon belül, a x-i városi televízióban, hétköznap este 18 és 20 óra között, két alkalommal, 3 nap különbséggel tegyen közzé egy olyan nyilatkozatot, miszerint 2014. október 8. napján a polgármester-jelöltek nyilvános vitájában a felperesről valótlanul állította, hogy a tagjai között büntetett előéletű vezető tisztségviselő van.

Kérte továbbá, hogy a bíróság kötelezze az alperest 500 000 Ft összegű sérelemdíj és a perrel felmerült költségeinek a megfizetésére.

Hangsúlyozta, hogy az alperes által megfogalmazott állítás "széleskörű felháborodást" eredményezett, illetőleg amikor a felperesnek egy pályázat eredményeként lehetősége nyílt 15 fő foglalkoztatására, akkor ezek az emberek megrendültek és elbizonytalanodtak a szövetkezettel szemben.

Az alperes a kereset elutasítását kérte.

A törvényszék 22. sorszámú ítéletében megállapította, hogy alperes neve alperes megsértette a felperes neve felperes jóhírnévhez fűződő személyiségi jogát azzal, hogy 2014. október 8-án a x-i helyi televízió által közvetített polgármester-jelöltek vitájában azt állította, hogy a felperes neve tagságában egy büntetett előéletű személy is van, azt sugallva, hogy az érintett személy vezető beosztású.

Kötelezte az alperest, hogy az ítélet rendelkező részének az első bekezdését a saját költségén, 15 napon belül, a x-i helyi televízióban hétköznap este 18 és 20 óra között, két alkalommal, 3 nap különbséggel felolvasott közleményként tegye vagy tetesse közzé. Feljogosította a felperest, hogy amennyiben az alperes ennek nem tesz eleget, úgy az ítélet rendelkező részének az első bekezdésében foglalt szöveget a második bekezdésben foglalt helyen és módon az alperes költségére közzétegye vagy közzétetesse. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 18 000 Ft összegű perköltséget, s megállapította, hogy az ezt meghaladóan felmerült költségeiket a felek maguk viselik.

Indokolásában - a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 2:42. §-ának (1) és (2) bekezdéseit, 2:45. §-ának (2) bekezdését, 3:1. §-ának (3) bekezdését, illetőleg a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 3. §-ának (3) bekezdését és a 164. §-ának (1) bekezdését felhívva - megállapította, hogy az alperes a valótlannak bizonyuló tényállításával megsértette a felperes jóhírnevét, alaptalannak találta ugyanakkor a felperes sérelemdíj megfizetése iránti igényét. E körben a Ptk. 2:52. §-át, 6:519. §-át, 1:4. §-ának (1) bekezdését felhívva kifejtette, hogy az alperes által megvalósított személyiségi jogi jogsértés nem olyan súlyú, amely megalapozná a sérelemdíj magánjogi büntetés funkciójának az érvényesítését. Az alperes az inkriminált tényállítás megtételekor pusztán gondatlan volt, mert elmulasztotta az általa hallott értesülések valóságának a kontrollálását, ugyanakkor a nyilatkozata nem értékelhető minden alapot nélkülöző, szándékosan, rosszindulatúan lejárató célzatú és jellegű közlésként, s az sem hagyható figyelmen kívül, hogy az a szövetkezeti tag, akire az alperes utalni kívánt, bár nem terhelti, hanem tanúkénti minőségben és 15 évvel a perbeli állítások megfogalmazása előtt, de részese volt egy verekedés tárgyában indult szabálysértési eljárásnak.

A sérelemdíj kompenzációs funkciójának oldaláról megközelítve hangsúlyozta, hogy a perbeli jogsértéssel okozati összefüggésben nem állapítható meg a felperesnél bekövetkezett olyan hátrányos következmény, amelynek a vagyoni eszközökkel történő kompenzációja indokolt lenne, és amely megalapozná a sérelemdíj szankciójának az alkalmazását.

Megjegyezte, hogy a bíróság által elrendelt elégtételadás szankciója alkalmas a felperest ért - az alperes által állított valótlan tény nyilvánosság előtt való megjelenésében manifesztálódó - hátrány reparálására.

A perköltség viseléséről a Pp. 80. §-ának (2) bekezdését és a 81. §-ának (1) bekezdését, a teljesítési határidőről a Pp. 217. §-ának (1) bekezdését felhívva rendelkezett.

Az első fokú ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben annak megváltoztatását és az alperes 500 000 Ft sérelemdíj 15 napon belüli megfizetésére kötelezését kérte.