3019/2021. (I. 28.) AB határozat
alkotmányjogi panasz elutasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Pfv.IV.20.551/2019/5. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
[1] 1. Az indítványozó jogi képviselő (dr. ifj. Balsai István ügyvéd, Balsai Ügyvédi iroda) útján eljárva, az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján előterjesztett alkotmányjogi panaszában kérte, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a Kúria Pfv.IV.20.551/2019/5. számú ítéletének alaptörvény-ellenességét, és az Abtv. 43. § (1) bekezdése alapján semmisítse meg azt. Az indítványozó álláspontja szerint a bíróság döntése ellentétes az Alaptörvény IX. cikk (1) és (2) bekezdéseivel.
[2] 2. Az indítványozó internetes portált működtet, melyen olyan cikket tett közzé, amely azt elemzi, hogy egy megyei jogú város polgármesteréhez milyen kapcsolat fűz egy családot, és tagjainak vagyoni helyzete miképp alakult. A cikk más médiaszolgáltatók internetes oldalairól származó fényképfelvételeket is közölt, melyek felhasználásához az érintettek (a továbbiakban: felperesek) nem járultak hozzá.
[3] A felperesek bírósághoz fordultak, és kérték annak megállapítását, hogy az indítványozó a róluk készített fényképek hozzájárulás nélküli megjelentetésével megsértette a képmáshoz fűződő jogukat. Álláspontjuk szerint hozzájárulás nélkül csak a nyilvános közéleti szereplésről készített képfelvétel tehető közzé, a róluk korábban készült kép ismételt felhasználásához a hozzájárulásukat kellett volna kérni.
[4] Az elsőfokú bíróság a 7.P.21.621/2018/12. számú ítéletében megállapította, hogy az indítványozó megsértette a felperesek képmáshoz való jogát, és kötelezte a jogsértő magatartás abbahagyására és elégtételt adó közlemény közzétételére. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a közlések a felperesek magán- és családi életével állnak összefüggésben, mely közügynek nem tekinthető, és a felperesek nem közszereplők. A bíróság szerint a közlés "lényegét tekintve egy konteo", így nem tartozik a politikai véleménynyilvánítás védett körébe. Ezért az illusztrációként szolgáló képek közzétételéhez a felperesek engedélyére lett volna szükség.
[5] Az indítványozó fellebbezése folytán eljáró másodfokú bíróság Pf.II.20.098/2019/6. számú ítélete az érdemi kérdésben helybenhagyta az elsőfokú bíróság döntését, csak a perköltség tárgyában változtatta azt meg. A másodfokú bíróság hangsúlyozta, hogy a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 2:48. § (2) bekezdése nem értelmezhető kiterjesztően: a felvételek a felperesek nyilvános közszerepelése alkalmával készültek ugyan, de perbeli közlés nem ezekről a közéleti szereplésekről tudósít.
[6] Az indítványozó felülvizsgálati kérelme folytán eljáró Kúria a támadott döntésben a másodfokú ítéletet hatályában fenntartotta. A döntés kifejtette, hogy a jogerős ítélet helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a felperesek képmásának közzététele nem kapcsolódik a közérdeklődésre számot tartó tudósításhoz, valamint a jelenkor eseményeihez tartozó szabad tájékoztatást sem szolgálja. A közlés a felperesek családi- és magánéletét, jövedelmi viszonyait ismertette, és önmagában az, hogy korábban felvállalták, hogy támogatják a polgármestert, önmagában nem jelenti azt, hogy a politikai közélettel kapcsolatba hozhatók. Erre tekintettel nem kötelesek tűrni képmásuk közzétételét.
[7] 3. A Kúria döntésével szemben az indítványozó az Abtv. 27. §-ára alapított alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz.
[8] Az indítványozó hivatkozott arra, hogy a közügyek szabad vitatása a véleménynyilvánítási szabadság magasabb szintű védelmét élvezi. Álláspontja szerint nem csupán a "hivatásszerűen közszereplést vállalók" tűrési kötelezettsége nagyobb, hanem azoké is, akik jogi státus nélkül alkalomszerűen vesznek részt a közügyek megvitatásában. Az indítványozó az Alkotmánybíróság és az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlatát bemutatva arra a következtetésre jut, hogy az indítványra okot adó esetre is a véleménynyilvánítás magasabb szintű védelme vonatkozik, amely alapul szolgál a személyiségvédelem erősebb korlátozására.
[9] Mindebből az indítványozó arra következtet, hogy a Ptk. 2:48. § (2) bekezdését, mely szerint "[n]incs szükség az érintett hozzájárulására a felvétel elkészítéséhez és az elkészített felvétel felhasználásához tömegfelvétel és nyilvános közéleti szereplésről készült felvétel esetén" alkotmányosan úgy kell értelmezni, hogy a közügyek megvitatásában részt vevő személyekről készült felvétel a beleegyezésük nélkül is közölhető.
II.
[10] 1. Az Alaptörvény vonatkozó rendelkezései:
"II. cikk Az emberi méltóság sérthetetlen. Minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz, a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg."
"VI. cikk (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy magán- és családi életét, otthonát, kapcsolattartását és jó hírnevét tiszteletben tartsák. A véleménynyilvánítás szabadsága és a gyülekezési jog gyakorlása nem járhat mások magán- és családi életének, valamint otthonának sérelmével."
"IX. cikk (1) Mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához.
(2) Magyarország elismeri és védi a sajtó szabadságát és sokszínűségét, biztosítja a demokratikus közvélemény kialakulásához szükséges szabad tájékoztatás feltételeit."
[11] 2. A Ptk. vonatkozó rendelkezése:
"2:48. § [A képmáshoz és a hangfelvételhez való jog]
(1) Képmás vagy hangfelvétel elkészítéséhez és felhasználásához az érintett személy hozzájárulása szükséges.
(2) Nincs szükség az érintett hozzájárulására a felvétel elkészítéséhez és az elkészített felvétel felhasználásához tömegfelvétel és nyilvános közéleti szereplésről készült felvétel esetén."
III.
[12] Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján azt vizsgálta, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel-e az Abtv.-ben foglalt formai és tartalmi követelményeknek.
[13] 1. Az Abtv. 27. §-a alapján az "alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva".
[14] Az Abtv. 30. § (1) bekezdéséből következően az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet benyújtani. Az Abtv. 52. § (1) bekezdése pedig rögzíti, hogy az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia, melynek részleteit az (1a) és (1b) bekezdések szabályozzák.
[15] Az indítványozó megjelölte érintettségét: olyan döntés alkotmányossági felülvizsgálatát kéri, amelynek pervesztes alperese. Megjelölte az Alkotmánybíróság hatáskörét megalapozó törvényi rendelkezést [Abtv. 51. § (1) bekezdés], az Abtv. 27. §-ában foglalt hatáskörben kérve az Alkotmánybíróság eljárását. Megjelölte továbbá az Alkotmánybíróság által vizsgálandó bírói döntést [Abtv. 52. § (1b) bekezdés c) pont] és az Alaptörvény sérelmet szenvedett rendelkezését [Abtv. 52. § (1b) bekezdés d) pont]. Az indítványban kifejtette az Alaptörvényben foglalt jog sérelmének mibenlétét [Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pont], és kifejezetten kérte a vonatkozó bírói döntés megsemmisítését [Abtv. 52. § (1b) bekezdés f) pont].
[16] A Kúria ítéletét 2020. június 15-én kézbesítették az indítványozónak, aki az alkotmányjogi panaszt 2020. augusztus 14-én - határidőben - nyújtotta be. Megállapítható az is, hogy a Kúria ítéletével szemben nem állt további rendes jogorvoslat a rendelkezésére.
[17] 2. Az Abtv. 29. §-ában meghatározottak szerint az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának további feltétele, hogy az a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. E két feltétel alternatív jellegű, így az egyik fennállása önmagában megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását (elsőként lásd: 3/2013. (II. 14.) AB határozat, Indokolás [30]).
[18] E tekintetben az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az ügy az Alaptörvény IX. cikkében biztosított véleménynyilvánítás jogával összefüggésben vetette fel azt a kérdést, hogy hol húzódik a véleménynyilvánítás szabadságának és a személyiség védelmének a határvonala.
IV.
[19] Az alkotmányjogi panasz nem megalapozott.
[20] 1. Az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy jelen ügyben a közlésre a véleménynyilvánítás szabadságának fokozott védelme vonatkozik-e.
[21] Az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdése rögzíti, hogy "mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához", a (2) bekezdés pedig hozzáteszi, hogy "Magyarország elismeri és védi a sajtó szabadságát és sokszínűségét". Az Alkotmánybíróság a 7/2014. (III. 7.) AB határozatában összegezte és megerősítette azt a gyakorlatát, "mely szerint a szólás- és sajtószabadság kettős igazolással bír, azaz az egyéni önkifejezés, illetve a politikai közösség demokratikus működése szempontjából egyaránt kulcsfontosságú. Az Alaptörvényben megerősített kettős igazolás pedig azt jelenti, hogy a véleményszabadságnak az alapjogok körében elfoglalt kitüntetett helyére vonatkozó értelmezés is változatlanul érvényes." (Indokolás [23]) A határozat arra is rámutatott: "a szólásszabadság különleges védelmet követel akkor, amikor közügyeket és a közhatalom gyakorlását, a közfeladatot ellátó, illetve a közéletben szerepet vállaló személyek tevékenységét érinti. A közhatalom gyakorlásában résztvevő személyek védelmében a véleménynyilvánítás szabadságának szűkebb körű korlátozása felel meg a demokratikus jogállamiságból adódó alkotmányos követelményeknek." (Indokolás [17]) A határozat azt is kimondta, hogy "[a] közügyek megvitatása körében elhangzó véleménynyilvánítás és a rá vonatkozó védelem fókuszában elsődlegesen nem a szólással érintett személyek státusza áll, hanem az, hogy a megszólaló valamely társadalmi, politikai kérdésben fejtette ki nézeteit. A közéleti véleménynyilvánításra vonatkozó alkotmányos szempontok eszerint egyfelől tágabb körben lehetnek irányadók, mint a közhatalom gyakorlóit vagy a hivatásszerűen közszereplést vállalókat érintő vélemények köre, másfelől viszont nem állítható, hogy a közéleti szereplőket érintő bármely - köztük a közügyekkel semmilyen kapcsolatban nem álló - közlést e szempontok szerint kell megítélni." (Indokolás [47])
[22] A "közéleti vita" kérdéskörével részletesen foglalkozott a 3145/2018. (V. 7.) AB határozat. A határozat a korábbi gyakorlatot alapul véve kimondta, hogy "jellemzően a politikai jellegű közéleti szólások szabad kinyilvánítását tekinti a véleménynyilvánítás szabadsága legbensőbb védelmi körének [...]. Ezekben az esetekben a véleménynyilvánítási szabadságból fakadó alkotmányjogi mércét különös szigorral szükséges érvényre juttatni, vagyis az ilyen jellegű szólások erősebb védelmet élveznek, és korlátozásuk csak a legszűkebb körben nyerhet igazolást." (Indokolás [30]) Ugyanakkor arra is rámutatott, hogy "a közéleti vita nem csak az állami és önkormányzati, a közhatalmi intézményrendszer működésének egészét fogja át, hanem felöleli az üzleti élet társadalmi felelősségvállalásának és az üzleti élet világában egyre sokasodó számban jelentkező közéleti kérdéseket (pl. környezetvédelmi, energiahatékonysági, munka-, és közlekedésbiztonsági kérdések)" (Indokolás [32]). Hangsúlyozta továbbá azt is, hogy "a közszereplők köre szélesebb a közhatalmat gyakorló személyek és a közszereplő politikusok körénél, nem alakult ki annak egyértelmű szempontrendszere, amely a közszereplői minőség megállapításának támpontjául szolgálna. Különösen indokolja azonban ennek a szempontrendszernek a jogalkalmazás számára történő egyértelművé tételét, hogy a megváltozott társadalmi viszonyok, különösen a telekommunikáció terjedése révén a közszereplői kör szélesedése figyelhető meg. Ennek a tendenciának az eredményeként olyan személyeknek is lehetősége nyílik egy-egy közéleti vita aktív alakítójává válni, akik korábban - státuszuk alapján - nem tartoztak a közszereplő fogalmi körébe. Ezek a személyek az ún. kivételes közszereplők." (Indokolás [45])
[23] Helytálló az indítványozó érvelése, hogy a "közéleti vita" nem csupán a hivatásuknál fogva közéleti személyiségek tevékenységének feltárása és elemzése, hanem önmagában az is közéleti vita, hogy kik bírnak hatással a politikai és gazdasági döntésekre, a társadalmi folyamatok alakulására. A 26/2019. (VII. 23.) AB határozattal (a továbbiakban: Abh3.) elbírált ügyben az Alkotmánybíróság azt állapította meg, hogy "[az ügy indítványozójának] társadalmi szerepe [...] olyan körülmény, ami "közéleti vita", így e vonatkozásban az Alaptörvény IX. cikkének korlátozása csak kivételesen lenne igazolható" (Indokolás [46]).
[24] Az a kérdés, hogy egyes, a nyilvánosságot alkalmanként vállaló magánszemélyek milyen politikai és gazdasági kapcsolatban vannak egy nagyváros vezetésével, a társadalmi vita fogalmi körébe tartozik, és arra az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdésének fokozottabb védelme vonatkozik.
[25] Azt a kérdést, hogy a közlés a társadalmi vitához járul-e hozzá a közlés témája és nem valóságtartalma alapján kell megítélni. Az, hogy a bíróság értékelése szerint a közlés tartalma "konteo", nem lehet érv a véleménynyilvánítás szabadságának a korlátozására. Az Alaptörvény IX. cikke kiüresedne, ha a közlés tartalma szerint kellene megítélni, hogy vonatkozik-e rá a magasabb szintű védelem; ilyenkor ugyanis a preferált vélemény védettebbé válna, mint az a vélemény, amit a jogalkalmazó igaztalannak tart.
[26] 2. Az ügyben eljáró bíróságok előtt ugyanakkor nem az volt a kérdés, hogy a felperesek felléphetnek-e a közléssel szemben, hanem hogy hozzájárulásuk nélkül a róluk készült fényképfelvétel közzétehető-e, a közlésben foglaltak illusztrálásaképp. A támadott döntésben a felperesek a közlés tartalmát nem vitatták, kizárólag a képfelvételt kifogásolták.
[27] Az Alkotmánybíróság már számos ügyben hozott döntést arról, hogy a képmás hozzájárulás nélküli közzététele esetén miképp kell megítélni a véleménynyilvánítási szabadság és a személyiségvédelem kollízióját.
[28] A 28/2014. (IX. 29.) AB határozat (a továbbiakban: Abh1.) rögzítette, hogy "[m]indaddig, amíg valamely tájékoztatás nem visszaélés a sajtószabadság gyakorlásával, az emberi méltóság védelmével összefüggésben a személyiségi jogok sérelmére való hivatkozás ritkán alapozza meg a sajtószabadság gyakorlásának a korlátozását. Valamely jelenkori eseménnyel kapcsolatban a nyilvánosság figyelme elé került személyről készült képmás általában az eseménnyel összefüggésben az engedélyük nélkül nyilvánosságra hozható." (Indokolás [42]) Mindezen tényezők alapján a határozat arra a következtetésre jutott, hogy "rendőri intézkedésről készült képfelvétel hozzájárulás nélkül is nyilvánosságra hozható, ha a nyilvánosságra hozatal nem öncélú, vagyis az eset körülményei alapján a jelenkor eseményeiről szóló vagy a közhatalom gyakorlása szempontjából közérdeklődésre számot tartó tájékoztatásnak, közügyet érintő képi tudósításnak minősül" (Indokolás [43]). Az Abh1. azt is kimondta, hogy "[a] nyilvános helyen készült, nem sértő, az érintett személyt tárgyilagosan ábrázoló felvétel általában nyilvánosságra hozható engedély nélkül, ha az a közérdeklődésre számot tartó tudósításhoz kapcsolódik, a jelenkor eseményeiről való szabad tájékoztatásához kötődik" (Indokolás [44]).
[29] Az Abh1.-et követően a 16/2016. (X. 20.) AB határozat (a továbbiakban: Abh2.) ratio decidendi-ként hivatkozza az Abh1. Indokolásának [43] bekezdését (Indokolás [18]). Az Abh2. ugyanakkor továbbvitte az Abh1. gondolatmenetét, és arra következtetett, hogy "a sajtó a jelenkor közérdeklődésre számot tartó eseményeiről akkor is közvetíthet, ha azok semmilyen jogellenességet nem tartalmaznak. Másrészt, a "házőrző kutya" szerep sem volna betölthető, ha a sajtó az egyébként jogszerű cselekményekről, történésekről ne tudósíthatna szabadon." (Indokolás [21])
[30] Az Abh2. hozzátette, hogy "az Alaptörvény IX. cikkével összeegyeztethetetlen volna a képmás nyilvánosságra hozatalával kapcsolatos olyan bírósági értelmezés, amely kizárólag akkor tenné a felvétel készítését, illetve felismerhető módon való közzétételét jogszerűvé, ha az intézkedésre vonatkozó "eljárási szabályok nyilvánvaló" megszegését dokumentálják". Hasonló levezetés alapján ugyanerre a következtetésre jutott a 17/2016. (X. 20.) AB határozatban is az Alkotmánybíróság.
[31] A fenti, rendőrök képmásának közzétételét elemző határozatok analógiájára a 23/2019. (VII. 18.) AB határozatban úgy ítélte meg az Alkotmánybíróság, hogy a bírósági tárgyaláson részt vevő büntetés-végrehajtási alkalmazottak képmása is szabadon közzétehető, hozzájárulásuk nélkül. A határozat érvelése szerint "[ha] a bíró nem zárta ki a nyilvánosságot (és ezzel a sajtót) a tárgyalásról és a per tárgya közérdeklődésre számot adó ügy volt, [...] az Alaptörvény IX. cikkére hivatkozással a sajtó szabadon közzéteheti a közhatalmat gyakorló személyek képmását" (Indokolás [37]). A fenti határozatok mindegyikre rögzítette, hogy a képmás közzétételének szabadsága ezekben az esetekben sem korlátlan: az emberi méltóságot sértő felvétel akkor sem közölhető, ha közhatalmat gyakorló személyről készül.
[32] Volt olyan alkotmánybírósági határozat is, amely a véleménynyilvánítás szabadsága és személyiségvédelem kollíziójában akkor is az előbbi javára döntött, amikor a képmás olyan személyről készült, aki nem gyakorolt közhatalmat. Az Abh3.-mal elbírált ügyben az indítványozó nem gyakorolt közhatalmat, az Alkotmánybíróság mégsem tekintette alaptörvény-ellenesnek azt a bírósági döntést, amely szerint az indítványozóról készült felvétel hozzájárulása nélkül is megosztható volt. Az Abh3. rámutatott: "Az Alaptörvény II. és VI. cikkeinek a védelmét a kivételes közszereplők is élvezik. Az általuk nyilvánosságra nem hozott, közügyekkel összefüggést nem mutató tevékenységüket (magánéletük védett részét) a média nem hozhatja nyilvánosságra az Alaptörvény IX. cikkére hivatkozással. Amennyiben viszont a közéleti vitának épp a magánélet egy szelete a tárgya, akkor - szorosan ebben a körben - a véleménynyilvánítás szabadságát kell előnyben részesíteni." (Indokolás [33]) Az Abh3. azt is kimondta, hogy "[k]ülön nevesített alapjog hiányában közszereplés során mindenki tűrni köteles képmása közzétételét" (Indokolás [40]).
[33] Az Alkotmánybíróság gyakorlata úgy összegezhető, hogy a közhatalmat gyakorló személyekről közhatalom gyakorlása során készült felvétel esetében a főszabály az, hogy a felvétel hozzájárulás nélkül is nyilvánosságra hozható. A kivételt az képezi, hogy ha a felvétel az emberi méltóságot sérti. közhatalmat nem gyakorló személyek esetében épp fordítva: a főszabály az, hogy képmásuk közzétételéhez hozzájárulás szükséges, és ez alól kivétel, ha a képmás közzététele a közszerepléssel függ össze.
[34] 3. Jelen ügyben az Alkotmánybíróság a fentieket irányadónak tekintve vizsgálta alapjogi szempontból a közhatalmat nem gyakorló felperesek képmásának közzétételét. Az Abtv. 27. §-a alapján benyújtott panaszok elbírálása során az Alkotmánybíróság hatásköre nem terjed ki annak vizsgálatára, hogy a jogalkalmazó helytállóan értékelte-e az eljárásban beszerzett bizonyítékokat és előadott érveket, vagy a konkrét ügyben a bírói mérlegelés eredményeként megállapított tényállás és az abból levont következtetés megalapozott-e. A tényállás megállapítása, a bizonyítékok értékelése és mérlegelése ugyanis az eljárási jogi szabályokban a jogalkalmazó számára fenntartott feladat (elsőként lásd: 3237/2012. (IX. 28.) AB végzés, Indokolás [12]). Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a jogszabályok értelmezése a bíróságok, és nem az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozó kérdés, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki (elvi rögzítését lásd: 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [14]). Az Alkotmánybíróság a bíróságok ítéleteit csak akkor bírálhatja felül, ha azok az Alaptörvény megszabta értelmezési tartományt megsértik, és ezáltal a bírói döntés alaptörvény-ellenes lesz (lásd például: 3073/2017. (IV. 19.) AB végzés, Indokolás [29]). Erre tekintettel az Alkotmánybíróság azt vizsgálta, hogy a bíróságok tulajdonítottak-e olyan értelmezést a Ptk. alkalmazott 2:48. § (2) bekezdésének, amely ellentétes az Alaptörvény IX. cikkből levezethető követelményekkel.
[35] Általánosságban kijelenthető, hogy egyetlen közszereplés vállalása nem eredményezi az érintett személyiségvédelmi szintjének csökkenését: az alkalmankénti közszereplés nem tesz közszereplővé. A közhatalmat nem gyakorló személyek fényképfelvétele hozzájárulásuk nélkül alkotmányosan csak akkor tehető közzé, ha az tárgyi összefüggésben van a közszerepléssel. A hozzájárulás alóli kivétel akkor igazolható, ha a felvétel és a közszereplés között kapcsolat teremthető, és mind a felvétel készítése, mind nyilvánosságra hozatala összefügg a közszerepléssel.
[36] Jelen ügyben a felperesekről készült felvételek egy korábbi közszereplés alkalmával készültek, és az indítványozó által közzétett közlés is a "közéleti vitához" járultak hozzá. A felperesek korábbi közszereplése nem függött össze a tényállás alapjául szolgáló közléssel, amelyben a felvételek közzétételének célja pusztán az illusztráció volt. Ez a körülmény megkülönbözteti az ügyet az Abh3.-ban elbírálttól, mivel ott épp arról készült a felvétel, ami a társadalmi vita tárgya lett.
[37] A Ptk. 2:48. § (2) bekezdése értelmében "nincs szükség az érintett hozzájárulására a felvétel elkészítéséhez és az elkészített felvétel felhasználásához tömegfelvétel és nyilvános közéleti szereplésről készült felvétel esetén". A másodfokú bíróság értelmezése szerint (amit a Kúria támadott döntése helyben hagyott) "e törvényi rendelkezés alapján a tömegfelvétel és a közéleti szereplésről készült felvétel az érintett személy hozzájárulása nélkül kizárólag arról az eseményről szóló tudósításban használható fel, amely eseményről a felvétel készült. Ahhoz viszont, hogy az ilyen felvétel más eseményről való tudósításban, vagy bármilyen más célból felhasználásra, nyilvánosságra hozatalra kerüljön, nem mellőzhető az érintett hozzájárulása, függetlenül attól, hogy ez a más célú felhasználás a tömegtájékoztatás érdekében történik vagy sem." (Indokolás 5. oldal)
[38] A kifejtettek alapján nem állapítható meg, hogy sértené az Alaptörvény IX. cikkét a bíróságoknak az a döntése, amely a fényképfelvétel közlését a nem közhatalmat gyakorló érintett hozzájárulásához köti az olyan esetekben, amikor a felvétel nem kapcsolódik ahhoz a közszerepléshez, amiről a közlés szól.
[39] 4. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság a Kúria Pfv.IV.20.551/2019/5. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.
Budapest, 2021. január 12.
Dr. Handó Tünde s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
Dr. Handó Tünde s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Pokol Béla alkotmánybíró helyett
Dr. Handó Tünde s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Schanda Balázs előadó alkotmánybíró helyett
Dr. Handó Tünde s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Szalay Péter alkotmánybíró helyett
Dr. Handó Tünde s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Szívós Mária alkotmánybíró helyett
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/1430/2020.