3237/2012. (IX. 28.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz alapján meghozta a következő

végzést:

Az Alkotmánybíróság a Legfelsőbb Bíróság Mfv.I. 10.150/2011/8. számú ítélete ellen benyújtott alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

Indokolás

[1] 1. A panaszos munkaviszonyát a munkáltató 2005. novemberében rendes felmondással megszüntette. A munkaviszony megszüntetése ellen a panaszos keresettel élt a Fővárosi Munkaügyi Bíróságnál. Az elsőfokú bíróság 2008. június 23-án kelt 12.M.652/2005/32. sz. ítéletével a keresetet elutasította és arra kötelezte a panaszost, hogy fizessen meg a munkáltatónak 225 523 Ft perköltséget.

[2] Az ítélet ellen a panaszos fellebbezett. A Fővárosi Bíróság, mint II. fokú bíróság 2009. október 27-én kelt 59.Mf.638683/2008/8. sz. részítéletével az I. fokú ítéletet megváltoztatta és megállapította, hogy a felmondás jogellenes volt, és a felperes munkaviszonya 2009. október 27. napjával szűnik meg. A másodfokú bíróság azt állapította meg, hogy a munkáltató nem bizonyította a szükséges mértékben a felmondás alapjául szolgáló tényeket. Az összegszerűség vonatkozásában a Fővárosi Munkaügyi Bíróság 2010. március 5-én kelt 5.M.222/2010/10. sz. ítéletében a munkáltatót 3 957 291 Ft elmaradt munkabér, valamint annak késedelmi kamatai, továbbá 626 452 Ft átalány kártérítés és annak késedelmi kamatai, továbbá 235 000 Ft perköltség megfizetésére kötelezte.

[3] A Fővárosi Bíróság másodfokú részítélete ellen a munkáltató élt felülvizsgálati kérelemmel. A felülvizsgálati eljárásban a Legfelsőbb Bíróság 2011. szeptember 7-én kelt Mfv.I. 10.150/2011/8. sz. ítéletében a Fővárosi Bíróság részítéletének a munkáltatói felmondás jogellenességét megállapító rendelkezését a perköltség és az illetékviselésre vonatkozó rendelkezésekre is kiterjedően hatályon kívül helyezte és a Fővárosi Munkaügyi Bíróság 12.M.6502/2005/32. sz. ítéletét e körben helyben hagyta. A Legfelsőbb Bíróság a bizonyítékokat mérlegelve megállapította, hogy a munkáltató a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 89. § (2) bekezdésében foglalt bizonyítási kötelezettségének eleget téve a felmondásban foglaltak valóságát tanúvallomással, okiratokkal bizonyította.

[4] A panaszos a Legfelsőbb Bíróság ezen ítélete ellen nyújtott be az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panaszt.

[5] Az indítványban kifejtett álláspont szerint a panaszosnak az Alaptörvény XII. cikk (1) bekezdésében szabályozott munkához való joga sérült annak következtében, hogy a bíróság eljárása során nem tett eleget az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésében szabályozott tisztességes eljárás követelményeinek és indokolási kötelezettségének.

[6] 2. Az alkotmányjogi panasz vizsgálata alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az nem felel meg a befogadhatóság követelményeinek.

[7] Az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 26-27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29-31. § szerinti feltételeket.

[8] Az Abtv. 29. §-a alapján az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be. A panasz két vonatkozásban állítja a tisztességes eljárás követelményeinek sérelmét. Egyrészt álláspontja szerint sérült a részrehajlás nélküli tisztességes módon, ésszerű határidőn belül történő eljáráshoz való jog, mert az elsőfokú eljárás közel két és fél évig tartott az alperes perelhúzó magatartása és a bíróság ezt meg nem akadályozó hozzáállása miatt. Az ésszerű határidőn belüli eljáráshoz való jog sérelme a bírói döntés érdemét nem befolyásolja. Az eljárás elhúzódása miatt bekövetkezett jogsérelem az alkotmánybírósági eljárásban nem orvosolható. Az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésében szabályozott alapjog érvényesülésének biztosítéka e tekintetben a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiak ban: Pp.) 114/A.-114/B. §-aiban szabályozott kifogás.

[9] Másrészt az indítványozó a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmét abban látja, hogy a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint helytelenül értékelte az eljárás során feltárt bizonyítékokat, és indokolási kötelezettségének sem tett eleget, mert ítéletének indokolásában nem adta indokát annak, hogy miért fogadta el ítéletének alapjául a többszörösen ellentmondásos és életszerűtlen tényelőadásokat tartalmazó tanúvallomásokat az alperes bizonyítási kötelezettsége körében, valamint indokolásában nem tért ki azokra a kifogásokra, aggályokra, amelyeket a munkavállaló ezen tanúvallomásokkal szemben bejelentett.

[10] Az indítványozó érvelése alapvetően arra irányul, hogy az Alkotmánybíróság vizsgálja felül a bizonyítás eredményének bírói mérlegelését.

[11] A Pp. 206. § (1) bekezdése alapján a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak egybevetése alapján állapítja meg; a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli, és meggyőződése szerint bírálja el.

[12] Az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja, valamint az Abtv. 27. §-a alapján az Alkotmánybíróság arra kapott hatáskört, hogy a bírói ítéletnek az Alaptörvénnyel való összhangját vizsgálja. Az Alkotmánybíróságnak ez a hatásköre nem terjed ki a bizonyítás eredményének megállapítása során végzett bírói mérlegelés felülvizsgálatára. Az indítványozó sem a Legfelsőbb Bíróság eljárásával, sem az ítélet érdemével kapcsolatosan nem állított olyan alaptörvény-ellenességet, amely alapvető jelentőségű alkotmányjogi kérdést vetne fel.

[13] Mindezeket figyelembe véve az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az eljárás tárgyát képező alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 29. §-ában szabályozott befogadási feltételeknek, ezért az indítványt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.

Budapest, 2012. szeptember 17.

Dr. Holló András s. k.,

tanácsvezető, előadó alkotmánybíró

Dr. Balsai István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bragyova András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kovács Péter s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/2581/2012.