A Kúria Jpe.60036/2021/13. számú precedensképes határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [2011. évi CLXI. törvény (Bszi.) 41/D. § (3) bek.] Bírók: Böszörményiné dr. Kovács Katalin, Farkas Katalin, Fehérné dr. Tóth Kincső, Gimesi Ágnes, Gyarmathy Judit, Kalas Tibor, Magyarfalvi Katalin, Molnár Ferencné, Mudráné dr. Láng Erzsébet, Orosz Árpád, Patyi András, Puskás Péter, Salamonné dr. Piltz Judit, Simonné dr. Gombos Katalin, Somogyi Gábor, Stark Marianna, Suba Ildikó, Szabó Klára, Varga Zs. András, Vitál-Eigner Beáta

A határozat elvi tartalma:

I. A Kúria a jogegységi panaszt a Bszi. 41/D. § (3) bekezdése alapján elutasította, mivel a Bszi. 41/B. § (1) bekezdésére alapított panasz esetében felhívott határozatok tényállása releváns körben eltér a panaszolt ügyétől. A Bszi. 41/B. § (2) bekezdésére mint másodlagos jogcímre alapozott kérelem vizsgálatára nem volt mód, mert e joghely törvényi tényállásának nem minden eleme állt fenn, hiányzott az utolsó fordulat, "az eltérésre az alsóbb fokú bíróságok határozatában nem került sor", megvalósulása.

II. A határozatok összehasonlítása nem történhet horizontálisan, csak vertikálisan, vagyis nem lehet párhuzamosan folyó más ügyekben meghozott alsóbb fokú határozatokat viszonyítani a panaszolt kúriai ítélethez, csak magához a panasszal érintett kúriai ítélethez vezető eljárásban született, és általa felülvizsgált alsóbb fokú határozat(ok) tartalma, az azzal való összehasonlítás bír jelentőséggel a Bszi. 41/B. § (2) bekezdésére alapított jogegységi panasz esetén.

***********

Kúria 2

II.Jpe.60.036/2021/13

A Kúria

Jogegységi Panasz Tanácsának

határozata

Az ügy száma: Jpe.II.60.036/2021/13.

A felperes: a felperes neve

(a felperes címe)

A felperes képviselője: Nagy és Trócsányi Ügyvédi Iroda

(a felperes képviselőjének címe, eljáró ügyvéd: dr. Kovács Orsolya)

Az alperes: Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatóság

(az alperes címe)

Az alperes képviselője: dr. Kocsis László kamarai jogtanácsos

A per tárgya: adóügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata

A jogegységi panaszt benyújtó fél: a felperes

A jogegységi panasszal támadott határozat száma: Kfv.V.35.144/2021/9. számú ítélet

Rendelkező rész

A Kúria a felperes jogegységi panaszát elutasítja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 50.000 (ötvenezer) forint jogegységi panasz eljárásban felmerült költséget.

A határozat ellen jogorvoslatnak nincs helye.

Indokolás

A jogegységi panasz tekintetében irányadó tényállás

[1] A felperes toll-kereskedelemmel, felvásárlásával és feldolgozásával, illetve tovább- értékesítésével foglalkozó gazdasági társaság. A per szempontjából releváns, vizsgált 2011. október-december közötti időszakban az általános forgalmi adó (a továbbiakban: áfa) bevallásában két beszállító által kibocsátott 8 db toll értékesítésről szóló számla áfa tartalmát levonta, de a levonási jogát a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (a továbbiakban: adóhatóság/alperes) megtagadta. Megállapítása szerint a felperes és a két beszállító között kiszámlázott ügyletek nem igazoltak, a felperes fiktív számlákra alapította az áfa levonási jogát, noha tudnia kellett arról, hogy a számlákon feltüntetett hiányos vagy általános adatok alapján az árubeszerzés nem azonosítható. Az objektív körülmények alapján kitűnik, hogy a felperes tudta, hogy adókijátszásban vett részt ezen ügyletek során. Így a fenti időszakra vonatkozóan áfa adónemben lefolytatott bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzés alapján az első- és a másodfokú hatóság határozatával a felperes terhére 16.689.000.- forint összegű adókülönbözetet állapított meg.

[2] A felperes a keresetében az alperesi határozat elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését kérte. Rögzítette, hogy a feltárt körülmények nem alkalmasak a levonási jog megtagadására, mert a számlák nem hiteltelenek, a gazdasági események rekonstruálhatók. A számlakibocsátók mulasztásai nem róhatók a terhére, másrészt az adóhatóság által feltártak nem bizonyítják, hogy tudott volna arról, hogy a beszállítói a számlákat szabálytalanul állítják ki. Az alperes az ezzel kapcsolatos megállapítását nem bizonyította. Előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel élt a tanúk adatainak zártan kezelése kapcsán, valamint kérte a zárt adatkezelés feloldását, továbbá a tanúk meghallgatását.

[3] A Fővárosi Törvényszék mint elsőfokú bíróság (a továbbiakban: elsőfokú bíróság) a megismételt eljárásban 2020. december 18-án kelt 37.K.701.474/2020/26. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította. Kiemelte, hogy az áfa levonási jog akkor tagadható meg a számlabefogadótól, ha tudta vagy észszerűen elvárható intézkedések alapján tudhatta volna azt, hogy az őt megelőző ügyleti szereplő adóelkerülést valósít meg a kérdéses jogügylettel összefüggésben. A perbeli esetben a felperes terhére szóló megállapítás nem önmagában azon a körülményen alapult, hogy a beszállítók nem rendelkeztek a gazdasági esemény teljesítéséhez szükséges feltételekkel, nem teljesítették adókötelezettségeiket jogszerűen, hanem azon, hogy a számlakibocsátók általi adókijátszásra utaló objektív, kívülállók által felismerhető körülményeket a felperesnek fel kellett volna ismernie. A gazdasági esemény nem a felek között valósult meg, és a számla kibocsátók adókijátszást valósítottak meg. Ezen esetkört jeleníti meg a Kúria általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (továbbiakban: Áfa tv.) 120. § a) pontja értelmezéséről meghozott 5/2016. (IX. 26.) KMK véleményének (továbbiakban: KMK vélemény) 2. pontja. A felperes belső számviteli nyilvántartásának zártsága és koherenciája, készletének nyomon követesére való alkalmassága nem releváns a beszállítók teljesítése szempontjából, és annak bizonyítására sem, hogy a felperes minden észszerűen elvárható intézkedést megtett az adókijátszásra irányuló ügyletben való részvétele elkerülése érdekében. A bíróság ezért az erre vonatkozó szakértői bizonyítást mellőzte.

A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) tanúkra vonatkozó rendelkezései alapján pedig a bíróság nem oldhatja fel a zárt adatkezelést, a bíróság az anonimizált jegyzőkönyvek megtekintését biztosította a felperes számára. Mindezek alapján az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EUB) előzetes döntéshozatali eljárására vonatkozó indítványt is mellőzte.

[4] A felperes a felülvizsgálati kérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének teljes egészében történő hatályon kívül helyezését és a kereseti kérelemnek helyt adó új határozat hozatalát vagy az ítélet hatályon kívül helyezése mellett az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte. Felsorolta az álláspontja szerint bekövetkezett jogszabálysértéseket, az Európai Unió Tanácsának 2006. november 28-i 2006/112/EK Irányelve a közös hozzáadottértékadó-rendszerről (a továbbiakban: Irányelv) 168. cikkének, az Alaptörvény 28. cikkének, az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény (a továbbiakban: EJEE) 6. cikkének sérelmét, valamint utalt arra, hogy az ítélet ellentétes a Kúria EBH 2013.K.V. és az EBH 2014.K.14. számú bírósági elvi határozataival. Hivatkozott az EUB C-611/19. számú (Crewprint) és C-610/19. számú (Vikingo) döntéseire, továbbá a Kúria Kfv.I.35.009/2012/6. számú, a Kfv.I.35.362/2020. számú és a Kfv.I.35.349/2016/4. számú eseti döntéseire. Rámutatott, hogy ez alapján nem tesz eleget a gyakorlat és az EUB által megkívánt mélységű adózói tudattartalom elemzésnek az az eljárás, ha a szállítói oldalról gyűjtik össze a gyanúra okot adó körülményeket. A felperes álláspontja az volt, hogy az elsőfokú bíróság ítélete okszerűtlen és nem világos érvelést tartalmaz arra nézve, hogy milyen objektív tények bizonyítják az adókijátszásról való pozitív tudattartamát. Nézete szerint a rekonstruálhatóság szakkérdés, de mind ezt az indítványt, mind a bizonylati rendszerének manipulálhatatlansága kapcsán felajánlott bizonyítást mellőzte az elsőfokú bíróság. A zárt adatkezelést kérő tanúk nyilatkozatai nem vehetők figyelembe. Az elsőfokú bíróság nem kísérelte meg a tanúk szavahihetőségéről meggyőződni, elzárta a felperest a további kérdések feltevésétől, ezzel nézete szerint a tisztességes eljáráshoz való jog sérült. A felperes a tanúk kilétének ismerete hiányában tudott csak észrevételeket tenni a kitakart részekkel megkapott vallomásokra. Sérelmezte, hogy az EUB eljárásának kezdeményezése iránti indítványát az elsőfokú bíróság elutasította.