46/1992. (IX. 26.) AB határozat
az erdőkről és a vadgazdálkodásról szóló 1961. évi VII. törvény, valamint a vadgazdálkodásról és a vadászatról szóló 30/1970. (XII. 24.) MÉM rendelet egyes rendelkezései alkotmányellenességének vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Jogszabályok alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány alapján az Alkotmánybíróság meghozta a következő
határozatot.
Az Alkotmánybíróság az erdőkről és a vadgazdálkodásról szóló 1961. évi VII. törvény 32. § (1) bekezdése, valamint a vadgazdálkodásról és a vadászatról szóló 30/1970. (XII. 24.) MÉM rendelet 3. § (1) és (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására vonatkozó indítványt és a megsemmisítésére irányuló kérelmet elutasítja.
Az Alkotmánybíróság elrendeli e határozatának a Magyar Közlönyben való közzétételét.
INDOKOLÁS
1. A Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége (a továbbiakban: MOSz) indítványa szerint az 1961. évi VII. törvény 32. § (1) bekezdése (a továbbiakban: EVT) és a 30/1970. (XII. 24.) MÉM rendelet 3. § (1) és (2) bekezdése (a továbbiakban: MÉM r.) ellentétes az Alkotmány 9. § (1) és (2) bekezdésével, valamint a 13. § (1) bekezdésével. Az Alkotmány ugyanis biztosítja a tulajdonhoz való jogot, a köztulajdont és a magántulajdont egyenjogúnak minősíti és egyenlő védelemben részesíti, támogatja a gazdasági verseny szabadságát. E rendelkezésekkel szemben azonban az EVT és a MÉM r. csorbítja a magántulajdonosok jogát a vadászterületre eső földjeik zavartalan birtoklásában, hiszen - a vadászat időtartama alatt - tűrniük kell, hogy ingatlanukat a vadásztársaságok használják, noha maguk a földtulajdonosok is képesek lennének a vadászati jog átengedett hasznosítására, ha ezt az EVT lehetővé tenné. A vadászati monopóliuma miatt - érvel az indítványozó - az állam a földtulajdonosok helyett mások érdekében jár el, a vadászati jog jogosultjainak engedi élvezni a haszonbérletet, "egyoldalú diktátummal" kizárja "a földtulajdonos termelőszövetkezeteket" az állami jog hasznosításából. Mindezzel "megsérti a törvény és a miniszteri rendelet a verseny szabadságát biztosító alkotmányi rendelkezést".
2. Az indítvány megalapozatlan.
2.1. Az EVT szerint: "A vadászati jog az ország egész területén az államot illeti. Az állam a vadászati jogot állami szervek útján, saját (üzemi) kezelésben hasznosítja, vadásztársaságok, illetve a vadásztársaságok országos szövetsége részére haszonbérbe adja vagy átengedi". A vadászati jog állami monopóliuma azonban önmagában nem sérti a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogúságának és egyenlő védelemben részesítésének elvét. Vannak dolgok és jogok, amelyek nincsenek magántulajdonban, s ellenkező alkotmányos rendelkezés kibocsátásáig nem is kerülnek magántulajdonba. Az államot illető tulajdonjogról az Alkotmány 10. § (2) bekezdése így rendelkezik: "Az állam kizárólagos tulajdonának, valamint kizárólagos gazdasági tevékenységének körét törvény határozza meg". A vadászati jog vagyoni értékű jog, a jog haszonbérbe adása, átengedése gazdasági tevékenységben valósul meg, ezért az állami kizárólagosság megállapításának csupán egy további feltétele van: a jogszabály törvényi szintű legyen. Az EVT kétségtelenül törvény, a jogszabályi konstrukció tehát nem alkotmánysértő. A törvény 44. § (3) bekezdése felhatalmazta a földművelésügyi minisztert arra, hogy az EVT "végrehajtására vonatkozó részletes szabályokat" megállapítsa. A MÉM rendelet nem terjeszkedik túl a felhatalmazáson. Úgy rendelkezik, hogy: "A vadászterületen a vadászati jog hasznosítási módja [EVT 32. § (1) bekezdése] tekintetében a MÉM határoz". Továbbiakban pedig: "A vadászati jogot a MAVOSZ-nak (Magyar Vadászok Országos Szövetsége) a MÉM, a vadásztársaságnak a MÉM által kijelölt szerv adja haszonbérbe". Mivel a MÉM r. nem sérti, hanem részletes tartalommal tölti ki az EVT általános rendelkezését, sem közvetlenül, sem közvetve nincs ellentétben az Alkotmány említett követelményeivel.
2.2. A vadászati jog állami hasznosítási rendszere kétségtelenül korlátozza a vadászterületek tulajdonosainak teljeskörű rendelkezési jogát. A tulajdonjog szükséges és elengedhetetlen mértékű korlátozása azonban nem alkotmánysértő. Az Alkotmánybíróság már számos határozatában [pl. 2/1990. (II. 18.) AB, 20/1990. (X. 4.) AB, 7/1991. (II. 28.) AB határozat] általános érvénnyel leszögezte, hogy az állam akkor nyúlhat valamely alapvető jog korlátozásának eszközéhez, ha másik jog érvényesülése más módon nem érhető el; a korlátozás ez esetben is csak olyan arányú lehet, amennyi a másik jog érvényesítéséhez feltétlenül szükséges. A vadászterületi földtulajdonos magánszemély vagy szövetkezet teljeskörű tulajdonjogának korlátozása annak érdekében vált szükségessé, hogy érvényre juthasson az állam vadászati joga, mint az Alkotmány 10. (2) bekezdésén alapuló, az állam kizárólagos gazdasági tevékenységét lehetővé tevő jog. A földtulajdonos magánszemély, vagy a szövetkezeti tulajdonjogban részes természetes személy, vagy ezek közössége nincs kizárva mint az indítványozó állítja - a vadászati jog átengedett hasznosításából. Igaz ugyan, hogy az EVT és a MÉM r. szerint a vadászati jogot csak meghatározott állami szervek útján lehet hasznosítani, illetve a MAVOSZ-nak és a vadásztársaságoknak lehet haszonbérbe adni, s ezek a vadászati jogot másra nem ruházhatják át. A törvény 32. § (2) bekezdése alapján ezek a vadászatra jogosultak "bérkilövési szerződést azonban köthetnek e célra alakult vadásztársaságokkal, illetve olyan magánszemélyekkel, akiknek vadászjegyük vagy vadászati engedélyük van". Ha e - nem diszkrimináló - feltételeknek a földtulajdonosok vagy szövetkezeti tulajdonosok csoportjai eleget tesznek, maguk is köthetnek vadkilövési szerződést. Sőt azt sem zárja ki a törvény és a rendelet, hogy az érdekelt földtulajdonosok vadásztársaságot alapítsanak, és saját vagy közös területükre igényeljék a vadászati jog hasznosítását. A MÉM rendelet 5.-a a termelőszövetkezetek részére - meghatározott területi feltételek megléte esetén - preferenciát is ad az általuk alakított vadásztársaságok részére a vadászati jog átengedésére. Nincs tehát ellentét a két jogszabály és az Alkotmány 9. § (1) bekezdése és 13. § (1) bekezdése között.
2.3. A gazdasági verseny alkotmányos szabadságjoga sem jelent korlátlanságot. Ha az állam - ugyancsak alkotmányosan - meghatározott dolgok tulajdonjogát vagy meghatározott gazdasági tevékenységeket illetően önmaga számára kizárólagosságot tart fenn, ebből egyértelműen következik, hogy a gazdasági verseny szabadsága az így szabályozott területen nem érvényesülhet teljesen. Nem alkotmánysértő tehát az EVT és a MÉM rendelet a vadászati jog hasznosítási módjának vagy haszonbérbe adásának, ill. átengedésének bizonyos kötöttséghez igazodó megállapítása. Az állam meghatározhatja, hogy a vadászati jogot törvényi keretek között milyen szervezeteknek engedi át. Ezen túl viszont a vadászati tevékenység gyakorlásához a két jogszabály megszorító megkülönböztetést nem ír elő, hiszen bérkilövési szerződés kötéséhez a vadászjegy vagy vadászengedély megszerzésén mint szakmai követelményen kívül más feltételt nem támaszt. A gazdasági verseny szabadsága tehát nem szenved nagyobb sérelmet, mint ami elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy az államnak a vadakra nézve fennálló kizárólagos tulajdonjoga, illetőleg a vadászati jog, mint az állam kizárólagos gazdasági tevékenységének körébe tartozó jog érvényre juthasson.
3. Az Alkotmánybíróság nyomatékosan rámutat: a vadászati jognak a tulajdonjogtól való függetlenítése és - mintegy a tulajdonjog korlátjaként - az állam kizárólagos gazdasági tevékenységének alapjául való felhasználása a vadászat gyakorlásának egyik, de korántsem egyetlen, az Alkotmánnyal összeegyeztethető szabályozási módja. Elvileg elképzelhetők más, a korszerű vadgazdálkodás érdekeit nem sértő, ugyanakkor a tulajdonos (vagy a tulajdonosok közössége) számára a vadászati jog hasznosításába való érdemi beleszólási jogot biztosító szabályozási módok is.
A földművelésügyi miniszter - az Alkotmánybíróságnak címzett átiratában - részletesen vázolta a hazai vadászati jog változásait az 1883. évi XX. tc. hatálybalépése óta. A vadászati jog állami hasznosításának jelenlegi rendszere 1945 óta fokozatosan - közjogi, polgári jogi, szövetkezeti jogi stb. jogszabályok változásaival összhangban - alakult ki. A több évtizedes rendszer a privatizáció, a szövetkezetek átalakulása, a kárpótlás jogintézménye miatt korszerűsítésre szorul. Az előkészületben levő vadászati és vadgazdálkodási törvény érinti majd a vadászati jog tulajdoni kérdéseit, az ehhez kapcsolódó felelősségi szabályokat, a hatósági engedélyezések és a haszonbérleti szerződések rendszerét.
Az Alkotmánybíróság hatásköre azonban a jelen ügyben csupán annak elbírálására terjed ki, hogy a sérelmezett rendelkezések ellentétben állnak-e az Alkotmánnyal. Mivel a testület alkotmányellenességet nem állapított meg, az indítványt elutasította.
Dr. Herczegh Géza s. k.,
az Alkotmánybíróság helyettes elnöke
Dr. Ádám Antal s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szabó András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Schmidt Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Vörös Imre s. k.,
Alkotmánybíró