ÍH 2022.118 FELELŐSSÉG ÉPÍTÉSI TERÜLETEN TÖRTÉNT KÁROKOZÁSÉRT

I. Fokozott veszéllyel jár az a tevékenység, amelynek a folytatása során fellépő, viszonylag csekély mértékű rendellenesség is súlyos kárral fenyegető veszélyhelyzetet alakíthat ki. Az építési területen jellemzően nagy számú, önmagában is fokozott veszéllyel járó tevékenység folyik, azonban az építkezés valamennyi részeleme nem határozható meg veszélyes üzemként. Ezért önmagában az a tény, hogy a baleset egy építési beruházás területén történt, még nem eredményezi a fokozott veszéllyel járó tevékenységért való felelősség alkalmazását. [Ptk. 6:535. §]

II. Amennyiben a szerződés jogosultja megnevezi a tényleges károkozót, úgy szabadul a felelősség alól. Ez esetben a harmadik személynek okozott kárért a szerződés kötelezettje egyedül és önállóan felel. A szerződés jogosultjának a mentesülése független attól, hogy a tényleges károkozóval szemben a kárigény érvényesíthető-e, vagy arra bármely okból van-e lehetőség. [Ptk. 6:543. §]

Az alperes fővállalkozói kivitelezői minőségben végezte az uszoda építését. 2019. március 18-án alvállalkozói szerződést kötött a S. Kft.-vel, mely alapján az alvállalkozó végezte a projekt teherhordó falainak, válaszfalainak és Ytong pillérek falazási munkáit az alvállalkozó eredményfelelős árajánlata, munkavédelmi és technológiai előírások, a vonatkozó érvényes kiviteli tervek, a szerződésben részletezett műszaki tartalom, az elfogadott ütemezés, valamint az alperes helyszíni utasításai szerint. Az alvállalkozó részére a munkaterületet az elektronikus építési napló szerint 2019. március 21. napján adták át, az alperesnek 2019. december 3. napján adták vissza. Az alvállalkozó a munkaterületen többek között zsalukő lábazattal ellátott, 30x90x255 cm méretű falazott, szabadon álló Ytong elemekből épített pilléreket alakított ki.

Az alperes a D. Kft.-vel kötött építési szerződést a daruzási feladatok ellátására, amely cég T.A. egyéni vállalkozót vette igénybe. A felperes az egyéni vállalkozó munkavállalója volt nehézföldmunkagép-kezelő munkakörben.

2019. május 13-án a felperes darukezelőként dolgozott az építkezésén, a munkája során a zsaluzást végző munkásokkal kellett együttműködnie. A felperes 16:30 óra körül kiszállt az autódaruból, attól körülbelül 1,5 méterre megállt, amikor a háta mögött kb. 1,5 méter távolságra álló Ytong pillér tisztázatlan okból ledőlt, a felperes a kisebb-nagyobb darabokra szétesett elemek alá szorult. A falazott pillér teljes leomlását a zsalu széle akadályozta meg, felfogva az elem tetejét. A zsaluzást végző munkások kiszabadították a felperest, aki az eszméletét nem vesztette el. A felperest az alperes egyik alkalmazottja személygépkocsival szállította be a kórházba.

A felperes a módosított keresetében kérte az alperes kötelezését 20 373 910 forint kártérítés és 20 000 000 forint sérelemdíj és kamatai megfizetésére.

A követelése jogalapjaként megjelölte a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:519. §-át, 6:531. §-át, 2:43. § a) és b) pontjait, 2:52. § (1) bekezdését, 6:48. § (1) bekezdését. A jogi érvelésében hivatkozott az építési munkahelyeken és az építési folyamatok során megvalósítandó minimális munkavédelmi követelményekről szóló 4/2002. (II. 20.) SzCsM-EÜM együttes rendelet 4. számú melléklet I. rész 1.1.1. pont a) - d) alpontjaiban, 1.2. és 1.3. pontjaiban foglaltakra. Állítása szerint a balesetet feltehetően széllökés okozta, amely a falat azért tudta kiborítani, mert az nem volt megfelelőképpen kitámasztva, a vonatkozó jogszabályokat, balesetvédelmi szakmai előírásokat nem tartották be. Hivatkozott arra is, hogy az építkezés fokozott veszéllyel járó tevékenység, az alperes felelősége a Ptk. 6:535. § alapján is fennáll.

Az alperes ellenkérelmében kérte a kereset elutasítását; a keresetet mind jogalapjában, mind összegszerűségében vitatta. Kifejtette, hogy a pillér el volt kerítve, ahová a felperes bemászott, így önhibájából szenvedett balesetet. Álláspontja szerint annak eldőlését rendkívüli időjárási viszonyok okozták, vagyis a falazott pillér erőhatalom következtében dőlt el. Vitatta, hogy a pillért bármilyen módon ki kellett volna támasztani, mivel az normál körülmények között megfelelő szilárdságú volt, továbbá azt körül is kerítették. A felperesre dőlt Ytong falat az alvállalkozója építette, a pert ezért a felperes nem az ellen indította meg, aki ellen az igény érvényesíthető. Az alvállalkozó személyét megjelölte, így a felelősség alól mentesült. Álláspontja szerint sem az építkezés, sem a falazott pillér önmagában nem fokozott veszéllyel járó tevékenység, a baleset vis maior következménye volt. Vitatta a felperes által megjelölt kárelemeket.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította.

Jogi indokolása szerint a balesetben érintett pillért alvállalkozó készítette, akit az alperes a perfelvétel során megnevezett és a szerződés kivonatos csatolásával bizonyította, hogy a kivitelezési munkálatok elvégzése, annak során az építési és munkabiztonsági követelmények, a vonatkozó jogszabályok betartása az alvállalkozó kötelezettsége volt. Az elektronikus építési napló adatai alapján megállapította, hogy az alperes a baleset időpontjában nem volt az építési terület birtokában, azokon a kivitelezési munkálatokat ténylegesen az alperessel szerződéses kapcsolatban álló alvállalkozó végezte. A felperes a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 51. § alapján ezen alvállalkozót perbe vonhatta volna. A Ptk. 6:543. § alapján az alperes mentesült a kárért viselt felelősség alól.

Rámutatott, hogy téves perlés hiányában sem lehetne helyt adni a felperes keresetének a jogellenes károkozó magatartás bizonyítatlansága miatt, amely bizonyítatlanság a felperes terhére esik.

Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes a Ptk. 6:535. § alapján sem tartozik kártérítési felelőséggel. A felperest a baleset nem a munkavégzése során érte; azt nem az alperes illetve alvállalkozója által üzemeltett gép, az általa keltett erőhatás, az általuk folytatott tevékenység okozta. Egy Ytong pillér dőlt le, amely már kész állapotban volt, közelében tevékenység nem folyt, azt az építője elkerítette. A bírói gyakorlat felhívása mellett megállapította, hogy nem önmagában az építkezés, hanem annak olyan egyes munkafázisai képezhetnek fokozott veszéllyel járó tevékenységet, amikor viszonylag csekély rendellenesség, hanyag munkavégzés is súlyos kárral fenyegető veszélyhelyzetet alakít ki.

Az alperes marasztalására a Ptk. 6:519. § alapján bizonyítottság hiányában nem kerülhet sor. A perben a jogellenes károkozás körében kellett volna bizonyítani, hogy az alperes az Ytong pillért az építési szabályok megsértésével, statikailag instabilan építette meg és ennek közvetlen eredményeként - akár külső elháríthatatlan erő közrehatása nélkül is - következett be a felperes kára. Ez szakkérdés, azonban a felperes szakértői bizonyításra irányuló indítványát visszavonta. A jogellenes károkozó magatartás és az okozati összefüggés így bizonyítatlan.