A Fővárosi Törvényszék P.22268/2015/9. számú határozata kártérítés (KÖZIGAZGATÁSI JOGKÖRBEN okozott kár megtérítése) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 2013. évi CCXII. törvény (Fétv.) 103. §, 2013. évi CXXII. törvény (Földforgalmi törvény) 1. §, 26. §, 27. §, 338/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet 6/A. § (3) bek.] Bíró: Kovaliczky Ágota

Fővárosi Törvényszék

...P.../2015/9.

A Fővárosi Törvényszék

a dr. Németh Péter (ügyvéd címe.) ügyvéd által képviselt

felperes neve(felperes címe.) felperesnek,

a dr. Mikó András (ügyvéd címe) ügyvéd által képviselt

alperes neve (alperes címe.) alperes ellen

közigazgatási jogkörben okozott kár iránt indított perében meghozta a következő

í t é l e t e t

Kötelezi a bíróság az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 423.596.- (négyszázhuszonháromezer-ötszázkilencvenhat) Ft-ot, valamint ezen összeg után 2015. március 25-től a kifizetésig járó és a mindenkori jegybanki alapkamattal megegyező összegű kamatait.

Kötelezi továbbá a bíróság az alperest, hogy 15 napon belül fizesse meg a felperesnek a 22.000.- (huszonkétezer) Ft + áfa, összesen 27.940.- (huszonhétezer-kilencszáznegyven) Ft ügyvédi munkadíjból, a 12.400.- (tizenkétezer-négyszáz) Ft útiköltségből és 25.560.- (huszonötezer-ötszázhatvan) Ft lerótt illetékből álló perköltséget.

Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül van helye fellebbezésnek, amelyet ennél a bíróságnál lehet 3 példányban benyújtani.

A fellebbezési határidő lejárta előtt a peres felek kérhetik, hogy a fellebbezést a másodfokú bíróság tárgyaláson kívül bírálja el.

Tájékoztatja a bíróság a feleket, hogy a másodfokú bíróság az ítélet elleni fellebbezést tárgyaláson kívül bírálhatja el, ha a fellebbezés csak a perköltség viselésére, vagy összegére vonatkozik, csupán az ítélet indokolása ellen irányul, vagy ha azt a felek közösen kérik.

Indokolás

2014. és 2015. év során a felperes látta el az eladók képviseletét több földeladás során. Az adásvételi szerződések megszerkesztésért és a szükséges eljárás lebonyolításáért az eladók ügyvédi munkadíjat fizettek részére. Ennek során az illetékes Kormányhivatalok a szerződések jóváhagyására irányuló kérelmeket minden esetben elutasították, így a szerződések nem realizálódhattak. Az elutasítás oka minden esetben az volt, hogy az alperes a Kormányhivatal két alkalommal történt felhívására sem adta ki a 2013. évi CCXII. Törvény 103. § alapján szükséges állásfoglalást.

1-es személy ügyében, aki 2014. július 7-én kötött szerződést 2-es személlyel (elutasító határozat száma .../3/2014, kelte 2014. december 8.) a felmerült ügyvédi munkadíj 25 400.-Ft,

3-as személy és 4-es személy közötti szerződés ügyében, mely kelt 2014. július 15-én (elutasító határozat száma .../3/2014. kelte 2014. december 16.) 169 596.-Ft.-Ft

5-ös személynek 2-es személlyel 2014. július 7-én kötött szerződéses ügyében (elutasító határozat száma .../3/2014. kelte 2014. december 16.) 25 400.-Ft

6-os személy és 2-es személlyel között 2014. július 7-én kötött szerződéses ügyében (elutasító határozat száma .../3/2014. kelte 2014. december 16.) 25 400.-Ft

7-es személy és 2-es személlyel 2014. július 7-én kötött szerződéses ügyében (elutasító határozat száma .../3/2014. kelte 2014. december 8.) 25 400.-Ft itt a szerződésben 8-as személy van, de a cím ua, mint határozatban, számlán is 8-as személy

9-es személy és 4-es személy 2014. július 24-én kötött szerződése ügyében (elutasító határozat száma .../2015. kelte 2015. január 8.) 50 800.-Ft,

10-es személy és 11-es személy mint eladók (12-es személy, mint haszonélvezeti eladó) és 13-as személy közötti szerződéses ügyekben (elutasító határozat száma .../3/2015.,kelte 2015. április 29.) kétszer 50 800.-Ft összesen 101 600.-Ft volt.

Az ügylet meghiúsulását követően az eladók úgy vélték az alperes hibájából nem jött létre a szerződés így az ügyvédi munkadíjból adódó szükségtelen költségeik megfizetéséből eredő igényt a felperesre engedményezték.

Az első négy esetben az engedményezési szerződés 2014. december 29-én kelt, 9-es személy esetében 2015. január 19-én, 11-es személyék esetében 2015. május 12-én. Ennek alapján a felperes 271 196.-Ft megfizetésére 2015. január 28-án, 50 800.-Ft megfizetésére január 30-án, míg 101 600,.Ft megfizetésére 2015. május 12-én szólította fel az alperest.

Miután az alperes ennek nem tett eleget (2015. február 19-én kelt levele szerint nem kíván eleget tenni) a felperes fizetési meghagyás kibocsátását kérte a közjegyzőtől 321 996.-Ft és járulékai megfizetése iránt. Az ellentmondást követően perré alakult eljárásban követelését felemelte és összesen. 423 596.-Ft és járulékaira. Kamatot a felszólítások időpontjától igényelt. Kérte az ügyvédi munkadíj meghatározásánál figyelembe venni a tárgyalásokon való megjelenéssel kapcsolatos útiköltségét is. Hivatkozott a Ptk. 6:548 § és 6:519. § rendelkezéseire azzal, hogy amennyiben követelése a közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése címén nem alapos, úgy a kártérítés általános szabályaira alapítja igényét. E körben a Ptk. 6:520. § hivatkozott.

Előadta, hogy az alperes jogképes személy a 2012. évi CXXVI. törvény 3. § (1) bekezdés alapján, aki a 2013. évi CXXII. törvény 24. § alapján köteles volt állásfoglalást kiadni. Ennek a kötelezettségének nem tett eleget, ezért az eladók tulajdonjogot nem szerezhettek. Ez azzal is járt, hogy döntése ellen a 2013. évi CXXII. törvény 68. § (5) bekezdése alapján kifogást nem tudott benyújtani, ezzel jogorvoslati lehetőségtől fosztotta meg. A Kormányhivatal az állásfoglalás hiányában csak elutasító döntést tudott hozni, amely ellen ugyancsak kizárt volt a jogorvoslat lehetősége.

Az alperesi védekezéssel szemben hivatkozott arra, hogy a földforgalmi törvény 24. § (1) bekezdése kötelezettségként írja elő az állásfoglalás kiadását. A hivatkozott alkotmánybírósági határozatnak jelen ügyre kiható konzekvenciája nincs, az ott kifejtettek nem mentik az alperes jogszabályban előírt kötelezettségének elmulasztását. Éppen a felperesi álláspontot erősíti, amikor az érintett passzus megsemmisítési okaként az alperes mulasztó, halogató magatartásának jogszerűtlenségére hivatkozott. A perbeli esetben még alkalmazott és megsemmisített szabály nem menti az alperes magatartását.

Amennyiben az alperes eljárása nem minősíthető közigazgatási, hatósági eljárásnak úgy kérelme a kártérítés általános szabályai szerint is megalapozott.

Csatolta a perbeli szerződésekkel összefüggésben született határozatokat, az ügyvédi munkadíj kifizetését igazoló számlákat, az engedményezési okiratokat és a felszólításokat.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Hivatkozott a 2013. évi CXXII. törvény (földforgalmi törvény) 6. § (1) és (2) bek, valamint 7. § (1) bekezdésére, amely meghatározta a perbelihez hasonló földek értékesítésére vonatkozó alapvető szabályokat. Ezekből az következik, hogy a Ptk. 6:118. § (3) bekezdése szerint a szerződés nem válik hatályossá, ha a hatóság a jóváhagyást nem adja meg. A mezőgazdasági igazgatási szerv a törvény perbeli időszakban hatályos törvény 27. § (1) ab) pontja szerint a szerződés jóváhagyását megtagadja, ha az alperes felhívás ellenére nem adja ki az állásfoglalást. Ebből az következik, hogy noha az Alkotmánybíróság 17/2015. Számú határozatával utóbb a törvény ezen rendelkezését megsemmisítette a perbeli időszakban nem volt kötelezettsége állásfoglalást kiadni, ezért jogellenes magatartást nem tanúsított. Kiemelten hivatkozott az Ab határozat [56] és [81] bekezdéseiben kifejtettekre.