BH 1973.6.228 Olyan esetben, amikor a tanú a vallomástételt valamilyen okra hivatkozással megtagadja, a bíróságnak határozatot kell hoznia a tanúvallomás megtagadásának a jogosultsága felől. A határozat ellen halasztó hatályú fellebbezésnek van helye. E határozat meghozatala - megfelelő figyelmeztetés után - előfeltétele a vallomást megtagadó tanú pénzbírsággal sújtásának [ Be. 65. § (3) bek., 71. § (1) és (3) bek.].

Az első fokú bíróság tanúként hallgatta ki K. N.-t, aki előadta, hogy mind a vádlottal, mind a sértettel távoli rokonságban van. A hozzá intézett kérdésre kijelentette, hogy "minden úgy van, ahogy a rendőrségen jegyzőkönyvezték vallomását". A tanács elnöke kioktatta, hogy pénzbírság terhe mellett újból elő kell adnia a történteket. A tanú ismételt kérdésre kijelentette, hogy nem hajlandó még egyszer elmondani az eseményeket; úgy történt, ahogy a rendőrségen már előadta. A bíróság ekkor a Be. 71. §-ának (1) bekezdése alapján végzéssel 300 forint pénzbírsággal sújtotta.

A végzés ellen a tanú fellebbezést jelentett be, majd megtette részletes vallomását. A Legfelsőbb Bíróság alaposnak találta a fellebbezést.

A tanú - aki segédmunkás foglalkozású, alacsony műveltségű ember - előadta, hogy távoli rokona mind a vádlottnak, mind a sértettnek s hogy mindenben fenntartja nyomozati vallomását. Ezeket értelemszerűen úgy kell tekinteni, mint olyan okokat, amelyekre hivatkozással a tanú a vallomástételt megtagadta.