1962. évi 8. törvényerejű rendelet

a büntető eljárásról

I. FEJEZET

ALAPELVEK

A törvény feladata

1. § E törvény feladata, hogy a büntető eljárás szabályozásával biztosítsa a bűntettek gyors és alapos felderítését, azok elkövetőinek felelősségre vonását és a Magyar Népköztársaság büntető törvényeinek helyes alkalmazását; ezek eredményeképpen előmozdítsa a bűntettek megelőzését és a bűnözés csökkenését.

A törvény feladatának megvalósítása

2. § (1) E törvény feladatának megvalósítása A büntető ügyekben eljáró hatóságok kötelessége.

(2) A bűntettek megakadályozása, felderítése és azok elkövetőinek felelősségre vonása az egész társadalom érdeke, ezért ennek elősegítése minden állampolgár erkölcsi kötelessége.

A személyi szabadság biztosítása

3. § (1) Büntető eljárást törvény alapján és csak az ellen lehet indítani, aki bűntett elkövetésével alaposan gyanúsítható.

(2) Személyi szabadságától megfosztani senkit sem lehet a törvény által meghatározott eseteken kívül és más módon, mint azt a törvény megengedi,

(3) Azok a hatóságok, amelyek a törvény értelmében jogosultak a személyi szabadság elvonására vagy korlátozására, kötelesek ügyelni arra, hogy senkivel szemben se alkalmazzanak a személyi szabadságát érintő olyan intézkedést, amely törvényellenes; ilyen sérelem esetében pedig haladéktalanul intézkedni kötelesek annak megszüntetése iránt.

(4) Bűntett miatt nem lehet más büntetést alkalmazni, mint amelyet törvényes hatáskörben lefolytatott törvényes eljárás során szabtak ki.

A társasbíráskodás elve és az ülnökök részvétele az ítélkezésben

4. § (1) A bíróságok tanácsban ítélkeznek.

(2) Az elsőfokon eljáró tanács egy hivatásos bíróból, mint elnökből és két népi ülnökből áll.

(3) A másodfokon eljáró tanács három hivatásos bíróból áll.

(4) Az ítélkezésben a hivatásos bírákat és a népi ülnököket ugyanazok a jogok illetik meg és ugyanazok a kötelességek terhelik. E törvényben a bíró a népi ülnököt is jelenti.

A terhelő és mentő körülmények felderítése

5. § A büntető ügyekben eljáró hatóságok kötelesek az eljárás minden szakában a terhelő és mentő, valamint a büntetést súlyosító és enyhítő körülményeket egyaránt kideríteni és figyelembe venni.

A bizonyítás és a bizonyítékok értékelésének szabadsága

6. § (1) A büntető ügyekben eljáró hatóságok alakszerű bizonyítási szabályokhoz, a bizonyítás meghatározott módjához vagy meghatározott bizonyítási eszközök alkalmazásához nincsenek kötve, és szabadon felhasználhatnak minden olyan bizonyítékot, amely a tényállás kiderítésére alkalmas lehet,

(2) A terhelt beismerése egymagában egyéb bizonyítékok beszerzését feleslegessé nem teszi.

A védelem joga

7. § (1) A büntető ügyekben eljáró hatóságok kötelesek biztosítani, hogy a terhelt a törvényben meghatározott módon védekezhessék.

(2) A terhelt érdekében az eljárás bármely szakában védő járhat el. A terhelt a büntető eljárás megindításától kezdve védőt választhat.

A büntető eljárás kizárása

8. § Büntető eljárást nem lehet indítani, a már megindított büntető eljárást pedig az ügy bármely szakában meg kell szüntetni, illetve felmentő ítélettel kell befejezni:

1. ha a terhelt nem követett el bűntettet;

2. ha a büntető törvény szerint a büntethetőséget kizáró vagy megszüntető ok áll fenn.

A többszöri eljárás tilalma

9. § Már jogerősen elbírált bűntett miatt ugyanazon személy ellen újabb büntető eljárásnak - a perújítás és a törvényességi óvás esetét kivéve - nincs helye.

A tárgyalás nyilvánossága

10. § (1) A bíróságok tárgyalásai nyilvánosak.

(2) Ha államtitok vagy szolgálati titok megőrzése végett vagy erkölcsi okokból szükséges, a bíróság a nyilvánosságot indokolással ellátott határozatával az egész tárgyalásról vagy annak egy részéről bármikor kizárhatja. A bíróság egyes hivatalos személyeknek ebben az esetben is megengedheti, hogy a tárgyaláson jelen lehessenek.

(3) A bíróság a tárgyalás során hozott határozatait általában nyilvánosan hirdeti ki.

Az anyanyelv használatának biztosítása

11. § Az eljárás nyelve magyar. A magyar nyelv nemtudása miatt senkit hátrány nem érhet. A magyarul nem tudó személy az eljárás egész folyamán mind szóban, mind írásban anyanyelvét használhatja.

A polgári és a büntető perben hozott határozatok viszonya

12. § (1) Ha a polgári perben a büntető bíróság által jogerős határozattal már elbírált bűntett polgári jogi következményei felől kell határozni, a büntető bírósági határozat a polgári perben eljáró bíróságra is irányadó abban a kérdésben, hogy követtek-e el bűntettet és annak elkövetője a terhelt volt-e; a kártérítési kötelezettség megállapításában azonban a büntető bírósági határozat a polgári perben eljáró bíróságot nem köti.

(2) Azt, hogy a terheltet bűnösnek kell-e kimondani és milyen bűntettben, a büntető bíróság önállóan bírálja el akkor is, ha a polgári perben a bíróság már jogerős határozatot hozott.

Intézkedés a bűnözés megelőzésére

13. § (1) A büntető eljárás során azokat az okokat és körülményeket is fel kell deríteni, amelyek a bűntett elkövetését lehetővé tették vagy előmozdították.

(2) A büntető ügyekben eljáró hatóságok kötelesek ezekről az okokról és körülményekről további bűntettek elkövetésének megelőzése végett az intézkedésre illetékes szervet értesíteni.

(3) Az értesített szerv köteles harminc nap alatt válaszolni és válaszában közölni azokat az intézkedéseket, amelyeket az értesítés alapján tett.

II. FEJEZET

A BÜNTETŐ ÜGYEKBEN ELJÁRÓ HATÓSÁGOK

A nyomozó hatóságok

14. § (1) Nyomozó hatóságok: a rendőrség és az ügyészség.

(2) Külön jogszabály alapján egyéb szervek (pénzügyőrség, vámőrség stb.) is végezhetnek nyomozási cselekményeket.

(3) A nyomozó hatóságok egyéb államigazgatási szerveket is megbízhatnak egyes nyomozási cselekmények elvégzésével olyan bűntettek esetében, amelyek üldözésében azok közreműködni kötelesek.

A nyomozó hatóságok feladata

15. § A büntető eljárásban a nyomozó hatóságok

a) intézkedéseket foganatosítanak a bűntettek megelőzése, felderítése és folytatásának megakadályozása érdekében;

b) a hatáskörükbe tartozó bűntettek esetében lefolytatják a nyomozást;

c) a nyomozás során az e törvényben meghatározott kényszerintézkedéseket alkalmazzák.

Az ügyész feladata

16. § Az ügyész kötelessége biztosítani a bűn-tettek gyors felderítését és a büntető eljárás megindítását a bűntettek elkövetőivel szemben; köteles továbbá gondoskodni arról, hogy törvényellenesen senkit ne vonjanak büntetőjogi felelősségre, és ne fosszanak meg személyi szabadságától. E kötelességei teljesítése során az ügyész felügyeletet gyakorol a büntető eljárás törvényessége felett.

17. § (1) A büntető eljárásban a vád képviselete - magánvád (32. §) esetét kivéve - az ügyész feladata. Az ügyész a tárgyaláson és egyéb eljárási cselekményeknél a vád képviseletében akkor is jelen lehet, ha egyébként jelenléte a törvény értelmében nem kötelező; az ügy iratait az eljárás egész folyamán megtekintheti. A vádat képviselő ügyész az ügyben felmerülő minden kérdésben a bíróság döntése előtt indítványt tehet.

(2) Az ügyész addig, amíg a bíróság az elsőfokú ítélet meghozatala céljából vissza nem vonul [216. § (3) bek.], a vádat elejtheti vagy módosíthatja; a vád elejtését vagy módosítását azonban indokolni köteles.

18. § (1) Az ügyész részvétele a tárgyaláson kötelező, ha a Legfelsőbb Bíróság vagy a megyei bíróság elsőfokon jár el.

(2) Járásbíróság előtti tárgyaláson az ügyész részvétele akkor kötelező ha

a) az eljárás tárgya olyan bűntett, amelyre a törvény öt évi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetést állapít meg;

b) a terhelt előzetes letartóztatásban van;

c) az ügyész bejelentette, hogy a tárgyaláson részt kíván venni;

d) a bíróság az ügyészt a tárgyaláson való részvételre kötelezte.

(3) A Legfelsőbb Bíróság előtt a vádat a legfőbb ügyész képviseli.

A bíróságok

19. § (1) Elsőfokon ítélkezik:

a járásbíróság,

a megyei bíróság és

a katonai bíróság.

(2) Másodfokon ítélkezik:

a járásbírósághoz tartozó ügyekben a megyei bíróság,

a megyei bírósághoz, továbbá a katonai bírósághoz tartozó ügyekben a Legfelsőbb Bíróság.

(3) Ahol a törvény járásbíróságról rendelkezik, városi bíróságot és városi kerületi bíróságot, ahol pedig megyei bíróságról rendelkezik, a Budapesti Fővárosi Bíróságot is érteni kell.

A büntető ügyekben eljáró hatósági személyek kizárása

A bírák kizárása

20. § Az ügy elintézésében bíróként nem vehet részt:

a) aki az ügyben mint ügyész, terhelt vagy védő, továbbá mint magánvádló, sértett, feljelentő vagy mint ezek képviselője szerepel vagy szerepelt; valamint a felsorolt személyeknek az 1961. évi V. törvény (a továbbiakban: Btk.) 114. §-ában megjelölt hozzátartozója;

b) aki az ügyben nyomozási cselekményt végzett;

c) aki az ügyben tanúként vagy szakértőként szerepelt;

d) akitől az ügynek tárgyilagos vagy részrehajlás nélküli megítélése egyéb okból nem várható (elfogultság).

21. § Nem járhat el az ügyben az a járásbíróság, illetve az a megyei bíróság, amelynek elnökével szemben a 20. § a) pontjában foglalt kizárási ok forog fenn.

22. § A másodfokú eljárásból ki van zárva az a bíró is, aki az ügy elsőfokú elintézésében részt vett.

23. § A perújítási eljárásban és a törvényességi óvás elbírálása során nem járhat el az a bíró, aki a perújítással, illetve a törvényességi óvással megtámadott határozat hozatalában részt vett. Ez a rendelkezés nem vonatkozik arra az esetre, ha a törvényességi óvással megtámadott határozatot a Legfelsőbb Bíróság elnökségi tanácsa hozta.

24. § (1) A bíróság hivatalból ügyel arra, hogy az előző §-ok értelmében kizárt bíró az eljárásban ne vegyen részt.

(2) A bíró köteles a bíróság elnökének haladéktalanul bejelenteni, ha vele szemben kizárási ok forog fenn; a bejelentés elmulasztásáért vagy késedelmes teljesítéséért fegyelmi és anyagi felelősséggel tartozik.

(3) Kizárási ok esetén a kizárást a bíróság elnöke hivatalból kezdeményezi.

(4) A kizárási okot az ügyész (magánvádló), a sértett, a terhelt és a védő is bejelentheti. Ennek az eljárás bármely szakában helye van; a 20. § d) pontja alá tartozó okot azonban a tárgyalás megkezdése után csak akkor lehet érvényesíteni, ha a bejelentő valószínűsíti, hogy a bejelentés alapjául szolgáló tényről csak a tárgyalás megkezdése után szerzett tudomást és azt nyomban bejelentette.

25. § Ha a bíró a reá vonatkozó kizárási okot maga jelentette be vagy hozzájárult a mellőzéséhez, a bíróság elnöke intézkedik más tanács, illetve bíró kijelölése iránt. Ilyen esetben a kizárás felől külön határozatot hozni nem kell.

26. § (1) Ha a kizárás kérdése igazgatási ügykörben nem intézhető el, ugyanannak a bíróságnak másik tanácsa határoz.

(2) Ha ugyanannak a bíróságnak nincs olyan másik tanácsa, amelyre kizárási ok nem vonatkozik, vagy ha a kizárási ok a 21. § értelmében az egész bíróságra kiterjed, a kizárás kérdésében a másodfokú bíróság határoz.

(3) A kizárás kérdésében a bíróság nem nyilvános ülésben határoz. Döntés előtt meg kell hallgatni az ügyészt és - ha a bejelentést nem maga a bíró tette - be kell szerezni annak nyilatkozatát is.

(4) A kizárást kimondó határozat ellen fellebbezésnek nincs helye, a kizárás megtagadását pedig csak abban a fellebbezésben lehet panaszolni, amely az ügy érdemében hozott határozat ellen irányul.

27. § (1) Az a bíró, aki a saját személyére vonatkozó kizárási okot maga jelentette be, bejelentésének elintézéséig az ügyben nem járhat el. Minden más esetben az érintett bíró tovább is eljárhat ugyan, de ha a 20. § a)-c) pontjai alá tartozó kizárási okról van szó, a bejelentés elintézéséig az ítélethozatalban nem vehet részt. Ez a korlátozás sem érvényesül, ha ugyanabban az ügyben a kizárás megtagadása után ugyanaz a bejelentő tesz újabb bejelentést.

(2) Ha a terhelt, a védő, a sértett vagy képviselője nyilvánvalóan alaptalanul tesz kizárásra irányuló bejelentést, vagy ugyanabban az ügyben ugyanazon bíró ellen ismételten tesz alaptalan bejelentést, őt a kizárást megtagadó határozatban ezer forintig terjedő pénzbírsággal lehet sújtani. A pénzbírság kiszabása miatt halasztó hatályú külön fellebbezésnek van helye.

28. § A 20-21. és a 24-27. §-ok rendelkezéseit a jegyzőkönyvvezető kizárására is megfelelően alkalmazni kell.

Az ügyész kizárása

29. § (1) A 20. §-nak a bírák kizárására vonatkozó rendelkezését az ügyészekre a következő eltérésekkel kell alkalmazni:

a) az ügyészre nem kizáró ok az, hogy az ügyben nyomozási cselekményt végzett, vagy mint ügyész egyébként eljárt;

b) az ügyésszel szemben kizárásra szolgál alapul az, ha az ügyben mint bíró közreműködött, vagy ha az ügyben eljáró bírónak a Btk. 114. §-ában megjelölt hozzátartozója.

(2) A járási ügyészek kizárása kérdésében a járási ügyészség vezetője, ez utóbbinak és a megyei főügyészségi ügyészeknek kizárása kérdésében a megyei főügyész, a megyei főügyészek és a legfőbb ügyészségi ügyészek kizárása kérdésében pedig a legfőbb ügyész határoz. A 24. § rendelkezéseit itt is megfelelően alkalmazni kell.

A nyomozó hatóság tagjának kizárása

30. § A nyomozásban nem vehet részt a nyomozó hatóságnak az a tagja, aki az ügyben mint terhelt vagy védő, továbbá mint magánvádló, sértett, feljelentő vagy mint ezek képviselője szerepel vagy szerepelt; valamint a felsorolt személyeknek a Btk. 114. §-ában megjelölt hozzátartozója.

III. FEJEZET

A BÜNTETŐ ELJÁRÁSBAN RÉSZTVEVŐ SZEMÉLYEK

A büntető eljárásban résztvevő személyek felsorolása

31. § A büntetőeljárásban - az eljáró hatósági személyeken kívül - a magánvádló, a terhelt, a védő, a magánfél, a sértett és egyéb érdekeltek vesznek részt.

A magánvádló

32. § (1) Könnyű testi sértés, magánlaksértés, levéltitok megsértése, távközlési titok kifürkészése, rágalmazás és becsületsértés esetében, ha büntető eljárásnak csak magánindítványra van helye, a vádat - mint magánvádló - a sértett képviseli.

(2) Több sértett esetében megegyezésüktől függ, hogy melyikük járjon el magánvádlóként. Megegyezés hiányában a megelőzés, ha pedig ez nem állapítható meg, a bíróság döntése irányadó.

(3) A magánvádló halála esetében helyébe harminc nap alatt a Btk. 114. §-ában megjelölt hozzátartozója léphet.

33. § A magánvádló az eljárásban mindazokat az indítványokat és nyilatkozatokat megteheti, amelyek a vád képviseletével együtt járnak; az ügy iratait bármikor megtekintheti. A vád elejtését vagy módosítását addig jelentheti be, amíg a bíróság az elsőfokú ítélet meghozatala céljából vissza nem vonul [216. § (3) bek.]. A vád elejtését indokolni nem köteles.

34. § (1) Az ügyész az ügy iratait magánvád esetében is bármikor megtekintheti, és a tárgyaláson megjelenhet.

(2) Az ügyész a vád képviseletét a magánvádlótól az eljárás bármely szakában átveheti; ilyen esetben a magánvádlót a sértett jogai illetik meg. Ha az ügyész az eljárás során utóbb a vád képviseletétől eláll, a vádat ismét a magánvádló képviseli.

(3) Ha rágalmazás vagy becsületsértés miatt büntető eljárásnak csak kívánatra van helye [Btk. 270. § (3) bek.], a vádat mindig az ügyész képviseli.

A terhelt

35. § (1) Az, akivel szemben a büntető eljárást folytatják: terhelt, mégpedig mind a nyomozás során (gyanúsított), mind a vádirat benyújtását követően (vádlott), úgyszintén a jogerős büntető ítélet meghozatala után (elítélt).

(2) A terhelt azokat az indítványokat, egyéb előterjesztéseket és észrevételeket, amelyeket védekezése érdekében szükségesnek tart, az eljárás bármely szakában megteheti. Az ügy iratait a nyomozás befejezése után, illetve - ha ez az eljárás sikerét nem veszélyezteti - már a nyomozás során is megtekintheti. A tárgyaláson és egyéb bírósági eljárási cselekmények foganatosításánál akkor is jelen lehet, ha ezt a törvény nem teszi kötelezővé.

(3) A terheltet minden olyan esetben, amikor a törvényben biztosított valamely jogát gyakorolhatja, erre figyelmeztetni kell.

A védő

36. § (1) Védő lehet:

a)[1] a meghatalmazott vagy a kirendelt ügyvédi munkaközösség, illetve a meghatalmazott ügyvéd;

b) a járásbíróság előtt olyan bűntett esetében, amelyre a törvény öt évi szabadságvesztésnél nem súlyosabb büntetést rendel, a törvényes képviselő és meghatalmazás alapján a Btk. 114. §-ában megjelölt nagykorú hozzátartozó;

c) meghatalmazás alapján más olyan személy is, akit a védelem ellátására külön jogszabály feljogosít.

(2) Nem lehet védő az, akit a tárgyaláson tanúként kihallgatnak.

(3) Több terhelt érdekében közös védő csak akkor járhat el, ha érdekeik nem ellentétesek.

37. § A védő köteles a terheltet a védekezés törvényes eszközeiről felvilágosítani, törvényes jogaira kioktatni és a terheltet mentő, valamint a felelősségét enyhítő tények felderítésében a nyomozó hatóságnak, illetve a bíróságnak segítséget nyújtani; köteles továbbá a terhelt érdekében minden törvényes védekezési eszközt és módot késedelem nélkül felhasználni.

38. § (1) Védő részvétele a tárgyaláson kötelező, ha:

a) a bűntettre a törvény öt évi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetést rendel vagy a terhelt előzetes letartóztatásban van;

b) a terhelt süket, néma vagy fogyatékos szellemi képességű személy;

c) a terhelt a magyar nyelvet nem ismeri;

d) a terhelt kényszergyógykezelésének elrendelése kérdésében kell határozni;

e) a bíróság a tárgyalást a 198. § (4) bekezdése értelmében a terhelt távollétében tartja meg;

f) a tárgyaláson a vád képviseletében az ügyész fellép. Ha ilyen esetben a terhelt a védő részvételéről kifejezetten lemond, a tárgyalás a védő részvétele nélkül is megtartható; a lemondás az egész eljárásra kihat.

(2) Ha a terheltnek meghatalmazott védője nincs és a védelem kötelező, a tanács elnöke hivatalból rendel ki védőt. A kötelező védelem esetén kívül is védőt rendelhet, ha ez a terhelt érdekében szükséges, éspedig mind hivatalból, mind a terheltnek vagy a Btk. 114. §-ában megjelölt hozzátartozójának kérelmére.

(3)[2] Indokolt esetben az eljárásnak a tárgyalást megelőző szakában is ki lehet védőt rendelni. Ha a terhelt elmebetegségben, gyengeelméjűségben vagy tudatzavarban szenved, a védelem az eljárásnak a tárgyalást megelőző szakában is kötelező.

39. § (1)[3] Azokban az esetekben, amelyekben védő kirendelése szükséges, az eljárásnak a tárgyalást megelőző szakában az a hatóság, amely előtt az eljárás folyamatban van, a bírósági eljárás során pedig az eljáró tanács elnöke védőül ügyvédi munkaközösséget rendel ki; az eljáró ügyvédet a munkaközösség tagjai közül annak vezetője jelöli ki. A kirendelt védő a felmentését csak fontos okból kérheti.

(2) Nem lehet védőül kirendelni:

a) a sértettet, a terheltnek vagy a sértettnek a Btk. 114. §-ában megjelölt hozzátartozóját;

b) azt, aki az ügyben nyomozási cselekményt végzett, vagy mint bíró, ügyész vagy a sértett képviselője eljárt, továbbá aki olyan magatartást tanúsított, amely a terhelt érdekeivel ellentétes.

(3) A kirendelt védő a védelmet az eljárás minden szakában köteles ellátni. Ha az elsőfokú és a másodfokú bíróság székhelye nem azonos, a másodfokon eljáró tanács elnöke a kirendelt védő kérelmére a másodfokú bíróság székhelyén működő védőt rendel ki, aki a védelmet a másodfokú eljárásban látja el. Ugyanezt a másodfokon eljáró tanács elnöke hivatalból is megteheti. Az új védő kirendeléséről az előző védőt értesíteni kell.

(4) A védő kirendelése hatályát veszti, ha a terhelt védelméről megbízás útján gondoskodnak. Erről a kirendelt védőt értesíteni kell.

40. § (1) Védőt elsősorban a terhelt bízhat meg. Ha a terhelt ilyen megbízást nem ad, védő megbízásáról törvényes képviselője, vagy a Btk. 114. §-ában megjelölt nagykorú hozzátartozója gondoskodhat.

(2) A terhelt a megbízást mind az általa, mind a más által megbízott védőtől megvonhatja.

41. § (1) A védő a terhelt érdekében az eljárás bármely szakában szóval vagy írásban indítványokat és egyéb előterjesztéseket tehet. Az ügy iratait a nyomozás befejezése után, illetve - ha az eljárás sikerét nem veszélyezteti - már a nyomozás során is megtekintheti. A nyomozás anyagának a terhelt elé tárásánál (163. §) jelen lehet, észrevételeket tehet, és kérheti a nyomozás kiegészítését.

(2) Azokat a határozatokat, amelyek ellen fellebbezésnek van helye, a védővel is közölni kell.

A magánfél

42. § (1) Magánfél az a sértett, aki polgári jogi igényt érvényesít.

(2) A magánfél a terhelttel szemben a büntető eljárásban azt a polgári jogi igényét érvényesítheti, amely a bűntett folytán keletkezett; az igényt az elsőfokú eljárás során, legkésőbb a bíróságnak az ítélethozatal céljából való visszavonulásáig [216. § (3) bek.] kell bejelentenie.

(3) A sértett halála esetén a magánfél jogait örököse érvényesítheti.

(4) A sértettet, illetőleg örökösét az a körülmény, hogy magánfélként nem lépett fel, nem zárja el az elől, hogy polgári jogi igényét egyéb törvényes úton érvényesítse.

(5) A sértettet megillető polgári jogi igényt az ügyész is érvényesítheti:

(6) Ahol e törvény a sértettről szól, ezen a magánfelet is érteni kell.

A sértett

43. § (1) A sértett az iratokat a nyomozás befejezése után megtekintheti, a tárgyaláson felszólalhat és indítványokat tehet.

(2) A sértett örököse csak polgári jogi igénye tekintetében terjeszthet elő indítványokat.

Az egyéb érdekeltek

44. § Az a személy, akinek jogaira a büntető eljárásban hozandó határozat közvetlen kihatással lehet, a tárgyaláson megjelenhet és ott abban a körben, amelyben az eljárás őt közvetlenül érinti, felszólalhat és indítványokat tehet.

A magánvádló, a sértett és az egyéb érdekeltek képviselői

45. § (1) A magánvádló, a sértett és az egyéb érdekelt a jogait képviselője útján is gyakorolhatja.

(2) Az eljárásban a magánvádló, a sértett és az ügyben szereplő egyéb érdekelt képviseletére jogosult

a) a meghatalmazott ügyvédi munkaközösség vagy ügyvéd;

b) a törvényes képviselő;

c) meghatalmazás alapján a Btk. 114. §-ában megjelölt nagykorú hozzátartozó;

d) más olyan személy is, akit a képviseletre külön jogszabály feljogosít.

(3) Ha a magánvádló, a sértett vagy az ügyben szereplő egyéb érdekelt állami szerv (Btk. 114. §), társadalmi szervezet vagy szövetkezet, képviseletére az erre feljogosított dolgozója, illetve a szövetkezet ügyintézésre jogosult tagja vagy alkalmazottja is jogosult.

IV. FEJEZET

HATÁSKÖR ÉS ILLETÉKESSÉG

A bíróságok hatásköre

46. § Az eljárás azok miatt a bűntettek miatt, amelyeknek elbírálását a 47. és 349. § a megyei bíróság, illetve a katonai bíróság hatáskörébe nem utalja, a járásbíróság hatáskörébe tartozik.

47. § A megyei bíróság hatáskörébe tartozik az eljárás

a) az olyan bűntettek miatt, amelyekre a törvény halálbüntetés kiszabását is lehetővé teszi;

b) az állam elleni bűntettek (Btk. IX. Fejezete) miatt - az izgatás (Btk. 127. és 128. §) kivételével -, valamint a béke és az emberiség elleni bűntettek (Btk, X. Fejezete) miatt)

c) államtitoksértés (Btk. 160. §) miatt;

d) pénzhamisítás (Btk. 241-244. §) miatt;

e) szándékosan elkövetett emberölés [Btk. 253. § (1) és (2) bek.] miatt;

f) egyéb bűntett miatt is, ha az ügyész a legfőbb ügyész utasítása alapján a megyei bíróság előtt emel vádat.

48. § (1) Ha a legfőbb ügyész kiemelkedő jelentőségű ügyekben a Legfelsőbb Bíróság előtt emel vádat, elsőfokon a Legfelsőbb Bíróság ítélkezik.

(2) A Legfelsőbb Bíróság elnöke bármely ügyet a bírósági eljárás bármely szakában magához követelhet, kivételes esetekben pedig az ügyet a Legfelsőbb Bíróság hatáskörébe vonhatja.

A bíróságok illetékessége

49. § (1) Az eljárásra az a bíróság illetékes, amelynek területén a bűntettet elkövették, még akkor is, ha a bűntett eredménye máshol következett be.

(2) Ha a bűntettet több bíróság területén követték el, vagy ha az elkövetés helyét nem lehet megállapítani, az a bíróság illetékes, amely ügyben korábban intézkedett (megelőzés). Ha azonban az elkövetés helye még a tárgyalás kitűzése előtt ismeretessé válik, az eljárást az ügyész, a magánvádló, a terhelt vagy a védő indítványára az a bíróság folytatja, amelynek területén a bűntettet elkövették.

(3) Az eljárásra illetékes az a bíróság is, amelynek területén a terhelt lakik, ha az ügyész az ügyet elbírálás végett eléje terjeszti, illetve ha a magánvádló az eljárás lefolytatását a terhelt lakhelye szerint illetékes bíróságnál kéri.

50. § Hazaárulás (Btk. 129. §) és kémkedés (Btk. 131. §), az ezekre a bűntettekre vonatkozó feljelentési kötelezettség elmulasztása (Btk. 132. §), valamint más szocialista állam sérelmére elkövetett ilyen bűntettek (Btk. 133. §) miatt az eljárásra kizárólag a Budapesti Fővárosi Bíróság illetékes.

51. § (1) Közveszélyokozás (Btk. 190. §), közérdekű üzem működésének megzavarása (Btk. 191. §), közlekedés biztonsága elleni bűntett (Btk. 192-193. §), járművezetés ittas állapotban (Btk. 194. §), foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés (Btk. 258. §) és segítségnyújtás elmulasztása (Btk. 259. §) miatt az eljárásra a Budapesti Fővárosi Bíróság területén a Pesti Központi Kerületi Bíróság, az ország egyéb területén pedig a megyei bíróság székhelyén levő járásbíróság illetékes.

(2) Az (1) bekezdésben említett bűntettek miatt indult bűnügyekben az általános szabályok szerint illetékes bíróság jár el, ha az ügyész az ügyet elbírálás végett eléje terjeszti.

52. § (1) A devizagazdálkodást sértő bűntett (Btk. 247. §) miatt az eljárásra kizárólag a Pesti Központi Kerületi Bíróság az illetékes,

(2) Ha a bűntettet ötezer forintot meg nem haladó értékre követték el, az eljárásra a megyei bíróság székhelyén levő járásbíróság illetékes. Ilyen esetben a Pesti Központi Kerületi Bíróság illetékessége a Budapesti Fővárosi Bíróság területére, a megyei bíróság székhelyén levő járásbíróság illetékessége pedig az illető megye területére terjed ki.

53. § (1) Külföldön elkövetett bűntett esetében az a belföldi bíróság illetékes, amelynek területén az elkövető lakik vagy tartózkodik, illetve - ennek hiányában - ahol fogvatartják.

(2) Ugyanez áll akkor is ha a bűntettet az ország határain kívül, de olyan helyen követték el, amely a belfölddel egy tekintet alá esik [Btk. 4. § (2) bek.].

54. § (1) Ha ugyanazt a személyt több olyan bűntett terheli, amelyek különböző bíróságok hatáskörébe tartoznak, valamennyi bűntett miatt az a bíróság jár el, amelynek hatásköre a legsúlyosabb bűntettre is kiterjed. Több azonos hatáskörű bíróság közt a megelőzés dönt. Ha azonban valamelyik bűntett miatt az eljárás a katonai bíróság hatáskörébe tartozik, a 349. § (3) bekezdése az irányadó.

(2) Ha ugyanazt a személyt több olyan bűntett terheli, amelyek különböző bíróságok illetékessége alá tartoznak, valamennyi bűntett miatt az a bíróság járhat el, amely valamelyik bűntett elbírálására kizárólagosan illetékes. Ezen az eseten kívül a megelőzés dönt.

55. § (1) Több elkövető esetében az a bíróság, amelyik az elkövetők egyikére illetékes, a többi elkövetővel szemben is eljárhat, ha hatáskörét a bűntett elbírálása nem haladja meg. Több ilyen bíróság között a megelőzés dönt.

(2) Az elkövetőre illetékes bíróság illetékessége a bűnpártolóra és az orgazdára is kiterjed.

Az ügyek egyesítése és elkülönítése

56. § (1) A bűntett valamennyi elkövetőjét, úgyszintén a bűnpártolót és az orgazdát rendszerint ugyanabban az eljárásban kell felelősségre vonni.

(2) Azokat az ügyeket, amelyeknek együttes elintézése az eljárás tárgyára vagy az abban részt vevő személyekre tekintettel vagy egyéb okból célszerű, egyesíteni lehet.

(3) Az ügyek egyesítését mellőzni kell, illetve az ügyeket el kell különíteni, ha a terheltek nagy száma vagy egyéb ok az ügy tárgyalását jelentősen megnehezítené.

(4) Elkülönítés esetén az iratokat ahhoz a bírósághoz kell áttenni, amely egyébként illetékes.

A hatáskör és az illetékesség vizsgálata

57. § (1) A bíróság a tárgyalás megkezdéséig mind hatáskörét, mind illetékességét hivatalból vizsgálja.

(2) A tárgyalás megkezdése után a hatáskör hiányát hivatalból kell figyelembe venni abból az okból, hogy az ügy a megyei bíróság vagy a katonai bíróság hatáskörébe, illetve különleges eljárásra tartozik; egyébként a hatáskör hiányát nem lehet figyelembe venni.

(3) A tárgyalás megkezdése után az illetékesség hiányát hivatalból kell figyelembe venni, ha jogszabály kizárólagos illetékességet állapít meg; egyébként az illetékesség hiánya egyáltalán nem vehető figyelembe.

Az eljáró bíróság kijelölése

58. § (1) Jogerős bírósági határozatok folytán felmerült hatásköri vagy illetékességi összeütközés esetében, úgyszintén akkor, ha az illetékes bíróság kizárás miatt nem járhat el, az eljáró bíróságot az ügyész meghallgatása után ki kell jelölni.

(2) A kijelölés kérdésében a megyei bíróság másodfokú tanácsa zárt ülésben határoz, ha az összeütközés kizárólag a területén levő járásbíróságok közt merült fel, illetve a területén levő járásbíróság kizárása esetében a területén levő másik járásbíróság kijelölhető.

(3) Egyébként a kijelölés kérdésében a legfőbb ügyész meghallgatása után a Legfelsőbb Bíróság dönt. A Legfelsőbb Bíróság jelöli ki az eljáró bíróságot akkor is, ha az illetékességre irányadó körülmények nem állapíthatók meg.

(4) Ha a hatásköri vagy illetékességi összeütközés a Legfelsőbb Bíróság különböző kollégiumai, illetve büntető, polgári vagy katonai bíróság közt merült fel, a kijelölés kérdésében a legfőbb ügyész meghallgatása után a Legfelsőbb Bíróság elnökségi tanácsa határoz.

59. § A Legfelsőbb Bíróság az eljárásra egyébként illetékes bíróság helyett a legfőbb ügyész indítványára azonos hatáskörű más bíróságot jelöl ki, ha ezt az ügy előkészítése, a bizonyítás felvételének megkönnyítése vagy a büntető eljáráshoz fűződő egyéb fontos érdek nyomatékosan indokolttá teszi.

Az ügyész illetékessége

60. § (1) Az ügyész illetékességét annak a bíróságnak az illetékessége határozza meg, amelynek területén működik. A legfőbb ügyész, illetve az illetékes főügyész rendelkezése alapján azonban bármely ügyész az eljárás bármely szakában olyan ügyben is eljárhat, amelyre egyébként az illetékessége nem terjedne ki.

(2) Sürgős esetben az ügyész akkor is köteles a szükséges intézkedéseket saját illetékességi területén megtenni, ha az ügyben nem illetékes. Az ilyen intézkedésekről az illetékes ügyészt haladéktalanul értesíteni kell.

(3) Saját illetékességi területén kívül az ügyész eljárási cselekményt csak az illetékes ügyész hozzájárulásával foganatosíthat, kivéve a halaszthatatlan sürgősség esetét; az eljárást azonban utólag az illetékes ügyésszel ilyenkor is közölni kell.

(4) Azt az illetékességi összeütközést, amely a megye (főváros) területén működő ügyészek közt merült fel, a megyei (fővárosi) főügyész dönti el. Egyébként az ügyészi illetékességi összeütközések esetében a legfőbb ügyész határoz.

V. FEJEZET

A BIZONYÍTÉKOK

A bizonyítékok felsorolása

61. § Bizonyítékok különösen: a tanúvallomások, a szakértői vélemények, a tárgyi bizonyítékok, az okiratok, a szemle és a terhelt vallomása.

A tanúvallomás

62. § (1) Tanúként azt kell kihallgatni, akinek az ügy eldöntéséhez szükséges tényről tudomása van.

(2) A tanúként megidézett személy köteles kihallgatása végett megjelenni és - ha a törvény kivételt nem tesz - vallomást tenni.

(3) Az idézésben a tanút arra is fel lehet hívni, hogy meghatározott feljegyzéseit, iratait vagy a bizonyításnál felhasználható egyéb tárgyait hozza magával.

63. § (1) Nem lehet tanúként kihallgatni:

a) a terhelt védőjét arról, amit a terhelt vele mint védőjével közölt;

b) azt, akitől testi vagy szellemi fogyatékossága folytán helyes vallomás nem várható.

(2) Az e § ellenére tanúként kihallgatott személy vallomása bizonyítékként figyelembe nem vehető.

64. § (1) A tanú, ha a titoktartás alól felmentést nem kapott, nem hallgatható ki olyan tényre, amely államtitoknak vagy szolgálati titoknak (Btk. 163. §) minősül.

(2) A titoktartási kötelezettség az annak alapjául szolgáló viszony megszűnése után is fennmarad.

(3) Azt, hogy a titoktartás alól való felmentésre az egyes esetekben mely hatóság vagy szerv illetékes, külön jogszabály határozza meg.

(4) A felmentésre irányuló megkeresésben azokat a kérdéseket, amelyekre a felmentést kérik, meg kell jelölni.

(5) Az e § ellenére kihallgatott tanú vallomása bizonyítékként figyelembe nem vehető.

65. § (1) A tanúvallomást megtagadhatja:

a) a terheltnek a Btk. 114. §-ában megjelölt hozzátartozója;

b) az, aki magát vagy a Btk. 114. §-ában megjelölt hozzátartozóját bűntett elkövetésével vádolná, az ezzel kapcsolatos kérdésben;

c) aki foglalkozásánál vagy közmegbizatásánál fogva titoktartásra köteles, ha a tanúvallomással titoktartási kötelességét sértené meg, kivéve ha az érdekelt e kötelesség alól felmentette.

(2) A tanút mentességére kihallgatása előtt, illetve mihelyt a mentesség kiderül, figyelmeztetni kell. Ennek megtörténtét, valamint a tanúnak a figyelmeztetésre adott válaszát jegyzőkönyvbe kell venni.

(3) A tanúvallomás megtagadásának jogosultsága felől az eljáró hatóság határoz.

(4) Ha a tanút e § esetében a mentességre való alapos hivatkozása ellenére vallomásra kötelezik, vagy a (2) bekezdésben foglalt rendelkezéseket nem tartják meg, a tanú vallomása bizonyítékként figyelembe nem vehető.

A szakértői vélemény

66. § (1) Ha az ügy eldöntéséhez szükséges tények vagy egyéb körülmények megállapításához vagy megítéléséhez különleges szakértelem szükséges, szakértőt kell alkalmazni. Az, akit szakértőül kirendeltek, köteles a kirendelő hatóság előtt megjelenni és - ha a törvény kivételt nem tesz - az ügyben közreműködni és szakvéleményt nyilvánítani.

(2) Rendszerint egy szakértőt kell alkalmazni; különösen fontos vagy bonyolult ügyben azonban több szakértő is közreműködhet. A bírósági boncolásnál és a terhelt elmeállapotának vizsgálatánál két orvosszakértőt kell alkalmazni.

(3) Szakértőként rendszerint kinevezett állandó szakértőt, illetve szakértői irodát (munkaközösséget) kell alkalmazni; utóbbi esetben az eljáró szakértőt a szakértői iroda (munkaközösség) vezetője jelöli ki. Más szakértőt csak fontos okból lehet alkalmazni.

(4) A szakértő kirendeléséről - az eljáró szakértő nevének közlésével - a magánvádlót, a terheltet, a védőt és a magánfelet, a bírósági eljárás során pedig az ügyészt is értesíteni kell.

(5) A szakértő véleményét a saját nevében adja meg és szakvéleményéért személyes felelősséggel tartozik.

67. § (1) Szakértőként nem járhat el, akire a 20. § aj, b) vagy d) pontjában meghatározott kizáró ok áll fenn, úgyszintén az sem, aki az ügyben mint bíró vett részt. Egyebekben a szakértőkre a bírák kizárására vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.

(2) A 63-65. §-ok rendelkezéseit a szakértőkre is megfelelően alkalmazni kell. A szakértőt a 66. § (1) bekezdésében meghatározott kötelességei alól fontos okból fel lehet menteni.

68. § (1) Az igazságügyminiszter a belügyminiszterrel és a legfőbb ügyésszel egyetértésben rendelettel egyes bűntetteknél szakértő meghallgatását kötelezővé teheti és ezzel kapcsolatban a szakértő meghallgatására és a szemlére vonatkozóan részletes eljárási szabályokat állapíthat meg.

(2) Az igazságügyminiszter rendelettel kötelezővé teheti vagy megengedheti, hogy a bíróság meghatározott körbe tartozó szakkérdésekben szakértő kirendelése helyett vélemény nyilvánítása végett vagy az általa kirendelt szakértő véleményének felülvizsgálása végett a rendeletben kijelölt szakértőtestületet vagy hatóságot, illetve szervet keresse meg. Az igazságügyminiszter az eljárást erre az esetre a szakértőkre vonatkozó rendelkezésektől eltérően is szabályozhatja.

A tolmács

69. § (1) Ha a terhelt vagy az eljárás során meghallgatandó más személy a magyar nyelvet nem ismeri, tolmácsot kell alkalmazni.

(2) Tolmácsot kell alkalmazni akkor is, ha süket vagy néma személy meghallgatása írásbeli érintkezés útján nem lehetséges.

(3) A tolmácsra a törvénynek a szakértőkre vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.

Kényszerítő eszközök tanúkkal és szakértőkkel szemben

70. § (1) Az eljáró hatóság azt a tanút vagy szakértőt, aki szabályszerű idézés (kirendelés) ellenére nem jelent meg és elmaradását alapos okkal előzetesen ki nem mentette vagy engedély nélkül eltávozott, elővezettetheti (82. §) és ezer forintig terjedő pénzbírsággal sújthatja. Ezekben az esetekben a tanút vagy szakértőt egyszersmind arra kell kötelezni, hogy az általa okozott költséget térítse meg.

(2)[4] Ha az eljáró hatóság a tanút vagy szakértőt rövid úton [80. § (1) bek.] idézte meg és az ennek ellenére nem jelent meg, az (1) bekezdés rendelkezéseit nem lehet alkalmazni. Az eljáró hatóság előtt jelen levő tanú vagy szakértő szóbeli idézése nem tekinthető rövid úton történt idézésnek.

(3)[5] Ha a tanú vagy a szakértő elmaradását (eltávozását) az (1) bekezdésben említett intézkedések alkalmazása után alapos okkal kimenti, az intézkedéseket hatályon kívül kell helyezni.

(4)[6] Az olyan fellebbezésnek, illetve panasznak, amely a pénzbírságot kiszabó és a költségek megtérítésére kötelező határozat ellen, valamint az ezek hatályon kívül helyezését megtagadó határozat ellen irányul, halasztó hatálya van.

71. § (1) A tanút vagy szakértőt, ha a vallomástételt, illetve a közreműködést és a véleménynyilvánítást az ok előadása nélkül vagy a hatóság határozata ellenére, a következményekre történt figyelmeztetés után megtagadja, az okozott költségek megtérítésére kell kötelezni, egyben ezer forintig terjedő pénzbírsággal lehet sújtani.

(2) A szakértőt ezer forintig terjedő pénzbírsággal lehet sújtani akkor is, ha írásbeli szakvéleménye előterjesztésével figyelmeztetés ellenére indokolatlanul késlekedik.

(3) Az olyan fellebbezésnek, illetve panasznak, amely a megtagadási okot elvető, valamint a pénzbírságot kiszabó határozat ellen irányul, halasztó hatálya van.

(4) Ha katonával [Btk. 103. § (1) bek.] szemben kellene pénzbírságot alkalmazni, az eljáró hatóság a fegyelmi eljárás lefolytatása végett a tanú, illetve a szakértő elöljárójához fordul.

Tanúk és szakértők díjazása

72. § (1) A tanúnak igénye van a megjelenésével szükségképpen felmerülő költségek megtérítésére. Erre a tanút kihallgatásának befejezésekor figyelmeztetni kell.

(2) A megállapított tanúdíjat - legfeljebb a tanú által kért összeg erejéig - a kihallgató hatóság nyomban utalványozza. Ha a tanút más helységből idézik meg, az utiköltséget előlegként is ki lehet részére utalni.

(3) A szakértők díjazására, valamint a tanúk és a szakértők által felszámítható költségekre vonatkozó részletes szabályokat az igazságügyminiszter az érdekelt miniszterekkel és a legfőbb ügyésszel egyetértésben állapítja meg.

A tárgyi bizonyítékok

73. § (1) Tárgyi bizonyítékul szolgál az a dolog, amelyet a bűntett elkövetésénél eszközül használtak, amelyre vonatkozóan a bűntettet elkövették, vagy amelyet a bűntett elkövetése útján hoztak létre, továbbá minden olyan egyéb dolog is, amely az ügy eldöntéséhez szükséges tény bizonyítására egyébként alkalmas.

(2) A tárgyi bizonyítékokat az ügyben eljáró hatóság lefoglalja és megőrzéséről gondoskodik (bűnjelek). Ha a tárgyi bizonyíték lefoglalásra nem alkalmas vagy lefoglalása nem szükséges, a bűntettel kapcsolatos adatokat tartalmazó leírását és szükség esetén a tárgyi bizonyítékról készített fényképet kell az iratokhoz csatolni.

A szemle

74. § Szemlének van helye, ha az ügy eldöntéséhez szükséges körülmény megállapításához vagy felderítéséhez személy (holttest), tárgy, tény vagy helyszín közvetlen megfigyelése, illetve megvizsgálása célszerű.

VI. FEJEZET

ÁLTALÁNOS ELJÁRÁSI SZABÁLYOK

A határidők

75. § (1) A határidőket órák, napok, hónapok vagy évek szerint kell számítani.

(2) A napokban megállapított határidőbe a kezdőnap nem számít be. Kezdőnap az a nap, amelyre a határidő megkezdésére okot adó cselekmény vagy egyéb körülmény (pl. kézbesítés, kihirdetés) esik.

(3) A hónapokban vagy években megállapított határidő azon a napon jár le, amely számánál fogva a kezdőnapnak megfelel, ha pedig ez a nap a lejárat hónapjában hiányzik, a hónap utolsó napján.

(4) Ha a határidő utolsó napja munkaszüneti napra esik, a határidő csak az azt követő legközelebbi munkanapon jár le.

76. § (1) A határidő az utolsó nap végével jár le; a hatósághoz intézett beadvány előterjesztésére és a hatóság előtt teljesíthető cselekményre megállapított határidő azonban már a hivatali idő végével lejár.

(2) Nem számít a határidő elmulasztásának, ha a beadványt legkésőbb a határidő utolsó napján postára adták, az ebből előállott késedelem miatt azonban tárgyalást elhalasztani nem lehet.

Az igazolás

77. § (1) Ha az ügyész, a magánvádló, a terhelt, a védő vagy a magánfél valamely tárgyalási vagy egyéb határnapot vagy valamely határidőt hibáján kívül mulasztott el, a mulasztás következményei igazolással orvosolhatók.

(2) Az igazolási kérelmet nyolc nap alatt lehet előterjeszteni. Ezt a határidőt az elmulasztott határnaptól, illetve az elmulasztott határidő utolsó napjától kell számítani. Ha azonban a mulasztás csak később jutott a mulasztó tudomására, vagy az akadály csak később szűnt meg, az igazolási kérelem határideje a tudomásszerzéssel, illetve az akadály megszünésével veszi kezdetét. Hat hónapon túl igazolási kérelmet előterjeszteni nem lehet.

78. § (1) Az igazolási kérelemben elő kell adni a mulasztás okát és azokat a körülményeket, amelyek a mulasztás vétlenségét valószínűvé teszik.

(2) Határidő elmulasztása esetén az igazolási kérelem előterjesztésével együtt pótolni kell az elmulasztott cselekményt is.

(3) Az igazolási kérelemnek sem az eljárás folytatására, sem a határozat végrehajtására nincs halasztó hatálya. Ha azonban az igazolási kérelem sikere valószínűnek mutatkozik, az eljárásnak vagy a határozat végrehajtásának felfüggesztését hivatalból el lehet rendelni.

79. § (1) Az igazolási kérelem tárgyában az a hatóság határoz, amelynek eljárása alatt a mulasztás történt; jogorvoslati határidő elmulasztása esetén a másodfokú hatóság.

(2) Ha az igazolást a törvény kizárja vagy az igazolási kérelmet elkésetten terjesztették elő, a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül el kell utasítani. Ugyanez áll akkor is, ha az igazolást kérő a határidő elmulasztása esetén az elmulasztott cselekményt a kérelem előterjesztésével együtt nem pótolta. Azt, hogy a kérelem előfeltételei fennállanak-e, méltányosan kell elbírálni.

(3) Ha a hatóság az igazolási kérelemnek helyt ad, a mulasztó által pótolt cselekményt olyannak kell tekinteni, mintha azt az elmulasztott határidőn belül teljesítette volna, az elmulasztott határnapon tartott tárgyalást pedig a szükséges keretben meg kell ismételni. Az új tárgyalás eredményéhez képest az elmulasztott tárgyalás alapján hozott határozat hatálybantartása vagy teljes, illetve részbeni hatályon kívül helyezése kérdésében is határozni kell.

(4) Az igazolási kérelemnek helytadó végzés ellen jogorvoslatnak helye nincs.

Idézés - Elővezetés

80. §[7] (1) Az idézés általában írásban, szükség esetén rövid úton (pl. szóval vagy távbeszélő útján) történik. Az írásbeli idézésnek tartalmaznia kell az idéző hatóság megjelölését, a megidézett nevét, lakáscímét, a megjelenés helyét és idejét, a távolmaradás következményeire való figyelmeztetést, végül az idéző hatóság pecsétjét és eljáró tagjának aláírását. A megidézettel az idézésben azt is közölni kell, hogy milyen minőségben kell megjelennie.

(2) Az írásbeli idézésben a vádirat benyújtása előtt az eljárás alapjául szolgáló bűntettet nem szabad megjelölni, míg a vádirat benyújtása után a bűntettet is fel kell tüntetni.

(3) Az írásbeli idézést a terheltnek zárt iratban kell kézbesíteni.

81. § Fegyveres és rendészeti testület tagját rendszerint előljárója útján kell megidézni; ha azonban a megidézettnek az idéző hatóság székhelyén nincs előljárója és a késedelem az eljárás sikerét veszélyeztetné, az idézés - az elöljáró egyidejű értesítése mellett - közvetlenül is történhet.

82. § (1)[8] Ha a terhelt, a tanú vagy a szakértő szabályszerű írásbeli idézés, vagy a hatóság előtti megjelenés alkalmával szóban történt idézés ellenére nem jelenik meg és elmaradását alapos okkal előzetesen ki nem menti, elővezetését lehet elrendelni.

(2) Az elővezetést írásban kell elrendelni. Ennek tartalmaznia kell az elrendelő hatóság megjelölését, az elővezetendő nevét, lakáscímét, az eljárás alapjául szolgáló bűntettet, az elővezetés elrendelésének okát, az előállítás helyét és idejét, a hatóság pecsétjét és eljáró tagjának aláírását.

(3) Az elővezetéssel megbízott hatósági szerv köteles az elővezetést elrendelő határozatot az elővezetendőnek kézbesíteni és őt - ha szükséges, kényszer alkalmazásával is - a hatóság elé állítani.

(4) Fegyveres és rendészeti testület tagjának elővezetése végett elöljárójához kell fordulni.

A kézbesítés

83. § (1) Ha a magánvádlónak, a sértettnek vagy egyéb érdekeltnek igazolt meghatalmazottja van, a részére szóló iratokat a meghatalmazottnak kell kézbesíttetni.

(2) Az idézést a megidézettnek kell kézbesíttetni akkor is, ha meghatalmazottja van.

84. § (1) A kézbesítés a hivatalos iratok kézbesítésére vonatkozó külön jogszabályok szerint történik.

(2) A címzett az iratot - személyazonosságának igazolása mellett - a hatóságnál is átveheti.

(3) Ha a jogszabály értelmében hirdetményi kézbesítésnek van helye, az iratot tizenöt napra ki kell függeszteni a hatóság hirdetőtáblájára és a címzett utolsó lakóhelyén a tanács hirdetőtáblájára. Az iratot a hirdetményt kibocsátó hatóság hirdetőtábláján történt kifüggesztésétől számított tizenötödik napon kézbesítettnek kell tekinteni.

Jegyzőkönyvek

85. § (1) Az eljárási cselekményekről, ideértve az előkészítő ülést és a bírósági tárgyalást is, Jegyzőkönyvet kell készíteni.

(2) A bíróság egyéb üléseiről akkor kell Jegyzőkönyvet készíteni, ha azt a törvény rendeli, vagy ha a bíróság azt szükségesnek tartja.

(3) Az előkészítő ülésen és a bírósági tárgyaláson mindig jegyzőkönyvvezetőt kell alkalmazni.

86. § (1) A jegyzőkönyvben fel kell tüntetni:

a) az eljárás alapjául szolgáló ügyet;

b) az eljárás helyét és idejét;

c) az eljáró hatósági személyeknek, továbbá a Jelenlevő és az eljárásban résztvevő egyéb személyeknek és képviselőiknek, valamint az alkalmazott hatósági tanúknak a nevét;

d) azt, hogy a tárgyalás, illetve az ülés nyilvános volt-e.

(2) A jegyzőkönyvben röviden le kell írni az eljárás menetét és az annak során történteket, mégpedig úgy, hogy a jegyzőkönyv alapján azt is meg lehessen állapítani, vajon az eljárás a törvényben megszabott alaki követelményeknek megfelelt-e. A terhelt és a tanúk vallomását, a szakértő véleményét, a szemle eredményét részletesen kell a jegyzőkönyvbe felvenni. Ha valamely kifejezés vagy kijelentés pontos szövege különösen fontos, azt szó szerint kell jegyzőkönyvbe venni. Az eljárásról készült jegyzőkönyvbe bele kell foglalni - az ítélet kivételével - az eljárás során hozott határozatokat is.

(3) Ha az ügyész, a magánvádló, a magánfél, a terhelt, vagy a védő az eljárás során történt valamely körülménynek vagy nyilatkozatnak jegyzőkönyvbe vételét kéri, ezt csak abban az esetben lehet mellőzni, ha a hatóságnak az illető körülmény vagy nyilatkozat megtörténtéről nincs tudomása.

(4) A bíróság tanácskozásáról és szavazásáról, ha a határozat nem egyhangú, külön jegyzőkönyvet kell készíteni, amelyet borítékba kell zárni. Ezt a jegyzőkönyvet és mellékleteit az ügyben később eljáró bíróság megtekintheti.

87. § (1) Ha a magánvádló a tárgyaláson a vádat elejti, a kihallgatott személyek vallomásának jegyzőkönyvbe foglalását mellőzni lehet és elegendő annak feltüntetése, hogy a bíróság kiket hallgatott ki a tárgyaláson.

(2) Ilyen esetben is tartalmaznia kell a jegyzőkönyvnek a terhelt esetleges nyilatkozatát, amely a magánvádlót a vád elejtésére indította, valamint a magánvádlónak a vád elejtését tartalmazó kijelentését.

88. § (1) A hatóság eljáró tagja és a jegyzőkönyvvezető a jegyzőkönyv minden ívét aláírja. A bírósági tárgyalásról és ülésről készült jegyzőkönyvet - annak lezárásaként - csak egyszer kell aláírni.

(2) A tárgyaláson kívül kihallgatott személyek a jegyzőkönyvnek azt a részét, amely kihallgatásukról szól, miután azt előttük felolvasták, ívenként aláírják; aláírás előtt a kihallgatott személy a jegyzőkönyv kiegészítését vagy helyesbítését kívánhatja.

(3) Ha az eljárásban hatósági tanúkat alkalmaztak, a jegyzőkönyvet ezek is aláírják.

(4) Ha a (2) és (3) bekezdés esetében a jegyzőkönyv aláírását megtagadják, ezt a körülményt a megtagadás okának megjelölésével a jegyzőkönyvben fel kell tüntetni.

(5) A bírósági tárgyalásról és ülésről a jegyzőkönyvet lehetőleg egyidejűleg, de legkésőbb nyolc nap alatt kell elkészíteni; a jegyzőkönyvet az elnök és a jegyzőkönyvvezető írják alá.

89. § (1) A bíróság elrendelheti a tárgyalásnak vagy egy részének gyorsírással való feljegyzését. Az ügyész indítványára a gyorsírással való feljegyzést el kell rendelni. A terhelt, a védő, a magánvádló vagy a magánfél indítványára a gyorsírói feljegyzést csak akkor lehet elrendelni, ha az ezzel járó költséget a bíróságnál azonnal leteszik.

(2) A gyorsírót a képesített gyorsírók közül a tanács elnöke rendeli ki. A gyorsírókra a szakértőkre vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.

(3) A gyorsírói feljegyzés magában véve a tárgyalási jegyzőkönyvet nem pótolja.

(4) A hatóság elrendelheti nyomozási cselekménynek, tárgyalásnak vagy egy részének hangfelvevő berendezés útján történő lerögzítését is. A (3) bekezdés rendelkezését erre az esetre is alkalmazni kell.

90. § (1) A magánvádló, a terhelt, a védő és a sértett a bírósági tárgyalás jegyzőkönyvét, valamint annak mellékleteit - a tanácskozásról és a szavazásról felvett jegyzőkönyv kivételével -megtekinthetik és lemásolhatják. Olyan tárgyalásról felvett jegyzőkönyvet azonban, amelyről a nyilvánosságot kizárták, lemásolni nem szabad.

(2) Az ügyész (magánvádló), a terhelt, a védő és a magánfél az iratoknak a másodfokú bírósághoz való felterjesztéséig, ha pedig fellebbezést nem jelentettek be, a jegyzőkönyv elkészítésétől számított tizenöt nap alatt a bírósági tárgyalásról készült jegyzőkönyv kiegészítését vagy kiigazítását kérheti. A kérelem felett a jegyzőkönyvvezető meghallgatása után a bíróság határoz.

(3) A jegyzőkönyv tartalmát szükség esetén hivatalból is ki kell egészíteni, illetve ki kell igazítani. Erről az érdekelteket értesíteni kell.

A bíróság ülései

91. § (1) A bíróság zárt ülésén csak a tanács elnöke és tagjai, valamint a jegyzőkönyvvezető lehetnek jelen.

(2) A bíróság nem nyilvános ülésén - ha a törvény másképp nem rendelkezik - az (1) bekezdésben felsoroltakon kívül csak az ügyész és az eljárásban résztvevő személyek (31. §) lehetnek jelen.

(3) A nyilvános ülésre a 10. § rendelkezése az irányadó.

(4) Az előkészítő ülésen való részvételről a 173. §, a másodfokú bíróság tanácsülésén való részvételről pedig a 245. § rendelkezik.

A bírósági határozatok

92. § (1) A bíróság a törvény által megjelölt esetekben ítélettel, egyébként végzéssel határoz.

(2) A bíróság ítéleteit és ügydöntő végzéseit "A Népköztársaság nevében" hozza.

(3) A bírósági határozatot indokolni kell, kivéve a tárgyalást kitűző vagy elhalasztó végzést, az idéző végzést és azt az utasítást, amelyet a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságnak vagy a bíróság a saját szervének ad.

(4) Az ítéletre és az ítélethozatalra vonatkozó rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell akkor is, ha a bíróság az ügy érdemében végzéssel határoz.

93. § (1) A bíróság határozatát zárt ülésben, tanácskozás után, szavazással hozza meg. Egyhangúság hiányában a határozatot szavazattöbbség dönti el.

(2) A fiatalabb bíró az idősebbet megelőzően szavaz, az elnök utolsónak adja le szavazatát. A szavazásnál kisebbségben maradt bíró jogosult írásbafoglalt különvéleményét a tanácskozási jegyzőkönyvhöz [86. § (4) bek.] csatolni.

94. § (1) A bírósági határozatot a jelenlevő érdekelttel kihirdetés, egyébként kézbesítés útján kell közölni.

(2) Kihirdetés esetén a határozat tartalmát az érdekeltnek meg kell magyarázni.

(3) A bíróság ítéletét és ügydöntő végzését a terheltnek akkor is kézbesíteni kell, ha azt vele kihirdetés útján már közölték.

95. § (1) Névcsere, hibás névírás, szám- vagy számítási hiba és más hasonló elírás esetén a bíróság a határozat kijavítását akár kérelemre, akár hivatalból - az eljárásban részt vevő személyek meghallgatása nélkül is - bármikor elrendelheti. Ugyanígy jár el a bíróság akkor is, ha a határozat az előzetes fogvatartásnak a büntetésbe beszámítása vagy be nem számítása, illetve a szabadságvesztés kezdőnapjának megállapítása tekintetében tartalmaz nyilvánvaló hibát.

(2) A kijavítást elrendelő végzést a határozatra és lehetőleg annak kiadmányaira is fel kell jegyezni.

A figyelmeztetés foganatosítása

96. § (1) A figyelmeztetés abban áll, hogy a büntető ügyben eljáró hatóság megmagyarázza a terheltnek magatartása helytelenségét, és felhívja, hogy a jövőben mindennemű társadalomra veszélyes cselekmény elkövetésétől tartózkodjék.

(2) A figyelmeztetést az eljárás bármely szakában a terhelt jelenlétében szóbelileg kell foganatosítani. Az erről készült jegyzőkönyvet a terhelt is aláírja, kivéve ha a figyelmeztetést a bíróság tárgyaláson foganatosítja.

Megkeresések

97. §[9] Az államigazgatási szervek és az államhatalom helyi szervei a büntető ügyekben eljáró hatóságok szóbeli vagy írásbeli megkereséseit haladéktalanul teljesíteni kötelesek.

VII. FEJEZET

AZ ELJÁRÁS MEGINDÍTÁSA - A NYOMOZÁS

A feljelentés

98. § (1) Minden hatóság és hivatalos személy köteles azokat a bűntetteket, amelyekről hivatali hatáskörében tudomást szerzett, az elkövető személyek megjelölésével feljelenteni. Köteles továbbá a birtokában levő bizonyítékokat a felett jelentéshez csatolni, ha pedig ez nem lehetséges, megőrzésükről, illetve épségben tartásukról gondoskodni. Ha külön jogszabály a feljelentést valamely hatóság belátására bízza, ezt a hatóságot feljelentési kötelesség nem terheli, más hatóság (hivatalos személy) pedig ilyen esetben a feljelentés alapjául szolgáló adatokat a feljelentésre jogosult hatósággal köteles közölni.

(2) Ha a bűntett miatt a büntető eljárást jogszabály meghatározott hatóság feljelentésétől teszi függővé, a feljelentést a legfőbb ügyésznek az eljárás megindítását elrendelő határozata pótolja.

99. § (1) A tudomására jutott bűntett feljelentése minden állampolgár joga és erkölcsi kötelessége.

(2) Azokat az eseteket, amelyekben a feljelentés mindenkire kötelező, külön jogszabályok állapítják meg.

(3) Ha büntető eljárásnak csak magánindítványra van helye, a bűntett miatt a magánindítványra jogosult tehet feljelentést; más feljelentésére nyomozásnak nincs helye.

(4) A bűntetten tettenért személyt bárki elfoghatja, köteles azonban a legközelebbi rendőri szervhez vagy ügyészhez kísérni, ha pedig ez nem áll módjában, erről az említettek valamelyikét nyomban értesíteni.

A feljelentés módja

100. § (1) A feljelentést az ügyészségnél, vagy más nyomozó hatóságnál kell írásban vagy szóban megtenni. A feljelentést a bíróság is köteles elfogadni. A szóban tett feljelentést jegyzőkönyvbe kell foglalni. Az a nyomozó hatóság, amelynél a feljelentést tették, a halaszthatatlan nyomozási cselekményeket akkor is foganatosítani köteles, ha a nyomozásra egyébként nem illetékes.

(2) Ha a feljelentést nem az (1) bekezdésben megjelölt hatóságnál tették vagy annak az ügyben a nyomozásra illetékessége nincs, a feljelentést az eljárásra hivatott hatósághoz kell áttenni.

(3) Az előbbi rendelkezések a magánindítvány megtételénél is irányadók. A magánindítványra jogosultnak minden olyan nyilatkozatát, amely szerint az elkövető büntető felelősségre vonását kívánja, magánindítványnak kell tekinteni.

A feljelentés kiegészítése

101. § (1) A feljelentés kiegészítéséről kell gondoskodni, ha a feljelentés tartalma alapján a nyomozó hatóság nem tud megnyugtatóan állást foglalni a nyomozás elrendelése vagy megtagadása kérdésében.

(2) A nyomozó hatóság a feljelentés kiegészítése érdekében a következő intézkedéseket teheti: a feljelentőtől, a sértettől, állami szervtől, társadalmi szervezettől vagy szövetkezettől, valamint magánszemélyektől okiratok és adatok rendelkezésre bocsátását, illetve megküldését és felvilágosítások adását követelheti; a feljelentő állami szerv, társadalmi szervezet vagy szövetkezet vezetőjétől követelheti vizsgálat tartását, kármegállapítási eljárás lefolytatását és személyek meghallgatását.

(3) A (2) bekezdésben felsorolt intézkedéseket olyan időpontban kell megtenni, hogy a feljelentés kiegészítése a feljelentés beérkezésétől számított tizenöt napon belül megtörténjék.

(4) A nyomozás elrendelése vagy megtagadása felől legkésőbb az előző bekezdésben említett határidő leteltekor határozni kell.

Az eljárás megindítása

102. § Ha a feljelentés kiegészítésére nincs szükség, a nyomozás elrendeléséről vagy megtagadásáról a feljelentés beérkezésétől számított három napon belül határozni kell.

103. §[10] (1) Nyomozásnak csak bűntett alapos gyanúja esetében és csak a hatáskörrel bíró nyomozó hatóság írásbeli határozata alapján van helye.

(2) Nyomozást elrendelő határozat nélkül csak halaszthatatlan nyomozási cselekmények foganatosíthatók; ilyenek különösen a tettenérés vagy szökés veszélye esetén a gyanúsított őrizetbe vétele, a helyszín és a bűnjelek biztosítása, továbbá - ha a késedelem veszéllyel jár vagy bűntett elkövetésének megakadályozása céljából szükséges - szakértő alkalmazása, szemle, házkutatás, személymotozás, lefoglalás.

(3) Nem kell nyomozást elrendelő határozatot hozni, ha a halaszthatatlan nyomozási cselekmények alapján megállapítható adatok szerint a nyomozást meg kell szüntetni, vagy az iratokat más hatósághoz kell áttenni.

(4) A nyomozás elrendeléséről az illetékes ügyészt értesíteni kell.

A nyomozás megtagadása

104. § (1) A nyomozás teljesítését meg kell tagadni, ha már a feljelentésből megállapítható, hogy

a) a feljelentett cselekmény nem bűntett;

b) a bűntettet korábban már jogerősen elbírálták;

c) a törvény szerint büntethetőséget kizáró vagy megszüntető ok forog fenn.

(2) Szabálysértés fennforgása esetén a feljelentést - a nyomozás megtagadásával egyidejűleg - a szabálysértési hatósághoz kell áttenni,

104/A. §[11] (1) Járásbírósági hatáskörbe tartozó bűntettek miatt a nyomozást - az ügyész jóváhagyásával - akkor is meg lehet tagadni, ha az elkövetett bűntett társadalomra veszélyességének elenyészően csekély foka a büntető eljárás lefolytatását nem teszi indokolttá.

(2) Ha az (1) bekezdés esetében a feljelentett személy a bűntett elkövetésével alaposan gyanúsítható, őt a rendőrség a nyomozás megtagadásával egyidejűleg megfelelő kioktatásban részesíti.

(3) Ha a feljelentett személy a (2) bekezdésben meghatározott intézkedés ellen panasszal él, a nyomozó hatóság a nyomozást elrendeli.

105. § A nyomozást meg kell tagadni és a feljelentést az illetékes társadalmi bírósághoz, illetve a fegyelmi hatósághoz kell áttenni, ha már a feljelentés alapján megállapítható, hogy az ügyben társadalmi bírósági eljárás indokolt vagy fegyelmi felelősségre vonás is elegendő, és jogszabály a büntető eljárás mellőzését megengedi.

106. § (1) A nyomozást a 104. § (1) bekezdésének c) pontja alapján nem lehet megtagadni, ha a törvény szerint kényszergyógykezelés elrendelésének lehet helye.

(2) A nyomozást a 285. §-ban szabályozott eljárás lefolytatása végett büntethetőséget kizáró vagy megszüntető ok esetében is teljesíteni kell, ha elkobzásnak a büntethetőségtől függetlenül helye van.

107. § (1) A nyomozás megtagadása felől az ügyész, illetve az eljáró nyomozó hatóság dönt, A nyomozás megtagadásához az ügyész jóváhagyása szükséges, ha a feljelentés olyan cselekményre irányul, amelyre a törvény egy évi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetést rendel el és az ügyben nem az ügyész jár el, valamint a társadalmi bírósághoz, illetve a fegyelmi hatósághoz való áttétel esetében.

(2) A nyomozás megtagadásáról a sértettet, továbbá azt, aki feljelentést tett vagy magánindítványt terjesztett elő, az indokolással ellátott határozat kézbesítésével értesíteni kell.

(3) A nyomozás megtagadása nem akadálya annak, hogy a hatóság ugyanabban az ügyben utóbb nyomozást folytasson,

A gyanúsítottal szembeni eljárás szabályai a terheltté nyilvánítás előtt

108. § A nyomozó hatóság a bűntett elkövetésével gyanusítható személyt (gyanusított) a terheltté nyilvánítás előtt megidézheti, kihallgathatja, és amennyiben az ügy felderítése szükségessé teszi, őrizetbe veheti, illetve vele szemben lakhelyelhagyási tilalmat, vagy lakhelykutatást rendelhet el és elfogatóparancsot bocsáthat ki, továbbá szemlét, házkutatást, személymotozást és lefoglalást foganatosíthat, és kötelezheti a gyanúsítottat, hogy szakértői vizsgálatnak vesse magát alá.

109. § (1) A 108. §-ban említett nyomozási cselekményeket és intézkedéseket e törvény rendelkezéseinek megfelelően kell foganatosítani.

(2) A gyanusított csak szabadságvesztéssel büntetendő bűntett esetén vehető őrizetbe; az őrizet legfeljebb hetvenkét óráig tarthat. Ha ez idő alatt terheltté nem nyilvánították és előzetes letartóztatását nem rendelték el, a gyanusítottat szabadon kell bocsátani.

A nyomozás teljesítése

110. § (1) A nyomozás teljesítése során gondoskodni kell az elkövető kilétének megállapításáról, szökés veszélye esetén annak megakadályozásáról, a terhelt és a tanúk kihallgatásáról, a tárgyi bizonyítékok megszerzéséről és biztosításáról, szükség esetén szemle tartásáról, szakértő meghallgatásáról, valamint az eljárás sikeréhez szükséges körülményeknek más alkalmas módon való felderítéséről. A nyomozás során fel kell deríteni a 168. § (1) bekezdés b) pontjában felsorolt körülményeket is.

(2) A büntető eljárás megindításával egyidejűleg intézkedni kell a bűntett elkövetésének vagy folytatásának megakadályozásáról, valamint a bűntett nyomainak rögzítéséről.

110/A. §[12] (1) Az olyan bűntettek miatt, amelyekre a törvény egy évi szabadságvesztésnél nem súlyosabb büntetést rendel, továbbá járásbírósági hatáskörbe tartozó olyan egyéb bűntettek miatt is, amelyek felderítése, valamint ténybeli és jogi megítélése egyszerű, amennyiben a feljelentés és az ahhoz csatolt bizonyítékok, így különösen az előzetesen lefolytatott fegyelmi, szabálysértési vagy a (2) bekezdésben felsorolt hatóságok előtt lefolyt más eljárás iratai alapján a bűntett elkövetése és az elkövető kiléte megnyugtatóan bizonyítottnak látszik, a nyomozás elrendelése után csak a terheltet kell kihallgatni. Ha ezt követően további bizonyítékok beszerzése nem válik szükségessé, a terhelttel ismertetni kell az iratokat és a nyomozás befejezéséről kell határozni.

(2) Az (1) bekezdés szerinti hatóságok: a vám-és pénzügyőrség szervei, az állami közegészségügyi felügyelet, az állami kereskedelmi felügyelet, a szakszervezeti (kisipari szövetkezeti) munkavédelmi felügyelet, a bányahatóság és a katonai parancsnok (vezető).

(3) Ha az (1) bekezdésben említett esetben a nyomozás teljesítése során a terhelt kihallgatásán kívül egyéb nyomozási cselekményeket is kell foganatosítani, az előzetesen lefolytatott eljárás során már kihallgatott tanúkat újból csak akkor kell kihallgatni, ha a tényállás hiánytalan felderítése ezt szükségessé teszi.

(4) Ennek a §-nak a rendelkezéseit nem lehet alkalmazni, ha a terhelt előzetes letartóztatásban van.

111. § (1) A nyomozást a bűnügy valamennyi elkövetőjével, úgyszintén a bűnpártolóval és az orgazdával szemben rendszerint együttesen kell lefolytatni.

(2) Az ügyek egyesítését mellőzni kell, illetve az ügyeket el kell különíteni, ha az elkövetők nagy száma vagy egyéb ok az ügy nyomozásának befejezését jelentősen késleltetné, vagy az ügy bírósági tárgyalását jelentősen megnehezítené.

112. § (1) A nyomozó hatóság a nyomozás színhelyéről bárkit eltávolíthat, akinek jelenléte az eljárást akadályozná vagy annak sikerét veszélyeztetné.

(2) Azt, aki az eljárás rendjét zavarja, a nyomozó hatóság ezer forintig terjedő pénzbírsággal sújthatja.

113. § (1) A nyomozást az elrendelésétől számított egy hónapon belül le kell folytatni. Kivételes esetben, ha ezt az ügy rendkívüli bonyolultsága vagy elháríthatatlan akadály indokolja, a megyei (fővárosi) főügyész a nyomozás tartamát legfeljebb két hónappal meghosszabbíthatja.

(2) A nyomozás időtartamát három hónapon túl csak a legfőbb ügyész hosszabbíthatja meg.

(3) Az (1) és (2) bekezdésben meghatározott határidők irányadók a pótnyomozásra is; a határidőt az iratoknak a pótnyomozást foganatosító hatósághoz érkezésétől kell számítani.

A nyomozás teljesítésének mellőzése[13]

113/A. §[14] (1) A terhelt kihallgatása után egyéb nyomozási cselekmények teljesítését - ügyészi jóváhagyással - mellőzni lehet az olyan bűntett miatt, amelyre nézve az ügyész a vádemelést a 169. § alapján mellőzheti. Mellőzni lehet az olyan szabálysértés felderítését is, amelynek a terhelt által elkövetett jelentősebb súlyú bűntett mellett a terhelt felelősségre vonása szempontjából nincs jelentősége.

(2) A nyomozás teljesítésének, illetve a szabálysértés felderítésének mellőzéséről a sértettet értesíteni kell.

A terheltté nyilvánítás

114. § (1) Ha a nyomozás során feltárt adatok alapján meghatározott személy alaposan gyanusítható a bűntett elkövetésével, a nyomozó hatóság ennek a személynek terheltté nyilvánításáról határozatot hoz. A határozatnak tartalmaznia kell a terhelt személyi adatait, a cselekmény lényegét és a vonatkozó jogszabályok megjelölését.

(2) A terheltté nyilvánításról szóló határozatot közölni kell a terhelttel és őt a határozatban foglaltak felől a nyomozás befejezéséig terheltként ki kell hallgatni.

A terhelt kihallgatása

115. § (1) A terheltet az idézésre történt megjelenésekor, illetve elővezetésekor nyomban ki kell hallgatni.

(2) A nyomozó hatóság a terheltet életkorára, betegségére, testi fogyatékosságára tekintettel vagy egyéb célszerűségi okból hivatali helyiségén kívül is kihallgathatja.

(3) A fogvalevő terheltet huszonnégy órán belül ki kell hallgatni. Ezt a határidőt attól az időponttól kell számítani, amikor a terheltet a kihallgató hatóság elé állították.

(4) Ha a terhelt állami szerv (Btk. 114. §) alkalmazásában áll és az eljárás folytatása első ízben történt kihallgatása után is szükséges, a szerv vezetőjét a nyomozás megindításáról értesíteni kell.

116. § (1) A terhelteket egyenként kell kihallgatni és gondoskodni kell arról, hogy ne léphessenek egymással érintkezésbe.

(2) A terhelt kihallgatásánál az ezt foganatosító hatósági személyeken és a jegyzőkönyvvezetőn kívül más rendszerint nem lehet jelen.

117. § (1) A kihallgatás kezdetén a terhelttől meg kell kérdezni nevét, születési idejét és helyét, lakóhelyét, iskolai végzettségét, foglalkozását, állampolgárságát, katonai rendfokozatát, családi és kereseti, illetve vagyoni viszonyait, szüleinek nevét, továbbá hogy volt-e már büntetve, és ha igen, mikor, hol és mi miatt.

(2)[15] A terheltet részletesen ki kell hallgatni és módot kell neki adni arra, hogy védekezését összefüggően előadhassa. Ha a terheltet gyanúsítottként már kihallgatták (108. §), a terheltté nyilvánítás után részletesen csak akkor kell újból kihallgatni, ha a tényállás hiánytalan felderítése ezt szükségessé teszi.

(3) Ha a terhelt a vallomástételt megtagadja, figyelmeztetni kell arra, hogy magatartása az eljárás folytatását nem akadályozza, de ezzel a védekezéstől fosztja meg magát.

(4) Erőszakkal, fenyegetéssel vagy más kényszerítő eszközzel a terheltet vallomástételre vagy beismerésre bírni nem szabad.

118. § (1) Ha a terheltek vallomásai egymással ellentétben állanak, az ellentét tisztázását szükség esetén szembesítéssel kell megkísérelni.

(2) A terheltnek a tanúval való szembesítésére a 134. § (2) bekezdése irányadó.

119. § (1) A terhelt vallomását első személyben és a szükséges részletezéssel kell jegyzőkönyvbe venni.

(2) A terhelt a vallomását sajátkezűleg leírhatja; a leírt vallomást a jegyzőkönyvhöz kell csatolni.

Az előzetes letartóztatás

120. § (1) Előzetes letartóztatást csak abban az esetben lehet elrendelni, ha

a) a tettenért terhelt kiléte nem állapítható meg;

b) a terhelt megszökött, a hatóságok elől elrejtőzött vagy a terhére rótt bűntett büntetésének súlyosságánál fogva vagy egyéb okból szökésétől vagy elrejtőzésétől lehet tartani;

c) alaposan feltehető, hogy a terhelt szabadlábon hagyása esetén a bűntett felderítését meghiusítaná vagy megnehezítené;

d) a terhelt az eljárás alatt újabb bűntettet követett el, úgyszintén akkor is, ha attól lehet tartani, hogy szabadlábon hagyása esetén az általa megkísérelt vagy előkészített bűntettet végrehajtaná vagy újabb bűntettet követne el;

e) a terhelt szabadlábon hagyása az elkövetett bűntett jellege folytán a köznyugalmat zavarná.

(2) Előzetes letartóztatásnak kizárólag olyan bűntett miatt van helye, amelyre a törvény szabadságvesztést rendel.

(3) A magánindítvány megtétele előtt előzetes letartóztatás nem rendelhető el, ha büntető eljárásnak csak magánindítványra van helye.

121. § (1) Az előzetes letartóztatás elrendeléséről, fenntartásáról és megszüntetéséről a nyomozás során az ügyész vagy az ügyész jóváhagyásával a nyomozó hatóság, a vádirat benyújtása után pedig a bíróság határoz.

(2) Ha az ügyet a bíróság az előkészítő ülésen hozott határozatával pótnyomozásra küldi vissza, az előzetes letartóztatás kérdésében az ügyész dönt.

(3) Az előzetes letartóztatást, illetve annak fenntartását írásba foglalt határozattal kell elrendelni. Ennek tartalmaznia kell a terhelt személyének és az eljárás alapjául szolgáló bűntettnek a megjelölését, valamint az előzetes letartóztatás (fenntartás) indokát.

(4) Az állami szerv (Btk. 114. §), társadalmi szervezet vagy szövetkezet alkalmazásában álló személy, illetve szövetkezeti tag előzetes letartóztatásáról az állami szerv vezetőjét, illetve társadalmi szervezet (szövetkezet) vezetőségét késedelem nélkül értesíteni kell. Az előzetes letartóztatásról írásban késedelem nélkül értesíteni kell az előzetesen letartóztatott személy által megjelölt hozzátartozót is.

122. § (1) Ha az előzetesen letartóztatottnak felügyelet nélkül maradó kiskorú gyermeke van, ezt gondozás végett - az előzetesen letartóztatott személy meghallgatása után - a hozzátartozójának, illetve arra alkalmas más személynek vagy intézménynek kell átadni.

(2) Ha az előzetesen letartóztatottnak felügyelet nélkül maradó vagyona vagy lakása van, gondoskodni kell ennek biztonságba helyezéséről.

(3) Az (1), illetve a (2) bekezdés alapján tett intézkedésről az előzetesen letartóztatott személyt - az (1) bekezdés alapján tett intézkedésről pedig a gyámhatóságot is - értesíteni kell.

123. § (1) Az ügyész által elrendelt vagy jóváhagyott előzetes letartóztatás az előkészítő ülésig, de legfeljebb egy hónapig tart. Ha az ügy rendkívüli bonyolultsága indokolja, az előzetes letartóztatást a megyei (fővárosi) főügyész további két hónappal meghosszabbíthatja.

(2) Az előzetes letartóztatást három hónap eltelte után csak a legfőbb ügyész tarthatja fenn.

124. § (1) Ha a vádirat benyújtásakor a terhelt előzetes letartóztatásban van, a bíróságnak az előzetes letartóztatás fenntartása vagy megszüntetése kérdésében tizenöt napon belül előkészítő ülésen kell határoznia.

(2) A bíróság által az elsőfokú érdemleges határozat meghozatala előtt elrendelt vagy az (1) bekezdés alapján fenntartott előzetes letartóztatás az ügyre vonatkozó elsőfokú érdemleges határozat kihirdetéséig, ha pedig az ügyész, a terhelt vagy a védő a fellebbezés bejelentésére három napi határidőt tartott fenn magának, a fellebbezés bejelentéséig tarthat.

125. § (1) A nyomozó hatóság által elrendelt előzetes letartóztatást addig, míg a terheltet az ügyésznek át nem adták, a letartóztatást elrendelő nyomozó hatóság foganatosítja; egyébként az előzetes letartóztatás foganatosítása az ügyész feladata.

(2) Az előzetes letartóztatásban levő terheltet lehetőleg másoktól elkülönítve kell őrizni. Ha ez nem lehetséges, gondoskodni kell arról, hogy ugyanannak a bűntettnek az elkövetőit egymással együttesen ne őrizzék.

(3) Az előzetes letartóztatásban levő terheltek levelezése és általában más személyekkel való érintkezése ellenőrzés alatt áll. Védőjével az előzetes letartóztatásban levő terhelt ellenőrzés nélkül érintkezhet; ha azonban attól kell tartani, hogy az érintkezésnek ez a módja az eljárás sikerét meghiusíthatja, a védővel való érintkezést is megfelelően ellenőrizni kell.

126. § (1) A hatóságnak arra kell törekednie, hogy az előzetes letartóztatás a lehető legrövidebb ideig tartson; ezt a nyomozás késedelem nélküli teljesítésével is elő kell mozdítania.

(2) A letartóztatást azonnal meg kell szüntetni a nyomozás megszüntetése esetében, valamint ha az előzetes letartóztatás oka megszűnt, vagy leghosszabb tartama lejárt.

(3) Ha az előzetes letartóztatást a bíróság szünteti meg, erről az ügyészt haladéktalanul értesíteni kell.

A lakhelyelhagyási tilalom

127. § Az előzetes letartóztatás elrendelésére jogosult hatóság indokolt esetben az előzetes letartóztatás elrendelése helyett a terheltnek megtilthatja, hogy lakóhelyét engedély nélkül elhagyja. Erről a hatóság indokolással ellátott határozatot hoz, amelynek tudomásulvételét a terhelt aláírásával igazolja. A tilalom megszegése esetén a terheltet előzetes letartóztatásba lehet helyezni; erre a terheltet a tilalom elrendelésekor figyelmeztetni kell.

Biztonsági intézkedések az elmebeteg, gyengeelméjű és tudatzavarban szenvedő személyekkel szemben

128. § (1) Azt a terheltet, akinek - előreláthatólag - kényszergyógykezelését (Btk. 61. §) kell elrendelni: az ügyész őrizetbe vétetheti, és ideiglenes kényszergyógykezelés végett az erre rendelt intézetbe utalhatja.

(2) Ha a terhelt előzetes letartóztatásban van és kényszergyógykezelés elrendelésének lehet helye, az ügyész az előzetes letartóztatást megszünteti, és szabadlábra helyezésének mellőzésével ideiglenes kényszergyógykezelését rendeli el.

(3) Ha az ügyész a terhelt előzetes letartóztatását a bűntett elkövetése után bekövetkezett elmebetegség miatt megszünteti, szabadlábra helyezésének mellőzésével elmegyógyintézetben való elhelyezése vagy házi gondozása iránt intézkedik.

(4) Az előzetes letartóztatás tartamára és végrehajtására vonatkozó szabályok az ideiglenes kényszergyógykezelés tekintetében is megfelelően irányadók.

Eljárás távollevő terhelt ellen

129. § (1) A nyomozás teljesítésének nem akadálya az, hogy a terhelt ismeretlen helyen tartózkodik. Ebben az esetben a terhelt lakhelyének felkutatása iránt kell intézkedni; ha pedig az eljárás olyan bűntett miatt folyik, amelyre a törvény egy évi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetést rendel, a terhelt ellen elfogatóparancsot lehet kibocsátani.

(2) A lakhelykutatás elrendelésére bármely nyomozó hatóság, az elfogatóparancs kibocsátására az ügyész - a nyomozás iratainak az ügyészhez, illetve a bírósághoz való átadásáig pedig az ügyész jóváhagyásával a nyomozóhatóság is - jogosult.

(3) A vádirat benyújtása után a lakhelykutatást a tanács elnöke rendeli el, az elfogatóparancs kibocsátására pedig a bíróság jogosult.

(4) A hatóságok és hivatalos személyek, ha olyan terhelt tartózkodási helyéről szereznek tudomást, akivel szemben lakhelykutatást rendeltek el, kötelesek a terhelt tartózkodási helyéről a lakhelykutatást elrendelő hatóságot értesíteni.

(5) Azt a terheltet, aki ellen elfogatóparancsot bocsátottak ki, megtalálása esetén őrizetbe kell venni és haladéktalanul az elfogatóparancsot kibocsátó, illetve az elfogatóparancsban megjelölt hatóság elé kell állítani.

(6) A lakhelykutatást, illetve az elfogatóparancsot haladéktalanul vissza kell vonni, mihelyt elrendelésének, illetve kibocsátásának oka vagy az elkövető büntethetősége megszünt, A visszavonásról az a hatóság intézkedik, amely a lakhelykutatást elrendelte, illetve az elfogató* parancsot kibocsátotta.

A nyomozás felfüggesztése

130. § (1) Ha a terhelt kézrekerítésére, illetve tartózkodási helyének megállapítására irányuló intézkedések nem vezettek eredményre, a további nyomozást újabb bizonyítékok felmerüléséig, illetve a terhelt előkerüléséig a bizonyítékok biztosítása mellett fel kell függeszteni. Ez a rendelkezés az elkobzásra irányuló eljárásnak nem akadálya; az utóbbi eljárás megindítása iránt, ha ilyennek helye van, a felfüggesztéssel egyidejűleg intézkedni kell.

(2)[16] A nyomozást a 178. § (1) bekezdésében meghatározott esetekben is fel kell, az (5) bekezdés esetében fel lehet függeszteni, ilyenkor a 178. § (2)-(4) bekezdésének rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell.

(3) A felfüggesztés hatályát az újabb nyomozási cselekmény foganatosítása megszünteti, ét a nyomozás határideje ezzel újból kezdődik.

131. § Nyomozás folytatásának és a bizonyítékok biztosításának az sem akadálya, hogy a terhelt külföldön tartózkodik. Ha a terhelt kiadatásának helye lehet, az ügyész az elfogatóparancs kibocsátása és a kiadatás végett szükséges intézkedések iránt a bírósághoz fordul.

132. § (1) A nyomozás felfüggesztése felől az a nyomozó hatóság határoz, amely az ügyben a nyomozást folytatja. Ha azonban az ügyben nem az ügyész járt el, és a cselekményre a törvény egy évi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetést rendel, a nyomozás felfüggesztéséhez az ügyész jóváhagyása szükséges.

(2) A nyomozás felfüggesztéséről indokolással ellátott határozatot kell hozni; a határozatot a 178. § (1) bekezdésének a) és c) pontjában foglalt esetben kézbesíteni kell a terheltnek és minden esetben a sértettnek is,

A tanúk kihallgatása

133. § (1) A 115. § (1) és (2) bekezdésében, valamint a 116. §-ban foglalt rendelkezéseket a tanúk kihallgatásánál is megfelelően alkalmazni kell.

(2) Gyermek- és fiatalkorú személy tanúkénti kihallgatásánál - a hatóság belátása szerint - a tanú gondozója (szülő, törvényes képviselő stb.) és pedagógus is jelen lehet.

(3) A kihallgatás megkezdése előtt a tanút figyelmeztetni kell a hamis tanúzás következményeire.

(4) A kihallgatás kezdetén meg kell a tanútól kérdezni nevét, születési idejét és helyét, anyja nevét, lakóhelyét, foglalkozását, továbbá azt, hogy a terhelttel és a sértettel nincs-e érdekeltségi viszonyban, szenvedett-e kárt a bűntett következtében, és hogy ezek miatt vagy más okból nem elfogult-e. Ezekre a kérdésekre a tanú akkor is köteles válaszolni, ha egyébként a vallomástétel megtagadására jogosult.

134. § (1) Ezután a tanút részletesen ki kell hallgatni, tisztázva azt is, hogy az általa előadottakról miként szerzett tudomást.

(2) Ha a tanú vallomása a terheltével vagy különböző tanúk vallomásai egymással ellentétben állnak, az ellentét tisztázását szükség esetén szembesítéssel kell megkísérelni.

(3) A 119. § rendelkezéseit a tanú kihallgatásánál is megfelelően alkalmazni kell.

A szakértő meghallgatása

135. § (1) A szakértő meghallgatása előtt meg kell állapítani személyazonosságát, továbbá azt, hogy a terhelttel és a sértettel nincs-e érdekeltségi viszonyban, és hogy erre tekintettel vagy egyébként nem áll-e fenn reá nézve kizáró ok; a nem állandó szakértőt figyelmeztetni kell a hamis véleményadás következményeire is.

(2) Ezután a hatóság ismerteti a szakértő előtt azokat a kérdéseket, amelyekre véleményt kell nyilvánítania.

(3) A szakértőhöz egyes kérdések feltevését a terhelt is indítványozhatja.

136. § (1) A szakértővel mindazokat az adatokat közölni kell, amelyekre feladatának teljesítéséhez szüksége van. Evégből a szakértő az ügy iratait megtekintheti, a kihallgatásoknál jelen lehet, a terhelthez, a tanúhoz és a többi szakértőhöz közvetlenül kérdéseket intézhet, végül egyéb bizonyítás felvételét indítványozhatja, amennyiben ez feladatának teljesítéséhez szükséges.

(2) A hatóság elrendelheti, hogy a szakértő a véleményadáshoz szükséges vizsgálatot a hatóság távollétében teljesítse.

(3) Ha a szakértőnek olyan tárgyat vagy anyagot kell megvizsgálnia, amely a vizsgálat folytán megváltozik vagy megsemmisül, annak egy részét - ha ez lehetséges - eredeti állapotában meg kell őrizni.

137. § A terhelt és a sértett köteles magát a szakértői vizsgálatnak alávetni, és köteles tűrni, hogy az orvosszakértő vagy más szakértő a véleményadáshoz szükséges, a testi épséget és az egészséget nem veszélyeztető cselekményeket foganatosítsa.

138. § (1) Ha a szakértő véleménye szerint az elmeállapot hosszabb megfigyelése szükséges, a terheltet elmegyógyintézetbe lehet utalni. A beutalás iránt a vádirat benyújtásáig az ügyész, a vádirat benyújtása után pedig a bíróság rendelkezik. Előzetes letartóztatás esetében a beutalás az előzetes letartóztatás megszüntetéséig tarthat, szabadlábon levő terhelt esetében pedig a beutalás tartama a két hónapot nem haladhatja meg.

(2) Az előzetes letartóztatásban levő terheltet beutaló határozat ellen jogorvoslatnak helye nincs. A szabadlábon levő terhelt által a beutalás miatt bejelentett jogorvoslatnak halasztó hatálya van.

139. § (1) A szakértő megállapításait (a leletet) és véleményét a megfigyelés, illetve megvizsgálás után szóval előadja vagy a hatóság által kitűzött határidő alatt írásban terjeszti elő.

(2) Ha több szakértő van, ezek véleményadás előtt egymással tanácskozhatnak, s ha azonos véleményre jutnak, a véleményt közösen is előterjeszthetik.

(3) A szakértőhöz a véleményre vonatkozólag ennek előterjesztése után kérdéseket lehet intézni.

(4) Ha a lelet vagy a vélemény homályos, hiányos, önmagával, más szakértő leletével vagy bizonyított tényekkel ellentétben állónak látszik, vagy helyességéhez egyébként nyomatékos kétség fér, a szakértő köteles a hatóság felhívására a szükséges felvilágosítást megadni, ha pedig ez nem vezet eredményre, más alkalmas szakértőt kell véleményadásra felhívni.

(5) Olyan szakkérdésekben, amelyek körében az igazságügyminiszter a 68. § (2) bekezdése értelmében a felülvizsgálatra megfelelő szakértőtestületet, hatóságot vagy szervet jelölt ki, más szakértő véleményének beszerzése helyett a vélemény felülvizsgálatát kell elrendelni.

140. § (1) Az eljáró hatóság a szakértő mellett a terhelt kérelmére más szakértő [66. § (3) bek.] meghallgatását is elrendelheti. Olyan kérdésben, amelynél a vélemény felülvizsgálatának van helye, a terhelt kérelmére kirendelt szakértőt lehetőleg a felülvizsgálat [139. § (5) bek.] előtt kell meghallgatni.

(2) Ha a kényszergyógykezelés elrendelése kérdésében kell határozni, a terheltnek, törvényes képviselőjének vagy házastársának kérelmére más szakértő közreműködését is meg kell engedni.

(3) A terhelt kérelmére kirendelt szakértő a szemlén jelen lehet, annak terjedelmére és foganatosításának módjára indítványokat tehet, a szemlére, a leletre és a véleményre vonatkozó észrevételeit jegyzőkönyvbe mondhatja vagy írásban előterjesztheti.

A szemle

141. § (1) A szemle alkalmával észlelt jelenségeket a jegyzőkönyvben pontosan rögzíteni kell. A szemle során fel kell kutatni, és össze kell gyűjteni a tárgyi bizonyítékokat is. A szemle tárgyáról, ha lehetséges és szükséges, fényképet, rajzot vagy vázlatot kell készíteni, és azt a jegyzőkönyvhöz kell csatolni.

(2) A szemlét két hatósági tanú jelenlétében kell megtartani; ha azonban a szemle kizárólag szakértői vizsgálatból áll, hatósági tanúk alkalmazása nem szükséges.

142. § (1) A birtokában levő tárgyat felhívásra mindenki köteles szemle céljára rendelkezésre bocsátani. E kötelesség megszegése ugyanazokkal a következményekkel jár, mint a tanúvallomás megtagadása.

(2) Ha a szemle tárgyát egyáltalán nem vagy csak jelentékeny nehézség, illetve költség árán lehetne a hatóság elé vinni, a szemlét a helyszínen kell megtartani.

A nyomozási kísérlet

143. § (1) A nyomozó hatóság az ügy eldöntéséhez szükséges adatok ellenőrzésére és pontosabb meghatározására nyomozási kísérletet végezhet. Ennek során a nyomozó hatóság szükség esetén méréseket végez, továbbá fényképfelvételeket, helyszínrajzokat és vázlatokat stb. készít.

(2) A nyomozási kísérletet két hatósági tanú jelenlétében kell elvégezni; azon szükség esetén részt vehet a terhelt, a sértett, a tanú, és szakértő is alkalmazható.

(3) A nyomozási kísérletről részletes jegyzőkönyvet kell készíteni.

A lefoglalás

144. § (1) Azokat a dolgokat, amelyek az ügyben tárgyi bizonyítékul szolgálnak, továbbá azokat, amelyek a törvény értelmében elkobzás alá esnek, le kell foglalni.

(2) Az (1) bekezdés esetén kívül is le kell foglalni az eljárás során előkerült olyan dolgokat, amelyek más bűntett tárgyi bizonyítékai, vagy amelyeknek birtoklása jogszabályba ütközik.

(3) A lefoglalásnak nem akadálya, hogy a dolog állami szerv, társadalmi szervezet vagy szövetkezet birtokában van. Az ilyen dolgokat azonban, amennyiben azokra az állami szerv, társadalmi szervezet vagy szövetkezet működéséhez szükség van, lefoglalásuk esetében is az említett szerv stb. őrizetében lehet hagyni.

(4) A lefoglalás iránt a nyomozás során eljáró hatóság intézkedik. Leveleket és táviratokat - amíg azokat a címzettnek nem kézbesítették - csak az ügyész írásbeli határozata alapján lehet lefoglalni. A határozat kiadásáig csupán visszatartásuk iránt lehet intézkedni.

145. § (1) A lefoglalt dolgot a hatóság bűnügyi letétbe helyezi. Ha a dolog erre nem alkalmas, illetve más fontos ok a helyszínen hagyása mellett szól, megőrzése iránt más alkalmas módon kell intézkedni.

(2) A lefoglalt dolgokat a jegyzőkönyvben vagy az ahhoz csatolt külön jegyzékben pontosan fel kell tüntetni, s a lefoglalásról a dolog birtokosának írásbeli elismervényt kell adni.

146. § (1) Gyors romlásnak kitett, huzamosabb tárolásra alkalmatlan, valamint olyan dolgokat, amelyeknek kezelése jelentős költséggel jár, lefoglalásuk esetén nyomban értékesíteni lehet.

(2) Az értékesítés szabályait az igazságügyminiszter, a belügyminiszter és a legfőbb ügyész együttesen állapítja meg, és egyben meghatározhatják azoknak a dolgoknak a körét, amelyeket lefoglalásuk után az (1) bekezdés esetén kívül is azonnal értékesíteni kell.

(3) Az olyan dolgoknak, amelyeket az előbbi rendelkezések értelmében értékesítettek, pénzbeni ellenértékét kell bűnügyi letétbe helyezni, s a jogosult a lefoglalás megszüntetése esetében az ellenértékre tarthat igényt.

147. § (1) A birtokost, ha a lefoglalandó dolgot felhívásra sem szolgáltatja ki, ezer forintig terjedő pénzbírsággal lehet sújtani. A 70. § (3) bekezdése itt is irányadó.

(2) A terhelttel szemben az előbbi rendelkezés alapján pénzbírság kiszabásának helye nincs. Ugyanez áll a tárgy más birtokosára is abban a körben, amelyben a birtokost a tanúvallomás alól mentesség illeti. A fegyveres erők és a rendészeti testületek tagját elöljárója útján kell a lefoglalandó tárgy kiadására szorítani.

(3) A birtokos által felhívásra ki nem szolgáltatott dolgot házkutatás vagy személymotozás útján is meg lehet szerezni.

148. § (1) A lefoglalást rendszerint annak a személynek vagy megbízottjának jelenlétében kell foganatosítani, akivel szemben az intézkedést alkalmazzák. Ha az illető távol van és megbízottja sincs, érdekeinek védelmére az eljáró szerv rendel ki képviselőt.

(2) A lefoglalást két hatósági tanú jelenlétében kell foganatosítani.

149. § (1) A lefoglalást - amennyiben a lefoglalt dolgot nem kobozzák el - meg kell szüntetni, mihelyt arra a további eljárás érdekében szükség nincs.

(2) A lefoglalás megszüntetése iránt az a hatóság intézkedik, amely előtt az eljárás folyik.

150. § (1) A lefoglalás megszüntetése esetéiben a dolgot annak kell visszaadni, akinél lefoglalták. Ha azonban a dolgot a terheltnél vagy olyan személynél foglalták le, aki azt a terhelttől vette át, azt a terhelt, illetve az átvevő részére csak akkor lehet kiadni, ha a hatóságnál a dolog kiadására más nem jelent be alaposnak látszó igényt, vagy az eljárás adataiból ilyen igény nem tűnik ki. Ilyen igény esetében a dolgot annak kell kiadni, aki tulajdonát kétséget kizáró módon - szükség esetén polgári bíróság határozatával - igazolja.

(2) Ha az eljárás adatai szerint a terheltnél lefoglalt dolog kétségtelenül mást illet, ennek kiléte azonban nem állapítható meg, a dolog tulajdona az államra száll. A később jelentkező igénylő az elévülési időn belül kívánhatja a dolognak meglevő állapotában való visszaadását, illetve az értékesített dologért kapott ellenérték részére való kifizetését.

(3) Ha a lefoglalt dolog teljesen értéktelen, és arra senki sem jelent be igényt, a lefoglalás megszüntetése után megsemmisítése iránt kell intézkedni.

A házkutatás

151. § Ház, lakás vagy más helyiség átkutatásának van helye, ha alaposan feltehető, hogy ez az intézkedés a bűntett elkövetőjének kézrekerítésére, a bűntett nyomainak felderítésére vagy valamely tárgyi bizonyíték megtalálására vezet.

152. § (1) A házkutatás elrendeléséhez a nyomozás során eljáró hatóság írásbeli határozata szükséges, amelyet a házkutatás megkezdése előtt kell az érdekelt személy részére kézbesíteni.

(2) A házkutatáshoz írásbeli határozatra nincs szükség, ha

a) a késedelem veszéllyel jár;

b) a tettenért megszökött vagy olyan terheltet kell kézrekeríteni, akinek előzetes letartóztatását rendelték el;

c) a házkutatás bűntett megakadályozása céljából szükséges.

(3) A 148. § rendelkezései házkutatás esetében is irányadók.

A személymotozás

153. § (1) A terheltet és azt, akiről alaposan feltehető, hogy a bizonyításhoz szükséges tárgyat rejt magánál, a nyomozás során eljáró hatóság intézkedésére meg lehet motozni.

(2) Motozás előtt az érdekelt személyt fel kell szólítani a keresett tárgy kiadására.

(3) A személymotozást két hatósági tanú jelenlétében kell végezni.

A lefoglalás, a házkutatás és a személymotozás módja

154. § (1) A lefoglalást, a házkutatást és a személymotozást az érintett személyek lehető kíméletével kell foganatosítani, és ügyelni kell arra, hogy az intézkedések folytán ne kerüljenek nyilvánosságra a magánéletnek olyan körülményei, amelyek az üggyel összefüggésben nem állnak. A foganatosításnak lehetőleg nappal kell történnie.

(2) Az említett eljárási cselekmények foganatosításánál minden olyan intézkedést lehetőleg kerülni kell, amely az érintett személy károsodásával járna.

(3) A lefoglalásról, a házkutatásról és a személymotozásról szóló jegyzőkönyvben fel kell tüntetni, hogy a bizonyításhoz szükséges tárgyat önként adták-e át, vagy az a nyomozási cselekmény foganatosítása során került elő; fel kell tüntetni továbbá azt is, hogy a bizonyításhoz szükséges tárgyat hol és milyen körülmények között találták meg.

(4) A személymotozás teljesítésénél csak ugyanolyan nemű személy alkalmazható, vagy lehet egyébként jelen, mint a megmotozott.

(5) A magánindítvány megtétele előtt lefoglalás, házkutatás vagy személymotozás nem foganatosítható, ha büntető eljárásnak csak magánindítványra van helye.

A zár alá vétel

155. § (1) Ha az eljárás olyan bűntett miatt folyik, amellyel kapcsolatban a törvény vagyonelkobzás alkalmazását teszi lehetővé, vagy ha a terhelttel szemben polgári jogi igényt érvényesítenek, és alaposan lehet tartani attól, hogy a terhelt vagy más személy a vagyonelkobzás foganatosítását, illetve a polgári jogi igény kielégítését a terhelt vagyonának vagy egyes vagyontárgyainak elidegenítésével vagy elrejtésével meghiúsítja, a vádirat benyújtásáig az ügyész, a vádirat benyújtása után pedig a bíróság a terhelt ingó és ingatlan vagyonának vagy egy részének zár alá vételét rendeli el.

(2) A zár alá vételt, ha ezt a vagyonelkobzás lehetőségére tekintettel vagy az esetben alkalmazzák, ha a sértettet megillető polgári jogi igényt az ügyész érvényesíti, hivatalból kell elrendelni; a magánfél által előterjesztett polgári jogi igény biztosítása végett ennek a magánfél kérelmére van helye.

(3) Ha a nyomozást nem az ügyészség teljesíti, a zár alá vételt sürgős szükség esetében az előbbi előfeltételek mellett a nyomozást folytató hatóság is elrendelheti.

156. § (1) A zár alá vételt hivatalból is fel kell oldani, mihelyt elrendelésének oka megszűnt.

(2) A polgári jogi igény teljes vagy részleges megítélése esetében is hivatalból fel kell oldani a zár alá vételt akkor, ha a magánfél a jogerős határozatban megállapított teljesítési határidő lejártától számított harminc nap alatt végrehajtást nem kért.

(3) A zár alá vételt akkor is fel kell oldani, ha az eljárást vagyonelkobzás kimondása nélkül jogerősen befejezik, illetve ha a magánfél vagy az ügyész által előterjesztett polgári jogi igényt jogerősen elutasították.

(4) Ha a bíróság a polgári jogi igény érvényesítését egyéb törvényes útra utasította [179. § (3) bek., illetve 229. § (3) bek.], a zár alá vételt akkor kell feloldani, ha a polgári jogi igényt érvényesítő ügyész vagy magánfél a bíróság által megszabott határidő alatt nem igazolja, hogy igényét érvényesítette.

(5) A nyomozás során a zár alá vétel feloldása tárgyában az ügyész határoz; ha ennek, a szükségessége felmerül, a nyomozást folytató hatóság az iratokat haladéktalanul az ügyészhez teszi át határozathozatal végett.

(6) A vádirat benyújtása után a zár alá vétel feloldása felől a bíróság határoz.

157. § A zár alá vétel elrendelésére, foganatosítására, hatályára és feloldására vonatkozó részletes szabályokat - a pénzügyminiszterrel egyetértésben - az igazságügyminiszter, a belügyminiszter és a legfőbb ügyész együttesen állapítja meg.

Az érdekeltek részvétele a nyomozási cselekményeknél

158. § (1) A nyomozás során - amennyiben ez az eljárás sikerét nem veszélyezteti - a terhelt, a védő és a sértett a szakértő meghallgatásánál, a szemlénél, a lefoglalásnál és a házkutatásnál jelen lehet. Ilyen esetben - hacsak a nyomozási cselekmény teljesítése nem halaszthatatlanul sürgős - az említetteket a foganatosítás időpontjáról azzal a figyelmeztetéssel kell értesíteni, hogy elmaradásuk az eljárást nem akadályozza.

(2) Azok, akik az előbbi rendelkezés értelmében a nyomozási cselekményeknél jelen vannak, arra észrevételeiket megtehetik, az eljárás foganatosítására indítványokat tehetnek, és a szakértőhöz a hatóság engedélyével kérdéseket intézhetnek.

A hatósági tanú

159. § (1) Hatósági tanú bárki lehet, aki az eljárásban nem érdekelt.

(2) A hatósági tanú annak a nyomozási cselekménynek a megtörténtét és eredményét igazolja, amelynek a foganatosításánál jelen volt; a foganatosított cselekményekkel kapcsolatban észrevételeket tehet; észrevételeit a cselekményről felvett jegyzőkönyvbe kell foglalni.

(3) A hatósági tanút a cselekmény foganatosítása előtt jogaira és kötelességeire ki kell oktatni.

A nyomozás megszüntetése

160. § (1) A nyomozást meg kell szüntetni, ha a) az a cselekmény, amely miatt a nyomozást elrendelték, nem bűntett;

b) a bűntettet nem a terheltként felelősségre vont személy követte el;

c) a törvény szerint büntethetőséget kizáró vagy megszüntető ok forog fenn;

d) a bűntettet korábban már jogerősen elbírálták;

e) a bűntett elkövetését vagy az elkövető kilétét a nyomozás során nem sikerült megállapítani és a további eljárástól sem lehet eredményt várni;

f) a terheltet figyelmeztetésben (Btk. 60. §) részesítik.

(2)[17] Szabálysértés fennforgása esetén az iratokat a szabálysértési hatósághoz kell áttenni, kivéve ha a szabálysértés felderítését a 113/A. § (1) bekezdése alapján mellőzték.

(3) A nyomozást nem lehet megszüntetni, ha a törvény szerint kényszergyógykezelés elrendelésének lehet helye.

161. § A nyomozást meg kell szüntetni, és az iratokat az illetékes társadalmi bírósághoz, illetve a fegyelmi hatósághoz kell áttenni, ha az ügyben társadalmi bírósági eljárás indokolt vagy csupán fegyelmi felelősségre vonás is elegendő, és jogszabály a büntető eljárás mellőzését megengedi.

162. § A nyomozás megszüntetése felől az a nyomozó hatóság határoz, amely az ügyben a nyomozást lefolytatta. Ha azonban az ügyben nem az ügyész járt el, és a bűntettre a törvény egy évi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetést rendel, a nyomozás megszüntetéséhez az ügyész jóváhagyása szükséges. A 161. §-ban foglalt esetekben a nyomozás megszüntetése felől az ügyész határoz.

(2) A nyomozás megszüntetéséről szóló határozatnak tartalmaznia kell az ügy lényegét, a megszüntetés okát és a megszüntetés folytán szükségessé vált egyéb intézkedéseket.

(3) A nyomozás megszüntetéséről a határozat kézbesítésével értesíteni kell a terheltet, a sértettet, továbbá azt, aki feljelentést tett vagy magánindítványt terjesztett elő, illetve polgári jogi igényt jelentett be.

(4) A nyomozás megszüntetése nem akadálya annak, hogy a hatóság ugyanabban az ügyben utóbb nyomozást folytasson.

A nyomozás anyagának a terhelt elé tárása

163. § (1) A nyomozó hatóság, ha a tényállást felderítette, és a terhelt bűnösségének megállapításához szükséges adatokat megszerezte, a nyomozás anyagát a terhelt elé tárja, és figyelmezteti, hogy arra észrevételeket tehet, és a nyomozás kiegészítését indítványozhatja.

(2) A nyomozás anyagának a terhelt elé tárásakor a védő jelen lehet, a nyomozás anyagát megtekintheti, észrevételeket tehet, és a nyomozás ki egészítését indítványozhatja.

(3) A nyomozás anyagának a terhelt elé tárását és ismertetését, a terhelt, illetve a védő észrevételeit és indítványait, valamint a nyomozás kiegészítésére vonatkozó indítványok elutasításának indokait jegyzőkönyvbe kell foglalni. Ha a terhelt a nyomozás anyagának megtekintését megtagadja; ezt a megtagadás okának megjelölésével a jegyzőkönyvben fel kell tüntetni.

(4) Ha a nyomozó hatóság a terhelt, illetve a védő észrevételei vagy indítványai folytán a nyomozás kiegészítését szükségesnek tartja, ezt haladéktalanul teljesíti, ellenkező esetben a nyomozás kiegészítésére vonatkozó indítványokat indokolással ellátott határozattal elutasítja.

A nyomozás befejezése

164. § Ha a nyomozás anyagának a terhelt elé tárásakor a terhelt és a védő a nyomozás kiegészítésére indítványt nem tett, vagy az arra irányuló indítványt elutasították, illetve az indítvány alapján a nyomozást kiegészítették, a nyomozó hatóság a nyomozás befejezéséről határozatot hoz, és ezt közli a terhelttel és a jelenlevő védővel.

A nyomozás iratainak megküldése az ügyészhez

165. § (1) Ha a nyomozást nem szüntetik meg, a nyomozó hatóság az iratokat vádemelés végett - a nyomozás befejezéséről szóló határozat meghozatalától számított három napon belül - az illetékes ügyésznek küldi meg.

(2) Az ügyész a nyomozás iratait köteles tizenöt napon belül megvizsgálni és ennek eredményéhez képest

a) a vádiratot benyújtani;

b) pótnyomozást elrendelni vagy

c) a nyomozást megszüntetni (160. §).

(3) Kivételes esetben, az ügy rendkívüli bonyolultsága miatt a megyei (fővárosi) főügyész a (2) bekezdésben megjelölt határidőt további tizenöt nappal meghosszabbíthatja.

Jogorvoslat a nyomozás során

166. § (1) Az ügyésznek a nyomozás során hozott határozata ellen, továbbá intézkedése vagy az intézkedés elmulasztása miatt a felettes ügyészhez, a nyomozó hatóságnak ilyen határozata ellen, továbbá az általa tett intézkedés vagy az intézkedés elmulasztása miatt pedig az illetékes ügyészhez panaszt lehet tenni.

(2) A határozat elleni panaszt a közléstől, az intézkedés elleni vagy annak elmulasztása miatt használt panaszt pedig a tudomásrajutástól számított nyolc nap alatt lehet előterjeszteni annál a nyomozó hatóságnál, amelynek eljárása vagy mulasztása ellen a panasz irányul.

(3) Amennyiben a nyomozó hatóság a panasznak saját hatáskörében nem tesz eleget, köteles azt huszonnégy órán belül nyilatkozatával együtt a panasz elbírálására az (1) bekezdés szerint jogosult ügyészhez megküldeni. Az ügyész, illetve a felettes ügyész a panaszt a hozzáérkezésétől számított három napon belül elintézni köteles.

(4) A panasz elintézéséről a panasztevőt értesíteni kell.

A vádirat

167. § (1) A vádiratot az ügyész készíti el, és nyújtja be a bírósághoz.

(2) Magánvád esetén a vádiratot a feljelentés pótolja. Magánvád esetében a nyomozó hatóság a feljelentést közvetlenül a bíróságnak küldi meg.

168. § (1) A vádiratnak tartalmaznia kell:

a) a terhelt személyi adatait a 117. § (1) bekezdésében foglaltak szerint;

b) a tényállás rövid előadását a bűntett elkövetési helyének és időpontjának, módjának, indítékainak, következményeinek és egyéb lényeges körülményeinek megjelölésével, továbbá a bűntett és az elkövető társadalomra veszélyességének megítéléséhez szükséges személyi, illetve tárgyi körülményeket;

c) a vád tárgyává tett bűntett megjelölését a büntető törvény vonatkozó rendelkezésére való hivatkozással, és ha büntető eljárásnak csak magánindítványra van helye, annak előadását, hogy a magánindítványt előterjesztették;

d) a bizonyítékok megjelölését annak feltüntetésével, hogy az egyes bizonyítékok milyen tények bizonyítására szolgálnak;

e) ha az ügyész a tárgyaláson részt kíván venni, ennek közlését;

f) a tárgyalásra megidézni javasolt személyek felsorolását.

(2) Ha a terhelt a vádirat benyújtásakor előzetes letartóztatásban van, ezt a körülményt a vádiratban fel kell tüntetni. A vádiratban indítványt kell tenni az előzetes letartóztatás fenntartása, illetve a szükséghez képest annak elrendelése tárgyában. Ha a terhelt ellen egyéb biztonsági intézkedéseket foganatosítottak, ezeket meg kell említeni.

(3) Ha a terhelt ellen kényszergyógykezelés elrendelése szükséges, a vádiratban erre indítványt kell tenni.

(4) Ha a sértett polgári jogi igényt jelentett be vagy a polgári jogi igényt az ügyész kívánja érvényesíteni, erre a vonatkozó adatok előadásával utalni kell.

(5)[18] Ha a terhelt a vád tárgyává tett bűntettel összefüggő szabálysértést is elkövetett, az ügyész a vádiratban indítványozhatja, hogy a bíróság a szabálysértést a bűnetettel együtt bírálja el.

(6)[19] A vádiratot annyi példányban kell benyújtani, hogy a bíróságnak és valamennyi terheltnek egy-egy példány jusson. Az ügyész a bírósági példányhoz csatolja a nyomozás összes iratait, valamint a vádirat benyújtásával egyidejűleg átadja a bíróságnak a tárgyi bizonyítékokat.

A vádemelés mellőzése

169. § (1) Ha a terheltet több bűntett alapos gyanuja terheli, az ügyész mellőzheti a vádemelést az olyan csekélyebb súlyú bűntett miatt, amelynek - a vád tárgyává tett súlyosabb bűntett mellett - a terhelt felelősségre vonása szempontjából nincs jelentősége. Erre a vádiratban utalni kell.

(2) A vádemelés mellőzéséről a magánfelet értesíteni kell.

VIII. FEJEZET

A TÁRGYALÁS ELŐKÉSZÍTÉSE

A tanács elnökének teendői

170. § A tanács elnöke a vádiratot és a nyomozási iratokat a vádiratnak a bírósághoz érkezésétől számított nyolc napon belül köteles megvizsgálni abból a szempontból, hogy előkészítő ülésnek helye van-e.

171. § Ha előkészítő ülést nem kell tartani, a tanács elnöke a 170. §-ban írt nyolc napon belül a tárgyalást kitűzi (180-181. §).

Az előkészítő ülés

172. § (1) A bíróság az ügyet előkészítő ülésen vizsgálja meg, ha

a) az ügy áttételének van helye;

b) pótnyomozás elrendelése látszik szükségesnek;

c) az eljárás felfüggesztésének vagy

d) az eljárás megszüntetésének van helye;

e) a bűntettnek a vádirattól eltérő minősítése látszik fennforogni;

f) az ügyben tárgyalás mellőzésével pénzbüntetés kiszabásának van helye;

g) az előzetes letartóztatás, a lakhelyelhagyási tilalom vagy ideiglenes kényszergyógykezelés kérdésében kell határozni.

(2) Az előkészítő ülést a vádirat beérkezésétől számított tizenöt napon belül meg kell tartani.

(3) Az előkészítő ülésen a bíróság egy hivatásos bíróból mint elnökből és két népi ülnökből álló tanácsban jár el.

173. § (1) Az előkészítő ülés időpontjáról az ügyészt értesíteni kell. Ha pótnyomozás elrendelése látszik szükségesnek, a tanács elnöke az ügyészt az előkészítő ülésen való részvételre kötelezheti; ebben az esetben az előkészítő ülés az ügyész távollétében nem tartható meg.

(2) Ha a terhelt személyes meghallgatása szükségesnek mutatkozik, a tanács elnöke a terheltet és a védőt az előkészítő ülés időpontjáról értesíti; a terheltet meg is idézheti.

(3) Ha fogyatékos szellemi képességű terhelt megjelenése szükséges, a tanács elnöke a terhelt törvényes képviselőjét is köteles megidézni.

(4) A megidézett terhelt (törvényes képviselő) távollétében az előkészítő ülés nem tartható meg.

(5) Az előkészítő ülésen a tanács tagjain és a jegyzőkönyvvezetőn kívül csak az értesített, illetve a megidézett személyek vehetnek részt.

174. § (1) Az előkészítő ülés megnyitása után a tanács elnöke röviden ismerteti az ügyet, és előadja az előkészítő ülésen eldöntésre váró kérdéseket.

(2) A tanács elnöke és tagjai az ügyészhez, valamint a terhelthez kérdéseket intézhetnek. A terhelthez az ügyész és a védő is intézhet kérdéseket, az ügyészhez intézendő kérdésekre nézve pedig a védő indítványt terjeszthet elő.

Az előkészítő ülés alapján hozott határozatok és intézkedések

175. § Ha annak a bíróságnak, amelyhez a vádiratot benyújtották, az ügyben nincs hatásköre vagy illetékessége, az ügyet ahhoz a bírósághoz vagy más hatósághoz teszi át, amelyhez az ügy tartozik.

176. § (1) A bíróság az előkészítő ülésen a tárgyalás kitűzése mellett

a) megállapítja, hogy a bűntett a nyomozás adatai szerint hogyan minősülhet;

b) határoz az előzetes letartóztatás, a lakhelyelhagyási tilalom vagy az ideiglenes kényszergyógykezelés kérdésében;

c) határoz a tanúk, a sértettek, a szakértők és más olyan személyek megidézése felől, akiknek jelenléte a tárgyaláson szükséges;

d) megállapítja, hogy az ügy tárgyalásán a törvény értelmében kötelező-e a védő vagy az ügyész részvétele; ha ez nem kötelező, de a bíróság a védő, illetve az ügyész részvételét a tárgyaláson szükségesnek látja, határoz a védő kirendelése, illetve az ügyész részvétele felől.

(2) A bíróság tárgyalás kitűzésének mellőzésével

a) visszaküldi az ügyet pótnyomozásra (177. §);

b) felfüggeszti az eljárást (178. §); c) megszünteti az eljárást (179. §);

d) tárgyalás nélkül pénzbüntetést szab ki (192. §).

(3) A bíróság az (1) és (2) bekezdésben felsorolt határozatait zárt ülésben hozza.

177. § A bíróság, ha az ügy felderítése érdekében szükséges, és az adatok megszerzése a tárgyaláson nem biztosítható, pótnyomozást rendel el. Ebben az esetben az ügy iratait az ügyésznek vissza kell küldeni.

178. § (1) A bíróság felfüggeszti az eljárást, ha

a) a vád tárgyává tett cselekmény elbírálása valamely előzetes kérdés eldöntésétől függ, és az ennek eldöntésére egyébként hivatott bíróság vagy más hatóság határozatának bevárása szükségesnek mutatkozik;

b) diplomáciai vagy egyéb személyes mentességre vonatkozó kérdés esetében az igazságügyminiszter döntését kell beszerezni;

c) a terhelt elmebeli állapotának további szakértői megfigyelése szükséges (138. §);

d) a büntető eljárás folytatását a terheltnek a bűntett elkövetése után bekövetkezett elmebetegsége akadályozza.

(2) Az előzetes kérdést a büntető bíróság rendszerint maga bírálja el; ennélfogva az (1) bekezdés a) pontjának alkalmazása felől belátása szerint határoz. Ha azonban a büntető törvény alkalmazása a személyi állapotra vonatkozó olyan körülménytől függ, amelyre vonatkozólag a polgári bíróság ítélete mindenkivel szemben hatályos, az eljárást a polgári bíróság előtti eljárás jogerős befejezéséig mindig fel kell függeszteni; ha ebben az esetben a polgári bíróság előtt az elzárás még nincs folyamatban, annak megindítására az érdekeltet megfelelő határidő kitűzése mellett azzal a figyelmeztetéssel kell utasítani, hogy a határidő meg nem tartása esetén az eljárást folytatni fogják.

(3) Mihelyt a döntés az előzetes kérdésben, illetve a diplomáciai vagy egyéb személyes mentesség kérdésében megtörtént, vagy ha a szakértői megfigyelés befejezést nyert, az eljárást folytatni kell. Az (1) bekezdés a) és c) pontja alapján elrendelt felfüggesztés esetében az eljárást akkor is folytatni kell, ha a felfüggesztés további fenntartása az eljárás eredményességét veszélyeztetné, vagy ha az erre utasított érdekelt az eljárást a kitűzött határidő alatt a polgári bíróság előtt nem indította meg.

(4) Az eljárásnak az (1) bekezdés d) pontja alapján történt fefüggesztése esetében a 128. § (3) bekezdésében meghatározott intézkedéseket a bíróság rendeli el. A felfüggesztés a terhelt felgyógyulásáig, illetve az elévülés bekövetkeztéig tart. Ha a terhelt az elévülés bekövetkezése előtt felgyógyult, az eljárást folytatni kell.

(5)[20] A tartási kötelezettség elmulasztásának bűntette (Btk. 275. §) miatt indított büntető eljárást - ha a nyomozást ebből a célból a 130. § (2) bekezdése alapján nem függesztették fel - a bíróság legfeljebb hat hónapra egy ízben felfüggesztheti avégett, hogy a terheltnek alkalmat adjon mulasztása helyrehozására, feltéve, hogy erre - az eset összes körülményeit figyelembe véve - alaposan következtethet. A bíróság a büntető eljárást a kitűzött határidő elteltének bevárása nélkül folytatja, ha a terhelt tartási kötelezettségének továbbra sem tesz eleget.

179. § (1) A bíróság az eljárást megszünteti, ha

a) a terhelttel szemben vád tárgyává tett cselekmény nem bűntett;

b) büntethetőséget kizáró vagy megszüntető ok áll fenn;

c) a bűntettet korábban már jogerősen elbírálták;

d) a vádiratban megjelölt adatok alapján a terhelttel szemben bűntett elkövetését megállapíthatónak nem tartja, és az eljárás folytatásától sem vár eredményt;

e) a vádat a vádirat benyújtása után elejtették;

f) az ügyet tárgyalás végett a társadalmi bírósághoz vagy

g) fegyelmi felelősségre vonás végett a fegyelmi hatósághoz teszi át;

h) figyelmeztetést alkalmaz.

(2) A bíróság az eljárást megszünteti az olyan csekélyebb súlyú bűntett miatt is, amelynek - a vád tárgyává tett súlyosabb bűntett mellett - a terhelt felelősségrevonása szempontjából nincs jelentősége.

(3) Az eljárás megszüntetéséről a magánfelet azzal a figyelmeztetéssel kell értesíteni, hogy polgári jogi igényét egyéb törvényes úton érvényesítse.

(4) A terhelt elmebetegsége, gyengeelméjűsége vagy tudatzavara miatt nincs helye az eljárás megszüntetésének, ha a vádirat kényszergyógykezelés (Btk. 61. §) elrendelését indítványozza, vagy ha a bíróság megítélése szerint kényszergyógykezelés elrendelésének lehet helye.

A tárgyalás előkészítésével kapcsolatos egyéb rendelkezések

180. § (1) A tanács elnöke a tárgyalásra megidézi a terheltet, a sértettet, valamint képviselőiket, továbbá a tanúkat és szakértőket, illetve a magánvádlót; értesíti az ügyészt, egyidejűleg a szükséghez képest védő kirendeléséről gondoskodik. A tárgyalás napjáról azokat az egyéb érdekelteket is értesíteni kell, akikre a határozat közvetlenül kihathat.

(2) A vádiratot és a 176. § (1) bekezdés a) pontja esetében a bíróságnak erre vonatkozó végzését az idézéssel együtt a terheltnek azzal a figyelmeztetéssel kell kézbesíteni, hogy arra a tárgyalás napjáig észrevételeket tehet.

(3) Ha a bíróság a 179. § (2) bekezdése szerint jár el, a megszüntető végzést a terheltnek a vádirattal együtt kell kézbesíteni.

(4)[21] A terheltnek a (2) bekezdés szerint kiadott idézést legalább nyolc nappal, a 110/A. § (1) bekezdésében megjelölt bűntettek miatt indult ügyekben három nappal a tárgyalás előtt kell kézbesíteni.

(5) Ha már a tárgyalás kitűzésekor megállapítható, hogy a 198. § (4) bekezdésének esete áll fenn, a terhelt részére a tárgyalásra szóló idézést hirdetményi úton kell kézbesíttetni.

(6) A magánvádlót a 198. § (2) bekezdésében foglaltakra figyelmeztetéssel kell a tárgyalásra idézni.

181. § (1) A tárgyalást a 180. § (4) bekezdésének szem előtt tartásával a lehető legközelebbi napra kell kitűzni. A bíróság köteles minden ügyet a vádirat - magánvád esetében a feljelentés - érkezésétől számított harminc napon belül tárgyalni.

(2) A tárgyalást rendszerint a bíróság hivatalos helyiségébe kell kitűzni; fontos okból azonban a tárgyalás más helyre (pl. a bűntett színhelyére, a terhelt munkahelyére), és a szükséghez képest a bíróság székhelyén kívül eső helyre is kitűzhető.

(3) A tárgyalás megtartásának előkészítéséről a tanács elnöke gondoskodik.

182. § A tanács elnöke a tárgyalást - megkezdése előtt - fontos okból elhalaszthatja. A védő akadályoztatása a tárgyalás elhalasztására csak akkor szolgálhat okul, ha a terhelt egyébként nem részesülhetne megfelelő védelemben.

183. § (1) Ha kétségtelenül megállapítást nyert, hogy az idéző végzés a terheltnek azért nem volt kézbesíthető, mert az ismeretlen helyen tartózkodik, a tárgyalás elhalasztása mellett az eljárást a terhelt előkerüléséig fel kell függeszteni. Ha ilyen esetben lakhelykutatás elrendelése szükséges, eziránt az eljárás felfüggesztésével egyidejűleg a tanács elnöke intézkedik, Elfogatóparancs kibocsátásáról az eljárás felfüggesztésével egyidejűleg a bíróság zárt ülésben határoz.

(2) Ha a 285. § vagy a 296. § szerinti eljárásnak van helye, a tanács elnöke az iratokat az indítvány megtétele végett az ügyésznek küldi vissza.

184. § (1) A tárgyalás kitűzése után a tanúk és a szakértők megidézése, vagy egyéb bizonyítékok beszerzése felől a tanács elnöke határoz.

(2) A 175. §-ban, a 176. § (1) bekezdés b) pontjában, a 176. § (2) bekezdés b) és c) pontjában említett kérdésben - ha ennek szüksége a tárgyalás kitűzése után merült fel - a bíróság a tárgyalás előtt zárt ülésen határozhat.

Fellebbezés a tárgyalás előkészítése során hozott határozatok (intézkedések) ellen

185. § (1) Nincs helye fellebbezésnek

a) a tárgyalás kitűzése;

b) a vádirattól eltérő minősítés lehetőségének megállapítása [176. § (1) bek. a) pont];

c) védő kirendelése, illetve az ügyész részvétele [176. § (1) bek. d) pont];

d) az eljárásnak a 183. § (1) bekezdése alapján történő felfüggesztése, továbbá

e) a tárgyalásra idézendők kérdésében hozott határozat ellen.

(2) Csak az ügyész élhet fellebbezéssel a 175. §-ban, a 177-178. §-ban, a 179. § (1) bekezdés a)-h) pontjában és a 179. § (2) bekezdésében felsorolt határozatok (intézkedések) ellen. Ez a korlátozás a 178. § (1) bekezdésének a) pontja alapján hozott felfüggesztő végzésre nem vonatkozik.

(3) Amennyiben a bíróság figyelmeztetést alkalmaz [179. § (1) bek. h) pontja], ez ellen a terhelt fellebbezéssel nem élhet, ellenben kérheti a tárgyalás kitűzését. A kérelem folytán a bíróság tárgyalást tart.

A tárgyalás előkészítése magánvád esetében

186. § Ha az ügyben magánvádló jár el, az előző rendelkezéseket az alábbi eltérésekkel kell alkalmazni.

187. § (1) Ha magánvádra üldözendő bűntett esetén a 175. §-ban, illetve a 176. § (2) bekezdésének a)-c) pontjában említett intézkedések megtételének nincs helye, a tanács elnöke a magánvádlót és a terheltet az ügy adatainak és azok bizonyítékainak részletes előadása céljából személyes meghallgatásra, illetve kibékítésük megkísérlésére idézi meg. Az idézésben a magánvádlót figyelmeztetni kell, hogy kellően ki nem mentett elmaradását a bíróság a vád elejtésének fogja tekinteni.

(2) Ha a magánvádló az idézésre nem jelenik meg és kellően ki nem menti magát, vagy ha az előkészítő eljárás során a vádat elejti, a tanács elnöke az eljárást megszünteti. Az eljárást meg kell szüntetni akkor is, ha a magánvádló azért nem volt megidézhető, mert lakcímének megváltozását a bíróságnak nem jelentette be.

(3) Az ügyész által a 185. § (2) bekezdése szerint használható jogorvoslat a magánvádlót is megilleti.

(4) E §-ban a tanács elnökének hatáskörébe utalt teendőket népi ülnök és a bírósági titkár is elláthatja.

188. § (1) A terheltet a vádirat kézbesítése nélkül, de a feljelentő nevére és a feljelentett bűntett tényállására való rövid utalással kell a tárgyalásra megidézni.

(2) A magánvádlót az idézésben figyelmeztetni kell arra, hogy a tárgyalásról való elmaradása a vád elejtésének minősül. A 187. § (2) bekezdése második mondata tárgyalás esetén is irányadó.

189. § A bíróság, ha az ügy felderítése érdekében szükséges, és az adatok megszerzése a tárgyaláson nem biztosítható, nyomozást illetve pótnyomozást rendelhet el. Ebben az esetben az ügy iratait a nyomozás lefolytatására illetékes nyomozó hatósághoz kell áttenni.

190. § Ha az ügyész a magánvádló által hozzá benyújtott feljelentés esetében a vád képviseletét átvenni nem kívánja, az iratokat a bírósághoz teszi át.

191. § Külön jogszabály a magánvádas ügyek előkészítését (187. §) más állami szerv vagy társadalmi szervezet hatáskörébe utalhatja, és megállapíthatja az annak eljárására vonatkozó részletes szabályokat.

Tárgyalás mellőzése pénzbüntetés kiszabása esetén

192. § (1) A járásbíróság - az ügyész indítványára - a szabadlábon levő terhelttel szemben tárgyalás mellőzésével végzésben pénzbüntetést szab ki, ha a bűntett csekély jelentőségű, a törvény pénzbüntetés kiszabását lehetővé teszi, a tényállás egyszerű, a terhelt a bűntett elkövetését beismerte, és a bíróság úgy látja, hogy a büntetés célja tárgyalás tartása nélkül is elérhető.

(2) Az (1) bekezdés szerinti végzés kibocsátásának magánvádas ügyben is helye van, ha a 187. § szerinti eljárást követően megszüntetésre nem kerül sor. Ebben az esetben a bíróság a végzést az ügyész indítványa nélkül bocsátja ki.

193. § (1) A tárgyalás mellőzésével hozott végzésben a pénzbüntetés végrehajtásának felfüggesztését és elkobzást is ki lehet mondani, továbbá a terheltet a polgári jogi igény megfizetésére lehet kötelezni. A bíróság úgy is határozhat, hogy a sértettet polgári jogi igényével egyéb törvényes útra utasítja.

(2) A végzésben rendelkezni kell az esetleg felmerült bűnügyi költségek viselése felől is.

194. § (1) A tárgyalás mellőzésével hozott végzésnek a kibocsátó bíróság megnevezésén felül tartalmaznia kell:

a) a terhelt személyi adatait;

b) a határozat tárgyául szolgáló bűntett megjelölését;

c) a kiszabott pénzbüntetést és az ezzel kapcsolatban tett egyéb rendelkezéseket;

d) a bűnügyi költségekre és a polgári jogi igényre vonatkozó rendelkezést, úgyszintén azokat az egyéb rendelkezéseket, amelyeket a bíróság valamely jogszabály alapján hoz;

e) a 195. és 196. §-ban foglaltakra való figyelmeztetést.

(2) A határozat indokolásának csak a rövid tényállást kell tartalmaznia.

195. § (1) A tárgyalás mellőzésével hozott végzést kézbesíteni kell az ügyésznek (a magánvádlónak), a terheltnek, a védőnek, a sértettnek és az egyéb érdekelteknek.

(2) A terhelt és a védő a végzés kézbesítésétől számított nyolc nap alatt tárgyalás tartását kérheti. A kérelem folytán a bíróság tárgyalást tart.

(3) A sértett kizárólag a végzésnek a polgári jogi igényt érdemben elbíráló rendelkezését kifogásolhatja.

(4) Ha a terhelt vagy egyéb érdekelt a végzésnek kizárólag az elkobzásra, illetve ha a terhelt vagy a sértett a végzésnek kizárólag a polgári jogi igényre vonatkozó rendelkezését sérelmezi, a bíróság a tárgyaláson csak ebben a kérdésben határoz.

(5) A tárgyalás mellőzésével hozott meg nem támadott végzésnek, illetve meg nem támadott részének olyan hatálya van, mint a jogerős bírósági ítéletnek.

196. § Ha a tárgyaláson a tárgyalást kérelmező személy nem jelenik meg és elmaradását alapos okkal előzetesen ki nem mentette, úgy kell tekinteni, mint aki a kérelmet visszavonta.

VIII/A. Fejezet[22]

Bíróság elé állítás vádirat és tárgyalás kitűzése nélkül

196/A. §[23] (1) Járásbírósági hatáskörbe tartozó bűntett miatt az ügyész a bűntett elkövetésével alaposan gyanúsítható személyt (gyanúsítottat) a bűntett elkövetésétől számított három napon belül vádirat benyújtása nélkül a bíróság elé állíthatja, ha a bűntettre a törvény öt évi szabadságvesztésnél nem súlyosabb büntetést rendel, az ügy ténybeli és jogi megítélése egyszerű és a bizonyítékok rendelkezésre állnak, feltéve, hogy a gyanúsítottat a bűntett elkövetésén tetten érték, vagy a gyanúsított a bűntett elkövetését beismerte. Ilyen ügyben a gyanúsított őrizetbe vétele a bíróság elé állításig tart.

(2) Az (1) bekezdés esetében a rendőrség a gyanúsított kihallgatásáról és a bizonyítékokról az ügyésznek írásban jelentést tesz.

(3) Az ügyész a gyanúsítottat kihallgatja; megállapítja, hogy a bíróság elé állítás feltételei fennállnak-e; közli a gyanúsítottal, hogy milyen bűntett miatt és milyen bizonyítékok alapján kívánja bíróság elé állítani. A gyanúsított kihallgatásáról jegyzőkönyvet kell készíteni. Ha a gyanúsítottnak meghatalmazott védője nincs, gondoskodik védő kirendeléséről és arról, hogy a védő az ügyet megismerhesse, és az őrizetben levő gyanúsítottal a tárgyalás előtt tanácskozhassék.

(4) Az ügyész - a rendőrség közreműködésével vagy egyéb módon - a gyanúsítottat a bíróság elé állítja, a védőt a tárgyalásra rövid úton megidézi és biztosítja, hogy a bizonyítékok a tárgyaláson rendelkezésre álljanak.

(5) A bíróság elé állítás feltételei hiányában az ügyész a VII. Fejezet rendelkezései szerint jár el.

(6) Bíróság elé állítás esetén a VIII. Fejezet rendelkezéseit nem lehet alkalmazni.

196/B. §[24] (1) Az ügyész a vádat a tárgyaláson szóval adja elő.

(2) Ha a bíróság megállapítja, hogy a bűntett elkövetésétől több mint három nap telt el, vagy ha a bűntettre a törvény öt évi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetést rendel, továbbá ha a tárgyaláson felvett bizonyítás eredményéhez képest nyomozás látszik szükségesnek, a bíróság az ügy iratait az ügyésznek visszaküldi. Ez esetben az előzetes letartóztatás kérdésében az ügyész határoz.

(3) A kihirdetett ítéletet három nap alatt teljesen írásba kell foglalni. Egyebekben a bírósági tárgyalásra a IX. Fejezet rendelkezései az irányadók.

IX. FEJEZET

A BÍRÓSÁGI TÁRGYALÁS

A tárgyalás folytonossága

197. § (1) A bíróságnak minden ügyet lehetőleg egy tárgyaláson kell befejeznie. A bíróság a már megkezdett tárgyalást fontos okból elnapolhatja; ilyenkor a tárgyalás folytatásának a napját ki kell tűzni.

(2) Az elnapolt tárgyalást két hónapon belül ismétlés nélkül lehet folytatni, ha a tanács összetételében változás nem történt; a határidő három hónap, ha az elnapolást szakértő meghallgatása tette szükségessé és ez a szakkérdések nehéz megítélése vagy a szakvélemény nagy terjedelme miatt két hónapon belül nem volt foganatosítható.

(3) A (2) bekezdés esetében az elnapolt tárgyalás a korábbi tárgyalás jegyzőkönyvének felolvasásával kezdődik. A (2) bekezdés esetén kívül a tárgyalást elölről kell kezdeni.

A tárgyaláson résztvevő személyek

198. § (1) A tárgyalás a tanács elnökének és tagjainak, a jegyzőkönyvvezetőnek, a terheltnek és - ha az ügyész részvétele a törvény szerint kötelező - az ügyésznek, kötelező védelem esetén pedig a védőnek a jelenléte nélkül nem tartható meg.

(2) Ha a magánvádló, illetve képviselője a tárgyalásról elmarad és kellően nem menti ki magát, a bíróság az eljárást megszünteti.

(3) Ha a vád tárgya kizárólag pénzbüntetéssel büntetendő bűntett, a tárgyalás a szabályszerűen megidézett, de igazolatlanul távolmaradt terhelt jelenléte nélkül is megtartható.

(4) A tárgyalás a terhelt távollétében bármely bűnügyben megtartható, ha kétségtelen megállapítást nyer, hogy a terhelt jogszabály megszegésével vagy kijátszásával külföldön tartózkodik. Ebben az esetben az ítélet kézbesítésére a 218. § (2) bekezdése, a perújítás külön lehetőségére a 270. § (3) bekezdése irányadó.

(5) A tárgyalás megtartásának a terhelt távolléte nem akadálya, ha az eljárás tárgya a terhelt kényszergyógykezelésének elrendelése és a bíróság a terhelt jelenlétét nem találja szükségesnek.

A tárgyalás vezetése és rendjének fenntartása

199. § (1) A tárgyalást a tanács elnöke vezeti; a törvény keretei között megszabja azoknak a cselekményeknek a sorrendjét, amelyeket a tárgyaláson foganatosítani kell, ő hallgatja ki a terheltet, a tanúkat és a szakértőket.

(2) A tanács elnöke által kihallgatott személyhez a bíróság tagjain kívül az ügyész (magánvádló), a terhelt, a védő és a magánfél is intézhet kérdéseket, a tanács elnöke azonban ügyel arra, hogy a tárgyalás ne terjedjen ki az üggyel összefüggésben nem álló körülményekre és az ügyre nem tartozó, úgyszintén a kihallgatott személy befolyásolására alkalmas kérdés feltevését, illetve az arra való feleletet megtiltja.

(3) A tanács elnöke a tárgyaláson résztvevő személyeket a tárgyalás során gyakorolható jogaikra figyelmeztetni köteles.

200. § (1) A tárgyalás rendjét a tanács elnöke tartja fenn.

(2) A tanács elnöke gondoskodik arról, hogy a hallgatóság körében tizennégy éven aluli személyek ne vegyenek részt; a tizennyolc éven aluli személyeket a tárgyalásról eltávolíthatja.

(3) Azt, aki a tárgyalás rendjét megzavarja, a tanács elnöke rendreutasítja; ismételt vagy súlyos rendzavarás esetén a teremből ki is utasíthatja, illetve kivezettetheti. Ismételt vagy súlyos rendzavarás esetén a bíróság a rendzavarót - kiutasítás nélkül is - ezer forintig terjedő pénzbírsággal sújthatja.

(4) A terheltet kiutasítás esetén őrizetbe lehet venni és a tárgyalást távollétében kell folytatni, legkésőbb azonban a bizonyítási eljárás befejezésével ismét a bíróság elé kell állítani és közölni kell vele a távollétében történteket.

(5) Ha kötelező védelem esetében a védőt kiutasítják és a terhelt nem választ helyette más védőt, az elnök lehetőleg azonnal védőt rendel ki. Ha akár a védőnek, akár a magánvádló vagy a magánfél képviselőjének kiutasítására kerül sor, s emiatt az érdekelt megfelelő képviselete nem lenne biztosítható, a tárgyalást a rendzavaró költségére el lehet napolni.

(6) Büntető vagy fegyelmi eljárás alapjául szolgáló rendzavarásról a bíróság az illetékes hatóságot értesíti, ha pedig előzetes letartóztatásnak is helye van, az elkövetőt őrizetbe vétetheti és nyomban intézkedik az ügyésznek való átadása iránt.

201. § A tanács elnökének és a bíróságnak a tárgyalás vezetése, illetve rendjének fenntartása körében tett intézkedései ellen külön fellebbezésnek nincs helye, kivéve az előbbi rendelkezések alapján pénzbírságot kiszabó és költségben marasztaló, úgyszintén letartóztatást elrendelő végzést. A pénzbírságot kiszabó és költségben marasztaló végzés elleni fellebbezésnek halasztó hatálya van.

A tárgyalás megnyitása

202. § (1) A tárgyalást a tanács elnöke az ügy megjelölésével nyitja meg; mindenekelőtt megállapítja, hogy a megidézettek megjelentek-e és a lehetőséghez képest intézkedik, hogy a szabályszerű idézés ellenére meg nem jelent terheltet, tanút, illetve szakértőt azonnal vezessék elő. Ha a tanács elnöke azt állapítja meg, hogy a terhelt ismeretlen helyen tartózkodik és a tárgyalás megtartására a 198. § (4) bekezdése értelmében nem kerül sor, a bíróság a 183. § (1) bekezdésének megfelelően határoz.

(2) Ha a védő olyan ügy tárgyalásáról marad el vagy távozott el, amelyben a védelem kötelező és a terhelt nem választ más védőt, illetve a tanács elnökének nem áll módjában azonnal más védőt kirendelni, a tárgyalást a mulasztó védő költségére el kell napolni.

(3) Ha olyan megidézett személy maradt el a tárgyalásról, akinek távolléte a tárgyalás megtartását nem akadályozza, a tárgyalást meg kell kezdeni, s azt a megjelentek kihallgatása előtt nem szabad elnapolni.

203. § A megjelentek számbavétele után a tanács elnöke felhívja a tanúkat a tárgyalás színhelyének elhagyására és figyelmezteti őket az igazolatlan eltávozás következményeire, valamint arra, hogy a számukra kijelölt helyen tartózkodjanak. Szakértőt csak akkor kell távozásra felhívni, ha ezt a bíróság fontos okból szükségesnek tartja; egyébként a szakértő a tárgyaláson annak kezdetétől fogva jelen lehet.

A terhelt kihallgatása

204. § (1) A tanúk távozása után a terheltet kell a 117. § (1) bekezdése szerint személyi adataira kihallgatni, majd fel kell előtte olvasni a vádiratnak a 168. § (1) bekezdés b) és c) pontjában megjelölt részét, szükség esetében egyéb részeit is, illetve magánvád esetében ismertetni kell a feljelentés lényegét.

(2) Ezután a terhelttől meg kell kérdezni, hogy a vádat megértette-e, s tagadó válasz esetén azt meg kell neki magyarázni, majd pedig kérdést kell hozzá intézni, hogy bűnösségét elismeri-e. Ezt követően a terheltet az ügyre vonatkozólag a 117. § (2)-(4) bekezdései szerint részletesen ki kell hallgatni.

(3) A terheltet általában még ki nem hallgatott terhelttársai távollétében kell kihallgatni, a bíróság azonban a szükséghez képest ettől eltérően is intézkedhet.

(4) A szembesítésre a 118. § rendelkezései irányadók.

(5) Azt a terheltet, akinek jelenléte a másik terheltet a vallomásban feszélyezné, az elnök a vallomástétel tartamára a teremből eltávolíthatja. A vallomás tartalmát az eltávolított terhelttel legkésőbb a bizonyítási eljárás befejezése előtt közölni kell.

205. § (1) A terhelt a tárgyalás során mindegyik terhelttárs, tanú vagy szakértő kihallgatása, úgyszintén minden irat felolvasása után észrevételeit megteheti.

(2) A terhelt védőjével a tárgyalás alatt is értekezhet.

A bizonyítás felvételének sorrendje

206. § A terhelt kihallgatása után a bíróság lefolytatja a további bizonyítást. A vád bizonyítékai sorrendben rendszerint megelőzik a védelem bizonyítékait, a bíróság azonban ettől eltérően is rendelkezhet.

A tanúk kihallgatása és a szakértők meghallgatása

207. § (1) A tanú kihallgatása alatt a még ki nem hallgatott tanúk nem lehetnek jelen. A bíróság ezt a rendelkezést a tanúként kihallgatandó magánvádlóra és sértettre belátása szerint alkalmazza.

(2) A 204. § (5) bekezdésének rendelkezéseit a tanúnak a terhelt vagy a másik tanú jelenlétében való kihallgatása esetére is megfelelően alkalmazni kell.

(3) A 133. § (2) és (3) bekezdésének, továbbá a 134-140. §-oknak a tanúkra és a szakértőkre vonatkozó rendelkezései a tárgyaláson is irányadók.

(4) Azt a tanút, aki a tárgyaláson nem jelenhet meg, vagy megjelenése rendkívüli nehézséggel járna, ha kihallgatása a bíróság megítélése szerint szükséges, a bíróság határozatához képest annak egyik tagja vagy megkeresett bíró tárgyaláson kívül hallgathatja ki. Ugyanez áll a szakértőre is. Az ügyész (magánvádló), a terhelt, a védő és a sértett a kihallgatáson megjelenhet, s evégből őket a kihallgatás helyéről és idejéről előzetesen értesíteni kell.

A szemle

208. § A 141. § (1) bekezdésének, továbbá a 142. §-nak rendelkezései a tárgyaláson elrendelt szemlére is irányadók. Ha a szemlének helyszíni tárgyaláson való megtartása jelentős költséggel járna vagy az egyébként nehézségbe ütköznék, a 207. § (4) bekezdését a szemlére is megfelelően alkalmazni lehet.

Az okiratok felolvasása

209. § (1) A tárgyaláson fel kell olvasni

a) a tárgyaláson kívül felvett bizonyításról [207. § (4) bek. és 208. §] készült jegyzőkönyvet;

b) a tárgyi bizonyítékul szolgáló okiratokat;

c) a terhelt kereseti, illetve vagyoni viszonyaira, továbbá büntetett vagy büntetlen előéletére vonatkozó hivatalos értesítést.

(2) Fel lehet a tárgyaláson olvasni:

a) a terheltnek a nyomozás során tett vallomását, ha a terhelt a tárgyaláson nincs jelen, a tárgyaláson a vallomást megtagadja, vagy a tárgyaláson tett vallomása eltér a nyomozás során tett vallomásától;

b) annak a tanúnak a nyomozás során tett vallomását, aki a tárgyaláson egyáltalán nem, vagy csak rendkívüli nehézséggel lenne kihallgatható, aki a tárgyaláson a vallomástételt törvényes ok nélkül megtagadta, vagy akinek a tárgyaláson tett vallomása a nyomozás során tett vallomásától eltér;

c) a hatósági orvos vagy a véleményadásra, illetve felülvizsgálatra hivatott szakértő testület, hatóság vagy egyéb szerv véleményét, úgyszintén a megjelenésben akadályozott más szakértő véleményét is;

d) a szemléről, a házkutatásról, a lefoglalásról és a személymotozásról felvett jegyzőkönyvet.

A tárgyi bizonyítékok felmutatása

210. § Ha a bizonyítás érdekében szükséges, a tárgyaláson megtekintésre fel kell mutatni a tárgyi bizonyítékokat (73. §) is.

A bizonyítás mellőzése

211. § Ha a terhelt ellen több bűntett miatt emeltek vádat és ezek között olyan csekélyebb súlyú bűntett is van, amelynek a súlyosabb bűntett mellett a terhelt felelősségrevonása szempontjából nincs lehetősége, a súlyosabb bűntettre vonatkozó bizonyítás felvétele után a bíróság az e bűntettel kapcsolatos bizonyítást mellőzheti.

A bizonyítás kiegészítése

212. § (1) A bíróság az ügy kellő felderítése érdekében elrendelheti a bizonyítás kiegészítését, Ha a további bizonyítás felvétele nyomban nem lehetséges, annak foganatosítására - a tárgyalás elnapolása mellett - lehetőleg közeli, új tárgyalási napot kell kitűzni. Ha a bizonyítás csak tárgyaláson kívül foganatosítható [207. § (4) bek. és 208. §], a bíróság a bizonyítás kiegészítése végett egyik tagját küldi ki vagy más bíróságot keres meg. Ha az ügy kellő felderítése érdekében szükséges, a bíróság pótnyomozást (nyomozást) is elrendelhet.

(2) A bizonyítás kiegészítésére vonatkozó indítvány felől a bíróság külön végzéssel határoz; helytadó végzés ellen fellebbezésnek helye nincs, az elutasítás miatt pedig az ítélet ellen bejelentett fellebbezésben lehet panaszt tenni.

A vád módosítása

213. § (1) Ha az ügyész, illetve a magánvádló a bizonyítás eredményéhez képest úgy látja, hogy a terhelt más bűntettben bűnös vagy más bűntettben is bűnös, mint amely miatt ellene vádat emelt, a tárgyalás során bármikor, de legkésőbb addig, amíg a bíróság az elsőfokú ítélet meghozatala céljából vissza nem vonul [216. § (3) bek.], a vádat megváltoztatja, illetve kiterjeszti vagy új vádirat benyújtása végett a tárgyalás elnapolását indítványozza.

(2) A vád megváltoztatása esetén a bíróság a vád tárgyában ugyanazon a tárgyaláson csak akkor határozhat, ha a megváltoztatás a terhelt javára szolgál, vagy ha a védelem előkészítése a tárgyalás elnapolását nem teszi szükségessé; errr a bíróság az ügyészt (magánvádlót), a terheltet és a védőt meghallgatja. Ha a vádat kiterjesztették, a bíróság, a védő, illetve a terhelt indítványára a tárgyalást elnapolja, feltéve hogy azt a bizonyítás kiegészítése vagy a védelem előkészítése szükségessé teszi; indokolt esetben a bíróság arra a bűntettre, amelyre a vádat kiterjesztették, az eljárást elkülöníti.

(3) Ha a megváltoztatott, illetve kiterjesztett vád elbírálása a bíróság hatáskörét meghaladja, az ügyet a megfelelő hatáskörrel felruházott bírósághoz kell áttenni.

Kényszergyógykezelés elrendelésének indítványozása tárgyaláson

214. § Ha az ügyész (magánvádló) a bizonyítás eredményéhez képest a tárgyaláson terjeszt elő indítványt a terhelt kényszergyógykezelésének elrendelésére, a bíróság az ügyész (magánvádló), a terhelt és a védő meghallgatása után a tárgyalást elnapolhatja, ha azt a védelem előkészítése érdekében szükségesnek találja.

A perbeszédek - Ítélethozatal

215. § (1) Ha a bíróság a bizonyítást lefolytatta, azt az elnök befejezettnek nyilvánítja és •felhívja az ügyészt (magánvádlót), a védőt, illetve a terheltet a perbeszédek megtartására.

(2) Perbeszédet először az ügyész tart, s abban - a vonatkozó jogszabályokat is megjelölve - indokolt indítványt terjeszt elő arra, hogy a bíróság a terheltet milyen bűntettben mondja ki bűnösnek, s vele szemben milyen büntetési nemet alkalmazzon; a büntetés mértékére indítványt tennie nem szabad. Ha a vádat magánvádló képviseli, perbeszédét először ő, illetve képviselője tartja meg.

(3) Az ügyész, illetve a magánvádló után a magánfél terjeszti elő polgári jogi igényét; távolléte esetében a bejelentett igényt az iratokból kell felolvasni. Az ügyész a polgári jogi igényre is nyilatkozhatik.

(4) Ezután a védőbeszéd következik, amelyet a védő, vagy ha védő nem jár el, a terhelt ad elő.

216. § (1) A perbeszédek után viszonválaszoknak van helye, ugyanabban a sorrendben, mint a perbeszédeknek.

(2) Az utolsó szó joga a terheltet illeti, akkor is, ha van védője. Evégből a terheltet a perbeszédek után mindig meg kell kérdezni, hogy kíván-e még az utolsó szó jogán védelmére valamit előadni.

(3) A bíróság ezután zárt ülésben meghozza ítéletét. A bíróság a tárgyalást a zárt ülés tartamára felfüggeszti.

Az ítélet kihirdetése és írásbafoglalása

217. § (1) Az ítéletet - rendszerint közvetlenül a zárt ülés befejezése után - ki kell hirdetni. A kihirdetés a rendelkező rész felolvasásával és az indokolás lényegének ismertetésével történik. Ha az ügy bonyolultsága, az ítélet nagy terjedelme vagy más fontos ok szükségessé teszi, az ítélet meghozatalát és kihirdetését legfeljebb nyolc napra el lehet halasztani; ebben az esetben a kihirdetés időpontját ki kell tűzni.

(2) A kihirdetett ítéletet rendszerint nyolc nap alatt teljesen írásba kell foglalni; bonyolult ügyekben hozott, hosszabb indokolást igénylő ítélet teljes írásbafoglalásának a kihirdetéstől számított legfeljebb tizenöt nap alatt kell megtörténnie.

Az ítélet közlése

218. § (1) Az ítélet közlésére a 94. § rendelkezése az irányadó.

(2) A 198. § (4) bekezdése esetében az ítéletet e terhelttel kizárólag hirdetményi kézbesítés útján kell közölni.

(3) Ha a terhelt állami szerv (Btk. 114. §) alkalmazásában áll, az ítéletet kézbesítés útján a szerv vezetőjével is közölni kell. Azt, hogy az ítéletet mely hatóságoknak vagy más szerveknek kell végrehajtás, nyilvántartás céljából vagy egyéb célból kézbesíteni, az igazságügyminiszter állapítja meg.

219. § (1) Az ítélet kihirdetése után az elnök megkérdezi a jelenlevő fellebbezésre jogosultakat (234. §), hogy kívánnak-e fellebbezni. Az ügyész, ha a tárgyaláson jelen van, továbbá a magánvádló a fellebbezésre nézve a terhelt és a védő előtt köteles nyilatkozni.

(2) Azt a fellebbezésre jogosultat, akivel az ítéletet kézbesítés útján közlik, fellebbezési jogára és a fellebbezés bejelentésének határidejére figyelmeztetni kell.

Határozat az előzetes letartóztatás kérdésében

220. § (1) Ha az ítélet kihirdetésekor nem emelkedik jogerőre, az előzetes letartóztatás kérdésében a bíróságnak nyomban határoznia kell. A 120. § (1) bekezdésének b)-e) pontja és (2) bekezdése itt is megfelelően irányadó.

(2) A terhelt felmentése vagy az eljárás megszüntetése esetében a terheltet szabadlábra kell helyezni.

(3) Az ítélet kihirdetése után elrendelt vagy fenntartott előzetes letartóztatás rendszerint az eljárás jogerős befejezéséig, de legfeljebb az elsőfokú bíróság által kiszabott szabadságvesztés kitöltéséig tart; a terheltet azonban korábban is szabadlábra kell helyezni, mihelyt fogvatartására nincs többé ok. E felől az iratok felterjesztéséig az elsőfokú, azután pedig a másodfokú bíróság határoz.

(4) A fellebbezésre vonatkozó nyilatkozatok megtétele, illetve az előzetes letartóztatás kérdésében hozott végzés kihirdetése után az elnök a tárgyalást berekeszti.

X. FEJEZET

A TÁRGYALÁS ALAPJÁN HOZOTT BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK

Az ügy elintézése ítélet nélkül

221. § (1) Ha az ügy áttétele vagy az eljárás felfüggesztése a tárgyaláson válik szükségessé, a bíróság a 175., illetve a 178. § szerint határoz. Továbbá a tárgyaláson is alkalmazni kell a 183. § (1) bekezdésének az eljárás felfüggesztésére vonatkozó rendelkezését, kivéve ha a 198. § (4) bekezdése a tárgyalásnak a terhelt távollétében való megtartását lehetővé teszi.

(2) A bíróság az eljárást megszünteti, a) ha büntethetőséget megszüntető ok (Btk. 30. §) forog fenn;

b) ha az eljárás lefolytatásához szükséges magánindítvány, feljelentés vagy kívánat hiányzik és a hiányt nem pótolják, illetve az többé nem pótolható;

c) ha a magánvádló a vádat elejtette vagy a tárgyalásra azért nem volt megidézhető, mert lakcímének megváltozását a bíróságnak nem jelentette be;

d) ha a bíróság a büntetés kiszabását mellőzi [Btk. 10. § (2) bek., 60. §-a, 181. § (2) bek. és 309 §-a];

e) ha a vád tárgyává tett bűntettet már korábban jogerősen elbírálták;

f) amiatt a bűntett miatt, amellyel kapcsolatos bizonyítást a 211. § alapján mellőzte.

(3) Ha a vádat az ügyész ejti el, a bíróság erre hivatkozással az eljárást megszüntetheti; ha azonban a vádelejtést nem látja indokoltnak, az eljárást folytatja és ítéletet hoz.

(4) A bíróság az eljárást megszüntető, vagy a terheltnek a bűntett elkövetése után bekövetkezett elmebetegsége okából felfüggesztő végzésében elkobzást alkalmazhat és a polgári jogi igény felől érdemben határozhat.

Ítélet

222. § A 221. § esetein kívül a bíróság az ügy érdemében ítélettel határoz.

223. § A bíróság ítéletét kizárólag a tárgyaláson megvizsgált bizonyítékokra alapíthatja, a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli és meggyőződése szerint bírálja el.

224. § (1) A bíróság csak olyan tények alapján hozhat ítéletet, amelyek miatt vádat emeltek.

(2) A vád tárgyává tett tények jogi elbírálásánál a bíróságot az ügyész, illetve a magánvádló indítványa nem köti.

(3) Ha a bíróság úgy találja, hogy a vád tárgyává tett tények alapján a terhelttel szemben a vádban megjelölt bűntettnél súlyosabb büntetés alá eső bűntettet kell megállapítani, a tárgyalást az ügyész (magánvádló), a terhelt vagy a védő indítványára el kell napolni, ha a bíróság megítélése szerint az elnapolás a bizonyítás kiegészítése végett, illetve a védelem előkészítése érdekében szükséges.

(4) Ha a bíróság a bizonyítás eredményéhez képest úgy látja, hogy a terhelt más bűntettben is bűnös, mint amely miatt ellene vádat emeltek, az ügyészt (magánvádlót) a 213. § (1) bekezdésében írt jogai gyakorlására felhívja. Ha az ügyész a tárgyaláson nem vesz részt, a tárgyalás elnapolása vagy az eljárás elkülönítése mellett az iratokat a felhívást tartalmazó határozattal együtt részére meg kell küldeni.

225. § Az ítéletben a terheltet bűnösnek kell kimondani vagy fel kell menteni.

226. § (1) A bíróság a terheltet a vád alól felmenti, ha

a) a terhelt nem követett el bűntettet;

b) nem nyert bizonyítást, hogy a terhelt a vád tárgyává tett bűntettet elkövette;

c) büntethetőséget kizáró ok (Btk. 19. §) - kivéve a magánindítvány hiányát [221. § (2) bek. b) pontja] - forog fenn.

(2) Ha kényszergyógykezelés (Btk. 61. §) elrendelésének van helye, a terhelt felmentésével egyidejűleg a kényszergyógykezelés elrendelése felől is határozni kell,

227. § (1)[25] A bíróság a szabálysértést érdemben bírálja el, ha

a) a vád tárgyává tett bűntettel összefüggő szabálysértés elbírálását az ügyész a vádiratban indítványozta [168. § (5) bek.],

b) a tárgyalás eredményéhez képest úgy látja, hogy a terhelt csupán szabálysértést követett el és ezért őt a vád alól felmenti.

(2) Bűnösséget megállapító ítéletben a szabálysértés megállapítását mellőzni lehet.

(3) Ha a bíróság csupán szabálysértést állapít meg, a polgári jogi igény felől a szabálysértések elintézésére vonatkozó jogszabályokban meghatározott korlátozások nélkül határoz.

228. § Ha a 226. § értelmében felmentésnek nincs helye, a terheltet a terhére megállapított bűntettben bűnösnek kell kimondani és büntetése felől kell határozni.

229. § (1) Az ítéletben a polgári jogi igény felől lehetőleg érdemi döntést kell hozni. A polgári jogi igényt érdemben - mind elutasítással, mind helytadással - felmentő ítéletben is el lehet dönteni.

(2) Ha a büntető bíróság az ítéletben a polgári jogi igény felől érdemben határozott, ebben a tárgyban egyéb törvényes úton további eljárásnak helye nincs.

(3) Ha a polgári jogi igény érdemi elbírálása az eljárás befejezését jelentékenyen késleltetné, a büntető bíróság az érdemi döntést ebben a tárgyban mellőzi és ítéletében a polgári jogi igény érvényesítését egyéb törvényes útra utasítja.

230. § (1) Az ítélet bevezetésből, rendelkező részből és indokolásból áll.

(2) A bevezetés az eljáró bíróság megnevezését, a tárgyalás helyét és idejét, valamint azt tartalmazza, hogy az ítélet alapjául szolgáló tárgyalás nyilvános volt-e.

231. § (1). Az ítélet rendelkező részének tartalmaznia kell:

a) a terhelt személyi adatait a 117. § (1) bekezdése szerint; a terhelt büntetlen vagy büntetett előéletére csupán utalni kell;

b) az ítélet tárgyául szolgáló bűntett megjelölését;

c) a terhelt bűnösnek kimondását vagy felmentését;

d) a bűnügyi költségekre és a polgári jogi igényre vonatkozó rendelkezést, úgyszintén azokat az egyéb rendelkezéseket, amelyeket a bíróság valamely jogszabály alapján hoz.

(2) Ha az ítélet a terheltet bűnösnek mondja ki, rendelkező részének a bűnösséget kimondó rendelkezést követően tartalmaznia kell a kiszabott büntetést és az ezzel kapcsolatos egyéb rendelkezéseket.

(3) Az ítélet indokolásában elő kell adni a bíróság által megállapított tényeket, ezek között azt is, hogy a terhelt mikor, hol és mi miatt volt büntetve, és ki kell fejteni, hogy a bíróság azokat miért fogadta el valóknak, elő kell továbbá adni azokat az okokat, amelyek a bíróságot az Ítéleti rendelkezésekre indították. Ha a bíróság ténymegállapítása vagy döntése alapjául a szakértő véleményét nem fogadja el, ennek okát mindig részletesen ki kell fejteni. Az indokolásban elő kell adni azokat az okokat is, amelyek a tárgyalás során a bizonyítás kiegészítése iránt tett vagy egyéb lényeges kérdésben előterjesztett indítványok elutasításának alapjául szolgáltak.

(4) Az ítéletet tömören és világosan kell megfogalmazni. A bűntett megjelölésének és az egyéb ítéleti rendelkezéseknek alapjául szolgáló jogszabályokra nem a rendelkező részben, hanem az indokolásban kell utalni.

232. § (1) Ha a járásbíróság ítélete ellen az erre jogosultak egyike sem jelentett be fellebbezést, az ítélet indokolásának csupán a rövid tényállást, a tényállás megállapításánál figyelembe vett bizonyítékoknak, és az alkalmazott jogszabályoknak, továbbá azoknak a körülményeknek a megjelölését kell tartalmaznia, amelyek alapján a járásbíróság a büntetés végrehajtását felfüggesztette, illetve a Btk. 68. §-át alkalmazta.

(2)[26] A 110/A. § (1) bekezdésében megjelölt bűntettek miatt indult ügyekben, ha az ügyész a tárgyaláson nincs jelen és sem a terhelt, sem a védő fellebbezést nem jelent be, az ítéleti tényállás pedig a vádiratban előadottakkal lényegében megegyezik, az ítélet indokolását az (1) bekezdésben foglaltak szerint lehet írásba foglalni.

XI. FEJEZET

A FELLEBBEZÉS

A fellebbezés hatálya

233. § (1) Az elsőfokon hozott ítélet ellen - a Legfelsőbb Bíróság által elsőfokon hozott ítélet kivételével - fellebbezésnek, illetve az ügyész részéről fellebbezési óvásnak van helye.

(2) Ahol a törvény fellebbezésről szól, ezen a fellebbezési óvást is érteni kell.

(3) A fellebbezés az ítélet bármely rendelkezése vagy kizárólag az indokolás ellen is irányulhat.

(4) Fellebbezésnek érdemi és eljárási okból van helye.

(5) A fellebbezés az ítélet jogerőre emelkedését abban a részében függeszti fel, amelyet a fellebbezés folytán a másodfokú bíróság felülbírál [241. § és 242. § (1) bek.].

A fellebbezésre jogosultak

234. § (1) Fellebbezéssel élhetnek:

I. az ügyész, mégpedig a terheltnek mind javára, mind terhére;

II. a terhelt javára:

a) maga a terhelt vagy helyette házastársa;

b) a védő, a terhelt kifejezett akarata ellenére is;

c) a terhelt örököse, de csak az ítéletnek a polgári jogi igényre vonatkozó, vagyoni marasztalást tartalmazó rendelkezése ellen;

III. a terhelt terhére:

a) a magánvádló;

b) a magánfél, de csak a polgári jogi igényét érdemben elbíráló rendelkezés ellen;

IV. az, akivel szemben az ítélet rendelkezést tartalmaz, az illető rendelkezés ellen.

(2) Kényszergyógykezelés elrendelése ellen a nagykorú terhelt törvényes képviselője is fellebbezhet, mégpedig a terhelt ellenzése esetében is. Ugyanez a jog a terhelt házastársát is megilleti.

A fellebbezés bejelentése

235. § (1) Az, akivel az ítéletet kihirdetés útján közlik, fellebbezését nyomban bejelentheti, vagy annak bejelentésére három napi határidőt tarthat fenn. E határidő elmulasztása miatt igazolásnak nincs helye. A kézbesítés útján közölt ítélet ellen a jogosult nyolc nap alatt jelenthet be fellebbezést.

(2) A nem nyomban bejelentett fellebbezést az elsőfokú bíróságnál kell jegyzőkönyvbe mondani vagy írásban benyújtani.

(3) A terhelt házastársa a terhelt részére nyitvaálló határidőben, a terhelt örököse pedig az ítélet kihirdetését követő nyolc nap alatt élhet fellebbezéssel.

(4) Annak a fellebbezésre jogosultnak, akivel az ítéletet kihirdetés útján közölték, a kihirdetéskor előterjesztett kérelmére az ítéletet kézbesíteni kell.

A fellebbezés tartalma

236. § (1) A fellebbezésben elő kell adni, hogy a fellebbező az ítéletet miért támadja meg. Azon az alapon, hogy a fellebbezési ok szabatos jogi megjelölését elmulasztották, a fellebbezés érdemi elintézését megtagadni nem lehet.

(2) A fellebbezésben új tényt is lehet állítani és új bizonyítékra is lehet hivatkozni.

(3) A fellebbezés írásban részletesen indokolható; az indokolást az iratok felterjesztéséig az elsőfokú bíróságnál, az iratok felterjesztése után pedig a másodfokú bíróságnál - legkésőbb a tárgyalást (tanácsülést) megelőző nyolcadik napon - kell előterjeszteni.

Az észrevételek

237. § A fellebbezésre az eljárásban részt vevő személyek az iratok felterjesztéséig az elsőfokú bíróságnál, az iratok felterjesztése után pedig a másodfokú bíróságnál - legkésőbb a tárgyalást (tanácsülést) megelőző harmadik napon - észrevételeket tehetnek.

Az iratok felterjesztése a másodfokú bírósághoz

238. § (1) Ha a fellebbezésre megszabott határidő valamennyi jogosultra lejárt, az elsőfokú bíróság az iratokat haladéktalanul felterjeszti a másodfokú bírósághoz. A felterjesztés a magánvádra folyó eljárás esetén közvetlenül, egyébként pedig a másodfokú bíróság területén működő ügyész útján történik.

(2) Az elkésett, a törvényben kizárt vagy az arra nem jogosulttól származó fellebbezést az elsőfokú bíróság elutasítja.

(3) Ha a fellebbezést olyan eljárási szabálysértésre alapították, amelynek körülményei az iratokból nem tűnnek ki, az elsőfokú bíróság arra a felterjesztésben felvilágosítást ad.

(4) A másodfokú bíróság területén működő ügyész a felterjesztés során hozzá küldött iratokat indítványával vagy egyéb nyilatkozatával és ezek indokaival együtt nyolc napon belül, nagyterjedelmű vagy bonyolult ügyben tizenöt napon belül köteles megküldeni a másodfokú bíróságnak. Ha a fellebbezési óvást visszavonja és más fellebbezés nincs, az iratokat a visszavonásra vonatkozó nyilatkozatával együtt az elsőfokú bíróságnak visszaküldi.

A fellebbezés visszavonása

239. § (1) A fellebbező addig, amíg a bíróság a másodfokú ítélet meghozatala céljából vissza nem vonul, fellebbezését visszavonhatja. Házastársának fellebbezését a terhelt is visszavonhatja.

(2) A terhelt javára más által bejelentett fellebbezést a fellebbező csak a terhelt beleegyezésével vonhatja vissza. Ez a rendelkezés a fellebbezési óvásra nem vonatkozik.

(3) A visszavont fellebbezést újból előterjeszteni még akkor sem lehet, ha a fellebbezési határidő nem telt el.

(4) Ha valamennyi fellebbezést visszavonták, az ügy felülbírálásának nincs helye.

A tanács elnökének teendői

240. § (1) A tanács elnöke

a) ha sem a fellebbezésből, sem az ügy egyéb adatai alapján nem lehet megállapítani, hogy a fellebbező az elsőfokú bíróság eljárását, illetőleg ítéletét miért tartja sérelmesnek, felhívja a fellebbezőt fellebbezésének három nap alatt való kiegészítésére;

b) a szükséghez képest intézkedik a hiányok pótlása, továbbá az iratok kiegészítése, új iratok beszerzése, az iratoknak az ügyészhez való áttétele vagy a megfelelő felvilágosításnak az elsőfokú bíróságtól való megszerzése iránt;

c) ha valamennyi fellebbezést visszavonták, visszaküldi az iratokat az elsőfokú bírósághoz.

(2) Ha az (1) bekezdésben említett intézkedésre nincs szükség vagy az a) pontban megszabott határidő lejárt, a tanács elnöke az ügyet - az iratok érkezésétől számított harminc napon belüli időpontra - tanácsülésre (244. §), illetőleg tárgyalásra (252. §) tűzi ki.

A felülbírálat terjedelme

241. § (1) A másodfokú bíróság - amennyiben a törvény kivételt nem tesz - a fellebbezéssel megtámadott ítéletet és az azt megelőző bírósági eljárást a maga egészében felülbírálja, tekintet nélkül arra, hogy ki, milyen okból élt fellebbezéssel.

(2) Ha a fellebbezés az ítéletnek kizárólag a polgári jogi igény vagy a bűnügyi költség felől rendelkező része ellen irányul, a másodfokú bíróság csak az ítélet megtámadott részét bírálja felül.

(3) Ha a terhelt ellen több bűntett miatt emeltek vádat és az elsőfokú bíróság ezek egy részének vádja alól felmentette, az ítélet felmentő része csak akkor bírálható felül, ha ellene fellebbezéssel éltek. Ha a terheltet valamennyi bűntett vádja alól felmentették, az ítéletnek csak azokra a bűntettekre vonatkozó része bírálható felül, amelyek vádja alóli felmentés ellen a fellebbezés irányul.

242. § (1) Ha az elsőfokú ítélet több terhelt felől rendelkezik, a másodfokú bíróság az ítéletet csak azokra a terheltekre vonatkozó részében bírálja felül, akikre a fellebbezés vonatkozik.

(2) Ha a fellebbezéssel érintett terhelt felmentésének, vele szemben az eljárás megszüntetésének vagy e terhelt érdekeit sértő eljárási szabálysértés miatt az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésének van helye és azok az okok, amelyek a másodfokú bíróságot a határozat meghozatalára indítják, a fellebbezéssel nem érintett terheltre nézve is fennforognak, a másodfokú bíróság ugyanilyen határozatot hoz a fellebbezéssel nem érintett terheltre nézve is.

(3) Az ítéletnek a fellebbezéssel nem érintett terheltre vonatkozó részét megalapozatlanság [254. § (2) bek.] miatt akkor lehet hatályon kívül helyezni, ha a helyes tényállás megállapítása, illetve az ügy kellő felderítése e terhelt felmentését vagy vele szemben is az eljárás megszüntetését eredményezheti.

(4) A (2) és (3) bekezdés esetében a szükséghez képest az előzetes letartóztatás kérdésében is határozni kell.

A másodfokú bíróság határozata

243. § A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatása esetén ítéletet hoz, egyébként pedig végzéssel határoz.

Tanácsülés

244. § A másodfokú bíróság tanácsülésen határoz, ha

a) a fellebbezés elbírálására nincs hatásköre vagy illetékessége;

b) a fellebbezés elkésett, törvényben kizárt vagy nem jogosulttól származik és az elsőfokú bíróság a fellebbezés elutasítását [238. § (2) bek.] elmulasztotta;

c) a terhelt az elsőfokú ítélet meghozatala után meghalt, vagy büntethetősége kegyelem vagy elévülés folytán megszűnt;

d) a terhelt az elsőfokú ítélet meghozatala után ismeretlen helyre távozott [183. § (1) bek.] és a tárgyalás megtartásának [249. § (1) bek.] a bíróság megítélése szerint akadálya van; avagy a terhelt az elsőfokú ítélet meghozatala után elmebeteggé vált [178. § (1) bek. d) pontja];

e) az elsőfokú bíróság az eljárás lefolytatásához szükséges magánindítvány, feljelentés vagy kívánat hiányában hozott ítéletet;

f) a bűntettet korábban már jogerősen elbírálták;

g) a 247. §-ban felsorolt eljárási szabálysértés történt;

h) a fellebbezés az ítéletnek kizárólag a bűnügyi költség felől rendelkező része ellen irányul.

245. § (1) A tanácsülés nyilvános (10. §). A tanácsülésen a tanács elnöke által kijelölt bíró a szükséges keretek között az ügyet előadja és ismerteti az iratok tartalmát. Az ügyész (magánvádló), a terhelt és a védő a tanácsülésen felszólalhat.

(2) Az egy napon tanácsülésben elintézésre kerülő ügyek jegyzékét a másodfokú bíróságnál legkésőbb a tanácsülést megelőző ötödik napon ki kell függeszteni. Ha a tanács elnöke szükségesnek tartja, a tanácsülés időpontjáról az érdekelteket [250. § (1) és (2) bek.] külön értesítéssel is értesítheti; az értesített elmaradása a tanácsülés megtartását nem akadályozza.

A tanácsülés alapján hozott határozatok

246. § (1) A 244. § a) pontja esetében a másodfokú bíróság az iratokat ahhoz a bírósághoz vagy más hatósághoz teszi át, amelynek hatáskörébe és illetékessége alá a fellebbezés elbírálása tartozik;

a b) pont esetében a fellebbezést elutasítja;

a c), e) és f) pont esetében az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezi és az eljárást megszünteti;

a d) pont esetében az eljárást felfüggeszti;

a h) pont esetében az alaptalan fellebbezést elutasítja, egyébként pedig az elsőfokú ítéletnek a a bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezését megváltoztatja.

(2) A 244. § c) és d) pontja esetében az ítéletnek az elkobzásra, a vagyonelkobzásra vagy a polgári jogi igény megállapítására vonatkozó rendelkezéseit hatályban kell tartani, ha ezekben a kérdésekben fellebbezést nem jelentettek be, vagy az ezekre vonatkozó fellebbezés alaptalan.

247. § (1) A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezi és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítja, ha

a) a bíróság nem volt törvényesen megalakítva;

b) az ítélet meghozatalában a törvény szerint kizárt vagy olyan bíró vett részt, aki nem volt mindvégig jelen a tárgyaláson;

c) a bíróság hatáskörét túllépte, illetve hatáskörébe tartozó ügyet ahhoz nem tartozónak nyilvánított, vagy jogszabálynak a kizárólagos illetékességre vonatkozó rendelkezését sértette meg;

d) a tárgyalást olyan személy részvétele nélkül tartották meg, akinek jelenléte a törvény értelmében kötelező;

e) a nyilvánosságot törvényes ok nélkül zárták ki.

(2) Nem kell hatályon kívül helyezni az (1) bekezdés alapján a terheltet felmentő ítéletet, illetve az ítélet felmentő rendelkezését, ha az eljárási szabály megsértése a terhelt érdekeit sértette.

Bizonyítás a fellebbezési eljárásban

248. § (1) A fellebbezési eljárásban akkor van helye bizonyítás felvételének, ha az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás hiányos vagy az ügy részben nincs kellően felderítve és a helyes tényállás kis terjedelmű részbizonyítás felvételével megállapítható.

(2) Az (1) bekezdés eseteiben a másodfokú bíróság a bizonyítást a fellebbezési tárgyalást megelőzően zárt ülésben vagy a fellebbezési tárgyaláson rendeli el.

Idézés a fellebbezési tárgyalásra

249. § (1) A terheltet a tárgyalásra meg kell idézni és a fogvalevő terheltet elő kell állíttatni, ha terhére fellebbezést jelentettek be, vagy ha a fellebbezési tárgyaláson bizonyítást vesznek fel. Ha a szabadlábon levő terhelt a tárgyaláson idézés ellenére nem jelent meg, vagy ha megállapítást nyert, hogy az idézés a terheltnek azért nem volt kézbesíthető, mert ismeretlen helyen vagy jogszabály megszegésével, illetve kijátszásával külföldön tartózkodik, a tárgyalás a jelenléte nélkül is megtartható; bizonyításfelvételt azonban a terhelt távollétében csak akkor lehet foganatosítani, ha jogszabály megszegésével, vagy kijátszásával külföldön tartózkodik.

(2) A terheltet a tárgyalásra meg lehet idézni akkor is, ha a bíróság megítélése szerint a jelenléte szükséges.

(3) A terheltnek az idézést legalább öt nappal a tárgyalás előtt kell kézbesíteni. Ha a terhelt terhére tárgyalás után jelentettek be fellebbezést, ezt vele az idézésben közölni kell.

Értesítés a fellebbezési tárgyalás időpontjáról

250. § (1) A 249. § (1) és (2) bekezdésében meghatározott eseteken kívül a fellebbezési tárgyalás időpontjáról a terheltet értesíteni kell.

(2) A fellebbezési tárgyalás időpontjáról minden esetben értesíteni kell az ügyészt és a védőt, továbbá a magánvádlót, a sértettet, illetve ezek képviselőjét, valamint mindazokat, akik az elsőfokú ítélet ellen fellebbezéssel éltek,

(3) Az értesítést olyan időben kell kiadni, hogy ennek kézbesítése legkésőbb a tárgyalás határnapját megelőző ötödik napon megtörténjék.

(4) Az értesítésben közölni kell, hogy a tárgyalás megtartását az értesített elmaradása nem akadályozza; ez a rendelkezés nem vonatkozik az ügyész, valamint kötelező védelem esetén a védő részére kiadott értesítésre.

(5) Ha az ügyész bejelentette, hogy a tárgyaláson részt kíván venni, a fellebbezési tárgyalás az ügyész jelenléte nélkül nem tartható meg. Ha a védelem kötelező, a fellebbezési tárgyalás a meghatalmazott védő, illetve ha ez nem jelent meg, a kirendelt védő jelenléte nélkül nem tartható meg.

(6) Nem akadályozza a fellebbezési tárgyalás megtartását, ha annak időpontjáról a terheltet azért nem lehetett értesíteni, mert időközben a lakcíme megváltozott és új lakcímét a bíróságnak nem jelentette be, úgyszintén az sem, ha a szabályszerűen kiadott értesítés kézbesítéséről szóló igazolás a tárgyalás napjáig a másodfokú bírósághoz nem érkezik vissza.

(7) Az egy napon tárgyalandó ügyek jegyzékét a másodfokú bíróságnál legkésőbb a tárgyalást megelőző ötödik napon ki kell függeszteni.

Igazolás kizárása

251. § A fellebbezési tárgyalás határnapjának elmulasztása miatt igazolásnak helye nincs.

Fellebbezési tárgyalás

252. § (1) A fellebbezési eljárásban a IX. és a X. Fejezet rendelkezéseit az alábbi eltérésekkel kell alkalmazni.

(2) A tárgyaláson a tanács elnöke által kijelölt bíró előadja az ügyet. Ennek során ismerteti az elsőfokú ítéletet, a fellebbezést és az arra tett észrevételeket és az iratok tartalmából mindazt, aminek ismerete a fellebbezés elbírálásához, valamint az elsőfokú ítélet felülbírálásához szükséges. A bíróság tagjai további iratok ismertetését kívánhatják; az előadás kiegészítését az ügyész (magánvádló), a terhelt, a védő és a magánfél is kérheti.

253. § Az ügy előadása után fel kell venni a 248. § alapján esetleg elrendelt bizonyítást, majd az erre jogosultak (215. §) megtartják perbeszédeiket. Perbeszédet először a fellebbező tart; ha az ügyész (magánvádló) is fellebbezett, először őt kell meghallgatni.

A tárgyaláson hozott határozatok

A tényálláshoz kötöttség elve és a megalapozatlanság

254. § (1) A másodfokú bíróság határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapítja. Nincs kötve a tényálláshoz akkor, ha az ítélet megalapozatlan,

(2) Megalapozatlan az elsőfokú bíróság ítélete, ha

a) a tényállás megállapítása hiányos, ellentétben áll az iratok tartalmával, vagy a bíróság az egyes megállapított tényekből további tényekre helytelen következtetést vont le;

b) az ügy nincs kellően felderítve;

c) a bíróság a 231. § (3) bekezdésében meghatározott kötelezettségének nem tett eleget és ennek következtében nem állapítható meg, hogy ítéletét mire alapozta.

255. § (1) Megalapozatlanság esetében a másodfokú bíróság, ha a hiánytalan, illetőleg a helyes tényállás az iratok tartalma, a helyes ténybeli következtetés alkalmazása, avagy a másodfokú bíróság által felvett bizonyítás [248. § (1) bek.] alapján kétségtelenül megállapítható, a tényállást kiegészíti, illetve helyesbíti és az elsőfokú ítéletet a kiegészített, illetve a helyesbített tényállás alapján bírálja felül; a bizonyítékokat csak azokkal a tényekkel kapcsolatban mérlegelheti, amelyekre bizonyítást foganatosított.

(2) Az (1) bekezdés esetén kívül a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezi és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítja, feltéve hogy az ítélet megalapozatlansága a bűnösség megállapítására vagy a büntetés kiszabására lényeges kihatással volt.

(3) Az elsőfokú ítélet felmentő rendelkezését nem kell hatályon kívül helyezni, ha az elsőfokú ítélet csupán egyéb részében megalapozatlan.

Az eljárási szabályok megsértése

256. § (1) A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezi és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítja, ha a 247. §-ban fel nem sorolt olyan eljárási szabálysértés történt, amely az ítéletre lényeges kihatással volt. Ilyennek kell tekinteni különösen, ha az eljárásban részt vevő személyek törvényes jogaikat nem gyakorolhatták, vagy ezek gyakorlását korlátozták és ez az ügy helyes elbírálását akadályozta.

(2) A 247. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezést ebben az esetben is alkalmazni kell.

Figyelmeztetés Büntethetőséget megszüntető okok

257. § A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezi és az eljárást megszünteti, ha a terheltet a Btk. 60. §-ának alkalmazásával figyelmeztetésben részesíti, vagy ha a 244. § c) pontjában nem említett büntethetőséget megszüntető ok forog fenn. A 246. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezést ilyen esetben is alkalmazni kell.

Az anyagi jog megsértése

258. § A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja és a törvénynek megfelelő határozatot hoz, ha az elsőfokú bíróság az anyagi büntetőjogi szabályokat helytelenül alkalmazta.

Polgári jogi igény

259. § (1) Ha a másodfokú bíróság az elsőfokon eljárt bíróság ítéletének kizárólag a polgári jogi igény megállapítására vonatkozó részét bírálja felül és a fellebbezést alaptalannak találja, azt elutasítja; ha pedig alaposnak találja, az ítéletnek erre vonatkozó rendelkezését megváltoztatja. Ha a másodfokú bíróság ilyen esetben a polgári jogi Igény kérdésében az iratok alapján határozni nem tud, az elsőfokú bíróság ítéletének ezt a részét hatályon kívül helyezi és a polgári jogi igény érvényesítését egyéb törvényes útra utasítja.

(2) A másodfokú bíróság a polgári jogi igény felől érdemi döntést hozhat akkor is, ha az ügyész (magánvádló) fellebbezése alapján az elsőfokú ítéletnek az igényt egyéb törvényes útra utasító rendelkezését bírálja felül.

A felfüggesztett eljárás folytatása

260. § Ha a másodfokú bíróság a 244. § d) pontja alapján felfüggesztett eljárást folytatja, a 246. § alapján hozott végzésének az elkobzásra, a vagyonelkobzásra és a polgári jogi igényre vonatkozó rendelkezését hatályon kívül helyezheti.

A fellebbezés elutasítása

261. § (1) A másodfokú bíróság, ha a fellebbezést alaptalannak találja és az ítéletet egyéb okból sem kell megváltoztatni vagy hatályon kívül helyezni, a fellebbezést elutasítja.

(2) El kell utasítani a fellebbezést akkor is, ha az elsőfokú ítéletet a terhelt terhére kellene megváltoztatni vagy hatályon kívül helyezni, de a súlyosítási tilalom (264. §) a megváltoztatást akadályozza, illetve amiatt a hatályon kívül helyezés céltalan lenne.

(3) A fellebbezést elutasító végzés indokolásának ha más eljárás céljára a részletes indokolás nem szükséges - az elutasítás indokait csupán röviden kell tartalmaznia.

A tanácsülés szabályainak kiterjesztése

262. § A másodfokú bíróság a tárgyaláson hozza meg azokat a határozatokat is, amelyeket egyébként tanácsülésen hozhat (246-247. §), ha az alapul fekvő ok fennforgását a tárgyaláson észleli.

A hatályon kívül helyező végzés tartalma

263. § (1) A hatályon kívül helyező végzés indokolásának tartalmaznia kell a hatályon kívül helyezés okait, a másodfokú bíróság állásfoglalását, továbbá az új eljárásra vonatkozó iránymutatásokat annak megjelölésével, hogy az eljárást melyik szakaszától kell megismételni.

(2) A másodfokú bíróság elrendelheti, hogy az ügyet az elsőfokú bíróság másik tanácsa vagy azonos hatáskörű más bíróság tárgyalja.

A súlyosítási tilalom

264. § (1) Az elsőfokú bíróság által felmentett terhelt bűnösségét megállapítani és a bűnösnek kimondott terhelt büntetését súlyosítani csak a terhére bejelentett fellebbezés alapján lehet akkor is, ha a másodfokú bíróság a tényállást kiegészítette vagy helyesbítette.

(2) Ha a terhelt terhére fellebbezést nem jelentettek be és a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezi, az ezt követő megismételt eljárásban sem lehet a felmentett terhelt bűnösségét megállapítani, illetve a bűnösnek kimondott terhelttel szemben az első ízben hozott elsőfokú ítéletben kiszabott büntetésnél súlyosabb büntetést kiszabni.

(3) A (2) bekezdésben foglalt rendelkezés nem irányadó akkor, ha a hatályon kívül helyezés a 247. § (1) bekezdésének a)-c) pontjában felsorolt okok alapján történt, vagy ha a megismételt eljárásban új bizonyítékok merülnek fel és ezek alapján a bíróság olyan új tényeket állapít meg, amelyek folytán súlyosabb minősítést kell alkalmazni, vagy jelentős mértékben súlyosabb büntetést kell kiszabni, avagy - feltéve, hogy az ügyész (magánvádló) a vádat kiterjesztette (213. §) - a terhelt bűnösségét más bűntettben is meg kell állapítani.

(4) A (3) bekezdés esetében sem lehet az olyan terhelt bűnösségét megállapítani, illetve vele szemben súlyosabb büntetést kiszabni, akire nézve a másodfokú bíróság az első ízben hozott elsőfokú ítéletet a 242. § (2) és (3) bekezdése alapján helyezte hatályon kívül.

Intézkedések a fellebbezés elintézése után

265. § (1) A fellebbezés elintézése után a másodfokú bíróság az ügy iratait határozatának kiadmányaival együtt visszaküldi az elsőfokon eljárt bíróságnak. Ha a másodfokú bíróság tárgyalás alapján határoz, az elsőfokú bíróságnak a tárgyalási jegyzőkönyvet is megküldi.

(2) Az elsőfokú bíróság gondoskodik a másodfokú határozat kézbesítés útján történő közléséről, illetve a terhelt részére való kézbesítéséről (94. §).

(3) Ha a másodfokú bíróság a terheltet figyelmeztetésben (Btk. 60. §) részesítette, és a terhelt a fellebbezési tárgyaláson nem volt jelen, az elsőfokú bíróság a másodfokú bíróság határozatát a terhelt előtt kihirdeti és a figyelmeztetést foganatosítja (96. §).

A megismételt eljárásra vonatkozó rendelkezések

266. § (1) Az elsőfokú bíróság az ítélet hatályon kívül helyezése folytán az ügyet a másodfokú bíróság iránymutatásainak megfelelően bírálja el.

(2) Az elsőfokú bíróság által az ügy megismételt tárgyalása során hozott új ítéletet az általános szabályok szerint lehet fellebbezéssel megtámadni.

267. § (1) A megismételt eljárásiban a tanúk és szakértők újabb kihallgatása helyett a bíróság előtt korábban tett vallomásukról, illetve a korábban előterjesztett véleményükről készült jegyzőkönyvet fel lehet olvasni.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezése nem alkalmazható, ha

a) a hatályon kívül helyezés a tényállás hiányos vagy helytelen megállapítása [254. § (2) bek. a) pontja] miatt történt, vagy

b) a tanúk és szakértők újabb kihallgatásának mellőzése a tényállás kellő felderítését veszélyezteti.

(3) Ha az eljárás a terhelt ellen több bűntett miatt folyik és az ezekre vonatkozó tényállás elkülöníthető, csak azokra a bűntettekre vonatkozó tanú- és szakértői bizonyítást kell megismételni, amelyekkel kapcsolatban a (2) bekezdésben meghatározott kizáró okok fennforognak.

(4) A megismételt eljárásban a tanú vagy szakértő kihallgatásának kezdetén a bíróság előtt korábban tett vallomásáról, illetve korábban előterjesztett véleményéről készült jegyzőkönyvet fel lehet olvasni. Ebben az esetben a tanút (szakértőt) figyelmeztetni kell, hogy felolvasott vallomására (véleményére) észrevételeket tehet, a jegyzőkönyvben foglalt vallomását (véleményét) kiegészítheti vagy módosíthatja. A szükséghez képest azonban a tanút vagy szakértőt újból részletesen ki kell hallgatni.

Fellebbezés végzés ellen

268. § (1) Az elsőfokú bíróság végzése ellen - a Legfelsőbb Bíróság elsőfokon hozott végzése kivételével - fellebbezésnek van helye, ha azt a törvény ki nem zárja.

(2) A fellebbezést a másodfokú bíróság intézi el.

(3) A végzés ellen fellebbezéssel élhetnek a 234. § (1) bekezdésében I-III. alatt felsoroltak és mindazok, akikre nézve a végzés rendelkezést tartalmaz.

(4) Ha a végzést kihirdetés útján közlik, a fellebbezést a kihirdetéskor kell szóban bejelenteni; részletes indokolást nyolc nap alatt lehet előterjeszteni. Ha a végzést kézbesítés útján közölték, a fellebbezést indokaival együtt a kézbesítést követő nyolc nap alatt kell szóval vagy írásban előterjeszteni.

(5) A fellebbezésnek a megtámadott végzés végrehajtására csak azokban az esetekben van halasztó hatálya, amelyekben a törvény ezt kimondja. Fontos okból azonban a végzés foganatosítását mind az első-, mind a másodfokú bíróság a fellebbezés elintézéséig felfüggesztheti.

269. § (1) A végzés ellen irányuló fellebbezés elintézése zárt ülésben, végzéssel történik.

(2) Ha a fellebbezés alapján

a) az eljárásnak a tárgyaláson történt megszüntetése vagy felfüggesztése,

b) elkobzás (285. §),

c) kényszergyógykezelés megszüntetése vagy fenntartása kérdésében kell határozni,

a másodfokú bíróság tárgyalást tart.

(3) Amennyiben a törvényből más nem következik, azokat a rendelkezéseket, amelyek az ítélet ellen irányuló fellebbezésre vonatkoznak, a végzés ellen bejelentett fellebbezésre is megfelelően alkalmazni kell.

XII. FEJEZET

PERÚJÍTÁS - TÖRVÉNYESSÉGI ÓVÁS

Perújítás

270. § (1) A bíróság jogerős határozatával befejezett ügyben perújításnak van helye, ha:

1. az alapügyben hamis vagy hamisított okiratot, mint valódit használtak fel bizonyítékul, vagy ha hamis tanúzást követtek el, illetve hamis szakértői véleményt (fordítást) terjesztettek elő;

2. a bíróság valamelyik tagja az eljárással kapcsolatban hivatali kötelességét a büntető törvénybe ütköző módon megszegte;

3. a terhelttel szemben ugyanazon bűntett miatt több ítéletet hoztak;

4. az alapügyben akár felmerült, akár fel nem merült tényre vonatkozó olyan új bizonyítékokat hoznak fel, amely valószínűvé teszi, hogy a terheltet fel kell menteni vagy csupán enyhébb bűntettben lehet bűnösnek kimondani, illetve a terheltet el kell ítélni vagy súlyosabb bűntettben kell bűnösnek kimondani.

(2) Az (1) bekezdés 1. és 2. pontja esetében perújításnak csak akkor van helye,

a) ha a perújítás okaként megjelölt bűntett a bíróság határozatára befolyással volt és

b) ha a perújítási okként megjelölt bűntett el követését jogerős bírói ítélet megállapította vagy ilyen ítélet hozatalát nem a bizonyítékok hiánya, hanem más ok zárta ki.

(3) Ha az alapügyben az ítéletet a 198. § (4) bekezdése értelmében a terhelt távollétében tartott tárgyalás alapján hozták, perújításnak az előző rendelkezésekben foglalt előfeltételek hiányában is helye van.

271. § (1) Perújításnak mind a terhelt javára, mind a terhelt terhére helye van.

(2) Az a körülmény, hogy a terhelt büntetését kiállotta, a perújítást nem zárja ki, a terhelt javára szóló perújítást pedig az sem, hogy a terhelt büntethetősége megszűnt.

(3) Perújításnak a terhelt terhére csak annak életében és csak az elévülési időn belül van helye; ez a korlátozás a terhelt javára szóló perújításra nem vonatkozik.

272. § (1) Az ügyész a perújítást indítványozhatja mind a terhelt javára, mind pedig a terhelt terhére. Ha bármely bíróság vagy más hatóság olyan körülményről szerez tudomást, amelynek alapján perújítást lehet indítványozni, köteles erről azt az ügyészt értesíteni, aki az alapügyben eljárt elsőfokú bíróság területén működik.

(2) A terhelt terhére a magánvádló csak akkor terjeszthet elő perújítási kérelmet, ha a terheltet nem nyilvánították bűnösnek.

(3) A terhelt javára perújítási kérelmet terjeszthet elő:

a) maga a terhelt vagy helyette házastársa;

b) a védő, mégpedig a terhelt kifejezett akarata ellenére is;

c) a terheltnek bármelyik egyenesági rokona, de csak a terhelt halála után.

(4) A 270. § (3) bekezdése alapján csak a terhelt javára jogosultak és csak abban az esetben terjeszthetnek elő perújítási kérelmet, ha a terhelt ismét az ország területén tartózkodik.

273. § (1) A perújítási kérelmet az alapügyben eljárt elsőfokú bíróság területén működő ügyésznél kell írásban előterjeszteni vagy jegyzőkönyvbe mondani. A kérelemben meg kell jelölni a perújítási kérelem okát és bizonyítékait; az ok szabatos megjelölésének hiánya azonban a perújításnak egymagában nem akadálya.

(2) Az ügyész a nála előterjesztett perújítási kérelmet megvizsgálja, és ha ez nyilvánvalóan alaptalan, indokolással ellátott határozattal elutasítja.

(3) Ha az ügyész a perújítási kérelmet megalapozottnak találja, vagy a perújítást maga kezdeményezi, köteles a szükséges nyomozásról gondoskodni.

(4)[27] Ha az ügyész a nyomozás eredményeképpen a perújítást szükségesnek tartja, perújítási indítványát az ügy irataival együtt az alapügyben eljárt elsőfokú bíróság szerint illetékes megyei bíróság - mint másodfokú bíróság - elé terjeszti. Ha azonban az alapügyben elsőfokon megyei bíróság vagy a Legfelsőbb Bíróság járt el, avagy a Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvás folytán érdemi határozatot hozott, az ügyész a perújítási indítványt a legfőbb ügyész útján a Legfelsőbb Bíróság elé terjeszti. Ezek a szabályok irányadók akkor is, ha az alapügyben kiszabott büntetést összbüntetésbe (283. §) foglalták.

(5) Az alaptalannak bizonyult perújítási kérelmet az ügyész elutasítja; emiatt a felettes ügyészhez panasznak van helye. A 270. § (3) bekezdése esetében a perújítási kérelmet nem lehet elutasítani.

274. § (1) A bíróság a perújítási indítványt zárt ülésben bírálja el. Ha azt alaposnak találja, a perújítást elrendeli és az ügyet az elsőfokon eljárt Bírósághoz érdemi tárgyalásra utalja; egyidejűleg az alapügyben hozott bármely rendelkezés végrehajtását felfüggesztheti, illetve félbeszakíthatja vagy a szükséges biztonsági intézkedéseket elrendelheti.

(2) Ha a bíróság a perújítási indítványt alaptalannak találja, azt végzéssel elutasítja, az ügy iratait pedig határozatának kiadmányaival együtt az alapügyben elsőfokon eljárt bíróságnak visszaküldi.

(3) Az elsőfokú bíróság a határozatot kézbesítteti az ügyésznek, továbbá annak, aki a perújítási kérelmet előterjesztette; az (1) bekezdés esetében - a tárgyalás kitűzésével egyidejűleg - értesíti a perújítás elrendelése által érintett összes érdekelteket is.

275. § (1) A perújítás elrendelése esetén az elsőfokú bíróság előtti tárgyalásra a IX. Fejezet, a tárgyalás alapján hozott határozatra pedig a X. Fejezet rendelkezéseit kell a perújítás jellegéből folyó értelemszerű eltérésekkel alkalmazni.

(2) A terheltnek - ha még nem történt meg - az idézővégzéssel együtt a perújítást elrendelő végzést kell kézbesíteni; a tárgyaláson a vádirat helyett a perújítással megtámadott határozatot és a perújítást elrendelő végzést kell ismertetni.

276. § (1) Ha a bíróság az érdemi tárgyalás eredményéhez képest azt állapítja meg, hogy a perújítás sikerre vezetett, az alapügyben hozott ítéletet egészben vagy megfelelő részében hatályon kívül helyezi és új ítéletet hoz, ha pedig a perújítást meghiusultnak találja, annak elutasítása mellett az alapügyben hozott ítéletet hatályában fenntartja.

(2)[28] Ha az alapügyben kiszabott büntetést összbüntetésbe foglalták és a perújítás sikere folytán az összbüntetést kiszabó ítéletet is hatályon kívül kell helyezni,

a bíróság - ha ez a 283. § (1) bekezdése szerinti hatáskörét nem haladja meg - az összbüntetést kiszabó ítéletet is hatályon kívül helyezi és új összbüntetést szab ki;

ellenkező esetben az összbüntetést kiszabó ítélet hatályon kívül helyezése és új összbüntetés kiszabása céljából az iratokat a 283. § (1) bekezdése szerint hatáskörrel rendelkező bírósághoz megküldi.

(3)[29] Ha a perújítást a terhelt javára indítványozták, az ítéletet a terhelt terhére nem lehet megváltoztatni.

277. § A 274-276. §-ok rendelkezéseit akkor is megfelelően alkalmazni kell, ha a perújítási indítványt jogerős megszüntető végzés ellen terjesztették elő.

278. § Az elrendelt perújítás során hozott határozatok ellen fellebbezni a rendes szabályok szerint lehet.

279. § Perújítás esetében az érdemben elbírált polgári jogi igényt, ha ezt az ügyész, a terhelt vagy a magánfél indítványozza, újból el kell bírálni. Egyedül a polgári jogi igény kérdésében azonban perújításnak csak a polgári bíróság vagy az igény eldöntésére egyébként hatáskörrel bíró hatóság előtt lehet helye az arra meghatározott okok alapján és eljárás szerint; ebben az eljárásban a büntetőbíróság ítéletének azt a részét, amely a polgári jogi igényre vonatkozik, az eljáró polgári bíróság vagy más hatóság ugyanúgy teszi újabb elbírálás tárgyává, mintha azt az előtte lefolytatott alapügyben hozta volna.

Törvényességi óvás

280. § A legfőbb ügyész vagy a Legfelsőbb Bíróság elnöke bármely bíróság büntető ügyben hozott jogerős határozata ellen a Legfelsőbb Bíróságnál törvényességi óvást emelhet, ha a határozat törvénysértő vagy megalapozatlan.

281. § (1) A törvényességi óvásnak nincs halasztó hatálya; mindaddig azonban, amíg a Legfelsőbb Bíróság azt el nem bírálja, a legfőbb ügyész, illetve a Legfelsőbb Bíróság elnöke az általa törvényességi óvással megtámadott határozat végrehajtását felfüggesztheti, félbeszakíthatja vagy a szükséges biztonsági intézkedéseket elrendelheti.

(2) A törvényességi óvást a Legfelsőbb Bíróság illetékes kollégiumának három hivatásos bíróból álló tanácsa, ha pedig az óvás a Legfelsőbb Bíróság határozata ellen irányul, a Legfelsőbb Bíróság elnökségi tanácsa nyilvános ülésen bírálja el.

(3) Az ülésre a legfőbb ügyészt meg kell hívni, a többi érdekeltet pedig - az óvás másolatának közlése mellett - az ülés határnapjáról értesíteni kell. Ha a törvényességi óvást a terhelt terhére jelentették be, az ülésre a terheltet meg kell idézni, és ha nincs védője, részére védőt kell kirendelni. Az ülés a legfőbb ügyész vagy képviselője, továbbá ha az óvást a terhelt terhére jelentették be, a védő és a fogva levő terhelt részvétele nélkül nem tartható meg.

(4) Az értesített személy az óvásra az ülés napjáig a Legfelsőbb Bíróságnál észrevételeket tehet, az ülésen pedig felszólalhat.

(5) Az ülésről jegyzőkönyvet kell készíteni.

282. § (1) Ha a Legfelsőbb Bíróság a törvényességi óvást alaposnak találja, megállapítja, hogy a megtámadott határozat törvénysértő vagy megalapozatlan.

(2) Ha az eljárt bíróságnak nem volt hatásköre vagy jogszabálynak a kizárólagos illetékességre vonatkozó rendelkezését sértették meg, a Legfelsőbb Bíróság egyszersmind a megtámadott határozatot hatályon kívül helyezi és az ügyet ahhoz a bírósághoz vagy más hatósághoz utasítja, amelynek az hatáskörébe (illetékessége alá) tartozik.

(3) A Legfelsőbb Bíróság a (2) bekezdés esetében a hatályon kívül helyezéssel egyidejűleg a terhelt fogvatartása kérdésében is határoz, illetve a szükséges biztonsági intézkedéseket elrendeli.

(4) A Legfelsőbb Bíróság az (1) bekezdés szerint tett megállapításon felül a megtámadott határozatot hatályon kívül helyezheti és új eljárásra küldi vissza az ügyet ahhoz a bírósághoz, amely a törvénysértő határozatot hozta vagy maga hoz érdemi határozatot. A hatályon kívül helyezéssel egyidejűleg a határozat végrehajtását felfüggesztheti, félbeszakíthatja, illetve a szükséges biztonsági intézkedéseket elrendelheti.

(5) Törvényességi óvás folytán a terheltre a hatályon kívül helyezett határozatban megállapított rendelkezésnél hátrányosabbat csak akkor lehet megállapítani, ha a megtámadott határozat jogerőre emelkedésétől a törvényességi óvás bejelentéséig egy év még nem telt el.

(6) Az alaptalan törvényességi óvást a Legfelsőbb Bíróság elutasítja.

(7) A (2)-(5) bekezdés esetén kívül a határozatnak a felekre és egyéb érdekeltekre nincs hatálya.

XIII. FEJEZET

A KÜLÖNLEGES ELJÁRÁSOK

Az összbüntetésbe foglalás

283. § (1) Az összbüntetést (Btk. 72-75. és 99. §) az azonos hatáskörű bíróságok által kiszabott büntetések esetén a legutóbb befejezett ügyben elsőfokú bíróságként eljáró bíróság szabja ki; egyéb esetekben a magasabb hatáskörű bíróság jár el. Ha az egyik bűntett miatt elsőfokú bíróságként a Legfelsőbb Bíróság járt el vagy olyan bíróság, amelynek valamely bűntett elbírálására kizárólagos illetékessége van, az összbüntetést a Legfelsőbb Bíróság, illetve a kizárólagos illetékességgel rendelkező bíróság szabja ki.

(2) Az eljárás az ügyész vagy a terhelt indítványára, avagy hivatalból indul meg.

(3) A bíróság az ügyet - szükség esetén az ügyész és a terhelt előzetes meghallgatása után - zárt ülésben intézi el, és az összbüntetésbe foglalást ítélettel, annak megtagadását pedig végzéssel mondja ki. A bíróság határozatát az ügyésszel, a terhelttel és a védővel kézbesítés útján kell közölni. A zárt ülésről jegyzőkönyvet kell készíteni.

(4) Az elsőfokú határozat ellen az ügyész, a terhelt vagy helyette házastársa és a védő fellebbezhet.

(5) A fellebbezést a másodfokú bíróság szintén zárt ülésben intézi el.

(6) A büntető bíróság, valamint a katonai bíróság jogerős ítéletével kiszabott büntetések összbüntetésbe foglalására a 355. § (1) bekezdése irányadó.

A felfüggesztett büntetés végrehajtásának utólagos elrendelése

284. § (1) Az elsőfokon eljárt bíróság hatályon kívül helyezi a jogerős ítéletnek a büntetés felfüggesztésére vonatkozó rendelkezését, ha a próbaidő alatt állapítja meg, hogy a felfüggesztésnek a Btk. 70. § (5) bekezdésének b) vagy c) pontjában foglalt kizáró ok folytán nem volt helye.

(2) Az eljárás az ügyész indítványára vagy hivatalból indul meg. Az eljárásra egyébként a 283. § (3) és (4) bekezdésében foglalt rendelkezések megfelelően irányadók azzal, hogy a büntetés felfüggesztésére vonatkozó rendelkezést végzéssel kell hatályon kívül helyezni.

Az elkobzás kimondására irányuló tárgyi eljárás

285. § (1) Ha a büntető törvény értelmében elkobzásnak van helye, a terhelt ellen azonban az eljárást megszüntették, illetve a terhelt ismeretlen helyen vagy külföldön tartózkodik, vagy vele szemben az eljárást a bűntett elkövetése után bekövetkezett elmebetegség miatt függesztették fel, avagy eljárás senki ellen sem indult, az elkobzás kérdésében - az ügyész indítványára - a bíróság dönt.

(2) Az eljárásra az a bíróság illetékes, amely az elkobzás alapjául szolgáló bűntett elbírálására illetékes volna; ha pedig ezt nem lehet megállapítani, az a bíróság, amelyhez az ügyész az elkobzás kimondása végett fordul.

(3) Ha az indítvány megalapozottnak mutatkozik, a bíróság az elkobzást tárgyalás nélkül, zárt ülésben, a 192-196. §-ok értelemszerű alkalmazásával is kimondhatja. Egyébként a bíróság az indítvány felett a szükséges bizonyítás felvétele után tárgyaláson határoz.

(4) A tárgyalásra lehetőleg mindazokat meg kell idézni, akiknek az indítványban megjelölt dologra igényük lehet, ha pedig ismeretlenek vagy ismeretlen helyen tartózkodnak, védőt kell részükre kirendelni. A megidézettek a terheltet megillető jogokat gyakorolhatják, de a tárgyalásról való elmaradásuk annak megtartását nem akadályozza.

(5) Az elkobzási eljárásban felmerült költségekre a XV. Fejezet rendelkezéseit értelemszerűen alkalmazni kell.

(6) Az előbbi rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell azokban az esetekben is, amelyekben a büntető törvény elkobzást helyettesítő fizetési kötelezettséget állapít meg.

Az előzetes fogvatartás beszámítása és elkobzás kimondása utólag

286. § (1) Ha a jogerős ítélet az előzetes fogvatartás beszámításáról (Btk. 77. §) egyáltalában nem vagy nem a törvénynek megfelelően rendelkezik, eziránt az elsőfokon eljárt bíróság - a szükséghez képest az ügyész, a terhelt és a védő meghallgatása után - zárt ülésben határoz.

(2) Ha az ügyből kifolyólag ennek jogerős határozattal történt befejezése után merül fel elkobzás szükségessége, és újabb bizonyítás felvétele mellőzhető, az elsőfokon eljárt bíróság az (1) bekezdésben megjelölt módon jár el. Ha a bizonyításfelvétel nem mellőzhető, az eljárásra a 285. g-t kell megfelelően alkalmazni.

(3) A (2) bekezdésben foglalt rendelkezés irányadó azokban az esetekben is, amelyekben a büntető törvény elkobzást helyettesítő fizetési kötelezettséget állapít meg.

A kényszergyógykezelés megszüntetése

287. § (1) A terhelttel szemben elrendelt kényszergyógykezelés esetében az ügyben eljárt elsőfokú bíróság a kényszergyógykezelés foganatbavételétől számított egy év letelte előtt három hónappal az ügyet újból megvizsgálja, és ha azt állapítja meg, hogy a kényszergyógykezelés szükségessége már nem áll fenn, a kényszergyógykezelést megszünteti. Ezt az eljárást évenként mindaddig meg kell ismételni, amíg a kényszergyógykezelést meg nem szüntetik.

(2) A kényszergyógykezelés megszüntetésére -az ügyész indítványa alapján - az alapügyben elsőfokon eljáró bírósággal azonos hatáskörű az a bíróság is illetékes, amelynek területén a kényszergyógykezelés alatt álló személyt kezelik.

(3) A kényszergyógykezelést az (1) bekezdés esetén kívül is meg kell szüntetni, ha a bíróság - akár az ügyész indítványára, a kényszergyógykezelés alatt álló személynek, házastársának törvényes képviselőjének vagy a védőnek kérelmére, akár az intézet vezetőjének (a kezelő orvosnak) az előterjesztésére folyamatba tett eljárás eredményeképpen - megállapítja, hogy a kényszergyógykezelés szükségessége megszűnt.

(4) A bíróság az egészségügyi intézetből való elbocsátás elrendelésével egyidejűleg dönthet úgy is, hogy a kényszergyógykezelést gyógykezeléssel egybekötött házi gondozásban kell folytatni, A házi gondozásban folytatott kényszergyógykezelés esetében is alkalmazni kell az (1) és (3) bekezdés rendelkezéseit.

(5) A kényszergyógykezelés megszüntetése felől, valamint a (4) bekezdés esetében a bíróság tárgyaláson határoz. A tárgyaláson meg kell hallgatni az ügyészt, a védőt és - a körülményekhez képest - a kényszergyógykezelés alatt álló személyt. A bíróság, ha ezt az eset körülményei indokolják, elrendelheti annak a személynek a meghallgatását is, aki a kényszergyógykezelés alatt álló személy felett az elmeorvosi felügyeletet gyakorolta. A 66. § (2) bekezdésének második mondatában foglalt rendelkezést alkalmazni kell,

A javító-nevelő munka átváltoztatása szabadságvesztésre

288. § (1) Ha a jogerősen kiszabott javító-nevelő munkát szabadságvesztésre kell átváltoztatni (Btk. 44. §), az ügyész az átváltoztatás végett az elsőfokon eljárt bírósághoz fordul.

(2) A bíróság az indítvány felett a terhelt meghallgatása és a szükséges bizonyítás felvétele után tárgyaláson határoz.

(3) Ha a bíróság az ügyész indítványának helyt ad, a korábbi ítéletnek javító-nevelő munkát megállapító részét hatályon kívül helyezi, egyszersmind megállapítja a javító-nevelő munka helyébe lépő szabadságvesztés tartamát.

(4) Az elsőfokú határozat ellen az ügyész, a terhelt vagy helyette házastársa és a védő fellebbezhet.

A feltételes szabadságra bocsátás és a feltételes szabadság megszüntetése

289. § (1) A feltételes szabadságra bocsátás felől a börtön (büntetésvégrehajtási munkahely) helye szerint illetékes megyei bíróság dönt. Ilyen esetben a megyei bíróság elnöke által kijelölt bíró - egyesbíróként - jár el.

(2)[30] Ha a törvény szerint a feltételes szabadságra bocsátás nem kizárt, a szabadságvesztést végrehajtó szerv vezetője a büntetés kétharmad [Btk. 39. § (1) bek.], illetve háromhegyed [Btk. 39. § (2) bek.] részének kiállása előtt tizenöt nappal a feltételes szabadságra bocsátás kérdésében előterjesztést tesz a megyei bírósághoz; az előterjesztéshez a külön jogszabályban felsorolt esetekben csatolni kell a börtöntanács véleményét.

(3) A bíróság az előterjesztés megvizsgálása, valamint a terhelt és a szükséghez képest az ügyész, továbbá a szabadságvesztést végrehajtó szerv vezetőjének nem nyilvános ülésen történt meghallgatása után dönt. A meghallgatás napjáról az ügyészt és a szabadságvesztést végrehajtó szerv vezetőjét értesíteni kell; a meghallgatás végett a terheltet elő kell állíttatni.

(4) A bíróság határozatában az általános magatartási szabályokon felül külön magatartási szabályokat is megállapíthat.

(5) A bíróság határozata ellen jogorvoslatnak helye nincs. Ha a bíróság megállapítja, hogy határozata törvénysértő, azt hivatalból vagy az ügyész indítványára megváltoztatja.

290. § Ha a bíróság a feltételes szabadságra bocsátás elrendelését a büntetés kétharmad részének kiállása után mellőzte, a büntetés háromnegyed részének kiállásakor ismét megvizsgálhatja, hogy a feltételes szabadságra bocsátás előfeltételei fennállanak-e.

291. § (1) Ha a büntető törvény értelmében a magatartási szabályok megszegése miatt a feltételes szabadság megszüntetésének lehet helye, az ügyész annak kimondása végett a terhelt lakóvagy tartózkodási helye szerint illetékes megyei bírósághoz fordul. Ilyen esetben a megyei bíróság elnöke által kijelölt bíró - egyesbíróként - jár el.

(2) A bíróság az ügyész indítványa felől a szükséges bizonyítás felvétele után nem nyilvános ülésen határoz; a 289. § (3) és (5) bekezdésében foglaltak ebben az esetben is irányadók.

292. § Ha a feltételes szabadság megszüntetésére azért kerülhet sor, mert a terhelt a feltételes szabadság tartama alatt bűntettet követett el [Btk. 40. § (3) és (4) bek.], a feltételes szabadság megszüntetése kérdésében az újabb bűntett miatt eljáró bíróság dönt. A bíróságnak ebben a kérdésben hozott határozata ellen külön jogorvoslatnak helye nincs.

A kártalanítás

293. § (1) Kártalanítás jár a nyomozó hatóság, az ügyész vagy a bíróság határozata alapján kiállott előzetes letartóztatásért, ha az a cselekmény, amely miatt az előzetes letartóztatást elrendelték, nem bűntett, illetve azt nem a terhelt követte el,

(2) Az a terhelt, aki megszökött, szökést kísérelt meg, a büntető eljárás sikerének meghiúsítása végett a hatóság megtévesztésére törekedett vagy egyébként neki felróhatóan okot szolgáltatott arra, hogy a bűntett gyanúja reá terelődjék, kártalanításra nem tarthat igényt.

294. § (1) A jogerős ítélet alapján kitöltött szabadságvesztésért a terheltnek kártalanítás jár, ha perújítás során, illetve törvényességi óvás folytán jogerősen felmentették vagy enyhébb büntetésre ítélték.

(2) Nem állapítható még kártalanítás, ha a terhelt

a) az alapügyben tudva elhallgatta azokat a tényeket vagy bizonyítékokat, amelyeken a perújítás során hozott ítélet alapul;

b) az elítélését tartalmazó elsőfokú ítélet ellen az alapügyben nem fellebbezett.

(3) A jogerős ítélet alapján kitöltött javító-nevelő munka esetén a terhelt munkabéréből levont összeget, úgyszintén a jogerős ítélet alapján kifizetett pénzbüntetés összegét a terhelt részére vissza kell fizetni, ha perújítás során, illetve törvényességi óvás folytán jogerősen felmentettek vagy enyhébb büntetésre ítélték.

295. § (1) A kártalanítási igényt hat hónap alatt lehet az ügyben elsőfokon eljárt bíróságnál előterjeszteni. Ha a kártalanítás a nyomozó hatóság vagy az ügyész határozata alapján kiállott előzetes letartóztatásért jár és a nyomozást megszüntették, az igényt hat hónap alatt annál a megyei bíróságnál lehet előterjeszteni, amelynek területén a nyomozó hatóság, illetve az ügyész működik.

(2) Az (1) bekezdés szerinti határidőt attól a naptól kell számítani, amelyen a 293. § esetében a jogerős felmentő ítéletet vagy a megszüntető határozatot, a 294. § esetében a perújítás, illetve a törvényességi óvás során hozott jogerős Ítéletet a terhelttel közölték.

(3) Ha a terhelt az általa kellő időben kért kártalanítási eljárás lefolytatása előtt meghal, vagy a megszabott határidő eltelte előtt anélkül hal meg, hogy igényét előterjesztette volna, az eljárás folytatását tartásra jogosult hozzátartozói kérhetik, illetve a határidőn belül ezek terjeszthetnek elő kártalanítási igényt.

(4) A 293. § (1) bekezdése és a 294. § (1) bekezdése esetében az elsőfokon eljárt bíróság az ügyész véleményének beszerzése után - egyesbíróként - megvizsgálja, hogy a kártalanítási igény előfeltételei fennállanak-e, majd pedig az összes iratokat felterjeszti az igény elbírálására vonatkozó tényállásra is kiterjedő jelentéssel az igazságügyminiszterhez, aki a kártalanítási igény kérdésében határoz, és ha az igényt alaposnak találja, a terheltet, illetve tartásra jogosult hozzátartozóit az állam terhére megfelelő pénzbeli juttatásban részesíti.

(5) A 294. § (3) bekezdése esetében - ha a kártalanítási igény előfeltételei fennállanak - a visszafizetésről az elsőfokon eljárt bíróság gondoskodik.

A kiadatás

296. § (1) Ha külföldön tartózkodó olyan terhelt ellen kell büntető eljárást folytatni, akivel szemben kiadatásnak van helye, a bíróság az ügyész indítványára elfogatóparancsot bocsát ki; a bíróság ugyancsak elfogatóparancsot bocsát ki, ha jogerősen kiszabott büntetést külföldön levő terhelten kell végrehajtani. Az elfogatóparancsot a kiadatás kieszközlése végett a bíróság az igazságügyminiszterhez terjeszti fel.

(2) A felterjesztés tartalmára és mellékleteire vonatkozó részletes szabályokat a nemzetközi szerződések (egyezmények), illetve a viszonosság figyelembevételével az igazságügyminiszter állapítja meg.

297. § (1) Ha külföldi hatóság kér kiadatást és megkereséséhez elfogatóparancsot, ítéletet vagy ezekkel egyenlő hatályú más határozatot csatol, a kikért személyt - ha a kiadatásnak helye van (Btk. 8. §) - a bíróság letartóztatja (kiadatási letartóztatás). A letartóztatás elrendelése miatt fellebbezésnek nincs helye.

(2) Ha a kiadatásnak helye van, a bíróság a kiadatási kérelem megérkezése előtt a letartóztatást akkor is elrendeli, ha valamely személy letartóztatását a külföldi hatóság csupán írásban, táviratban vagy távbeszélőn kéri, feltéve hogy a késedelem veszéllyel járna.

(3) Amennyiben nemzetközi szerződésből (egyezményből) vagy viszonosságból más nem következik, a letartóztatást meg kell szüntetni, ha az (1) bekezdésnek megfelelő megkeresés a letartóztatás foganatosításától számított három hónap alatt nem érkezik meg.

(4) A bíróság sürgősen megvizsgálja, hogy a kiadatás előfeltételei fennállnak-e, nem nyilvános ülésben meghallgatja az ügyészt és a kikért személyt, majd az iratokat jelentéssel az igazságügyminiszterhez terjeszti fel.

(5) Kiadatás ügyében az eljárásra az a megyei bíróság illetékes, amelynek területén a kikért személy lakik vagy tartózkodik.

298. § (1) A kiadatás kérdésében az igazságügyminiszter határoz.

(2) A letartóztatottat a 297. § (3) bekezdése esetén kívül csak az igazságügyminiszter határozata alapján lehet szabadlábra helyezni.

A büntetett előélethez fűződő hátrányok alóli mentesítéssel kapcsolatos eljárás

299. § (1) Ha a büntetett előélethez fűződő hátrányok alóli utólagos mentesítésnek (rehabilitációnak) a törvény értelmében bírósági határozat alapján van helye, a terhelt azt akár szóban, akár írásban a szükséges adatok és bizonyítékok bemutatásával annál a bíróságnál kérheti, amely a büntető ügyben elsőfokon határozott. Több külön elítélés esetében a magasabb hatáskörű bíróság, egyenlő hatáskörű bíróságok közül pedig az jár el, amely a legsúlyosabb büntetést szabta ki; ha a büntetések azonos súlyúak, az utóbb említett bíróságok bármelyike eljárhat.

(2) Több külön elítélés esetében a terheltnek együttesen kell kérnie valamennyi büntető bírósági ítélethez fűződő hátrányok megszüntetését.

300. § (1) Ha már a kérelemből nyilvánvaló, hogy a mentesítés előfeltételei hiányoznak, a bíróság a kérelmet tárgyalás nélkül elutasítja. Egyéb esetben megszerzi a kérelem elbírálásához szükséges adatokat és bizonyítékokat.

(2) Ha a kérelem a rendelkezésre álló adatok alapján teljesíthetőnek látszik, és az ügyész annak teljesítését nem ellenzi, a bíróság a mentesítést tárgyalás mellőzésével mondja ki, egyébként pedig a kérelem felől az ügyész és a kérelmező meghallgatása, valamint a szükséges bizonyítás felvétele után tárgyaláson határoz. A tárgyalás nem nyilvános.

301. § (1) Ha utóbb állapítják meg, hogy a büntetett előélethez fűződő hátrányok alóli bírósági mentesítés a törvény értelmében kizárt, a határozatot az az elsőfokú bíróság, amely a mentesítést kimondta, hatályon kívül helyezi.

(2) Az eljárás az ügyész indítványára vagy hivatalból indul meg. A bíróság zárt ülésben határoz.

A mellékbüntetések kiszabása utólag

302. § (1) A halálbüntetésnek kegyelemből szabadságvesztésre átváltoztatása esetén [Btk. 36. § (4) bek.] a mellékbüntetések kiszabásáról az ügyben elsőfokon eljárt bíróság határoz.

(2) A bíróság az ügyet - szükség esetén az ügyész és a terhelt előzetes meghallgatása után - zárt ülésben intézi el, és a mellékbüntetéseket ítéletben szabja ki. A bíróság ítéletét az ügyészszel, a terhelttel és a védővel kézbesítés útján kell közölni.

(3) Az elsőfokú határozat ellen az ügyész, a terhelt vagy helyette házastársa és a védő fellebbezhet.

(4) A fellebbezést a másodfokú bíróság zárt ülésben intézi el.

A vagyonelkobzás kiterjesztése

303. § Ha utólag kell megállapítani, hogy a vagyonelkobzás az elkövető által másra átruházott vagyontárgyra is kiterjed-e [Btk. 56. § (2) bek.], az ügyben elsőfokon eljárt bíróság a 285. §-ban foglaltak értelemszerű alkalmazásával jár el.

A vagyonelkobzásra vonatkozó ítéleti rendelkezés módosítása igénybejelentés esetén

304. § (1) Ha a bíróság jogerősen a vagyonelkobzást egyedileg meghatározott olyan vagyontárgyra mondta ki, amely nem a terhelt tulajdona, az aki a vagyontárgyra igényt tart, igényének érvényesítése iránt az elsőfokon eljárt bírósághoz fordulhat.

(2) A bíróság a kérelem felől a terhelt, az igénylő, az Igazságügyminisztérium képviselője és szükség esetén az ügyész, valamint az egyéb érdekeltek meghallgatása, illetve bizonyítás felvétele után tárgyaláson határoz.

(3) Ha a bíróság az igényt alaposnak találja, az ítélet vagyonelkobzásra vonatkozó részét hatályon kívül helyezi, és a vagyonelkobzást a terhelt vagyonának meghatározott részére vagy hányadára, illetve egyedileg meghatározott más vagyontárgyára mondja ki.

(4) Az elsőfokú határozat ellen az ügyész, a terhelt vagy helyette házastársa, a védő és az fellebbezhet, akivel szemben a határozat rendelkezést tartalmaz.

XIV. FEJEZET

A BÜNTETŐ HATÁROZATOK VÉGREHAJTÁSA

305. § (1) Az ítéletet csak jogerőre emelkedés után lehet végrehajtani.

(2) Az elsőfokú bíróság ítélete azon a napon válik jogerőssé, amelyen a fellebbezésre jogosultak az ítéletben megnyugodtak, a fellebbezési határidőt elmulasztották, vagy a fellebbezést visszavonták, illetve amelyen a másodfokú bíróság a fellebbezést elutasította. A másodfokú bíróság ítélete meghozatalával emelkedik jogerőre.

(3) A végzés végrehajthatóságára a 268. § (5) bekezdése irányadó.

(4) A tárgyalás mellőzésével kiszabott pénzbüntetés (192. §) végrehajthatóvá válik, ha a terhelt vagy a védő tárgyalás tartását nem kérte.

(5) A kiszabott büntetés végrehajtásáról, valamint az e törvény alapján alkalmazott pénzbírság és az államot illető bűnügyi költségek behajtásáról a bíróság gondoskodik.

306. § Ha jogerősen kiszabott büntetés ismeretlen helyen tartózkodó terhelten való foganatba vétele iránt kell intézkedni, a bíróság - a 129. §-ban foglaltakra figyelemmel - lakhelykutatást rendel el, vagy a terhelt ellen elfogatóparancsot bocsát ki.

307. § Ha a feltételes szabadságra bocsátott a magatartási szabályokat megszegi, a rendőri hatóság erről az illetékes ügyésznek jelentést tesz, és ha az előzetes letartóztatás feltételei fennforognak, a rendőri hatóság a feltételes szabadságon levőt őrizetbe veszi.

308. § (1) A szabadságvesztés és a javító-nevelő munka megkezdésére a tanács elnöke fontos okból halasztást engedélyezhet.

(2) A szabadságvesztés félbeszakítását fontos okból a belügyminiszter engedélyezheti.

(3) A tanács elnöke a pénzbüntetés megfizetésére halasztást adhat, és a terhelt körülményeinek megfelelő részletfizetést engedélyezhet.

(4) A tanács elnökének határozata ellen jogorvoslatnak helye nincs.

309. § A halálbüntetést zárt helyen kötéllel vagy agyonlövéssel kell végrehajtani.

310. § (1) A halálbüntetést csak akkor lehet végrehajtani, ha a kegyelemre irányuló kérelmet elutasították.

(2) Halálbüntetés kiszabása esetén az elnök az ítélet kihirdetése után a terhelttől azt is megkérdezi, hogy kér-e kegyelmet, és felszólítja a védőt, hogy három nap alatt nyújtson be kegyelmi kérvényt.

(3) Az ítélet kihirdetését követően a bíróság az ügyész meghallgatása után zárt ülésben indokolt véleményt nyilvánít arra, hogy a terheltet kegyelemre méltónak tartja-e. A zárt ülésről jegyzőkönyvet kell készíteni.

(4) Halálbüntetés kiszabása esetén az iratokat a Legfelsőbb Bírósághoz akkor is fel kell terjeszteni, ha az ítélet ellen senki sem fellebbezett. A Legfelsőbb Bíróság elnöke a legfőbb ügyész meghallgatása után véleményt nyilvánít, és azt az iratokkal együtt az igazságügyminiszterhez juttatja a Népköztársaság Elnöki Tanácsa elé terjesztés végett.

(5) A kegyelem kérdésében hozott döntést az ügyész, a terhelt és a védő előtt az elsőfokon eljárt bíróság hirdeti ki. A halálbüntetést a kegyelmezést megtagadó döntés kihirdetését követő napon kell végrehajtani.

(6) Teherben levő nővel és elmebeteg személlyel a kegyelmezést megtagadó döntést közölni és rajtuk a halálbüntetést végrehajtani felgyógyulásuk előtt nem szabad.

(7) A terhelt távollétében a 198. § (4) bekezdésének alkalmazásával hozott ítélet alapján halálbüntetés végrehajtásának csak a perújítás során hozott jogerős bírósági határozat alapján lehet helye.

311. § (1) A büntető eljárás megszüntetésére a legfőbb ügyész, a büntetés elengedésére pedig az igazságügyminiszter tesz - hivatalból vagy kérelemre - előterjesztést a Népköztársaság Elnöki Tanácsához.

(2) A büntetés elengedésére irányuló kérelem felterjesztése és ilyen kegyelemre irányuló előterjesztés esetében az igazságügyminiszter elrendelheti a büntetés végrehajtásának elhalasztását vagy félbeszakítását.

312. § A büntetések végrehajtására vonatkozó részletes szabályokat külön jogszabály állapítja meg.

313. § (1) A kényszergyógykezelést - ha nem házi gondozásban foganatosítják - erre a célra rendelt intézetben vagy elmegyógyintézetnek erre a célra rendelt elkülönített részében kell foganatosítani. A kényszergyógykezelés egészségügyi intézetben, illetve házi gondozásban történő foganatosításának részletes szabályait az igazságügyminiszter az egészségügyi miniszterrel és a belügyminiszterrel egyetértésben állapítja meg.

(2) A bűntett elkövetése után bekövetkezett elmebetegség miatt az elmegyógyintézetben való elhelyezéssel [128. § (3) bek.] kapcsolatos szabályokat az igazságügyminiszter a legfőbb ügyésszel és az egészségügyi miniszterrel egyetértésben állapítja meg.

XV. FEJEZET

A BŰNÜGYI KÖLTSÉGEK

314. § (1) Bűnügyi költségek mindazok a költségek, amelyeket az ügyben az eljárás megindításától a büntetés végrehajtásának befejezéséig az állam előlegezett, továbbá a magánvádlónak és a terheltnek az ügyben felmerült készkiadásai, végül a magánvádló képviselőjének és a védőnek készkiadása és díja.

(2) Az ügyet befejező határozatban határozni kell aziránt, hogy a bűnügyi költségeket ki viselje, illetve kik és milyen részben viseljék.

315. §[31] (1) Az állam a bűnügyi költségeket előlegezi, kivéve ha az eljárás magánvádas bűntett miatt folyik és a magánvádló, aki tanú vagy szakértő megidézését kérte, költségmentességben nem részesült.

(2) Ha az eljárás magánvádra folyik, a bíróság a magánvádló által indítványozott tanú vagy szakértő megidézését - kivéve, ha a magánvádló költségmentességben részesült - megfelelő összeg előzetes letétbe helyezésétől teheti függővé.

316. § (1) Ha a terheltet bűnösnek mondják ki, a bíróság őt kötelezi a bűnügyi költségek megtérítésére.

(2) Ha a terheltet több bűntettel vádolták, és nem valamennyiben mondták ki bűnösnek, csak azokra a bűntettekre vonatkozó költségeket kell viselnie, amelyekre bűnösségét megállapították. E szabály alkalmazásával a bűnügyi költségnek vagy arányos részének viselése alól a terhelt akkor is mentesül, ha olyan tényállás (tényállásrész) bizonyítása során merült fel, amelyért a terhelt nem felelős.

(3) Több terhelt bűnösségének megállapítása esetén a bíróság határozza meg azt, hogy a költségeket egyetemlegesen vagy milyen arányban kötelesek viselni.

(4) Ha egyedül a magánvádló fellebbezett és fellebbezését a másodfokú bíróság elutasítja, a fellebbezési eljárás költségeinek megtérítésére őt kell kötelezni.

317. § (1) A terhelt felmentése vagy az eljárás megszüntetése esetén a bűnügyi költségeket a terhelt készkiadásának, továbbá a megbízott védő díjának és készkiadásának kivételével az állam viseli. Ha azonban a bíróság a terhelt terhére a bűntett elkövetését megállapította, de a büntetés kiszabását mellőzte, illetve vele szemben az eljárást megszüntette, az eset körülményeihez képest a terheltet kötelezheti a bűnügyi költségnek vagy egy részének a megtérítésére.

(2) Ha a vádat a magánvádló képviselte, a terhelt felmentése vagy az eljárás megszüntetése esetén őt kell a bűnügyi költségek megtérítésére kötelezni. Ha azonban a bíróság a terhelt terhére a bűntett elkövetését megállapította, de az eljárást megszüntette, továbbá ha az eljárást a tanács elnöke (népi ülnök, bírósági titkár) a 187. § (2) bekezdése alapján vagy a bíróság a 221. § (2) bekezdésének c) pontja alapján szüntette meg, az eset körülményeihez képest a terhelt kötelezhető a bűnügyi költségnek vagy egy részének a megtérítésére. Több magánvádló között a költségek viselésének az arányát a bíróság állapítja meg.

(3) A büntető eljárásnak a Btk. 275. § (4) bekezdése alapján történő megszüntetése esetében a bíróság a bűnügyi költségek megtérítésére a terheltet kötelezi.

318. § Ha a bíróság a magánfél által érvényesített polgári jogi igénynek helyt ad, a terheltet kötelezi a magánfél készkiadásainak, valamint a magánfél képviselője készkiadásainak és díjának megfizetésére. Részbeni helytadás esetén a terheltet megfelelő arányban kell fizetésre kötelezni. Ezeken az eseteken kívül az említett költségeket a magánfél viseli.

319. § Felhatalmazást kap az igazságügyminiszter, hogy a bűnügyi költségek előlegezésének, továbbá az államot illető bűnügyi költségek behajtásának és elszámolásának szabályait a pénzügyminiszterrel egyetértésben megállapítsa,

XVI. FEJEZET

A FIATALKORÚAK ELLENI BÜNTETŐ ELJÁRÁSRA VONATKOZÓ EGYES KÜLÖN RENDELKEZÉSEK

320. § E törvény rendelkezéseit a fiatalkorúak elleni büntető eljárásban a jelen Fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

A fiatalkorúak bíróságai és hatáskörük

321. § (1) Azokban az ügyekben, amelyekben a felnőttkorúakkal szemben elsőfokon a megyei bíróság jár el, a fiatalkorúakra is a megyei bíróságnak van hatásköre.

(2) A fiatalkorúaknak azokban az ügyeiben, amelyek az előbbi rendelkezés értelmében nem tartoznak a megyei bíróság hatáskörébe, elsőfokon az igazságügyminiszter által kijelölt járásbíróságok, mint a fiatalkorúak bíróságai járnak el.

(3) A fiatalkorúak járásbírósági hatáskörbe tartozó büntető ügyét rendszerint akkor is a fiatalkorúak bírósága bírálja el elkülönítetten, ha az felnőtt terhelt ügyével áll összefüggésben. Az ügyre egyébként illetékes járásbíróság azonban fontos okból a felnőtt terhelt ügyével együtt a fiatalkorú ügyét is a maga elbírálása körébe vonhatja; ezt kimondó határozata ellen fellebbezésnek helye nincs.

(4) E Fejezet rendelkezéseit - a 324. § (1) bekezdés első mondatának az eljáró ügyészre vonatkozó rendelkezése kivételével - akkor is alkalmazni kell, ha a fiatalkorú ügyében elsőfokon a megyei bíróság jár el, vagy a járásbíróság előtt a fiatalkorú ügyét felnőtt terhelt ügyével együtt bírálják el.

322. § A fiatalkorúak bíróságának hivatásos bíráit az igazságügyminiszter jelöli ki; a kijelölt hivatásos bíró akadályoztatása esetében helyettesítéséről a bíróság elnöke gondoskodik.

323. § A fiatalkorúak bíróságának tanácsában ülnökként (pótülnökként) a pedagógus szakszervezetnek egy tagja és a megyei (budapesti fővárosi), illetve a járási tanács által választott nő vesz részt. A fiatalkorúak bíróságának ülnökeire vonatkozó szervezeti rendelkezéseket az ülnökökről szóló általános szabályok figyelembevételével az igazságügyminiszter rendeletben állapítja meg.

Az ügyész

324. § (1) A fiatalkorúak bírósága elé tartozó ügyekben az ügyész hatáskörében a felettes ügyész által kijelölt ügyész jár el, Az ügyész részvétele a tárgyaláson kötelező,

(2) Fiatalkorú terhelt elleni büntető eljárásban magánvádnak nincs helye; a 32. § (1) bekezdésében felsorolt bűntettek esetében is az ügyész jár el.

A védelem

325. § Fiatalkorú terhelt elleni büntető eljárásban a nyomozás befejezésétől védő részvétele kötelező.

A nyomozás teljesítése[32]

325/A. §[33] Fiatalkorú terhelt elleni büntető eljárásban a 110/A. § rendelkezéseit nem lehet alkalmazni.

A terhelt kihallgatása

326. § A fiatalkorú terhelt kihallgatásánál 8 nyomozás során pedagógus jelen lehet.

Születési anyakönyvi kivonat és környezettanulmány beszerzése

327. § A fiatalkorú születési anyakönyvi kivonatát és környezettanulmányát már a nyomozás során be kell szerezni.

Előzetes letartóztatás

328. § (1) Fiatalkorúval szemben előzetes letartóztatást az e törvényben megállapított előfeltételek fennállása esetében is csak akkor lehet alkalmazni, ha ez a bűntett különös súlya miatt, vagy azért, mert a fiatalkorú eddigi környezetében meg nem hagyható, szükséges.

(2) A fiatalkorú előzetes letartóztatását az azt elrendelő hatóság intézkedése szerint vagy a felnőttek letartóztatására rendelt helyiségben, de a fiatalkorú elkülönítése mellett vagy a fiatalkorúak átmeneti elhelyezésére szolgáló intézetben kell foganatosítani.

Figyelmeztetés alkalmazása a nyomozás során

329. § Ha a terhelt fiatalkorú, a figyelmeztetést tartalmazó megszüntető határozatot a fiatalkorú és törvényes képviselője (gondozója) előtt ki kell hirdetni.

Előkészítő ülés

330. § Ha a fiatalkorú terheltet az előkészítő ülésre megidézik, meg kell idézni törvényes képviselőjét (gondozóját) is.

Bíróság elé állítás kizárása[34]

A tárgyalás előkészítése

330/A. §[35] (1) Fiatalkorú terheltet nem lehet vádirat és tárgyalás kitűzése nélkül bíróság elé állítani (VIII/A. Fejezet).

(2) Fiatalkorú terheltnek a 180. § (2) bekezdése szerint kiadott idézést a 110/A. § (1) bekezdésében megjelölt bűntettek miatt indult ügyekben is legalább nyolc nappal a tárgyalás előtt kell kézbesíteni.

Tárgyalás

331. § Fiatalkorú ellen folytatott büntető ügy tárgyalásáról a nyilvánosságot a 10. §-ban meghatározott eseteken felül akkor is ki kell zárni, ha ez a fiatalkorú érdekében szükséges.

332. § (1) A tárgyalást a fiatalkorú terhelt jelenléte nélkül megtartani azokban az ügyekben sem lehet, amelyekben a vád tárgya kizárólag pénzbüntetéssel büntetendő bűntett [198. § (3) bek.].

(2) A bíróság elrendelheti, hogy a tárgyalást abban a részében, amely a fiatalkorú terhelt erkölcsi fejlődésére káros hatással lehetne, a fiatalkorú távollétében tartsák meg. Az ekként lefolytatott tárgyalás eredményének lényegét a tanács elnöke a fiatalkorú terhelttel legkésőbb a határozathozatal előtt közli.

(3) Fiatalkorú ügyében kitűzött tárgyalásról a fiatalkorú iskolai hatóságát is értesíteni kell.

333. § (1) Fiatalkorú elleni büntető ügyben meg kell idézni lehetőleg a fiatalkorúval együtt és tanúként ki kell hallgatni a fiatalkorú törvényes képviselőjét (gondozóját) azoknak a körülményeknek a felderítése végett, amelyek a fiatalkorú egyéniségének, értelmi fejlettségének és életviszonyainak megismeréséhez szükségesek. Az idevonatkozó adatok közlésére a 65. §-ban meghatározót mentesség nem terjed ki.

(2) Ha a szabályszerűen idézett fiatalkorú a tárgyaláson nem jelenik meg és az előbbi rendelkezés szerint vele együtt tanúként megidézett törvényes képviselő (gondozó) nem igazolja, hogy őt a fiatalkorú elmaradásában hiba nem terheli, a bíróság a törvényes képviselőt (gondozót) a 71. § megfelelő alkalmazása mellett a fiatalkorú elmaradásával okozott költség megtérítésére kötelezheti és pénzbírsággal sújthatja.

(3) A bíróság a fiatalkorúak büntető ügyében szakértőként szakképzett pedagógust hallgathat meg, vagy a tanács illetékes szakigazgatási szervének, avagy az ifjúsági szervezetnek véleményét is megszerezheti. Ha a bíróság a fiatalkorúval szemben gyógyító nevelés elrendelését látja szükségesnek, határozatának meghozatala előtt köteles szakértőként szakképzett gyógypedagógust meghallgatni.

Határozat

334. § (1) A bírói megrovást, próbárabocsátást, javítóintézeti nevelést vagy gyógyító nevelést rendelő határozatban a bűnösnek kimondást mellőzni kell.

(2) A bűnügyi költség megtérítéséről az említett esetekben is ugyanúgy kell rendelkezni, mintha a fiatalkorú terheltet bűnösnek mondták volna ki.

(3) Fiatalkorú elleni büntető ügyben tárgyalás mellőzésével pénzbüntetést kiszabni (192-196. §) nem lehet.

(4)[36] Fiatalkorú elleni büntető ügyben az ítélet indokolását nem lehet a 232. § (2) bekezdése szerint írásba foglalni.

(5)[37] A fiatalkorúak elleni büntető ügyben hozott határozatokat a törvényes képviselővel (gondozóval) is közölni kell.

Fellebbezés

335. § (1) Másodfokú bíróságként a járásbíróság, mint a fiatalkorúak bírósága által elbírált ügyekben a megyei bíróság jár el.

(2) Fiatalkorúval szemben a megelőző §-ok eljárási rendelkezéseit - a 324. § (1) bekezdését és a 332. § (1) bekezdését kivéve - a másodfokú bíróság előtti eljárásban is alkalmazni kell.

336. § A 234. §-ban felsoroltakon kívül fellebbezéssel élhet a terhelt törvényes képviselője, a terhelt kifejezett akarata ellenére is.

337. § Az elsőfokú ítélet ellen bejelentett fellebbezésnek a javítóintézeti nevelés és a gyógyító nevelés végrehajtására nincs halasztó hatálya, a bíróság azonban a fiatalkorú személyi körülményeit mérlegelve, a végrehajtást felfüggesztheti.

338. § A próbárabocsátást vagy a bírói megrovást kimondó rendelkezés ellen a többi jogosult által bejelentett fellebbezés csak akkor hatályos, ha e rendelkezés ellen az ügyész is fellebbezést jelentett be.

A határozat közlése

339. § A fiatalkorú ügyében hozott jogerős határozatot meg kell küldeni a fiatalkorú iskolai hatóságának is.

Perújítás

340. § (1) Fiatalkorú terhelt javára - a 272. §-ban felsoroltakon kívül - perújítási kérelmet terjeszthet elő a törvényes képviselője, a terhelt kifejezett akarata ellenére is.

(2) Ha a jogerős határozat próbárabocsátást vagy bírói megrovást mondott ki, a fiatalkorú javára perújításnak helye nincs.

Különleges eljárások

341. § A Btk 90. §-ának (2)-(4) bekezdése, valamint 91. §-ának (3) bekezdése eseteiben a bíróság a szükséges bizonyítás felvétele után tárgyaláson határoz,

A büntetés végrehajtása

342. § A fiatalkorúakkal szemben alkalmazott büntetések és nevelő intézkedések végrehajtásának részletes szabályait, a fiatalkorúak neveléséhez és fejlődéséhez fűződő érdekek különös figyelembevételével az igazságügyminiszter az érdekelt miniszterekkel egyetértésben állapítja meg.

XVII. FEJEZET

A KATONAI BÜNTETŐ ELJÁRÁSRA VONATKOZÓ EGYES KÜLÖN RENDELKEZÉSEK

343. § E törvény rendelkezéseit a katonai büntető eljárásban az e Fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

343/A. §[38] A 110/A. § (1) bekezdésében megjelölt bűntettek miatt indult ügyekre vonatkozó rendelkezések, valamint a VIII/A. Fejezet rendelkezései az olyan katonai bűntettek esetében is alkalmazhatók, amelyekre a törvény öt évi szabadságvesztésnél nem súlyosabb büntetést rendel.

A nyomozó hatóság

344. § (1) Nyomozó hatóság a katonai ügyészségen kívül az illetékes parancsnok vagy vezető és külön jogszabályban meghatározott körben a rendőrség illetékes szerve is.

(2) A halaszthatatlan nyomozási cselekményeket az általános nyomozó hatóságok is (14. §) teljesíthetik.

Az ügyész

345. § A katonai büntető eljárásban a megyei főügyész jogkörét a katonai ügyészség vezetője gyakorolja.

A katonai bíróságok

346. § (1) Katonai bíróságok működnek - külön jogszabályhoz képest -

a) egyes magasabb katonai egységek mellett,

b) egyes nagyobb helyőrségekben.

(2) A katonai bírósághoz tartozó ügyekben másodfokon a Legfelsőbb Bíróság ítélkezik.

A katonai bírósági tanács összetétele és szavazásának rendje

347. § (1) A katonai bíróságoknál az elsőfokon eljáró tanács ülnökei a terheltnél alacsonyabb rendfokozati csoportba tartozó személyek nem lehetnek,

(2) A katonai bíróság tanácsában az alacsonyabb rendfokozatú bíró a magasabb rendfokozatú bírót megelőzően szavaz. Egyenlő rendfokozat esetén pedig az szavaz először, aki a rendfokozatba később lépett elő. A tanács elnöke utolsónak adja le szavazatát.

A magánvád kizárása

348. § A katonai büntető eljárásban magánvádnak nincs helye; a 32. § (1) bekezdésében felsorolt bűntettek esetében is a katonai ügyész jár el.

A katonai bíróságok hatásköre

349. § (1) A katonai bíróságok hatáskörébe tartozik az eljárás

a) a katonák [Btk. 103. § (1) bek.] által tényleges állományviszonyuk tartama alatt elkövetett bármely bűntett,

b) a fegyveres erők és a Btk. 103. §-ának (1) bekezdése alapján külön jogszabályban meghatározott rendészeti testületek polgári alkalmazottai által munkaviszonyukkal összefüggésben elkövetett bűntettek,

c)[39] a munkásőrség tagjai, valamint a vám- és pénzügyőrség egyenruha viselésére jogosított tagjai által a szolgálatban vagy azzal összefüggésben elkövetett bűntettek miatt.

(2) A katonai bíróság hatásköre kiterjed arra a polgári személyre is, aki

a) a honvédelmi kötelezettség elleni bűntettet (Btk. XI. Fejezet V. Címe) követ el;

b) olyan egyéb bűntettet követ el, amely a honvédelem érdekét közvetlenül sérti vagy veszélyezteti.

(3) Ha az eljárás elkülönítése nem indokolt, az eljárást együttesen a katonai bíróság folytatja le, ha

a) ugyanazt a személyt több bűntett terheli és ezek közül valamelyik a katonai bíróság hatáskörébe tartozik;

b) több elkövető esetében ezek valamelyikével szemben az eljárás a katonai bíróság hatáskörébe tartozik; ez a rendelkezés a bűnpártolóra, az orgazdára és a feljelentési kötelezettség elmulasztójára is kiterjed.

A katonai bíróságok illetékessége

350. § (1) A magasabb katonai egységek mellett működő bíróságok illetékessége a megfelelő magasabb egységek állományába tartozó személyek által elkövetett bűntettekre terjed ki.

(2) A nagyobb helyőrségben működő bíróságok járnak el

a) a magasabb katonai egységek mellett működő bíróságok illetékessége alá nem tartozó mindazon bűntettek esetében, amelyeket az illetékességi területükön követtek el;

b) az illetékességi területükön kívül elkövetett bűntettek esetében is, ha az elkövető illetékes parancsnokának állomáshelye a bíróság területén van, feltéve, hogy a katonai ügyész az ügyet elbírálás végett oda terjeszti.

351. § A katonai büntető eljárás körében a Budapesti Katonai Bíróság kizárólagos illetékességébe tartozik az eljárás az 50. § értelmében a Budapesti Fővárosi Bíróság, valamint az 52. § (1) bekezdése értelmében a Pesti Központi Kerületi Bíróság kizárólagos illetékességébe utalt bűntettek miatt

A bűntett fegyelmi hatáskörben való elbírálása

352. § (1) A katona által elkövetett bűntettet a Btk. 106. §-ának megfelelő esetben az illetékes parancsnok (vezető) fegyelmi hatáskörben bírálja el.

(2) Ha a fegyelmi hatáskörben való elbírálás szükségessége a katonai ügyész előtt merül fel, a katonai ügyész a nyomozás megtagadásával, illetve megszüntetésével egyidejűleg az ügyet fegyelmi hatáskörben való elbírálás végett az illetékes parancsnokhoz (vezetőhöz) átteszi.

(3) Ha a fegyelmi hatáskörben való elbírálás szükségessége a katonai bíróság előtt merül fel, a katonai bíróság akár előkészítő ülésen, akár tárgyaláson az eljárás megszüntetésével egyidejűleg az ügyet ugyancsak az illetékes parancsnokhoz (vezetőhöz) teszi át.

(4) Ha a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság büntetést megállapító ítéletével szemben a Btk. 106. §-át alkalmazhatónak tartja, az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezi, a büntető eljárást megszünteti és az ügyet fegyelmi hatáskörben való elbírálás végett az illetékes parancsnokhoz (vezetőhöz) átteszi.

(5) A törvényes hatáskörben fegyelmi határozattal elbírált bűntett miatt utóbb büntető eljárást nem lehet indítani.

(6) E § rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni akkor is, ha a katona által elkövetett cselekmény csupán szabálysértést valósít meg.

Előzetes letartóztatás

353. § (1) Katonával szemben előzetes letartóztatást abban az esetben is el lehet rendelni, ha a terhelt szolgálati vagy fegyelmi okból nem hagyható szabadlábon.

(2) A katonai büntető eljárás hatálya alá tartozó személyeket tettenérés, szökés vagy szökés veszélye esetén kívül csak a katonai nyomozó hatóság [344. § (1) bek.] veheti őrizetbe.

Szoros felügyelet alá helyezés

354. § Sorállományú katonai személyt, ha előzetes letartóztatásba helyezésére nincs ok, de az eljárás érdekében vagy katonai fegyelmi szempontból szükséges, alakulatánál szoros felügyelet alá lehet helyezni.

Különleges eljárások

355. § (1) A büntető bíróság, valamint a katonai bíróság jogerős ítéletével kiszabott büntetéseket a katonai bíróság foglalja összbüntetésbe.

(2) A katonai bíróság által elítélt személy feltételes szabadságra bocsátása és annak megszüntetése felől az erre illetékes [289. § (1) bek., illetve 291. § (1) bek.] katonai bíróság határoz.

(3) Ha az ítéletet katonai bíróság hozta, a büntetett előélethez fűződő hátrányok alóli mentesítéssel kapcsolatos eljárást (299-301. §) a katonai bíróság folytatja le.

Bűnügyi költségek

356. §[40] Sorállományú katonával szemben indult büntető eljárásban a bűnügyi költségeket - a megbízott védőnek, továbbá a sértett és az egyéb érdekelt képviselőjének díja és költségei, valamint a börtönben (büntetésvégrehajtási munkahelyen) végrehajtott szabadságvesztéssel felmerült költségek kivételével - az állam viseli.

A fiatalkorúakra vonatkozó rendelkezések alkalmazásának kizárása

357. § Katonával szemben a XVI. Fejezet rendelkezéseit nem lehet alkalmazni.

XVIII. FEJEZET

VEGYES RENDELKEZÉSEK

358. § (1) E törvény a diplomáciai vagy egyéb személyes mentesség hatályát, valamint a diplomáciai vagy egyéb személyes mentességgel kapcsolatban fennálló különös eljárási szabályokat nem érinti.

(2) Nem érinti a törvény az országgyűlési képviselők mentelmi jogát sem.

359. § (1) A kívánat megadása vagy az eljárás lefolytatásához szükséges feljelentés előtt az eljárás a nyomozáson túl nem terjedhet.

(2) A kívánat vagy a feljelentés hiánya a büntethetőséget kizáró okokkal esik egy tekintet alá.

360. § A más bíróságoktól származó megkereséseket a járásbíróságnak az elnök által kijelölt bíráján kívül a közjegyző és a bírósági titkár is teljesítheti.

361. § Ha a Btk. 4. §-ának (2) bekezdésében foglalt esetekben a hajón (repülőgépen) levő személy büntettet követ el, a hajóparancsnokot (repülőgép-parancsnokot) nyomozó hatóságnak kell tekinteni.

362. § (1) E törvény hatálybalépésével - a (2) bekezdésben foglalt kivételekkel - hatályukat vesztik mindazok a korábbi jogszabályok, amelyek az e törvény által szabályozott kérdésekre vonatkoznak.

(2) További rendelkezésig e törvény hatálybalépése után is hatályban maradnak:

a területenkívüliséggel és a személyes mentességgel kapcsolatos eljárási szabályokról szóló 1937. évi XVIII. törvény;

a népbírósági tanácsokról és a bírósági szervezet, valamint a büntető eljárás egyes kérdéseinek szabályozásáról szóló 1957. évi 34. sz. tvr. 31. és 32. §-a;

a bűnvádi eljárás során lefoglalt külföldi fizetési eszközöknek és aranynak a Magyar Nemzeti Bank részére való átadásáról szóló 480/1949. (I.16.) Korm. számú rendelet;

a biztonsági őrizet költségeiről szóló 24/1950. (I. 21.) MT számú rendelet; ahol ez utóbbi rendelet biztonsági őrizetről tesz említést, ezen kényszergyógykezelést kell érteni;

a 3/1958. (I. 23.) Korm. számú rendelettel módosított 14/1957. (III. 2.) Korm. számú rendelet;

a sajtóval kapcsolatos egyes kérdésekről szóló 26/1959. (V. 1.) Korm. számú rendelet 13-23. §-a,

(3) A Magyar Népköztársaság bírósági szervezetéről szóló 1954. évi II. törvény 14. §-ának (3) bekezdése a következő rendelkezéssel egészül ki:

"A másodfokon eljáró bíróságok az eljárásjogi jogszabályban megállapított esetekben bizonyítást is felvehetnek."

(4) Az 1954. évi II. törvény 33. §-a helyébe a következő rendelkezés lép: "A katonai bíróságok hatásköre kiterjed a katonák és a külön jogszabályban megjelölt rendészeti testületek tagjai által elkövetett bűntettekre, valamint a más személyek által elkövetett, eljárásjogi jogszabályban megjelölt bűntettekre, továbbá a honvédelem érdekeit közvetlenül sértő vagy veszélyeztető, és a honvédelmi kötelezettség elleni bűntettekre."

363. § (1) E törvényerejű rendelet hatálybalépésének napját és a szükséges átmeneti szabályokat - a belügyminiszterrel és a legfőbb ügyésszel egyetértésben - az igazságügyminiszter rendeletben állapítja meg,

(2) Felhatalmazást kap az igazságügyminiszter, hogy a hatályon kívül helyezett korábbi jogszabályok jegyzékét közzétegye.

Dobi István s. k.,

a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke

Kiss Károly s. k.,

a Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára