BH 2024.4.84 A kárelemek közt feltüntetett költség követelésére való jognak akkor van jelentősége a kárfelelősség megállapítása esetén, ha a károsultnak a károsító magatartás folytán olyan vagyoni érdeksérelme keletkezik, aminek kiküszöböléséhez vagy csökkentéséhez - a károsult elhatározása alapján - valamilyen költség kiadása szükséges: a bíróság ilyenkor az igényelt költség indokoltságáról dönt. Ha azonban időközben a vagyoni érdeksérelem megszűnik, akkor nincs olyan vagyoni hátrány, aminek reparálására szükség lenne, ezért azzal összefüggésben költségkiadás már nem lehet indokolt [1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) 355. § (1) és (4) bek., 360. § (1) bek.].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A perrel érintett tanya tulajdonosa a felperes házastársa volt, aki 2002-ben 60 000 000 forint forgóeszközhitelt vett fel mezőgazdasági vállalkozása bővítésére. 2012. március végén ismeretlen tettesek betörtek a tanyára. A rendőrség 2012. április 1-jén helyszínelt, amelynek során fényképfelvételeket készítettek. Az elkövetők az ingóságok egy részét csak összekészítették, a felperes pedig az értéket képviselő fémhulladékot később elszállította.

[2] Az alperes és házastársa a tanyát meg szerették volna vásárolni, ezért 2012 tavaszán e célból tárgyalásokat folytattak a felperessel és házastársával. Az alperes szóban megállapodott a felperessel a tanya adásvételében, valamint abban, hogy addig a tanyát juhtenyésztés céljára ingyenesen használhatja, továbbá az alperes 3 000 000 forintot is megfizetett. A felperes házastársának tulajdonában álló tanya melletti földterületekre haszonkölcsön-szerződés jött létre a felperes házastársa és az alperes között.

[3] Az alperes 2012. április 13-án birtokba vette a tanyát és oda juhokat szállított. 2012 májusára nyilvánvalóvá vált, hogy az adásvételi szerződés nem jön létre. 2012. május 14-én a felperest jegyezték be a tanya tulajdonosaként házastársi különvagyon elismerése jogcímen. Az alperes az állatállományt elszállíttatta és 2013. november 7-én elhagyta a tanyát. Birtoklása alatt a tanya állagában változás következett be.

A kereset, a beszámíás, valamint az azokkal kapcsolatos védekezés

[4] A felperes keresetében 9 136 877 forint megfizetésére kérte kötelezni az alperest.

[5] Indokolása szerint az alperes birtoklása során a felépítményekben, valamint a felszerelési és berendezési tárgyakban károk keletkeztek, amelyek kijavítási költsége a keresetben megjelölt összeg.

[6] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.

[7] Indokolása szerint 2006 és 2012 között a tanya használaton kívül volt, és már ekkor jelentősen leromlott az épületek állaga, oda több alkalommal betörtek. A tanya birtokba adásakor és visszavételekor nem készült jegyzőkönyv annak állapotáról. A szerződés megkötésekor a felperes nem volt tulajdonos, így nincs kereshetőségi joga. Amikor birtokba vette a tanyát, akkor a fejőberendezés már nem volt ott, és az nem is volt alkalmas juhok fejésére.

[8] Az alperes az általa megfizetett 3 000 000 forint vételárelőleg erejéig beszámítással élt.

[9] A felperes a beszámítással szemben egyrészt arra hivatkozott, hogy a 3 000 000 forint a tanya használatáért került kifizetésre, illetőleg elszámolásra, mert az adásvétel meghiúsulását követően a használat már nem lehetett ingyenes. Másrészt hivatkozott arra is, hogy ez az összeg foglaló volt, és mivel az alperes hibájából nem került sor az adásvételre, ezért a foglalót elvesztette.

Az első- és a másodfokú ítélet

[10] Az elsőfokú bíróság 3 987 268 forint megfizetésére kötelezte az alperest, ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

[11] Indokolása szerint a felek között szóban haszonkölcsön-szerződés jött létre, amely alapján az alperes 2012. április 13-tól 2013. november 7-ig használta a tanyát. A felperes házastársi különvagyon elismerése jogcímén szerezte meg a tanya tulajdonjogát, amely ingatlan-nyilvántartáson kívüli tulajdonszerzés, így a felperes nem a bejegyzés időpontjában szerezte meg a tulajdonjogot, ezért kártérítési igényét saját jogán érvényesíthette. A rendőrség által készített fényképfelvételeket elfogadta a tanya birtokba vételi állapotának a bizonyítására. A szakértő szakvéleménye alapján a javítási költségek összegét 1 487 268 forintban találta bizonyítottnak. A bizonyítékok mérlegelése alapján megállapította, hogy a fejőberendezés a tanyán volt, amikor azt az alperes birtokba vette. Ennek során figyelemmel volt a felperes dolgozójának tanúvallomására, valamint arra, hogy a fejőberendezést a rendőrség nem fotózta le, így a legértékesebb ingóság nem volt a rendőrségi eljárás tárgya, amelyből arra következtetett, hogy az nem tűnt el. A fejőberendezés meglétét bizonyította a felperes gazdálkodó ismerősének tanúvallomása is. A fejőberendezés értékét szakvélemény alapján 7 074 540 forintban állapította meg, így a keresetben megjelölt 5 500 000 forintos igényt alaposnak találta. A keresetet ezért 6 987 268 forintban ítélte alaposnak, a 3 000 000 forint összegű vételárelőleg beszámításával így 3 987 268 forint megfizetésére kötelezte az alperest.

[12] Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett részét megváltoztatta és a keresetet elutasította.

[13] Indokolása szerint a felülbírálat nem érintette a keresetet részben elutasító, valamint az alperes 3 000 000 forint összegű beszámítását alaposnak ítélő rendelkezést. A másodfokú bíróság ezért a tanyaépületben bekövetkezett károk javítási költségeiben, valamint a fejőberendezés értékének megtérítésében marasztaló ítéleti rendelkezéseket bírálta felül.

[14] A tanyában bekövetkezett károk javítási költségével kapcsolatban rögzítette, hogy a felperes az épületekben okozott károk kijavítását, a tó takarítását, valamint a trágya elszállításával és a fertőtlenítéssel kapcsolatos költségek megtérítését követelte, ugyanakkor értékcsökkenés megtérítése iránti igénye nem volt. Az elsőfokú bíróság nem volt figyelemmel arra a tényre, hogy a felperes a tanyát eladta. Az eljárás folyamán a felperes előadta, hogy a tanyát időközben értékesítette anélkül, hogy a szakértő által kimunkált kijavítások megtörténtek volna. Az alperes ezért helyesen hivatkozott fellebbezésében arra, hogy a felperes nem érvényesíthet kártérítési igényt kijavítási költségként. A felperes pedig nem hivatkozott arra, hogy a vevők által fizetett vételárban megmutatkozott volna a tanya épületeinek leromlott állaga. A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 355. § (1) és (4) bekezdése alapján a másodfokú bíróság jogi jelentőséget tulajdonított annak a ténynek, hogy a felperes kijavítás nélkül eladta a tanyát, ezért részére nem kell megtéríteni az olyan kijavítási költséget, amelynek felmerülésére már nem kerülhet sor. Az eljárásban tanúként kihallgatták az új tulajdonosokat, akik elmondták, hogy a trágyával együtt vették meg a tanyát, az számukra még értéket is képviselt, így indokolatlan volt a trágya vonatkozásában szakértőt kirendelni. A kár nem a hiba kiküszöböléséhez szükséges javítási költségek tényleges ráfordításával keletkezik, azok a már előállott vagyoncsökkenést küszöbölik ki, a felperes javítási költség iránti követelése ezért jogszerű volt akkor, amikor még a javítás nem történt meg. Ugyanakkor az értékesítés miatt a felperesnek már nincs lehetősége arra, hogy a javítást elvégeztesse, így a költséggel járó tevékenység kifejtésének hiányában ilyen költsége már nem is merülhet fel. Emiatt kizárt, hogy a kár kiküszöböléséhez szükséges javítási költség iránti kárigényt érvényesítsen.