A Kúria Bt.261/2013/3. számú precedensképes határozata rablás bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 47. §, 97. §, 137. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 431. §, 434. §, 436. §, 437. §] Bírók: Feleky István, Márki Zoltán, Székely Ákos

A határozat elvi tartalma:

Az erőszakos többszörös visszaesői minőség törvénysértő megállapítása, erre tekintettel a terhelt feltételes szabadságra bocsáthatóságból való kizárása. A törvénynek megfelelő határozat meghozatala.

Kapcsolódó határozatok:

Ceglédi Járásbíróság B.120/2011/21., *Kúria Bt.261/2013/3.* (BH+ 2014.1.2)

***********

KÚRIA

Bt.III.261/2013/3.szám

A Kúria Budapesten, a 2013. év április hó 23. napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő

í t é l e t e t:

A rablás bűntette miatt K. Gy. ellen folyamatban volt büntetőügyben a legfőbb ügyész által a törvényesség érdekében benyújtott jogorvoslati indítványt elbírálva megállapítja, hogy a Ceglédi Városi Bíróság 22.B.120/2011/21. számú ítéletének az erőszakos többszörös visszaesést kimondó és a feltételes szabadságra bocsáthatóságból kizáró rendelkezése törvénysértő. A Ceglédi Városi Bíróság 22.B.120/2011/21. számú ítéletét a büntetést kiszabó részében annyiban változtatja meg, hogy a terheltet mint többszörös visszaesőt 7 (hét) évi fegyházbüntetésre ítéli, feltételes szabadságra bocsáthatóságból kizáró rendelkezést mellőzi. Egyebekben a megtámadott határozatot hatályában fenntartja.

A jogorvoslati eljárás során felmerült 8.420 (nyolcezer-négyszázhúsz) forint bűnügyi költséget az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A Ceglédi Városi Bíróság a 2011. június 1-jén kihirdetett és jogerős 22.B.120/2011/21. számú ítéletével K. Gy. terheltet rablás bűntettének kísérlete [Btk. 321. § (1) bek.] miatt, mint erőszakos többszörös visszaesőt 9 év fegyházbüntetésre és a közügyektől 9 év eltiltásra ítélte azzal, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható.

A Be. 259. § (1) bekezdése alapján rövidített indokolással szerkesztett ítélet szerint az irányadó tényállás alapján a terhelt büntetőjogi felelőssége a váddal egyezően került megállapításra.

A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a legfőbb ügyész terjesztett elő a Be. 431. § szerint törvényesség érdekében jogorvoslati indítványt arra hivatkozással, hogy a terhelt erőszakos többszörös visszaesői minőségének megállapítása törvénysértő.

A terhelt 19 korábbi elítélése közül megjelölte azt a kilencet, amelyben végrehajtandó szabadságvesztés kiszabására került sor; kiemelve azt a hármat, amelyben az elítélés személy elleni erőszakos bűncselekmény miatt - vagy amiatt is - történt. Ezek az ítéletben 11.) és 12.) sorszámmal jelölt, valamint az ítéletben nem szereplő, a legfőbb ügyészi indítványban 2.) pont alatt jelzett elítélések.

A Btk. 137. § 14., 16. és 17. pontjára, valamint a BKv 83. számú véleményben kifejtettekre hivatkozott. Eszerint nem állapítható meg az erőszakos többszörös visszaesőkénti elkövetés, ha a terheltet az elbírálás alapjául szolgáló személy elleni erőszakos bűncselekmény elkövetését megelőzően visszaesőként, különös vagy többszörös visszaesőként elítélték ugyan, de ezek nem személy elleni erőszakos cselekmény miatt történtek; illetve, ha valamely korábban történt elítélés tartalmaz ugyan személy elleni erőszakos bűncselekményt, de úgy, hogy az a büntetés kiállására vagy végrehajthatóságának megszűnésére figyelemmel visszaesést, többszörös visszaesést közvetlenül - az új elbírálandó cselekményhez viszonyítva - nem alapoz meg.

A terheltet a jelen támadott ítéletben elbírált cselekmény elkövetését megelőzően három esetben ítélték el személy elleni erőszakos bűncselekmény miatt végrehajtandó szabadságvesztésre.

Az indítványban 2.) sorszámon jelzett büntetésből (Kecskeméti Városi Bíróság 9.B.827/1997. számú ügye) történt szabadulást, azaz 1997. június 27-ét követően az újabb személy elleni cselekmény elkövetéséig - az ítéletben 12.) pontban írt ügyben 2002. szeptember 28-ig - több mint három év eltelt. Az ítélet 11.) és 12.) pontban jelzett ügyekben elbírált cselekmények pedig tiszta kvázi halmazati viszonyban állnak, a 3 éves időkapcsolat ezáltal itt sem állapítható meg.

Ebből következően a terhelt többszörös visszaeső; erőszakos többszörös visszaesői minőségének megállapítása azonban törvénysértően történt, mely más eljárásban nem orvosolható, ezért terjesztett elő a legfőbb ügyész jogorvoslatot a törvényesség érdekében.

A Kúria az ügyben a Be. 434. § (1) bekezdése alapján nyilvános ülést tartott.

A legfőbb ügyész képviselője a nyilvános ülésen az indítványban foglaltakat maradéktalanul fenntartotta. Utalt arra, hogy a bűnügyi nyilvántartási rendszerről, az Európai Unió tagállamainak bíróságai által magyar állampolgárokkal szemben hozott ítéletek nyilvántartásáról, valamint a bűnügyi és rendészeti biometrikus adatok nyilvántartásáról szóló 2009. évi XLVII. törvény (Bnytv.) hatályos rendelkezéseiből következően az egyes nyilvántartások a szükséges adatokat - amint az a jelen esetben is történt - teljes körűen már nem tartalmazzák; a szükséges előzményi iratok, ítélet-kiadmányok beszerzésével vált csak feltérképezhetővé a terhelti előélet. Jelezte, hogy amennyiben a Kúria a törvénysértést megállapítja, úgy az alapügyben eljárt városi bíróság a feltételes szabadság kedvezményéből kizáró - immár téves - rendelkezést különleges eljárásban korrigálhatja.

A védő csatlakozott a legfőbb ügyész indítványához azzal azonban, hogy álláspontja szerint erőszakos többszörös visszaesői helyett csupán többszörös visszaesői minőség megállapítása esetén a kiszabott büntetés mértéke is törvénysértővé válik, a megemelt büntetési tételkeret alkalmazása nem indokolt a kísérleti szakban rekedt cselekmény miatt. A fő- és mellékbüntetés mérséklését és a feltételes szabadság kizárására vonatkozó rendelkezés mellőzését indítványozta.

A terhelt a védője által elmondottakhoz csatlakozott.

A legfőbb ügyész törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslata alapos.