BH+ 2014.1.2 Ha a bíróság tévesen állapítja meg a terhelt erőszakos többszörös visszaesői minőségét, az erre alapozott feltételes szabadságból kizárás törvénysértő. E törvénysértés azonban különleges eljárásban mindaddig nem orvosolható, amíg a jogerős ügydöntő határozat az erőszakos többszörös visszaesői minőséget tartalmazza [1978. évi IV. tv. (továbbiakban: régi Btk.) 137. § 14. pont, 47. § (4) bek. c) pont].

A városi bíróság a 2011. június 1-jén kihirdetett és jogerős ítéletével a terheltet rablás bűntettének kísérlete [Btk. 321. § (1) bek.] miatt, mint erőszakos többszörös visszaesőt 9 év fegyházbüntetésre és a közügyektől 9 év eltiltásra ítélte azzal, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható.

A Be. 259. § (1) bekezdése alapján rövidített indokolással szerkesztett ítélet szerint az irányadó tényállás alapján a terhelt büntetőjogi felelőssége a váddal egyezően került megállapításra.

A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a legfőbb ügyész terjesztett elő a Be. 431. § szerint törvényesség érdekében jogorvoslati indítványt arra hivatkozással, hogy a terhelt erőszakos többszörös visszaesői minőségének megállapítása törvénysértő.

A terhelt 19 korábbi elítélése közül megjelölte azt a kilencet, amelyben végrehajtandó szabadságvesztés kiszabására került sor; kiemelve azt a hármat, amelyben az elítélés személy elleni erőszakos bűncselekmény miatt - vagy amiatt is - történt. Ezek az ítéletben 11.) és 12.) sorszámmal jelölt, valamint az ítéletben nem szereplő, a legfőbb ügyészi indítványban 2.) pont alatt jelzett elítélések.

A Btk. 137. § 14., 16. és 17. pontjára, valamint a BKv 83. számú véleményben kifejtettekre hivatkozott. Eszerint nem állapítható meg az erőszakos többszörös visszaesőkénti elkövetés, ha a terheltet az elbírálás alapjául szolgáló személy elleni erőszakos bűncselekmény elkövetését megelőzően visszaesőként, különös vagy többszörös visszaesőként elítélték ugyan, de ezek nem személy elleni erőszakos cselekmény miatt történtek; illetve, ha valamely korábban történt elítélés tartalmaz ugyan személy elleni erőszakos bűncselekményt, de úgy, hogy az a büntetés kiállására vagy végrehajthatóságának megszűnésére figyelemmel visszaesést, többszörös visszaesést közvetlenül - az új elbírálandó cselekményhez viszonyítva - nem alapoz meg.

A terheltet a jelen támadott ítéletben elbírált cselekmény elkövetését megelőzően három esetben ítélték el személy elleni erőszakos bűncselekmény miatt végrehajtandó szabadságvesztésre.

Az indítványban 2.) sorszámon jelzett büntetésből történt szabadulást, azaz 1997. június 27-ét követően az újabb személy elleni cselekmény elkövetéséig - az ítéletben 12.) pontban írt ügyben 2002. szeptember 28-ig - több mint három év eltelt. Az ítélet 11.) és 12.) pontban jelzett ügyekben elbírált cselekmények pedig tiszta kvázi halmazati viszonyban állnak, a 3 éves időkapcsolat ezáltal itt sem állapítható meg.

Ebből következően a terhelt többszörös visszaeső; erőszakos többszörös visszaesői minőségének megállapítása azonban törvénysértően történt, mely más eljárásban nem orvosolható, ezért terjesztett elő a legfőbb ügyész jogorvoslatot a törvényesség érdekében.

A Kúria az ügyben a Be. 434. § (1) bekezdése alapján nyilvános ülést tartott.

A legfőbb ügyész képviselője a nyilvános ülésen az indítványban foglaltakat maradéktalanul fenntartotta. Utalt arra, hogy a bűnügyi nyilvántartási rendszerről, az Európai Unió tagállamainak bíróságai által magyar állampolgárokkal szemben hozott ítéletek nyilvántartásáról, valamint a bűnügyi és rendészeti biometrikus adatok nyilvántartásáról szóló 2009. évi XLVII. törvény (továbbiakban: Bny.tv.) hatályos rendelkezéseiből következően az egyes nyilvántartások a szükséges adatokat - amint az a jelen esetben is történt - teljes körűen már nem tartalmazzák; a szükséges előzményi iratok, ítélet-kiadmányok beszerzésével vált csak feltérképezhetővé a terhelti előélet. Jelezte, hogy amennyiben a Kúria a törvénysértést megállapítja, úgy az alapügyben eljárt városi bíróság a feltételes szabadság kedvezményéből kizáró - immár téves - rendelkezést különleges eljárásban korrigálhatja.

A védő csatlakozott a legfőbb ügyész indítványához azzal azonban, hogy álláspontja szerint erőszakos többszörös visszaesői helyett csupán többszörös visszaesői minőség megállapítása esetén a kiszabott büntetés mértéke is törvénysértővé válik, a megemelt büntetési tételkeret alkalmazása nem indokolt a kísérleti szakban rekedt cselekmény miatt. A fő- és mellékbüntetés mérséklését és a feltételes szabadság kizárására vonatkozó rendelkezés mellőzését indítványozta.

A terhelt a védője által elmondottakhoz csatlakozott.

A legfőbb ügyész törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslata alapos.

Amint azt az indítvány helytállóan rögzíti, a Btk. 137. § 14., 16. és 17. pontjából következően, valamint a BKv 83. számú véleményben kifejtettek alapján nem állapítható meg az erőszakos többszörös visszaesői minőség, ha a terheltet az elbírálás alapjául szolgáló személy elleni erőszakos bűncselekmény elkövetését megelőzően visszaesőként, különös vagy többszörös visszaesőként elítélték ugyan, de ezek nem személy elleni erőszakos cselekmény miatt történtek; illetve, ha valamely korábban történt elítélés tartalmaz ugyan személy elleni erőszakos bűncselekményt, de úgy, hogy az a büntetés kiállására vagy végrehajthatóságának megszűnésére figyelemmel visszaesést, többszörös visszaesést közvetlenül - az új elbírálandó cselekményhez viszonyítva - nem alapoz meg.

Márpedig a jelen helyzet ilyen.

A terhelt előéleti adatai alapján a következők állapíthatók meg.

A városi bíróság az 1997. június 27-én kelt és jogerős ítéletével az 1997. január 28-án elkövetett személyi szabadság megsértésének bűntette miatt, mint visszaesőt 5 hó börtönbüntetésre és 1 év közügyektől eltiltásra ítélte, mely büntetését a terhelt 1997. június 27. napján töltötte ki [ez az elítélés a támadott határozatban nem szerepel, a legfőbb ügyész indítványa 2.) sorszámon tünteti fel].

Ezt követően újabb hat esetben került sor a terhelt többszörös visszaesőkénti elítélésére, az elbírált cselekmények között azonban személy elleni erőszakos bűncselekmény nem szerepel.

Majd a városi bíróság a 2004. március 11-én kelt és 2004. július 1-jén jogerős ítéletével a 2003. szeptember 11-én elkövetett lopás bűntette és a 2003. szeptember 24-én elkövetett rablás bűntette miatt, mint többszörös visszaesőt halmazati büntetésül 5 év fegyházbüntetésre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte.

A kerületi bíróság 2004. július 14-én kelt és 2005. április 27-én jogerős ítéletével a 2002. március 2-ára virradóan elkövetett 7 rb. közokirattal visszaélés vétsége, valamint a 2002. szeptember 28-án elkövetett rablás bűntette és súlyos testi sértés bűntette miatt, mint többszörös visszaesőt halmazati büntetésül 5 év 6 hónapi fegyházbüntetésre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte [a támadott ítélet 12.), a legfőbb ügyészi indítvány 9.) pontjában jelzett elítélés].

A fenti két, a támadott határozatban 11.) és 12.) sorszám alatt jelölt ítéletekkel kiszabott büntetéseket a kerületi bíróság a 2005. augusztus 24-én kelt és 2005. szeptember 5-én jogerős ítéletével foglalta összbüntetésbe, annak tartamát 6 év 9 hónap fegyházbüntetésben állapítva meg, melyet kitöltve a terhelt 2010. június 24-én szabadult [ítélet 13.) pontjában jelzett határozat].