BH 1993.7.428 Az öröklés reményében nyújtott szolgáltatás ellenértékének érvényesítésénél irányadó szempontok [Ptk. 677. § (1) bek. c) pont, 233. § (1) bek., PK 89. sz.].

Az 1990. július 14-én elhunyt B. J. örökhagyó és korábban elhunyt felesége, T. J. házasságából 3 gyermek származott: B. Gy., néhai B. M. és a csökkent szellemi képességű B. I. A felperes T. J. korábbi házasságából származó gyermeke. B. J. és felesége tulajdonában volt egy házas ingatlan - amelyben a tulajdonosok bent laktak. B. J.-né 1982. augusztus 14-i halála után az ingatlannak a tulajdonában volt 1/2 illetőségét 4 gyermeke egyenlő arányban örökölte a túlélő házastárs özvegyi haszonélvezeti jogával terhelten. B. J.-né halála után B. J. (az örökhagyó) és B. I. egy ideig a felperes budapesti lakásában tartózkodtak, majd 1985. évben az örökhagyó visszaköltözött Salgótarjánba, 1985. december 27-től szociális otthonban volt egészen 1990. július 14-én bekövetkezett haláláig. B. I. változatlanul féltestvére, a felperes háztartásában él. Az örökhagyó 1986. december 3-án végrendeletet készített, amelyben a salgótarjáni házas ingatlanilletőségét és minden egyéb vagyonát a felperesre hagyta. A végrendeletben e rendelkezését indokolta is azzal, hogy a felperes volt az, aki feleségét betegségében ápolta, és gondozza István nevű fiukat. Az örökhagyó e végrendeletét 1990. május 8-án indokolás nélkül visszavonta.

A salgótarjáni közjegyző előtt folyt hagyatéki ügyben a törvényes örökösök (az örökhagyó 3 gyermeke), valamint a felperes egyezséget kötöttek, amelyben az örökhagyó 3 gyermeke tudomásul vette, hogy a hagyaték 1/4 része hagyatéki hitel címén a felperest illeti. A közjegyző az egyezséget jóváhagyta, és 1990. augusztus 29-én kelt végzésével e szerint adta át az örökhagyó hagyatékát. A felperes 1990. szeptember 24-én benyújtott keresetlevelében az I. és II. r. alpereseket fejenként 100 000-100 000 Ft megfizetésére kérte kötelezni. Előadta, hogy féltestvérét, B. I.-t 1982. év óta tartotta és gondozta, és az örökhagyó ígérte, hogy ennek fejében teszi örökösévé. Miután a végrendelet visszavonása folytán a tartás és gondozás ellenértékét nem kapta meg, az alpereseket mint az örökhagyó törvényes örököseit a Ptk. 677. §-a (1) bekezdésének c) pontja alapján kérte a hagyatéki tartozás megfizetésére kötelezni.

Az alperesek a kereset elutasítását kérték.

A városi bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Megállapította, hogy az örökhagyót alacsony jövedelmére figyelemmel felnőtt, nagykorú gyermeke tartására nem lehetett volna kötelezni, ezért B. I. tartásával kapcsolatban felmerült összeg nem minősül az örökhagyó hagyatéki tartozásának.

A felperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével az első fokú ítéletet megváltoztatta, és az alpereseket arra kötelezte, hogy fejenként 100 000 Ft-ot, ennek 1990. július 14. napjától a kifizetés napjáig járó évi 20%-os kamataival együtt fizessék meg a felperesnek. Kimondotta, hogy az alperesek a hagyaték tárgyát képező ingatlanilletőségükkel és annak hasznaival felelnek. Rendelkezett az illeték és költség viselése felől is. A másodfokú bíróság álláspontja szerint nem volt jogi akadálya annak, hogy jogszabályban előírt tartási kötelezettség nélkül is az örökhagyó a tulajdonában levő vagyontárgyat gyermeke jövőjének biztosítása érdekében a tartás fedezetéül lekösse. A végrendelet alapján a felperes kellő alappal bízhatott abban, hogy az örökhagyó általános örököse lesz, és így a végrendeletben is megjelölt tartási és egyéb szolgáltatások ellenében az örökhagyó halála után a hagyaték tárgyának tulajdonosává válhat.

A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás álláspontja szerint a peres felek B. J. örökhagyó után lefolytatott hagyatéki eljárás során egyezséget kötöttek, és ebben az egyezségben rendezést nyert a felperes B. I. részére nyújtott szolgáltatásainak az ellenértéke is. A továbbiakban a törvényességi óvás azt fejtette ki, hogy miután B. I. nem szorult rá a tartásra, és vele szemben az örökhagyót tartási kötelezettség nem terhelte, a felperes részéről B. I. számára nyújtott szolgáltatások nem minősülnek az örökhagyó helyett nyújtott szolgáltatásoknak, és azok ellenértéke nem az örökhagyó tartozása. Az örökségi juttatás reményében nyújtott szolgáltatások hagyatéki tartozásként való felszámítására ugyanis csak akkor kerülhet sor, ha a szolgáltatásokat az örökhagyó részére nyújtották.