BH+ 2013.10.440 Ügyfélszolgálat működtetésének módjára, nyitva tartására elektronikus hírközlési szolgáltató estében az Fgytv. 17/B. § (1)-(2) bekezdésének előírásai vonatkoznak [1997. évi CLV. tv. 17/B. § (1)-(2) bek., 2003. évi C. tv. 138. § (1) bek.]

Kapcsolódó határozatok:

Budapest Környéki Törvényszék K.27886/2010/3., Kúria Kfv.37579/2011/4. (EH 2013.01.K2, *BH+ 2013.10.440*)

***********

A Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság Regionális Felügyelősége panaszbejelentés nyomán, a kérelem kivizsgálása érdekében 2009. szeptember 10-én helyszíni szemlét tartott egy telekommunikációs cikkeket árusító szombathelyi üzletben, amely a felperesi jogelőd P. Partner üzleteként működött. Az ügyvezető jelenlétében folyt szemle során megállapítást nyert, hogy az üzlet csak értékesítési pont, ott ügyfélszolgálat nincs. A felperesi jogelőd Sz. városban ügyfélszolgálatot nem tart fenn. Panasz esetén azt helyben nem rögzítik, faxon továbbítják a felperesi jogelődnek.

Az elsőfokú hatóság az előfizetők számának közlésére felhívta a felperesi jogelődöt, majd a 2009. november 9-én kelt átirattal értesítette - az ügy tárgyának megjelölése nélkül - arról, hogy 2009. november 5-én hivatalból eljárást indított, egyúttal az ügyféli jogokról tájékoztatást adott. Az elsőfokú hatóság egy ízben az ügyintézési határidő meghosszabbításáról döntött.

A hatóság megállapította, hogy az értékesítési pont nem minősült ügyfélszolgálatnak, mert a panasz kezelése során nem a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény (a továbbiakban: Fgytv.) 17/B. § (3) bekezdése szerint jártak el, a panaszról jegyzőkönyvet nem vettek fel. A felperesi jogelőd az ezer főt meghaladó előfizetői számára Sz. városban személyesen felkereshető ügyfélszolgálatot nem működtetett, legközelebbi ügyfélszolgálatát több mint 100 km-re, Gy.-ben alakította ki, amelynek megközelítése a sz.-i fogyasztók számára aránytalan nehézségekkel jár. A hatóság ezért a 2010. március 1-jén kelt határozatával a felperesi jogelődöt 15 000 000 forint fogyasztóvédelmi bírság megfizetésére kötelezte az Fgytv. 17/B. § (1)-(2) bekezdésének, valamint az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény (a továbbiakban: Eht.) 138.§ (1) bekezdésének megsértése miatt. A határozatában a bírság kiszabásakor értékelt szempontokat rögzítette.

A felperes 2010. március 30-án érkezetten fellebbezést nyújtott be, amelyet az alperes az ügyintézési határidő számítása szempontjából 2010. május 20-án iktatott és egy ízben a határidő meghosszabbításáról döntött. Az alperes 2010. július 22-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

A felperes keresetet nyújtott be az alperes határozatának felülvizsgálata iránt.

Keresetében eljárásjogi és anyagi jogi jogsértésekre egyaránt hivatkozott. Eljárásjogi jogsértésként állította a panasz tárgyában hozott határozatot nem kézbesítették részére, az e tárgyban indult előzményi eljárásban az értesítésben az eljárás megindulásának idejét, tárgyát, az ügyféli jogait nem közölték. Az előzetes eljárás jogsértései kihatottak a jelen eljárásra is. A jelen eljárásra vonatkozó értesítésben az eljárás tárgyát nem közölték, az ügyintézési határidőt nem tartották meg, a fellebbezése felterjesztésével késlekedtek. Az eljárási jogsértések kihatottak az ügy érdemére. Állította, a tényállás nem került feltárásra.

Az anyagi jogsértések között elsődlegesen arra hivatkozott, hogy nem tartozik az Fgytv. 17/B. §-ának személyi hatálya alá, ezért az Fgytv.-nek ez a rendelkezése nem vonatkozik rá, csak az Eht. előírásai szerint köteles ügyfélszolgálatot működtetni.

Másodlagosan előterjesztett keresete szerint a Fgytv. 17/B. §-ának esetleges alkalmazhatósága esetén is a jogszabályi kötelezettségének eleget tett, mert az Eht. 138. § (1) bekezdése rangsort állít fel, ez a rendelkezés sorrendiséget ír elő, telefonos ügyfélszolgálatot működtet. A személyes eléréssel működtetett ügyfélszolgálatot csak egy helyiségben köteles fenntartani. Az Fgytv. 17/B. § (2) bekezdés több helységre vonatkozó értelmezése jogbizonytalanságot eredményezne, mert az aránytalan nehézség zsinórmérték hiányában különböző és szubjektív értelmezést tenne lehetővé.

A bírság kiszabása során sérelmezte, hogy a jogszerű felperesi működésre (a panasz határidőben való intézésére) tett nyilatkozatot nem értékelték.

Az elsőfokú bíróság a felperes eljárási kifogásai kapcsán - az eljárási szabálysértések egyenkénti megvizsgálására utaló ténymegállapítás és indokolás nélkül - azt állapította meg, hogy az ügyben hozott döntés érdemére kihatással nem voltak, mert a felperes a jogait gyakorolhatta.

Az anyagi jogi jogsértéseket vizsgálva megállapította, hogy az alperes határozata törvényes és megalapozott, mert a felperesre - mint elektronikus hírközlési szolgáltatóra - az Fgytv. alperes által alkalmazott rendelkezései, így a 17/B. § (1)-(2) bekezdésének előírásai vonatkoznak. Az elsőfokú bíróság a döntését azzal indokolta, hogy a felperesre nézve irányadó, speciális jogszabály, az Eht. 138. § (8) bekezdése kizárólag az előfizetői panasz intézésére irányadó eljárások tekintetében tartalmaz utalást az Fgytv. 17/A. §-ára és 17/C. §-ára, ezért az általános szabály, az Fgytv. rendelkezései mindazokban a kérdésekben alkalmazandók, amelyet az Eht. mint speciális szabály eltérően vagy külön nem szabályoz. Az Eht. speciális szabályt az Fgytv. 17/B. §-ával szemben nem tartalmaz, így az ügyfélszolgálatok működtetésére az Fgytv. 17/B. §-ában foglaltak irányadók. Az elsőfokú bíróság ezért arra a következtetésre jutott, hogy az alperes a jogsértést helytállóan állapította meg, a tényállást a szükséges mértékben feltárta, mérlegelési jogkörében a bírság kiszabásáról jogszerűen döntött.

Mindezek alapján az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította.

A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, elsődlegesen a keresetének helyt adó döntés hozatalát, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a Pp. 221. § (1) bekezdésébe ütközően az eljárási kifogások kapcsán tett sommás megállapítását nem indokolta meg, az egyes eljárási kifogásokat nem vizsgálta meg, de a keresetben kifejtett érvelésekre sem reagált az Fgytv. 17/B. § hatályával, az ügyfélszolgálat működtetésével összefüggésben. Az elsőfokú bíróság tévedett, amikor a tényállás hiányosságát nem állapította meg és a hiányos tényállásból, téves jogértelmezéssel téves következtetésre jutott. Hangsúlyozta csak az Eht. határozza meg az ügyfélszolgálat működtetését, az Fgytv. 17/B. §-ára történő utalás hiányában az Fgytv. 17/B. §-a nem alkalmazható.

Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.

A Kúria a Pp. 272. § (2) bekezdése és a 275. § (2) bekezdése alapján a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogsértések körében.

A felülvizsgálati kérelem nagyobb részt alaptalan, kisebb részt - az eljárási kifogások indokolási hiányossága tekintetében - alapos, de az alábbiak szerint ez nem eredményezhette a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását.