EH 2013.01.K2 Ügyfélszolgálat működtetésének módjára, nyitva tartására elektronikus hírközlési szolgáltató esetében a fogyasztóvédelemről szóló törvény 17/B. § (1)-(2) bekezdése előírásai vonatkoznak [1997. évi CLV. tv. 17/B. § (1) és (2) bek., 2003. évi C. tv. 138. § (1) bek.].
Kapcsolódó határozatok:
Budapest Környéki Törvényszék K.27886/2010/3., Kúria Kfv.37579/2011/4. (*EH 2013.01.K2*, BH+ 2013.10.440)
***********
A Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság Nyugat-dunántúli Regionális Felügyelősége panaszbejelentés nyomán, a kérelem kivizsgálása érdekében 2009. szeptember 10-én helyszíni szemlét tartott egy telekommunikációs cikkeket árusító szombathelyi üzletben, amely a felperesi jogelőd P. P. üzleteként működött. Az ügyvezető jelenlétében folyt szemle során megállapítást nyert, hogy az üzlet csak értékesítési pont, ott ügyfélszolgálat nincs. A felperesi jogelőd Szombathelyen ügyfélszolgálatot nem tart fenn. Panasz esetén azt helyben nem rögzítik, faxon továbbítják a felperesi jogelődnek.
Az elsőfokú hatóság az előfizetők számának közlésére felhívta a felperesi jogelődöt, majd a 2009. november 9-én kelt irattal értesítette - az ügy tárgyának megjelölése nélkül - arról, hogy 2009. november 5-én hivatalból eljárást indított, egyúttal az ügyféli jogokról tájékoztatást adott. Az elsőfokú hatóság egy ízben az ügyintézési határidő meghosszabbításáról döntött.
A hatóság megállapította, hogy az értékesítési pont nem minősült ügyfélszolgálatnak, mert a panasz kezelése során nem a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény (a továbbiakban: Fgytv.) 17/B. § (3) bekezdése szerint jártak el, a panaszról jegyzőkönyvet nem vettek fel. A felperesi jogelőd az ezer főt meghaladó előfizetői számára Sz.-en személyesen felkereshető ügyfélszolgálatot nem működtetett, legközelebbi ügyfélszolgálatát több mint 100 km-re, Gy.-ben alakította ki, amelynek megközelítése a szombathelyi fogyasztók számára aránytalan nehézségekkel jár. A hatóság ezért a 2010. március 1-jén kelt határozatával a felperesi jogelődöt 15 000 000 forint fogyasztóvédelmi bírság megfizetésére kötelezte az Fgytv. 17/B. § (1)-(2) bekezdésének, valamint az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény (a továbbiakban: Eht.) 138. § (1) bekezdésének megsértése miatt. A határozatában a bírság kiszabásakor értékelt szempontokat rögzítette.
A felperes 2010. március 30-án érkezetten fellebbezést nyújtott be, amelyet az alperes az ügyintézési határidő számítása szempontjából 2010. május 20-án iktatott és egy ízben a határidő meghosszabbításáról döntött. Az alperes a 2010. július 22-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetet nyújtott be az alperes határozatának felülvizsgálata iránt.
Keresetében eljárásjogi és anyagi jogi jogsértésekre egyaránt hivatkozott. Eljárásjogi jogsértésként állította a panasz tárgyában hozott határozatot nem kézbesítették részére, az e tárgyban indult előzményi eljárásban az értesítésben az eljárás megindulásának idejét, tárgyát, az ügyféli jogait nem közölték. Az előzetes eljárás jogsértései kihatottak a jelen eljárásra is. A jelen eljárásra vonatkozó értesítésben az eljárás tárgyát nem közölték, az ügyintézési határidőt nem tartották meg, a fellebbezése felterjesztésével késlekedtek. Az eljárási jogsértések kihatottak az ügy érdemére. Állította, a tényállás nem került feltárásra.
Az anyagi jogsértések között elsődlegesen arra hivatkozott, hogy nem tartozik az Fgytv. 17/B. §-ának személyi hatálya alá, ezért az Fgytv.-nek ez a rendelkezése nem vonatkozik rá, csak az Eht. előírásai szerint köteles ügyfélszolgálatot működtetni.
Másodlagosan előterjesztett keresete szerint a Fgytv. 17/B. §-ának esetleges alkalmazhatósága esetén is a jogszabályi kötelezettségének eleget tett, mert az Eht. 138. § (1) bekezdése rangsort állít fel, ez a rendelkezés sorrendiséget ír elő, telefonos ügyfélszolgálatot működtet. A személyes eléréssel működtetett ügyfélszolgálatot csak egy helységben köteles fenntartani. Az Fgytv. 17/B. § (2) bekezdés több helységre vonatkozó értelmezése jogbizonytalanságot eredményezne, mert az aránytalan nehézség zsinórmérték hiányában különböző és szubjektív értelmezést tenne lehetővé.
A bírság kiszabása során sérelmezte, hogy a jogszerű felperesi működésre (a panasz határidőben való intézésére) tett nyilatkozatot nem értékelték.
Az elsőfokú bíróság a felperes eljárási kifogásai kapcsán - az eljárási szabálysértések egyenkénti megvizsgálására utaló ténymegállapítás és indokolás nélkül - azt állapította meg, hogy az ügyben hozott döntés érdemére kihatással nem voltak, mert a felperes a jogait gyakorolhatta.
Az anyagi jogi jogsértéseket vizsgálva megállapította, hogy az alperes határozata törvényes és megalapozott, mert a felperesre - mint elektronikus hírközlési szolgáltatóra - az Fgytv. alperes által alkalmazott rendelkezései, így a 17/B. § (1)-(2) bekezdésének előírásai vonatkoznak. Az elsőfokú bíróság a döntését azzal indokolta, hogy a felperesre nézve irányadó, speciális jogszabály, az Eht. 138. § (8) bekezdése kizárólag az előfizetői panasz intézésére irányadó eljárások tekintetében tartalmaz utalást az Fgytv. 17/A. §-ára és 17/C. §-ára, ezért az általános szabály, az Fgytv. rendelkezései mindazokban a kérdésekben alkalmazandók, amelyet az Eht. mint speciális szabály eltérően vagy külön nem szabályoz. Az Eht. speciális szabályt az Fgytv. 17/B. §-ával szemben nem tartalmaz, így az ügyfélszolgálatok működtetésére az Fgytv. 17/B. §-ában foglaltak irányadók. Az elsőfokú bíróság ezért arra a következtetésre jutott, hogy az alperes a jogsértést helytállóan állapította meg, a tényállást a szükséges mértékben feltárta, mérlegelési jogkörében a bírság kiszabásáról jogszerűen döntött.
Mindezek alapján az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, elsődlegesen a keresetének helyt adó döntés hozatalát, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a Pp. 221. § (1) bekezdésébe ütközően az eljárási kifogások kapcsán tett sommás megállapítását nem indokolta meg, az egyes eljárási kifogásokat nem vizsgálta meg, de a keresetben kifejtett érvelésekre sem reagált az Fgytv. 17/B. § hatályával, az ügyfélszolgálat működtetésével összefüggésben. Az elsőfokú bíróság tévedett, amikor a tényállás hiányosságát nem állapította meg és a hiányos tényállásból, téves jogértelmezéssel téves következtetésre jutott. Hangsúlyozta csak az Eht. határozza meg az ügyfélszolgálat működtetését, az Fgytv. 17/B. §-ára történő utalás hiányában az Fgytv. 17/B. §-a nem alkalmazható.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nagyobb részt alaptalan, kisebb részt - az eljárási kifogások indokolási hiányossága tekintetében - alapos, de az alábbiak szerint ez nem eredményezhette a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását.
A felperes megalapozottan hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság - a Pp. 221. § (1) bekezdését megsértve - az eljárási kifogásokat anélkül bírálta el, hogy azokat egyenként megvizsgálva a ténymegállapításait és az abból levont következtetését, az indokolását az ítéletében rögzítette volna. Az elsőfokú bíróság ítélete az eljárási kifogások kapcsán csak annyi megállapítást tartalmaz, hogy az eljárási jogsértések az ügy érdemére nem hatottak ki, mert a felperes a jogai gyakorlásában nem volt akadályoztatott. Ebből a ténymegállapításból az a következtetés vonható le, hogy az elsőfokú bíróság szerint a hatóság az eljárási jogsértéseket elkövette, ez azonban - az egyes eljárási kifogásokat megvizsgálva - téves megállapítás. A felperes által sérelmezett eljárásjogi jogsértések jó része az előzményi eljárásra vonatkozott (a panasz tárgyában hozott határozat kézbesítésének, az értesítésből az eljárás megindulása idejének, tárgyának, az ügyféli jogok ismertetésének hiánya). A bíróság hatásköre csak a per tárgyát képező határozat és az azt közvetlenül megelőző eljárás törvényességének felülvizsgálatára terjed ki, nem vizsgálhat olyan eljárást, amely a jelen eljárást megelőzően folyt. Az előzetes (azaz a panasz tárgyában indult) eljárásra nézve állított jogsértések azon az alapon sem vizsgálhatók, hogy a felperes állította, azok a jelen eljárásra kihatottak, mert a kérelemre induló eljárástól függetlenül, de az annak során tudomásra jutott tények és adatok alapján a jelen per tárgyát képező eljárás hivatalból került megindításra, azaz külön eljárás folyt.
A bíróság által vizsgált határozat meghozatalát megelőzően folyt eljárás kapcsán a felperes azt kifogásolta, hogy az értesítésben az eljárás tárgyát nem közölték, az ügyintézési határidőt nem tartották meg, a fellebbezése felterjesztésével késlekedtek. Az eljárás tárgyának megjelölését az értesítés a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 29. § (5) bekezdés a) pontjába ütközően nem tartalmazta. A Ket. 33. § (1) és (5) bekezdése értelmében az elsőfokú hatóság az ügyintézési határidőt annak egyszeri meghosszabbítására tekintettel a 2009. november 5-én indult eljárásban a 2010. március 1-jei határozathozatalig nem tartotta be, a másodfokú hatóság a rá vonatkozó, a fellebbezés iktatásával kezdetét vevő ügyintézési határidőt az egyszeri meghosszabbításra tekintettel a Ket. 33. § (6) bekezdése értelmében megtartotta. A fellebbezés felterjesztésénél a Ket. 102. § (4) bekezdésében előírt határidő elmulasztása megállapítható. A bírság kiszabása során a jogkövető magatartás (a panasz határidőben való kivizsgálása) nem enyhítő körülmény, hanem a felperesre nézve alapvető kötelezettség. A felperes az ügyféli jogait gyakorolhatta, nyilatkozatot tett, jogorvoslatot vett igénybe, így olyan jogsérelem nem állapítható meg, amely az ügy érdemére, a meghozott döntésre kihatott, ezért ez okból a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezésére nem volt alapos indok. Az elsőfokú bíróság súlyos eljárásjogi jogsértését, indokolásbeli hiányosságát a Kúria ítéletében orvosolta, ezért ez okból nem tartotta indokoltnak az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását.
Az anyagi jogsértéséket vizsgálva a Kúria megállapította, az a perben a felek között nem volt vitás, hogy az Fgytv. és az Eht. viszonyában az Fgytv. az általános szabály és az Eht. a speciális jogszabály. A felperes egyaránt tartozik az Fgytv. és az Eht. személyi hatálya alá is. A vita a felek között abban állt, hogy az Fgytv. 17/B. §-a az Eht.-val együttesen alkalmazható-e az ügyfélszolgálatok vonatkozásában. E kérdés eldöntésénél a Kúria a 2009. november 5-i eljárás indításra tekintettel a közigazgatási eljárás során hatályos rendelkezéseket értelmezte a Pp. 339/A. §-ára figyelemmel. Az Fgytv. 17/B. § (1) bekezdését módosító 2009. évi CXLVIII. törvény 23. §-át a 85. § (1) bekezdésére tekintettel alkalmazni nem kellett, de e módosítás az Fgytv. 17/B. § (1) bekezdésének szövegét a külön törvényben meghatározott egyéb vállalkozások vonatkozásában nem is érintette.
Az elsőfokú bíróság ebben a jogkérdésben az alábbiakban kifejtettek szerint - az indokolás kiegészítésével - helytálló jogi álláspontra jutott.
Az Fgytv. 17/B. § (1) bekezdésében hivatkozott külön törvényben meghatározott egyéb vállalkozás az Eht. személyi hatálya alá tartozó elektronikus hírközlési szolgáltató [Eht. 1. § (1) bekezdése]. Az Eht. 21. § (6) bekezdése szerint a fogyasztóvédelmi hatóság jogosult eljárni - többek között - az Eht. rendelkezéseinek megsértése esetén az ügyfélszolgálat 138. § (1) és (2) bekezdése szerinti működése tekintetében. Az előfizetői szolgáltatást nyújtó elektronikus hírközlési szolgáltató - az Eht. 138. § (1) bekezdése szerint - ügyfélszolgálatot üzemeltet a bejelentések intézésére, a panaszok kivizsgálására, az előfizetők és felhasználók tájékoztatására. Az Eht. 138. §-a csak az ügyfélszolgálat működtetésére vonatkozó kötelezettséget tartalmazza, de az ügyfélszolgálatok működtetésének módjáról, nyitva tartásáról nem rendelkezik, ezeket a szabályokat az Fgytv. 17/B. §-a tartalmazza, amelynek (1) bekezdésében foglalt Eht.-ra történt utalás folytán az e § (1) és (2) bekezdésében írt rendelkezéseket a hivatkozott külön törvény hatálya alá tartozó elektronikus hírközlési szolgáltatóra, azaz a felperesre is alkalmazni kell. Az Fgytv. 17/B. §-a alkalmazása csak abban az esetben lenne kizárható, ha a külön törvény az ügyfélszolgálat működtetése részletszabályai kérdésében az általánostól eltérő szabályokat tartalmazna. Mindazokban a kérdésekben, amelyeket a speciális szabály nem szabályoz, az általános szabályokat kell alkalmazni.
Az elsőfokú bíróság által hivatkozott Eht. 138. § (8) bekezdése csak a panaszok intézésére vonatkozó szabályokat tartalmazza, de az ügyfélszolgálat nem csak panaszok intézésével foglalkozik, hanem az Eht. 138. § (1) bekezdése szerint bejelentések intézésével, az előfizetők és felhasználók tájékoztatásával is, ezért csak a panaszok intézésére és annak határidejére vonatkozó szabályok nem vonatkoznak az ügyfélszolgálat működtetésének általános szabályaira, az ügyfélszolgálat egyéb feladatainak ellátásához fűződő határidőkre, előírásokra, ezért az Eht. 138. § (8) bekezdéséből nem vonható le következtetés az Fgytv. 17/B. §-ának alkalmazhatóságára vagy alkalmazásának kizártságára. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság helyesen járt el, amikor az Eht. 138. § (8) bekezdésében az Fgytv. 17/B. §-ára történő utalás hiányát nem értelmezte úgy, hogy ezzel az Eht. az Fgytv. 17/B. §-a alkalmazhatóságát kizárta.
Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet - mivel az ügy érdemben helytállóan döntött - a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a Pest Megyei Bíróság 2011. május 30. napján kelt 2.K.27.886/2010/3. számú jogerős ítélete ellen a felperes által 4. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő
í t é l e t e t :
A Kúria a Pest Megyei Bíróság 2.K.27.886/2010/3. számú ítéletét - az indokolás kiegészítésével - hatályában fenntartja.
Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 50.000 (ötvenezer) forint felülvizsgálati perköltséget.
Kötelezi továbbá a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 36.000 (harminchatezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.
Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság Nyugat-dunántúli Regionális Felügyelősége panaszbejelentés nyomán, a kérelem kivizsgálása érdekében 2009. szeptember 10-én helyszíni szemlét tartott egy telekommunikációs cikkeket árusító sz-i üzletben, amely a felperesi jogelőd P. P. üzleteként működött. Az ügyvezető jelenlétében folyt szemle során megállapítást nyert, hogy az üzlet csak értékesítési pont, ott ügyfélszolgálat nincs. A felperesi jogelőd Sz-n ügyfélszolgálatot nem tart fenn. Panasz esetén azt helyben nem rögzítik, faxon továbbítják a felperesi jogelődnek.
Az elsőfokú hatóság az előfizetők számának közlésére felhívta a felperesi jogelődöt, majd a 2009. november 9-én kelt irattal értesítette - az ügy tárgyának megjelölése nélkül - arról, hogy 2009. november 5-én hivatalból eljárást indított, egyúttal az ügyféli jogokról tájékoztatást adott. Az elsőfokú hatóság egy ízben az ügyintézési határidő meghosszabbításáról döntött.
A hatóság megállapította, hogy az értékesítési pont nem minősült ügyfélszolgálatnak, mert a panasz kezelése során nem a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény (a továbbiakban: Fgytv.) 17/B. § (3) bekezdése szerint jártak el, a panaszról jegyzőkönyvet nem vettek fel. A felperesi jogelőd az ezer főt meghaladó előfizetői számára Szombathelyen személyesen felkereshető ügyfélszolgálatot nem működtetett, legközelebbi ügyfélszolgálatát több mint 100 km-re, Győrben alakította ki, amelynek megközelítése a szombathelyi fogyasztók számára aránytalan nehézségekkel jár. A hatóság ezért a 2010. március 1-jén kelt határozatával a felperesi jogelődöt 15.000.000 forint fogyasztóvédelmi bírság megfizetésére kötelezte az Fgytv. 17/B. § (1)-(2) bekezdésének, valamint az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény (a továbbiakban: Eht.) 138. § (1) bekezdésének megsértése miatt. A határozatában a bírság kiszabásakor értékelt szempontokat rögzítette.
A felperes 2010. március 30-án érkezetten fellebbezést nyújtott be, amelyet az alperes az ügyintézési határidő számítása szempontjából 2010. május 20-án iktatott és egy ízben a határidő meghosszabbításáról döntött. Az alperes a 2010. július 22-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetet nyújtott be az alperes határozatának felülvizsgálata iránt.
Keresetében eljárásjogi és anyagi jogi jogsértésekre egyaránt hivatkozott. Eljárásjogi jogsértésként állította a panasz tárgyában hozott határozatot nem kézbesítették részére, az e tárgyban indult előzményi eljárásban az értesítésben az eljárás megindulásának idejét, tárgyát, az ügyféli jogait nem közölték. Az előzetes eljárás jogsértései kihatottak a jelen eljárásra is. A jelen eljárásra vonatkozó értesítésben az eljárás tárgyát nem közölték, az ügyintézési határidőt nem tartották meg, a fellebbezése felterjesztésével késlekedtek. Az eljárási jogsértések kihatottak az ügy érdemére. Állította, a tényállás nem került feltárásra.
Az anyagi jogsértések között elsődlegesen arra hivatkozott, hogy nem tartozik az Fgytv. 17/B. §-ának személyi hatálya alá, ezért az Fgytv.-nek ez a rendelkezése nem vonatkozik rá, csak az Eht. előírásai szerint köteles ügyfélszolgálatot működtetni.
Másodlagosan előterjesztett keresete szerint a Fgytv. 17/B. §-ának esetleges alkalmazhatósága esetén is a jogszabályi kötelezettségének eleget tett, mert az Eht. 138. § (1) bekezdése rangsort állít fel, ez a rendelkezés sorrendiséget ír elő, telefonos ügyfélszolgálatot működtet. A személyes eléréssel működtetett ügyfélszolgálatot csak egy helyiségben köteles fenntartani. Az Fgytv. 17/B. § (2) bekezdés több helységre vonatkozó értelmezése jogbizonytalanságot eredményezne, mert az aránytalan nehézség zsinórmérték hiányában különböző és szubjektív értelmezést tenne lehetővé.
A bírság kiszabása során sérelmezte, hogy a jogszerű felperesi működésre (a panasz határidőben való intézésére) tett nyilatkozatot nem értékelték.
Az elsőfokú bíróság a felperes eljárási kifogásai kapcsán - az eljárási szabálysértések egyenkénti megvizsgálására utaló ténymegállapítás és indokolás nélkül - azt állapította meg, hogy az ügyben hozott döntés érdemére kihatással nem voltak, mert a felperes a jogait gyakorolhatta.
Az anyagi jogi jogsértéseket vizsgálva megállapította, hogy az alperes határozata törvényes és megalapozott, mert a felperesre - mint elektronikus hírközlési szolgáltatóra - az Fgytv. alperes által alkalmazott rendelkezései, így a 17/B. § (1)-(2) bekezdésének előírásai vonatkoznak. Az elsőfokú bíróság a döntését azzal indokolta, hogy a felperesre nézve irányadó, speciális jogszabály, az Eht. 138. § (8) bekezdése kizárólag az előfizetői panasz intézésére irányadó eljárások tekintetében tartalmaz utalást az Fgytv. 17/A. §-ára és 17/C. §-ára, ezért az általános szabály, az Fgytv. rendelkezései mindazokban a kérdésekben alkalmazandók, amelyet az Eht. mint speciális szabály eltérően vagy külön nem szabályoz. Az Eht. speciális szabályt az Fgytv. 17/B. §-ával szemben nem tartalmaz, így az ügyfélszolgálatok működtetésére az Fgytv. 17/B. §-ában foglaltak irányadók. Az elsőfokú bíróság ezért arra a következtetésre jutott, hogy az alperes a jogsértést helytállóan állapította meg, a tényállást a szükséges mértékben feltárta, mérlegelési jogkörében a bírság kiszabásáról jogszerűen döntött.
Mindezek alapján az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, elsődlegesen a keresetének helyt adó döntés hozatalát, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a Pp. 221. § (1) bekezdésébe ütközően az eljárási kifogások kapcsán tett sommás megállapítását nem indokolta meg, az egyes eljárási kifogásokat nem vizsgálta meg, de a keresetben kifejtett érvelésekre sem reagált az Fgytv. 17/B. § hatályával, az ügyfélszolgálat működtetésével összefüggésben. Az elsőfokú bíróság tévedett, amikor a tényállás hiányosságát nem állapította meg és a hiányos tényállásból, téves jogértelmezéssel téves következtetésre jutott. Hangsúlyozta csak az Eht. határozza meg az ügyfélszolgálat működtetését, az Fgytv. 17/B. §-ára történő utalás hiányában az Fgytv. 17/B. §-a nem alkalmazható.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Kúria a Pp. 272. § (2) bekezdése és a 275. § (2) bekezdése alapján a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogsértések körében.
A felülvizsgálati kérelem nagyobb részt alaptalan, kisebb részt - az eljárási kifogások indokolási hiányossága tekintetében - alapos, de az alábbiak szerint ez nem eredményezhette a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását.
A felperes megalapozottan hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság - a Pp. 221. § (1) bekezdését megsértve - az eljárási kifogásokat anélkül bírálta el, hogy azokat egyenként megvizsgálva a ténymegállapításait és az abból levont következtetését, az indokolását az ítéletében rögzítette volna. Az elsőfokú bíróság ítélete az eljárási kifogások kapcsán csak annyi megállapítást tartalmaz, hogy az eljárási jogsértések az ügy érdemére nem hatottak ki, mert a felperes a jogai gyakorlásában nem volt akadályoztatott. Ebből a ténymegállapításból az a következtetés vonható le, hogy az elsőfokú bíróság szerint a hatóság az eljárási jogsértéseket elkövette, ez azonban - az egyes eljárási kifogásokat megvizsgálva - téves megállapítás. A felperes által sérelmezett eljárásjogi jogsértések jó része az előzményi eljárásra vonatkozott (a panasz tárgyában hozott határozat kézbesítésének, az értesítésből az eljárás megindulása idejének, tárgyának, az ügyféli jogok ismertetésének hiánya). A bíróság hatásköre csak a per tárgyát képező határozat és az azt közvetlenül megelőző eljárás törvényességének felülvizsgálatára terjed ki, nem vizsgálhat olyan eljárást, amely a jelen eljárást megelőzően folyt. Az előzetes (azaz a panasz tárgyában indult) eljárásra nézve állított jogsértések azon az alapon sem vizsgálhatók, hogy a felperes állította, azok a jelen eljárásra kihatottak, mert a kérelemre induló eljárástól függetlenül, de az annak során tudomásra jutott tények és adatok alapján a jelen per tárgyát képező eljárás hivatalból került megindításra, azaz külön eljárás folyt.
A bíróság által vizsgált határozat meghozatalát megelőzően folyt eljárás kapcsán a felperes azt kifogásolta, hogy az értesítésben az eljárás tárgyát nem közölték, az ügyintézési határidőt nem tartották meg, a fellebbezése felterjesztésével késlekedtek. Az eljárás tárgyának megjelölését az értesítés a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 29. § (5) bekezdés a) pontjába ütközően nem tartalmazta. A Ket. 33. § (1) és (5) bekezdése értelmében az elsőfokú hatóság az ügyintézési határidőt annak egyszeri meghosszabbítására tekintettel a 2009. november 5-én indult eljárásban a 2010. március 1-jei határozathozatalig nem tartotta be, a másodfokú hatóság a rá vonatkozó, a fellebbezés iktatásával kezdetét vevő ügyintézési határidőt az egyszeri meghosszabbításra tekintettel a Ket. 33. § (6) bekezdése értelmében megtartotta. A fellebbezés felterjesztésénél a Ket. 102. § (4) bekezdésében előírt határidő elmulasztása megállapítható. A bírság kiszabása során a jogkövető magatartás (a panasz határidőben való kivizsgálása) nem enyhítő körülmény, hanem a felperesre nézve alapvető kötelezettség. A felperes az ügyféli jogait gyakorolhatta, nyilatkozatot tett, jogorvoslatot vett igénybe, így olyan jogsérelem nem állapítható meg, amely az ügy érdemére, a meghozott döntésre kihatott, ezért ez okból a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezésére nem volt alapos indok. Az elsőfokú bíróság súlyos eljárásjogi jogsértését, indokolásbeli hiányosságát a Kúria ítéletében orvosolta, ezért ez okból nem tartotta indokoltnak az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását.
Az anyagi jogsértéséket vizsgálva a Kúria megállapította, az a perben a felek között nem volt vitás, hogy az Fgytv. és az Eht. viszonyában az Fgytv. az általános szabály és az Eht. a speciális jogszabály. A felperes egyaránt tartozik az Fgytv. és az Eht. személyi hatálya alá is. A vita a felek között abban állt, hogy az Fgytv. 17/B. §-a az Eht.-val együttesen alkalmazható-e az ügyfélszolgálatok vonatkozásában. E kérdés eldöntésénél a Kúria a 2009. november 5-i eljárás indításra tekintettel a közigazgatási eljárás során hatályos rendelkezéseket értelmezte a Pp. 339/A. §-ára figyelemmel. Az Fgytv. 17/B. § (1) bekezdését módosító 2009. évi CXLVIII. törvény 23. §-át a 85. § (1) bekezdésére tekintettel alkalmazni nem kellett, de e módosítás az Fgytv. 17/B. § (1) bekezdésének szövegét a külön törvényben meghatározott egyéb vállalkozások vonatkozásában nem is érintette.
Az elsőfokú bíróság ebben a jogkérdésben az alábbiakban kifejtettek szerint - az indokolás kiegészítésével - helytálló jogi álláspontra jutott.
Az Fgytv. 17/B. § (1) bekezdésében hivatkozott külön törvényben meghatározott egyéb vállalkozás az Eht. személyi hatálya alá tartozó elektronikus hírközlési szolgáltató (Eht. 1.§ (1) bekezdése). Az Eht. 21. § (6) bekezdése szerint a fogyasztóvédelmi hatóság jogosult eljárni - többek között - az Eht. rendelkezéseinek megsértése esetén az ügyfélszolgálat 138.§ (1) és (2) bekezdése szerinti működése tekintetében. Az előfizetői szolgáltatást nyújtó elektronikus hírközlési szolgáltató - az Eht. 138. § (1) bekezdése szerint - ügyfélszolgálatot üzemeltet a bejelentések intézésére, a panaszok kivizsgálására, az előfizetők és felhasználók tájékoztatására. Az Eht. 138. §-a csak az ügyfélszolgálat működtetésére vonatkozó kötelezettséget tartalmazza, de az ügyfélszolgálatok működtetésének módjáról, nyitva tartásáról nem rendelkezik, ezeket a szabályokat az Fgytv. 17/B. §-a tartalmazza, amelynek (1) bekezdésében foglalt Eht.-ra történt utalás folytán az e § (1) és (2) bekezdésében írt rendelkezéseket a hivatkozott külön törvény hatálya alá tartozó elektronikus hírközlési szolgáltatóra, azaz a felperesre is alkalmazni kell. Az Fgytv. 17/B. §-a alkalmazása csak abban az esetben lenne kizárható, ha a külön törvény az ügyfélszolgálat működtetése részletszabályai kérdésében az általánostól eltérő szabályokat tartalmazna. Mindazokban a kérdésekben, amelyeket a speciális szabály nem szabályoz, az általános szabályokat kell alkalmazni.
Az elsőfokú bíróság által hivatkozott Eht. 138. § (8) bekezdése csak a panaszok intézésére vonatkozó szabályokat tartalmazza, de az ügyfélszolgálat nem csak panaszok intézésével foglalkozik, hanem az Eht. 138.§ (1) bekezdése szerint bejelentések intézésével, az előfizetők és felhasználók tájékoztatásával is, ezért csak a panaszok intézésére és annak határidejére vonatkozó szabályok nem vonatkoznak az ügyfélszolgálat működtetésének általános szabályaira, az ügyfélszolgálat egyéb feladatainak ellátásához fűződő határidőkre, előírásokra, ezért az Eht. 138. § (8) bekezdéséből nem vonható le következtetés az Fgytv. 17/B. §-ának alkalmazhatóságára vagy alkalmazásának kizártságára. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság helyesen járt el, amikor az Eht. 138. § (8) bekezdésében az Fgytv. 17/B.§-ára történő utalás hiányát nem értelmezte úgy, hogy ezzel az Eht. az Fgytv. 17/B. §-a alkalmazhatóságát kizárta.
Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet - mivel az ügy érdemben helytállóan döntött - a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A felperes a Pp. 78. § (1) bekezdése értelmében köteles az alperes felülvizsgálati eljárásban felmerült költsége megfizetésére, valamint a tárgyi illetékfeljegyzési jog miatt le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték viselésére a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése alapján.
Budapest, 2012. szeptember 12.
Dr. Sperka Kálmán sk. tanácselnök, Dr. Márton Gizella sk. előadó bíró, Dr. Rothermel Erika sk. bíró