BH 2012.6.157 Jóerkölcsbe ütköző - a társadalmilag elvárt erkölcsi normákat célzatosan megsértő - munkaszerződés semmis, ezért az abból eredő jogokat és kötelezettségeket nem lehet úgy elbírálni, mintha a szerződés érvényes lett volna [Mt. 10. § (1) bekezdés].

A felperesek keresetükben öt havi munkabérük megfizetésére kérték kötelezni az alperes munkáltatót havi 1 045 767 forint figyelembevételével. Arra hivatkoztak, hogy a munkaviszonyuk fennállása alatt nem részesültek munka­bérben.

Az alperes ellenkérelme szerint a felperesek nála mint jogutódnál egyetlen napon álltak alkalmazásban, a munkahelyen nem jelentek meg, azonnali hatályú felmondásukat nem vették át, munkát nem végeztek.

A munkaügyi bíróság ítéletével a felperesek keresetét elutasította.

A megállapított tényállás szerint a felperesek 2009. január 5-én kötöttek munkaszerződést az alperesi jogelőd sz.-i székhelyű D. S. céggel. Az I. és a IV. rendű felperes marketing igazgató, a II. rendű felperes kommunikációs és hálózati igazgató, a III. rendű felperes pedig oktatási igazgató munkakörre szerződött 1750 euró havi munkabérért, azzal, hogy a munkáltató a szerződésben garantált nettó munkabért a munkavállaló részére havi rendszerességgel 2009. április hónaptól folyósítja.

A felperesek 2009. április 1-jétől az alperessel mint jogutóddal újabb munkaszerződést kötöttek, melyben megállapodtak, hogy az alperes a D. S. alkalmazotti állományából a korábbi foglalkoztató által munkaszerződésben vállalt kötelezettségekkel együtt őket jogutódként átveszi saját alkalmazotti állományába, így a felperesek munkaviszonya a munkáltatónál 2009. január 5-től folyamatosnak tekintendő.

A D. S. és az alperes kft. a biztosításközvetítő tevékenységet úgy kívánták kifejteni, hogy a belépő munkavállalók munkabérük terhére havi megtakarításos biztosítást kötnek, melynek összegét befizetik, és ezután az alperes a biztosító cégektől jutalékban részesül. Az alperes ügyvezetője együttműködési megállapodást kötött az A. Zrt.-vel biztosításközvetítői tevékenységre, és e célból - noha az a 2003. évi LX. törvénybe ütközött - a G. Zrt.-vel is tárgyalt. A megkötött együttműködési megállapodást a biztosító cégek megszüntették, mert az alperes és jogelődje a munkavállalók bérből levont befizetései után biztosítási díjat nem fizettek, valójában egyetlenegy biztosítást sem közvetítettek, illetve jogellenesen másik biztosítóval is szerződtek.

A munkaügyi bíróság jogi álláspontja szerint a perbeli munkaszerződések semmisek. A kikötött, az alperesi 3 millió forint törzstőkéhez képest aránytalanul magas összegű "nettó munkabér" megállapítása mögött ugyanis a felperesek nem fejtettek ki tényleges munkavégzést, mivel a biztosításközvetítés jogszabályi feltételeinek az alperes kft. nem tudott megfelelni. Ezért a munkaszerződések színlelt szerződések voltak, illetve a jó erkölcsbe ütköztek, mert harmadik személy, a biztosító társaságok megtévesztésére irányultak. A munkaügyi bíróság hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság EBH 2003/956. számú elvi döntésére, valamint a BH 1998/506. számú eseti döntésre.

A felperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és kötelezte az alperest, hogy 2009. január 5. és május 30. közötti időre fizessen meg az I-III. rendű felpereseknek személyenként 5 133 765 forint munkabért, míg a IV. rendű felperesnek 2009. január 5. és április 30. közötti időre 4 087 998 forint munkabért és annak 2009. április 1-jétől kifizetésig járó késedelmi kamatát. Egyebekben a felperesek keresetét elutasította.

A másodfokú bíróság a tényállást kiegészítve megállapította, hogy a felperesek munkaviszonya 2009. január 5-én létrejött és ezt követően alperesnél folyamatosan fennállt, amíg a IV. rendű felperes 2009. május elején, az I-III. rendű felperesek május végén fel nem hagytak a munkavégzéssel. A felperesek és a meghallgatott tanúk előadása szerint a feladatuk nem a biztosítási szerződések megkötése, közvetítése volt, hanem az alperes biztosításközvetítői tevékenysége megkezdéséhez szükséges feltételek megteremtése. Az alperes nem vitatta, hogy munkabért a felpereseknek nem fizetett, csupán egy alkalommal, fejenként 50 000 forint összegű költségtérítést teljesített.

A másodfokú bíróság egyetértett a munkaügyi bírósággal, miszerint a perbeli munkaszerződések, noha formailag és tartalmilag megfeleltek a jogszabályoknak, semmisek, mert a felek által közösen elérni kívánt jogszabálysértő célra, a biztosító társaságok megtévesztésére irányultak, ennélfogva a jóerkölcsbe ütköztek. Az alperes kft. ugyanis nem valódi munkaszervezetet szándékozott kiépíteni, hanem az alkalmazottaival kívánta a biztosítási szerződéseket megkötni, és ezek jutalékaiból bevételt szerezni.

A másodfokú bíróság az előbbiekhez képest eltérő érdemi döntését azzal indokolta, miszerint az érvénytelenség jogkövetkezményeit illetően a Munka Törvénykönyve tételes szabályt tartalmaz, így az Mt. 10. § (1) bekezdése értelmében - a Ptk. semmisségre vonatkozó szabályaival ellentétben - az érvénytelen megállapodásból eredő jogokat és kötelezettségeket úgy kell elbírálni, mintha azok érvényesek lettek volna, ezért az érvénytelen megállapodás alapján a munkáltató nem mentesülhet a bérfizetési kötelezettsége alól.

Jogszabályba ütközött a felperesekkel 2009. január 5-én megkötött munkaszerződések azon kitétele, hogy a munkabér havi rendszerességgel 2009. áprilistól kerül folyósításra, mivel az az Mt. 155. § (1) bekezdésében előírtaktól a munkavállaló hátrányára tért el. A felperesek nem kötötték volna meg a munkaszerződést, ha a feladataikat 2009. januártól áprilisig ellentételezés nélkül kellett volna végezniük. Ezért ezen hónapokra is megilleti őket a szerződésekben megállapított személyi alapbér. A másodfokú bíróság a 2009. január 1-je és 5-e közötti időszak tekintetében előterjesztett munkabérigényeket elutasította, ezt meghaladóan a kereseteknek helyt adott.

A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben annak hatályon kívül helyezését és a munkaügyi bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.