A Kúria Mfv.10612/2013/5. számú precedensképes határozata felmentés jogellenességének megállapítása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 164. §, 206. §, 275. §, 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 4. §, 174. §, 1992. évi XXIII. törvény (Ktv.) 71. §] Bírók: Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna, Sztojkoné dr. Hajdu Edit, Tallián Blanka

Mfv.I.10.612/2013/5.

A Kúria a dr. Tamás Ildikó ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Török Judit jogtanácsos által képviselt alperes ellen felmentés jogellenességének megállapítása és jogkövetkezményei iránt a Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságnál 2.M.280/2012. szám alatt megindított és másodfokon a Debreceni Törvényszék 2.Mf.20.331/2013/4. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a 2014. szeptember 17. napján megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Kúria a Debreceni Törvényszék 2.Mf.20.331/2013/4. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek - tizenöt nap alatt - 10.000 (tízezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

A felülvizsgálati eljárás illetéke az államot terheli.

I n d o k o l á s

A felek között folyamatban lévő eljárásban a Legfelsőbb Bíróság Mfv.I.11.001/2009/3. számú végzésével a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 2.Pf.20.084/2009/5. számú ítéletét - a Nyíregyházi Munkaügyi Bíróság 6.M.33/2007/48. számú ítéletére is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.

A megismételt eljárásban a felperes a keresetében a felmentés jogellenességének megállapítását és eredeti munkakörben történő továbbfoglalkoztatását kérte elmaradt illetmény, egyéb járandóságok, és 500.000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetését igényelve. Hivatkozása szerint a munkáltató a jogviszonyt a rendeltetésszerű joggyakorlás elvébe ütköző módon szüntette meg.

A Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság az eljárás lefolytatását követően 2.M.280/2012/11. számú ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek nem vagyoni kártérítés címén 500.000 forint tőkét és annak 2008. október 14-étől a kifizetés napjáig esedékes késedelmi kamatát. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította és a felperest perköltség viselésére kötelezte.

A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 1993. március 22-én létesített közszolgálati jogviszonyt a Megyei Munkaügyi Központtal (alperesi jogelőd), mint ügyintéző. 2003. március 5-étől a Jogi Osztály vezetésével bízták meg.

2005. nyarán az alperesi jogelőd igazgatói posztjára pályázatot írtak ki, amelyet azonban 2005. november 1. napjával kezdődően nem a felperes, hanem G.A. nyert el.

A felperes osztályvezetői időszaka alatt, 2005-ben az osztályon dolgozók többsége a munkavégzés körülményeivel és hatékonyságával elégedetlen volt, feszült légkör alakult ki, ezért az akkori megbízott igazgató, R.J. belső ellenőrzést rendelt el a Jogi Osztály leterheltségének vizsgálatával. Az ellenőrzés eredményeként megállapításra került a munkatársak és a felperes között kialakult feszült viszony, amely a munkavállalók elégedetlenségét okozta.

A 2005. augusztus 31-én kelt munkáltatói intézkedéssel a megbízott igazgató, R.J. a felperes osztályvezetői megbízását visszavonta, és szeptember 1-jétől ügyintéző munkakörben foglalkoztatták tovább azzal, hogy a helyére J.ZS.-t nevezték ki.

A felperes munkájának 2005. évi teljesítményértékelését 2005. december 29-én végezték el az osztályvezetői megbízásának megszűnéséig terjedő időszakra. Ebben megállapításra került, hogy a felperes a jogszabályokban és az igazgatói utasításokban foglaltaknak maradéktalanul nem tett eleget, az elérhető 50 pontból 36 pontra értékelték a munkáját.

A 2005. december 31-én kelt 2005. szeptember 1. és december 31. közötti időszakra vonatkozó teljesítményértékelés szerint a felperes a feladatokat az ügyintézési határidő leteltét megelőzően készíti el, azonban nem eléggé önálló és kreatív, az elérhető 45 pontból 35 pontot ért el.

A teljesítményértékelések kioktatást tartalmaztak arra nézve, hogy a felperes bírósághoz fordulhat, amennyiben azokkal nem ért egyet.

A felperes ezen lehetőséggel határidőben nem élt, azonban R.J.-hez levelet írt, amelyben arra utalt, hogy a teljesítményértékelő lapban foglaltak az ő vezetői munkájának nem megfelelő ellátását igyekeztek hangsúlyozni, nem pedig a munkafeladatok teljesítését. Emellett a felperes az F.M. Minisztériumnak 2006. február 5. napján és 2006. március 10-én tett bejelentésekkel egyebek mellett azt kifogásolta, hogy az alperesi jogelőd SzMSz módosítása szerint minden olyan szervezeti egység irányítása R.J.-hez került, amihez pénzkiáramlás és pályázati pénzek, valamint a kirendeltségek szakmai irányítása és pénzigénye kötődik akként, hogy valamennyi jelentős pénzügyi és szakmai terület az általános igazgató-helyettes felé koncentrált.

A felperes bejelentései alapján a munkáltatónál vizsgálat folyt, amely csekély jelentőségű hiányosságokat állapított meg.

Az igazgatási szervek, valamint az igazgatási jellegű tevékenységet végző szervezetek létszámkereteit meghatározó, a Miniszterelnöki Hivatalban, a minisztériumokban, az igazgatási és az igazgatási jellegű tevékenységet ellátó központi költségvetési szerveknél foglalkoztatottak létszámáról szóló 2117/2006. (VI.30.) Korm. határozat az alperesi jogelődnél is létszámcsökkentés végrehajtását rendelte el. A munkáltatói jogkört gyakorló G.A. igazgató a szervezeti egységek dolgozóinak véleményezését végző vezetőknek - így dr. J.ZS.-nek - javaslatát elfogadva T.M. minőségügyi, R.J. általános, és V.V.M. gazdasági igazgató-helyettesek egyetértése mellett 2006. július 27-én kelt intézkedésével a felperes közszolgálati jogviszonyát a Ktv. 17. § (1) bekezdés a) pontja alapján megszüntette. Hivatkozott arra, hogy a felperes részére felajánlható betöltetlen munkakör nincs, továbbá a különleges foglalkoztatási állományba történő belépés lehetőségétől elzárkózott, részmunkaidős foglalkoztatást pedig az alperesi jogelődnek nem áll módjában felajánlani.

A munkaügyi bíróság a megismételt eljárásban - a kereseti kérelemnek megfelelően - már kizárólag a rendeltetésellenes joggyakorlásra hivatkozást vizsgálhatta.

A létszámleépítés során a felperes kiválasztásának alapját képező 2005. évi teljesítményértékelésekkel összefüggésben megállapította, hogy azokat a felperes a bíróságon határidőben nem támadta, így az abban foglaltak vitássá már nem tehetőek.

A felperes által a „burkolt bosszúállásban, szisztematikus megtorlásban" megnyilvánuló rendeltetésellenességet igazolni hivatott B.I. tanú első meghallgatásakor (jegyzőkönyv) arra utalt, hogy nem látott bele a Jogi Osztály munkájába, a 2006. nyarán történt létszámcsökkentésre sem volt ráhatása. A tanú a második meghallgatása alkalmával (jegyzőkönyv) vallomását azzal tartotta fenn, hogy a felperes felmentése idején már nem dolgozott az alperesnél, a jogviszonya megszüntetésének körülményeiről csak utólagosan hallott.