BH 1986.12.498 Hivatásos előadóművész díjazási igénye a közreműködésével készült mű rögzítése és forgalomba hozatala után [1969. évi III. tv. 49. § (1) és (3) bek.].

A felperesek hivatásos előadóművészek, akik - mint a Magyar Állami Operaház zenekarának tagjai - résztvevői voltak Mozart: "Szöktetés a szerályból" című operája 1950. március 20-i előadásának.

Az előadásról a Magyar Rádió annak idején teljes hangfelvételt, az alperes pedig 1984-ben erről a felvételről hanglemezt készített, és azt forgalomba hozta. Az előadás szólistái, valamint a karmester részére díjazást fizetett, a zenekar tagjainak díjazását azonban megtagadta (annak ellenére, hogy a korábbi hasonló jellegű hanglemezek elkészítésekor részükre is fizetett díjat).

A felperesek kereseti kérelme az volt, hogy a bíróság kötelezze az alperest: fizessen meg nekik fejenként 5400 Ft díjat, mégpedig 100 Ft/ perc műsoridő 60%-ának megfelelően, a 90 perces hanglemezért. Igényüket az 1969. évi III. törvény (Szjt.) 49. §-ának (3) bekezdésére alapították.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Azzal védekezett: nincs az Szjt.-nek olyan rendelkezése, "hogy ugyanazon hangfelvételért többször is jár díjazás". Hivatkozott arra is, hogy a felperesek a nekik járó díjat annak idején a Magyar Rádiótól megkapták, s legfeljebb az jöhetne szóba, hogy az 1975. évi 19. számú tvr.-ben foglaltakra tekintettel részesülhetnek a felperesek díjazásban. Ez azonban az adott esetben kizárt, mert a perbeli hangfelvétel már több mint 20 éve készült.

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felpereseknek fejenként 5400 Ft-ot, ennek 1984. június 1-től 1984. december 31-ig évi 5%-os, ezt követően évi 8%-os kamatát, valamint fejenként 324 Ft perköltséget.

Az ítélet indokolása szerint az archív felvétel forgalomba hozatala nem minősül szabad felhasználásnak, s "az sem vitás, hogy a felperesek mint hivatásos előadóművészek a Szerzői Jogi Törvény értelmében díjazandók". Nincs olyan rendelkezés, hogy ez a díjazás a művészeket csak a felvétel elkészültétől számított 20 éven belül illetné meg. A felpereseknek az Szjt. 49. §-ának (3) bekezdése alapján jár - az összegében a felek között nem vitás - díjazás.

Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, annak megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte. Fellebbezését - a korábban előterjesztett védekezésével egybehangzóan - azzal indokolta, hogy nincs olyan jogszabály, amely az előadókat díjazni rendelné minden alkalommal, amikor a hangfelvétel felhasználásra került. Az Szjt.-nek az elsőfokú ítéletben felhívott rendelkezéséből "még csak nem is következik a többszöri díjazási kötelezettség".