BH 2001.1.38 I. Ha az átszervezés során a felmondással érintett munkavállalóhoz hasonló munkakörű munkavállalót alkalmaztak, a bíróságnak különös gonddal kell vizsgálnia a felmondás indokának valóságát. A munkakör megszűnésével és az új munkakör létesítésével járó átszervezés esetén nem az a döntő, hogy a munkavállaló munkaköre megnevezésének megfelelő munkakör megszűnt-e, hanem azt is vizsgálni kell, hogy az új munkakör nem felel-e meg a munkavállaló korábbi munkakörének [Mt. 89. § (2) bek.].

II. A munkáltató rendeltetésellenesen gyakorolja a rendes felmondáshoz való jogát, ha a jog gyakorlásával nem jogszerű célt kíván elérni [Mt. 4. § (2) bek.].

Az I. rendű felperes gazdasági vezető, a II. rendű felperes számviteli munkatárs munkakörben fennállott határozatlan idejű munkaviszonyát az alperes 1998. március 1-jén rendes felmondással - szervezési, gazdasági, racionalizálási döntések miatt a munkakörük megszűnése következtében - megszüntette. Emiatt a felperesek pert indítottak az alperes ellen. Kereseti kérelmük a rendes felmondások jogellenességének megállapítására, a munkaviszonyuk helyreállításának mellőzésére és az Mt. 100. §-ában lévő jogkövetkezmények alkalmazására irányult. A keresetükben - egyebek mellett - az alperes joggal való visszaélésére is hivatkoztak.

A munkaügyi bíróság ítéletével a kereseteknek helyt adott. Megállapította a rendes felmondások jogellenességét, a felperesek munkaviszonya megszűnésének napját, az alperest elmaradt munkabér, a végkielégítés kétszeresének megfelelő összeg, perköltség és illeték megfizetésére kötelezte.

A tényállásban megállapította, hogy az alperes az 1998. január 2-án kelt vezérigazgatói utasításban valamennyi munkavállaló részére mozgóbéremelést írt elő, amelyet a felperesekre nézve nem hajtott végre, továbbá nem fizette meg az 1997. szeptembertől járó mozgóbérüket. Az emiatt indult perben a vezérigazgató ennek indokát a felperesek együttműködési készségének hiányában jelölte meg. Az alperes továbbá 1998. február 28-án a felperesek munkakörének ellátása céljából újsághirdetést tett közzé, ennek eredményeképpen alkalmazza B. L.-nét, aki a felperesek munkaköri feladatainak nagy részét ellátja. Emellett a főkönyvi könyvelés alapulvételével a V A Bt. végez számviteli feladatokat és adózási tanácsadást. Mindezek - és további bizonyítékok - alapján a munkaügyi bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a rendes felmondás indoka valótlan, az alperes az Mt. 4. §-ában lévő kötelezettségét megsértette. Ezek miatt jogellenesen gyakorolta a rendes felmondás jogát.

Az ítélet ellen az alperes fellebbezett.

A megyei bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és a felperesek keresetét elutasította.

Kifejtette, hogy a rendes felmondások indoka a felperesek munkakörének és nem a munkaköri feladatainak megszűnése volt, az utóbbiakat tehát az elsőfokú bíróság tévesen vizsgálta. Az alperes által végrehajtott átszervezést a másodfokú bíróság bizonyítottnak találta, ezáltal bizonyított a felperesek munkakörének megszűnése is. A rendeltetésellenes joggyakorlást a másodfokú bíróság azért nem állapította meg, mert a felperesek együttműködési készségével kapcsolatos alperesi állításból nem következik, hogy a felpereseket érintő átszervezés visszaélésszerűen történt.

A másodfokú bíróság ítélete ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmükben a felperesek a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a munkaügyi bíróság ítéletének helybenhagyását kérték. Álláspontjuk szerint az alperes rendeltetésellenes joggyakorlása minden kétséget kizáróan bizonyítást nyert, ennek ellenkezőjére a másodfokú bíróság okszerűtlenül következtetett. Vitatták a felperesek a megyei bíróság jogi okfejtésének helyességét a munkaköri feladatok vizsgálatának szükségtelensége tekintetében. Előadták továbbá, hogy a munkaköri feladataik fennmaradtak.

Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.

A felperesek felülvizsgálati kérelme a következők szerint alapos.