A Fővárosi Ítélőtábla Gf.40397/2007/9. számú határozata kártérítés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 517. §] Bírók: Csányi Terézia Katalin, Kurucz Zsuzsánna, Pálinkásné dr. Mika Ágnes

Kapcsolódó határozatok:

Budapest Környéki Törvényszék G.20608/2006/11., *Fővárosi Ítélőtábla Gf.40397/2007/9.*, Kúria Gfv.30186/2008/6.

***********

Fővárosi Ítélőtábla

14.Gf.40.397/2007/9.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

A Fővárosi Ítélőtábla a Zafír & Kristóf & Partners Ügyvédi Iroda (ügyvédi iroda címe) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek a dr. Németh Antónia Ügyvédi Iroda (ügyvédi iroda címe) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében a Pest Megyei Bíróság 2007. május 9. napján kelt 7.G.20.608/2006/11. számú ítélete ellen az alperes részéről benyújtott fellebbezés folytán meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja, és a felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 1.980.000,- (Egymilló-kilencszáznyolcvanezer) Ft első- és másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint 2003. március 10-én a felperestől a PMK Kft. 2 darab gép Ausztriából Kecskemétre történő szállítását rendelt meg.

2001. április 5-én az alperes a fuvarmegrendelést továbbadta a T. Bt.-nek, aki azt átadta az U. Kft.-nek, aki a fuvarozást ténylegesen elvégezte. 2001. április 5-én a gépek felrakása megtörtént, majd ezt követően a Schwertberg-Kecskemét útvonalon a gépkocsi balesetet szenvedett. 2001. április 6-án az alperes értesítette erről a felperest és egyben tájékoztatta, hogy a rakományt a feladóhoz visszaszállította és közölte, hogy a felmerült kárigénye rendezése a CMR biztosítás alapján történik.

2001. április 19-én a PMK Kft. bejelentette, hogy a balesetből kárigénye keletkezett, egyrészt a javítási költség, másrészt a termelés kieséséből eredő kár. Egyben tájékoztatta a felperest, hogy a teljes felelősséget áthárítja rá.

2001. április 27-én a felperes a kárigényt bejelentette az alperes felé. 2001. július 6-án a felperes a kártérítési igényre vonatkozó számszerűségét, illetve az okmányokat elküldte az alperesnek.

2001. december 4-én a T. Bt. részére a tényleges fuvarozást végző cég képviselője a baleset bekövetkezéséért a felelősségét elismerte és kijelentette, hogy hajlandó a megsérült áru után a fuvarozót kötelező jogkövetkezményeket átvállalni, az ezt meghaladó kártérítési igényt azonban elutasította. 2002. január 8-án a T. Bt. ezt megküldte az alperes részére, aki azt 2002. március 7-én közölte a felperessel.

2002. júniusában az A.E. a Bécsi Kereskedelmi Bírósághoz keresetet nyújtott be a jelen per felperese ellen 78.743,85,- EUR megfizetésére vonatkozóan.

A felperes 2002. november 18-án értesítette az alperest erről a keresetről. A felperes a keresetre érdemi nyilatkozatot tett, mely szerint hatásköri és illetékességi kifogást terjesztett elő. Ennek ellenére 2003. november 23-án a Bécsi Kereskedelmi Bíróság a felperest kötelezte 78.743,85,- EUR megfizetésére.

2004. április 22-én a felperes értesítette az alperest erről az ítéletről és felhívta a kártérítési igény rendezésére. 2005. június 1-jén a Budai Központi Kerületi Bíróság a Bécsi Kereskedelmi Bíróság ítéletét Magyarországon jogerősnek és végrehajthatónak nyilvánította. Ezt követően a felek tárgyaltak, majd 2005. december 7-én az alperes a felperes kártérítési igényét elutasította.

A felperes az elsőfokú bíróságra 2006. február 1-jén benyújtott keresetében az alperest 78.743,85,-EUR és ennek 2001. április 19-től a kifizetésig napjáig járó évi 5 % mértékű kamatának, valamint a perköltségnek a megfizetésére kérte kötelezni.

Arra hivatkozott, hogy a PMK Kft.-vel kötött szállítmányozási megbízás alapján fuvarozási szerződést kötött az alperessel. Mivel a fuvarfeladat teljesítése során a gépkocsi balesetet szenvedett és az áruban kár keletkezett, amit az alperes nem is vitatott, ezért az 1971. évi 3. tvr.-rel kihirdetett Nemzetközi Közúti Árufuvarozási Szerződés (CMR) 17. cikkére, 3 cikkére és a Ptk. 501. §-ára hivatkozva kérte a fenti összeg mint árukár megfizetésére kötelezni az alperest. Álláspontja szerint 2001. április 27-től 2005. december 7-ig az elévülés nyugvása állapítható meg, ezért az igénye nem évült el.

A 6. sorszámú előkészítő iratában előadta, hogy a felek között a CMR hatálya alá tartozó fuvarozási szerződés jött létre. A benyújtott okiratok bizonyítják, hogy az alperes árukárt okozott, tehát a szerződést megszegte. Elsősorban az áru tulajdonosa, a PMK Kft. volt a károsult, a felperes mint a károsulttal szállítmányozási jogviszonyban álló szállítmányozó a Ptk. 517. § (1) bekezdése alapján jelentette be a kártérítési igényt az alperesnek. Ezen túlmenő előadta, hogy amennyiben nem lett volna alanya a fuvarozási szerződésnek, úgy a Ptk. 330. §-a értelmezését és alkalmazását szolgáló kommentár szerint a Ptk. 226. §-a alapján törvényi engedményezés folytán jogosult a jelen kártérítési igény érvényesítésére. Az alperes szerződésszegéséből eredő kártérítési felelősségének bizonyítására hivatkozott a Ptk. 318. § és a 339. §-ában foglalt szabályokra és előadta, hogy a tényállásból egyértelműen megállapítható, hogy azokat a körülményeket, amelyek eredményeként a kártérítési igényt a fuvarozó helyett a felperessel szemben érvényesítették, a károkozó alperes mulasztása, halogató magatartása idézte elő. Az alperes mulasztása és a felperes kényszerhelyzetbe kerülése között az okozati összefüggés egyértelműen kimutatható.

A kereset jogalapjaként a 8. sorszámú előkészítő iratában hivatkozott a Ptk. 514. § (1) bekezdésére és az 558. § (1) bekezdésére is.

Az alperes az ellenkérelmében a felperes keresetének az elutasítását és perköltségben történő marasztalását kérte azzal, hogy a keresetlevélben a felperes által rögzített tényállást és az ott csatolt okiratokat nem vitatta. Ellenkérelmében elsődlegesen a felperes kereshetőségi jogát vitatta, mert álláspontja szerint azt a felperes nem bizonyította. Ezen túlmenően kifogásként a fuvarozási szerződésből adódó igény elévülésére hivatkozott, továbbá a kereset összegszerűségét is vitatta, mivel azt a felperes nem a CMR szerint jelölte meg.

Ezt követően a felperes a kereshetőségi jogával összefüggésben egyrészt törvényi engedményezésre, másrészt saját jogára hivatkozott. Előadta, hogy az E. cég eladta az árut a PMK Kft.-nek, aki a felperessel a szállítmányozási szerződést kötötte, a felperes pedig az alperessel kötött fuvarozási szerződést. A biztosító az E. cégnek a fuvarkárt kifizette, az E. cég a vagyonbiztosítás alapján a pénzt a PMK Kft. részére kifizette. A biztosító a viszkereseti jogával élve indított pert a Bécsi Kereskedelmi Bíróság előtt a felperes ellen, ahol ellenkérelem előterjesztésére is sor került.

Hivatkozott továbbá arra, hogy a kártérítést kifizette a biztosítónak, ezért ő lett a kárt szenvedett fél, azaz saját jogán perel, figyelemmel arra, hogy szerződéses jogviszonyban az alperessel volt.