A Győri Ítélőtábla Bf.31/2018/7. számú határozata költségvetési csalás bűntette tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 338. §, 348. §, 351. §] Bírók: Csák Csilla, Péntek László, Vajda Edit

Kapcsolódó határozatok:

Tatabányai Törvényszék B.68/2017/22., *Győri Ítélőtábla Bf.31/2018/7.*, Kúria Bfv.1471/2018/6.

***********

Győri Ítélőtábla mint másodfokú bíróság

Bf.III.31/2018/7.

A Győri Ítélőtábla a Győrött, 2018. május 10. napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő

í t é l e t e t:

A költségvetési csalás bűntette és más bűncselekmények miatt vádlott neve vádlott ellen indult büntetőügyben a Tatabányai Törvényszék 2018. február 14. napján kihirdetett 3.B.68/2017/22. számú ítéletét megváltoztatja:

A vádlott szabadságvesztését - a felfüggesztésre vonatkozó rendelkezés mellőzésével - 3 (három) évre súlyosítja, továbbá a vádlottat 5 (öt) év gazdasági társaság vezető tisztségviselője foglalkozástól eltiltásra és 3 (három) év közügyektől eltiltásra is ítéli.

A vádlott legkorábban a szabadságvesztés kétharmadának kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.

Ha a vádlott a pénzbüntetést nem fizeti meg, a pénzbüntetést vagy annak meg nem fizetett részét szabadságvesztésre kell átváltoztatni.

Megállapítja, hogy az első fokú eljárásban 41.069,- (negyvenegyezer-hatvankilenc) forint bűnügyi költség merült fel, melynek megfizetésére a vádlott köteles.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

I n d o k o l á s

A Tatabányai Törvényszék a 2018. február 14. napján kelt 3.B.68/2017/22. számú ítéletében vádlott neve vádlottat bűnösnek mondta ki költségvetési csalás bűntettében (Btk. 396.§ (1) bekezdés a./ pont III. fordulat, (5) bekezdés b./ pont) és folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétségében (Btk. 345.§). Ezért halmazati büntetésül 2 év, végrehajtásában 5 év próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetésre és 5.000.000 Ft (10.000 Ft egy napi tétel, 10.000 Ft egy napi tétel összege) pénzbüntetésre ítélte. Határozott továbbá a bűnjelek jogi sorsáról.

Az ítélet ellen az ügyész a vádlott terhére, a tényállás részben téves megállapítása, hosszabb tartamú végrehajtandó szabadságvesztés kiszabása, valamint foglalkozástól és közügyektől eltiltás alkalmazása érdekében jelentett be fellebbezést. Fellebbezésének írásbeli indokolásában a BH2007.399. számú eseti döntésre hivatkozva rámutatott, hogy a terhelt bűnösségét az adóbevallások benyújtásával elkövetett, az adóhatósággal szemben alkalmazott tudatos megtévesztés megalapozza, továbbá a bűncselekmény befejezetté vált az adóbevallás benyújtásával. Álláspontja szerint a bűncselekmény megvalósulása szempontjából közömbös, hogy utólag az önellenőrzés eredményeképpen kimutatott adóhiány kiegyenlítésével a terhelt pótlólag az adóbevétel csökkentését mérsékelte. Ezzel kapcsolatban rámutatott, hogy a szándékosan előidézett, majd utólag önellenőrzéssel mérsékelt adóhiány a büntetés kiszabása körében bírhat jelentőséggel. Ezért - véleménye szerint - indokolt a terhelt által 2014. január, február, március havi bevallási időszakokban benyújtott, majd utólag önellenőrzéssel korrigált adóbevallások vonatkozásában is a bűnösség megállapítása. Kifejtette, hogy az első fokú bíróság nem vette kellő figyelembe a cselekmény, büntetési tételében is megnyilvánuló súlyosságát, ugyanis a halmazatban álló bűncselekmények büntetési tétele 5-11 évig terjedő szabadságvesztés, a középmérték 8 év. Álláspontja szerint a túlsúlyban lévő nyomatékos enyhítő körülmények sem indokolják az enyhítő szakasz alkalmazásával kiszabott felfüggesztett szabadságvesztés kiszabását, illetve a foglalkozástól és a közügyektől eltiltás mellőzését.

A vádlott és védője felmentés valamint enyhítés érdekében jelentettek be fellebbezést.

A Győri Fellebbviteli Főügyészség BF.101/2018/1-I. számú átiratában az ügyészi fellebbezést módosított formában fenntartotta, míg a védelmi fellebbezéseket alaptalannak találta. Kifejtette, hogy a törvényszék a büntetőeljárási szabályokat betartotta, a releváns bizonyítékokat beszerezte, azokat megfelelően értékelve megalapozott tényállást állapított meg, amely azonban az okozott vagyoni hátrány és a terhelt cégének az adóhatóság által nyilvántartott köztartozása tekintetében pontosításra szorul. Az első fokú bíróság az indokolási kötelezettségének is eleget tett, majd helyesen jutott arra a következtetésre, hogy az önrevízióval érintett hónapok is a bűnösség körébe tartoznak. Ekként a vádlott bűnösségére vont következtetés okszerű, a cselekmények minősítése törvényes. Hangsúlyozta, hogy a törvényszék a büntetéskiszabási tényezőket nem a súlyuknak megfelelően vette figyelembe a joghátrány meghatározásakor, ugyanis a súlyosító körülmények számára és nyomatékára tekintettel az enyhítő szakasz teljes kimerítésével, és a 8 év középmértéktől jelentős mértékben elmaradó tartamban megállapított büntetés eltúlzottan enyhe.

Összességében indítványozta, hogy az ítélőtábla az első fokú bíróság ítéletét változtassa meg, a terhelttel szemben kiszabott büntetés tartamát emelje fel, mellőzze a végrehajtás felfüggesztésére vonatkozó rendelkezést, a vádlottat határozott ideig tiltsa el a cégvezetői foglalkozástól valamint a közügyek gyakorlásától. Indítványozta továbbá annak rögzítését, hogy a pénzbüntetést meg nem fizetése esetén szabadságvesztésre kell átváltoztatni, valamint a vádlott kötelezését 41.069 Ft bűnügyi költség viselésére. Egyebekben helybenhagyási indítványt tett a tényállás korrekcióját követően.

A védő a másodfokú eljárásban tett észrevételében rámutatott, hogy a költségvetési csalás törvényi tényállási elemei maradéktalanul nem valósultak meg. Kifejtette, hogy a költségvetési csalás több mozzanatú bűncselekmény, valamint annak ellenére, hogy a vádlott a bevallásában nem a valós adatokat tüntette fel, azonban nyilvánosak voltak a mérlegadatok, amelyek az adóhatóság számára is átláthatóak voltak. Másodlagos, enyhítésre irányuló jogorvoslati kérelme tekintetében előadta, hogy a védelem nem ért egyet a vádhatóság okfejtésével a büntetéskiszabás tekintetében. Védence üzleti és emberi egzisztenciáját ugyanis teljesen romba döntené a végrehajtandó szabadságvesztés alkalmazása, az érintené fiai és munkavállalóinak a helyzetét. Véleménye szerint a speciális prevenciót kellőképpen szolgálja a feltételes elítélés, tekintettel arra, hogy védence az adóhiányt pótlékokkal együtt megfizette, és köztartozás mentes adózói státuszba került. Kifejtette továbbá, hogy a büntetés felfüggesztésének időtartama és a kiszabott pénzbüntetés is eltúlzott, továbbá indokolatlannak tartotta a cégvezetői foglalkozástól illetve a közügyek gyakorlásától való eltiltás alkalmazását.

A másodfokú nyilvános ülésen a fellebbviteli főügyészség képviselője az átiratában foglaltakat változatlan formában fenntartotta. Elsőként a védelmi beadványban írtakra reagálva előadta, hogy a fizetendő adóról szabályos bevallást kell benyújtani a hatóságnak, annak a nyilvántartásban szerepelnie kell. A vádlott ugyan a saját részére vezette, hogy valójában mennyi adófizetési kötelezettség terheli, viszont ezeket az adatokat eltitkolta az adóhatóság elől azáltal, hogy valótlan adatokat közölt, ily módon elkövetve a terhére rótt bűncselekményt. Ezt követően a vádhatóság képviselője a szankció mértékére tért ki, amely véleménye szerint nem tükrözi kellőképpen, hogy hasonló bűncselekmények miatt állt már bíróság előtt a terhelt, és a korábbi felfüggesztett szabadságvesztés büntetéseknek nem volt visszatartó ereje, tehát a fokozatosság elvére is tekintettel súlyosabb büntetés indokolt vele szemben. Az pedig nem szolgálhat mentségül, hogy az 1 milliárd forint árbevételű cég az állami kötelezettségének nem tesz eleget, amit ugyan bizonyos mértékben enyhít a megtérített adó mértéke, viszont a 90 millió forintos tartozás fennmaradt. Nyomatékos súlyosító körülményként a vádlott büntetett előéletére tért ki, majd hangsúlyozta a különös részi büntetési tételkeretet, majd kifejtette, hogy indokolatlan a törvényi középmértétől történő ilyen mértékű eltérés.