BH+ 2011.11.496 A franchise szerződésben írt közös értékesítés megkísérlésének elutasítása szerződésszegésnek minősül [Ptk. 318. § (1) bek., 339. § (1) bek.].

A felülvizsgálati kérelem szempontjából irányadó tényállás szerint az alperes mint franchise átadó és az I. r. felperes mint átvevő 1999. szeptember 8-án 10 évi időtartamra franchise szerződést kötöttek meleg-, hideg italáru automaták, valamint kávéfőző gépek közös üzemeltetésére. A szerződést az I. r. felperes 2005. április 12-én kelt, az alpereshez intézett levelében azonnali hatállyal felmondta, és a terület átadásáért (visszaadásáért) a szerződés 15.4. pontjára utalva az éves árbevétel 20%-ának megfelelő díj, összesen 17 400 000 Ft + áfa megfizetését kérte. Az alperes a felmondás indokait nem fogadta el, a felmondás tényét tudomásul vette, ennek alapján az I. r. felperes és az alperes között a terület átadása a 2005. május 17-én felvett átadás-átvételi jegyzőkönyv szerint megtörtént.

Az I. r. felperes a terület átadási díj iránti igényére tekintettel nem egyenlítette ki az alperes 5 239 539 Ft összegű számláját.

Az I. r. felperes keresetében 17 400 000 + áfa megfizetésére kérte az alperest kötelezni. A keresetét a Ptk. 277. §-ában, a 339. §-ában és 355. §-ának (4) bekezdésében foglaltakra; illetve a Ptk. 198. §-ára is alapította. Az alperes szerződésszegő magatartását abban jelölte meg, hogy a franchise szerződés 15.4. pontja szerint nem kötött szerződést az I. r. felperes által megjelölt személyekkel őket alkalmatlannak minősítve, illetve a szerződés 15.4. pontja alapján területátadási díj címén kérte az alperes marasztalását.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Azzal védekezett, hogy a szerződés 15.4. pontjában foglaltakból nem következik olyan kötelezettsége, miszerint az I. r. felperes által javasolt személyeket szerződő félként elfogadja és, hogy velük díj ellenében kössön szerződést.

Az alperes a felperesekkel szemben az 5 239 539 Ft számlakövetelésének érvényesítése érdekében pert indított, az elsőfokú bíróság az ügyeket egyesítette, a felperesek az alperes követelését 5 098 265 Ft-ban elismerték.

Az első fokon eljárt bíróság a kiegészített rész- és közbenső ítéletében megállapította, hogy a felek között a franchise szerződés megszűnésére tekintettel el kell számolni. Kötelezte az I. r. felperest 5 098 265 Ft és kamatai valamint a perköltségek megfizetésére az alperes javára. A II. r. felperest a fentiek megfizetésére kötelezte attól számított 15 napon belül, hogy a követelésnek az I. r. felperestől történő behajthatatlansága megállapításra kerül.

Az ítélőtábla az alperes fellebbezése folytán hozott végzésével az elsőfokú bíróság határozatának fellebbezéssel nem támadott - a felperesek marasztalását tartalmazó - rendelkezéseit nem érintve a közbenső ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot ebben a keretben a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.

A megismételt eljárásban az I. r. felperes a keresetét 7 950 000 Ft-ra és járulékaira leszállította azzal, hogy ez az összeg tekinthető a bíróság által választott jogcímtől függően kártérítési összegnek, avagy a szerződés 15.4. pontja alapján járó területátadási díjnak. Követelésének összegét dr. B. E. igazságügyi szakértő szakvéleménye alapján határozta meg. Hivatkozott arra, hogy az alperesnek az általa üzemeltetett 159 db gép után gépenként 40 000 Ft + áfa piacfejlesztési hozzájárulást fizetett ki. Azért kérte a szakértő által figyelembe vett 121 db gép helyett 159 db gép alapján az alperes marasztalását, mert az volt az álláspontja, miszerint a franchise szerződés 15.4. pontja a területátadási díj meghatározásánál nem tartalmaz olyan megkötést, hogy az csak az alperes által kihelyezett gépek után illeti meg az üzemeltetőt. Hivatkozott továbbá arra, hogy az általa a szerződés folytatására ajánlott két magánszemély 17 400 000 Ft + áfa területátadási díj megfizetését vállalta. Ez a vállalás önmagában megalapozza a területátadási díj iránti igényét. Végül előadta, hogy az önálló kereskedelmi ügynöki szerződésről szóló törvény (2000. év CXVII.törvény) ide vonatkozó szabályai szerint is megilleti korrigált kiegyenlítési összeg, amely lényegesen magasabb mint az általa a módosított keresetben érvényesített 7 950 000 Ft.

Az alperes a módosított keresetet is elutasítani kérte. Előadta, hogy az új partnerekkel kötött szerződések szerint az új átvevők nem fizettek ellenértéket az átvett területekért és olyan többletbevétel sem igazolható, amelynek alapján a franchise szerződés 15.4. pontja szerint elszámolási kötelezettség terhelné. Vitatta azt a szakértői megállapítást, miszerint gépenként 40 000 Ft piacfejlesztési hozzájárulás figyelembe vételével megállapítható az I. r. felperest megillető területhasználati díj.

Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban hozott ítéletében 127 gép után járó piacfejlesztési hozzájárulás alapulvételével az alperest 6 350 000 Ft-ban és kamataiban marasztalta, míg ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

Az ítélőtábla az alperes fellebbezése folytán hozott ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintve fellebbezett rendelkezését megváltoztatta és az I. r. felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy a peres felek 1999. szeptember 8-án egy atipikus szerződést kötöttek különböző automaták közös üzemeltetésére. A közös üzemeltetési tevékenység a franchise átadó név- és áru védjegye megjelenítésén keresztül történt, az eladás pedig a franchise átvevő tevékenységén keresztül valósult meg. Az átadó "fő joga", illetőleg kötelezettsége az automaták biztosítása, alapanyag szállítás, alkatrészellátás és a védjegy használatának biztosítása az üzleti, illetőleg üzemeltetési know how és a piaci ismeretek átadása, valamint az egységes arculat meghatározása és reklám tevékenység folytatása. Az átvevő "fő joga", illetve kötelezettsége a díj megfizetése, piackutatási tevékenység folytatása, automata felszerelési és kezelési szerződések megkötése a különböző ügyfelekkel, az automaták üzemeltetése és a meghatározott díjak fizetése. A szerződés az I. r. felperes azonnali hatályú felmondásával 2005. április 12-én a jövőre nézve megszűnt. A szerződés 15. pontja rendelkezett a szerződés megszűnésének jogkövetkezményeiről, amelyek gyakorlatilag megfeleltek a Ptk. 319. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezéseknek. A szerződés 15.4. pontjának második és következő mondatai nem szabályozzák egyértelműen az üzleti terület értékesíthetőségének a feltételeit. A szerződés szövege nem értelmezhető kiterjesztően olymódon, hogy az alperes feltétlen kötelezettséget vállalt az I. r. felperes által hozott új partnerekkel történő szerződések megkötésére. A másodfokú bíróság megítélése szerint az alperes szabadon választhatta meg az új átvevőket. A szerződés szövegéből nem vonható le egyértelműen olyan további következtetés, amely szerint az alperes feltétlen kötelezettséget vállalt a kérdéses terület ellenérték fejében történő értékesítésére. A felperes által bizonyítékként benyújtott e-mailek csupán azt igazolták, hogy folytak tárgyalások a felek és az új franchise partnerek között a perbeli terület értékesítésére vonatkozóan. Az értékesítés elmaradása azonban nem alapozza meg az alperes szerződésszegését.