A Kúria Kfv.35138/2016/9. számú precedensképes határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 275. §, 2003. évi XCII. törvény (Art.) 92. §, 104. §] Bírók: Darák Péter, Mudráné dr. Láng Erzsébet, Sisák Péter

A határozat elvi tartalma:

Az adóhatóság kiegészítő ellenőrzést elrendelő végzése tartalmi kereteihez kötve van. A jogellenesen elrendelt kiegészítő ellenőrzés során végzett eljárási cselekmény nem eredményezi a határidő nyugvását. A határidőn túl foganatosított cselekmény, az annak nyomán beszerzett bizonyíték a döntéshez nem használható fel.

***********

A Kúria

mint felülvizsgálati bíróság

ítélete

Az ügy száma: Kfv.I.35.138/2016/9.

A tanács tagjai: Dr. Darák Péter a tanács elnöke, Dr. Mudráné dr. Láng Erzsébet előadó bíró, Dr. Sisák Péter bíró

A felperes: felperes neve

A felperes képviselője: Dr. Varga Andrea ügyvéd

Az alperes: NAV Fellebbviteli Igazgatósága

Az alperes képviselője: Dr. Balogh Andrea jogtanácsos

A per tárgya: adóügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes

A felülvizsgálati kérelem sorszáma: 39.

Az elsőfokú bíróság neve, határozatának kelte és száma: Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság, 2015. november 25., 11.K.30.158/2015/32.

Rendelkező rész

A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 11.K.30.158/2015/32. számú ítéletét, valamint az alperes 2928642128 számú határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezi, és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezi.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 1.000.000 (egymillió) forint együttes elsőfokú és felülvizsgálati perköltséget.

A felmerült kereseti és felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

Indokolás

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett valamennyi adónemre kiterjedően 2008-2010. évekre, melynek eredményeképpen hozott elsőfokú határozatával a felperes terhére általános forgalmi adó (áfa), társasági adó (tao) és különadó adónemekben összesen 88.113.000,- forint adóhiányt állapított meg, mely után 44.056.000,- forint adóbírságot és 29.528.000,- forint késedelmi pótlékot számított fel, továbbá mindezek kihatásaként a felperes adózás előtti eredményét és társasági adóalapját megnövelte. Rögzítette, hogy a felperes fő tevékenységi köre egyéb szervetlen vegyi alapanyagok (hematológiai és egyéb diagnosztikai reagens oldatok) gyártása és értékesítése.

[2] A felperes 2008-2009. években jelentős összegű reklámszerződéseket kötött az E. Kft.-vel, majd 2010. évben a G. Kft.-vel, és e reklámszerződések alapján 2008. évben 111.200.000,- forint plusz áfa, 2009-ben pedig 90.000.000,- forint plusz áfa, 2010. évben összesen 75.000.000,- forint plusz áfa összeget tüntetett fel könyveiben, áfa analitikájában és bevallásaiban. Nyilatkozata szerint reklámszerződésekkel szerette volna ismertebbé tenni a társaságot nemzetközi szinten, miután a Z. Kft. (továbbiakban: Z. Kft.) jelezte, hogy ilyen célból lehetőség van a gépkocsikra reklámot elhelyezni. A reklámfelületek értékesítésével az E. Kft. és a G. Kft. foglalkozott. A felperes cégneve és logója meg is jelent a versenyeken, előadása szerint a teljesítéssel elégedett volt.

[3] Az elsőfokú adóhatóság ugyanakkor az E. és a G. Kft. által kibocsátott számlákat nem fogadta el hitelesnek. Részletesen ismertette a gazdasági esemény tartalmát, a szerződések megkötésének körülményeit, az árak piaci mértékét, a teljesítés módját és ellenőrzését, az adó áthárításának kérdését, és rögzítette, hogy gazdasági eseményt alátámasztó okiratok hiányában vonta vizsgálat alá a gazdasági esemény tartalmát az adóhatóság. Rámutatott, hogy nagymértékű feltűnő értékaránytalanság mutatkozik a Z. Kft. által közvetlenül értékesített reklámfelületek, valamint az E. és G. Kft. által a felperesnek továbbértékesített reklámhelyek között annak ellenére, hogy a feltárt körülmények szerint az változatlan formában került továbbértékesítésre, hozzáadott értéket nem tartalmazott.

[4] A határozat bemutatta a reklámfelületek értékesítésére létrejött értékesítési láncolatot, és megállapította, hogy az E. Kft.-nél és a G. Kft.-nél lefolytatott kapcsolódó vizsgálatok számos problémára, ellentmondásra mutattak rá, továbbá mindkét céget rövid időn belül 2010. december és 2011. március között ugyanazon személyek részére adták el, akik még további 434 céget vettek át, amelyek ezt követően iratok és fedezet hiányában előbb felszámolás alá, majd törlésre kerültek.

[5] Az elsőfokú határozat megállapította, hogy a bizonyítékok egyenként és összességében történő értékelése alapján a felperes nem kellő körültekintéssel járt el a számlák befogadása során, az ügylet az ellenérték tekintetében színlelt, a nem valós ellenértéket tartalmazó számlák kibocsátásának és befogadásának elsődleges célja az adó csökkentése volt, 2008-2009. évben az E. Kft., 2010-ben pedig a G. Kft. által kibocsátott számlákban szereplő reklámszolgáltatást a felperes nem az adóköteles termékértékesítése, szolgáltatás nyújtása érdekében használta, a számlákon feltüntetett gazdasági események nem a számlán szereplő felek között történtek meg, ennek következtében a számlák nem hitelesek, így azok áfa tartalmát az adózó terhére eltérésként állapította meg a hatóság, mely összeggel az adózás előtti eredményt nem csökkentette. A döntés jogszabályi alapja az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 119.§ (1), 120.§ a) pont, 127.§ (1) bekezdés, 168.§ (1) bekezdés, 177.§, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 15.§ (3) bekezdés, 165.§ (2), 166.§ (2) bekezdés, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 1.§ (7), 164.§ (1) bekezdése volt.

[6] Feltárta továbbá a revízió, hogy a felperes 2008. októberében három évre szóló szoftver licenc és disztribúciós szerződést kötött a M. amerikai illetőségű társasággal, amely társaság a szerződésből fakadó jogait és kötelezettségeit 2010. január elsején a D. Kft.-re engedményezte. A szerződés szoftverhasználati jogot biztosított a felperes részére, melyre tekintettel 2008. évben 8.016.297,- forint, 2009-ben 32.336.394,- forint és 2010-ben 32.058.000,- forint összeget számolt el.

[7] A hatóság a M. adójogi illetőségének kérdésében megkereséssel fordult az amerikai, majd a szlovák adóhatósághoz is, és a válaszok alapján megállapította, hogy a cég adójogi illetősége nem igazolt, mivel a kibocsátott számlákon, a szerződésen nincs feltüntetve az a tény, hogy üzletvezetésének helyét másik államba helyezte át. Nem igazolt, hogy nevezett társaság gazdasági tevékenységet végzett volna. A D. Kft.-nél lefolytatott kapcsolódó vizsgálat szerint a D. feladata az volt, hogy meggyőződjön arról, hogy a felperesnél csak az adott gépen használják a szoftvert. Az árakkal, annak meghatározásával kapcsolatban nem tudott konkrétumot mondani. Az adóhatóság a Tao tv. 2.§ (4) bekezdés b) pontja 2010. január 1-től hatályos szabálya értelmében megállapította, hogy a perbeli esetben a felperes nem rendelkezett a 2010. évre illetékességigazolással, amely a külföldi adóalannyal kapcsolatban kötelező lett volna, ezért a hatóság a Tao tv. 2.§ (1) és (4) bekezdés b) pontja, valamint a 4.§ 20) pont c) alpontja, 15.§ (1) bekezdés b) pontja, 19.§ (4) bekezdése és az Art. 4. számú melléklet 7) pontja szerint, az adózó terhére a külföldi szervezettől le nem vont forrásadó miatt 2010. évre 2.393.000,- forint adókülönbözetet állapított meg.