BH 1980.3.87 Ha közút létesítése, illetőleg korszerűsítése következtében valamely ingatlan értéke csökken, a tulajdonos kártalanítási igényét a kisajátítási kártalanításra vonatkozó jogszabályok megfelelő alkalmazásával kell elbírálni akkor is, ha az ingatlanból a közút céljára nem történt kisajátítás [1962. évi 21. sz. tvr. 4. § (2) bek., 1976. évi 24. sz. tvr. 16. §, 33/1976. (IX. 5.) MT sz. r. 25. §].

Az utcában levő házas ingatlan az I-II. r. felperes tulajdona. Az ennek közelében épült lakótelep csapadék és szennyvíz elvezetésének biztosításához szükséges út- és csatornaépítési munkákat megbízási szerződés alapján az alperes bonyolította le több tervező és kivitelező igénybevételével.

A munka elvégzése során a B. út szintjét megemelték. Ennek következtében az I-II. r. felperes ingatlana és az utca között 1,35 m szintkülönbség keletkezett, ezért az ingatlant az utca felől támfallal kellett biztosítani. Az utcai kerítés lábazata - amelyet a támfallal egybeépítettek - a szintkülönbséget további 20 cm-rel növeli, így tehát az I--II. r. felperes ingatlanának terepszintje a támfal felső éléhez viszonyítva 1,55 m-rel alacsonyabban fekszik.

Az I-II. r. felperesek a keresetlevelükben az ingatlanuk értékveszteségének megtérítésére kérték az alperest kötelezni. Az értékveszteség okaként egyrészt arra hivatkoztak, hogy az ingatlanuk az utca szintjéhez képest mélyfekvésűvé vált, "gödörbe került"; másrészt arra, hogy az utca másik oldalán emelkedő lakótelepi magas épületek a napot elfogják előle.

A kerületi bíróság által meghallgatott szakértő az I-II. r. felperes ingatlanának értékveszteségét az eredeti értékének 15%-ában javasolta megállapítani. Véleménye szerint ebből 8%-ot a szintkülönbség, 3%-ot pedig az okoz, hogy az ingatlan kevesebb napfényt kap. Ugyancsak 3%-os értékveszteség mutatható ki annak következtében, hogy a magasabban fekvő utcáról a járókelők a lakásba belátnak, végül 1%-ra értékelhető az út "megnövekedett por- és zajártalma".

A kerületi bíróság részítéletével az alperest az I-II. r. felperes javára 43 200 forint és ennek 1977. április 8-tól járó évi 5%-os kamatának a megfizetésére kötelezte. Az ítélet indokolása szerint az alperes mint az útépítés lebonyolítója a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján megtéríteni tartozik az I-II. r. felperesnek az ezzel okozott kárát. A nevezettek ingatlana a magasabb vonalvezetésű útpálya és a támfal építése következtében vált mélyfekvésűvé. Ez azt eredményezi, hogy csak 1,55 méteres mélységből lehet az utcára kitekinteni, a járókelők viszont az udvarba és az ablakokon át a lakásba akadálytalanul belátnak. Ez a körülmény a szakértői vélemény szerint az ingatlanban 8%-os értékveszteséget okoz. Ez az 540 000 forintos forgalmi értékre tekintettel 43 200 forintnak felel meg. Ennek az összegnek az erejéig az I-II. r. felperes keresete alapos. Nem alapos azonban az ezt meghaladó részében, mert az a körülmény, hogy az utca túlsó oldalán az ingatlantól 30 méter távolságban középmagas lakóházak épültek, számbavehető értékveszteséget nem okoz. A házaknak ugyanis tartós és hátrányos árnyékoló hatása nincsen. Ettől függetlenül a házak építésénél az OÉSZ által előírt távközt megtartották. Nem jár végül az I-II. r. felperes részére ebből az okból kártérítés azért sem, mert a szóban levő lakóházak építése a városfejlesztés következménye, ilyen esetben pedig az ítélkezési gyakorlat szerint az ezzel érintett ingatlantulajdonosok nem igényelhetnek kártérítést. Ez vonatkozik a megépült új út megnövekedett járműforgalma által okozott "por- és zajártalomra is".

A másodfokú bíróság az első fokú bíróság részítéletét megváltoztatta és az I-II. r. felperes keresetét elutasította. Elfogadta az első fokú bíróságnak azt a jogi álláspontját, hogy az alperes a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján felel az útépítéssel okozati összefüggésben felmerült károkért; nem felel azonban azért az értékveszteségért, amely a városfejlesztésnek az ingatlantulajdonosok által számbavehető szükségszerű következménye. Az adott esetben azonban a másodfokú bíróság nem találta bizonyítottnak, hogy az I-II. r. felperes ingatlanának forgalmi értéke az előzőekhez képest csökkent. Ellenkezőleg, annak a körülménynek, hogy az útépítéssel egyidejűleg az utcában csatorna és gázvezeték létesült, olyan hatást tulajdonított, amely az ingatlan esetleges értékveszteségét kiegyenlíti. Ezeknek a közműveknek a bekötésével ugyanis az ingatlan összközművessé válik, és ennek következtében értékesebb lesz. Az I. és II. r. felpereseknek tehát nincs olyan kára, amelyet az alperes megtéríteni tartozna.

A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.