BH+ 2004.3.112 Az önkormányzat közszolgáltatási feladatot ellátó költségvetési szervvel támogatási elemeket magába foglaló együttműködési megállapodást köthet a lakossági és önkormányzati érdekek megvalósítása érdekében. Az ilyen szerződés a szolgáltatás és ellenszolgáltatás feltűnő értékkülönbsége alapján általában nem támadható meg [Ptk. 201. §, 236. § (3) bek.].

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította, miután az alperes megtámadási kifogása alapján a felek által 1993. októberében kötött együttműködési megállapodásban kikötött szolgáltatás és ellenszolgáltatás feltűnő értékaránytalanságát állapította meg. A szakértői vélemény alapján rögzítette, hogy a magastetős beépítés [5/b) pont] 1993. évi árszinten 4 630 000 forintba került volna. Az írásbeli megállapodást megelőző szóbeli megegyezés szerint megvalósítandó 112-es egységes hívórendszer kialakítása meghiúsult. Az alperes megtámadási kifogását illetően elvetette a felperes azon védekezését, hogy a felek között atipikus szerződés jött létre, ezért az feltűnő értékaránytalanság címén nem volt támadható. A szerződést a határozathozatalig terjedő időig hatályossá nyilvánította. A szerződés érvénytelenségére tekintettel a felperes kötbérkövetelését is elutasította.

Az ítélet ellen a felperes fellebbezést terjesztett elő annak megváltoztatása és keresetének helytadó ítélet hozatala érdekében. Előadta, hogy az alperes a megtámadással a Ptk. 236. § (2) bekezdés c) pontja, (3) bekezdése alapján elkésett. Az alperesi képviselőtestület 1994-ben döntött a beruházás lezárásáról. Az alperes a feltűnő értékaránytalanságra azonban először csak a 2000. május 24.-én tartott tárgyaláson hivatkozott. A felperes álláspontja szerint az öt éves általános elévülési időn túl az alperes kifogás útján sem volt jogosult a szerződés megtámadására.

A továbbiakban arra hivatkozott, hogy az alperes előtt már az együttműködési megállapodás megkötésekor ismert volt a szolgáltatás és ellenszolgáltatás értéke. A felperes szempontjából tipikus szerződés lényege az volt, hogy a felperest az önkormányzat támogatta a mentés mint közérdekű cél érdekében. A szerződés tehát ajándékozási elemeket is hordozott. A bíróság a Pk. 267. számú állásfoglalás szerint nem vizsgálta megfelelően a szerződéskötés sajátosságait, így a szerződés említett ingyenességi elemeit sem.

Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult. Álláspontja szerint megtámadási joga kifogás előterjesztése útján a Ptk. 236. § (3) bekezdése alapján fennállt. Elévülésre pedig a felperes azért nem hivatkozhat, mert késedelme 1996. október 1.-jével következett be. 1999. júliusában a felek a szerződés teljesítésre vonatkozóan újabb tárgyalásokat kezdtek.

A tárgyalások 2000. február 10-ig tartottak, így az elévülést megszakították. A szerződés ajándékozási elemével kapcsolatban előadta, hogy az alperes költségvetésből gazdálkodó szervezet, 1990. évtől forráshiányos a gazdálkodása. A tűzoltólaktanya megépítése saját forrásait kimerítette, a központi riasztás terve országos szinten meghiúsult. Az alperest nem vezette ajándékozási szándék, jelentős állami feladatokat kívánt bizonyos mértékig átvállalni.

A fellebbezés az alábbiak szerint alapos.

A Legfelsőbb Bíróság nem ért egyet a felperes fellebbezési indokával, amely szerint a megtámadási határidő letelte folytán az elsőfokú bíróság jogszabálysértéssel bírálta el az alperesnek a szolgáltatás és ellenszolgáltatás feltűnő értékaránytalanságára alapított megtámadási kifogását.

A Ptk. 236. § (3) bekezdése szerint a megtámadásra jogosult a szerződésből eredő követeléssel szemben kifogás útján megtámadási jogát akkor is érvényesítheti, ha a megtámadási határidő eltelt. Ebből következően nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a felperesnek az 1993. októberében kötött együttműködési megállapodás teljesítésére irányuló keresetével szemben előterjesztett kifogást érdemben elbírálta.

A felperes ugyanakkor érdemben helyesen támadta fellebbezésével az elsőfokú ítélet feltűnő értékaránytalanságra vonatkozó álláspontját.

A szerződés érvényességét vagy érvénytelenségét a szerződéskötés időpontjában kell vizsgálni [Ptk. 200. § (1) és (2) bekezdés, 201. § (2) bekezdés]. A szolgáltatás és ellenszolgáltatás feltűnő értékaránytalanságára alapított megtámadás esetén a bíróságnak a szerződéskötés körülményeit, a szerződés egész tartalmát, a forgalmi- és értékviszonyokat, az ügylet jellegéből fakadó sajátosságokat, a szolgáltatás és ellenszolgáltatás meghatározásának módját kell elsősorban elemezni és értékelni.

Az elsőfokú bíróság azonban a Legfelsőbb Bíróság PK. 267. számú állásfoglalásában foglalt fenti szempontoktól eltérően kizárólag a felperesi és alperesi szolgáltatások pénzben meghatározott értékét vizsgálta, és ebből következtetett az alperes megtámadási kifogásának az alaposságára. Figyelmen kívül hagyta a szerződéskötés, a szerződéssel a felek által elérni kívánt cél, a szerződés tartalmának azon sajátosságait, amelyek a kereset és az azzal szemben támasztott kifogás érdemének elbírálása során meghatározó jelentőségűek voltak.

E sajátosságok közül kiemelendő, hogy mindkét szerződéskötő fél közszolgáltatási feladatokat old meg. A felperes országos hatókörrel a betegszállítás feladatait, míg az alperes működési területén a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (Ötv.) 8. § (1) bekezdésében meghatározott közszolgáltatások, köztük a tűzvédelem feltételrendszerét biztosítja. Mindkét peres fél költségvetésből gazdálkodó szervezet, működésük, fejlesztésük anyagi-pénzügyi feltételeit alapvetően a költségvetési keretek határozzák meg.

Adott esetben a felek együttműködési megállapodása arra irányult, hogy szűkös anyagi erőforrásaik felhasználásával működésüket, szolgáltatásaikat fejlesszék, annak megfelelőbb, korszerűbb kereteket biztosítsanak. A felperes a kezelésében álló, mentőállomás elhelyezésére szolgáló h-i ingatlant részben azért bocsátotta az alperes rendelkezésére, hogy az alperes H. város és vonzáskörzete ellátására alkalmas korszerű tűzoltólaktanyát létesítsen. Ennek fejében az alperes az együttműködési megállapodással vállalta a mentőállomás korszerűsítését, bővítését, azaz a mentés helyi feltételeinek javítását.