62/1993. (XI. 29.) AB határozat
az egyes nyugdíjak felülvizsgálatáról, illetőleg egyes nyugdíjkiegészítések megszüntetéséről szóló 1991. évi XII. törvény egyes rendelkezései alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálata iránt kezdeményezett eljárásban meghozta az alábbi
határozatot.
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy alkotmányellenes helyzet keletkezett azzal, hogy az egyes nyugdíjak felülvizsgálatáról, illetőleg egyes nyugdíjkiegészítések megszüntetéséről szóló 1991. évi XII. törvény Mellékletében nem szerepel a 3091/1988. (IV. 5.) MT határozat. Az Alkotmánybíróság a törvény 3. § (1) bekezdése és a Melléklet megsemmisítése időpontjának meghatározása tekintetében az eljárást 1994. november 30-ig felfüggeszti.
Az Alkotmánybíróság az egyes nyugdíjak felülvizsgálatáról, illetőleg egyes nyugdíjkiegészítések megszüntetéséről szóló 1991. évi XII. törvény 1. §-a, 2. §-a, 3. § (2) és (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványokat és e rendelkezések megsemmisítése iránti kérelmeket elutasítja.
Az Alkotmánybíróság határozatát a Magyar Közlönyben közzé teszi.
INDOKOLÁS
I.
Az 1991. évi XII. törvény (a továbbiakban: T.) alkotmányellenességének megállapítására több indítvány érkezett, amelyeket az Alkotmánybíróság egyesített. Az indítványozók a T. 1. §-át, 2. §-át, 3. §-át és mellékletének 7. pontját alkotmányellenesnek tartják és annak megsemmisítését kérték.
Álláspontjuk szerint a T. rendelkezései alapvető alkotmányos alapjogokat sértenek, mert ellentétben állnak a jogállamiság alkotmányos tételével, amikor jogszerűen megszerzett jogokat visszaható hatállyal vonnak vissza. Indítványozók a megalázó bánásmód tilalmába ütközőnek, illetve az ártatlanság vélelme alkotmányos alapelvét sértőnek tartják a törvényt, mert az nem egyénektől rendeli el a nyugdíj megvonását, hanem csoportoktól, kategóriáktól, és így nincs lehetőség annak vizsgálatára, hogy az egyén magatartása, cselekménye megalapozza-e a nyugdíj megvonását vagy összegszerűségének korlátozását. Megítélésük szerint a törvény sérti a testi és lelki egészséghez, a szociális biztonsághoz való jogot, amikor idős emberek nyugdíjának folyósítását rendeli el beszüntetni. Indítványozók álláspontja szerint diszkriminációnak, az állampolgárok közötti, az Alkotmányba ütköző különbségtételnek minősül az a szabályozás, mely kizárja a T. mellékletéből a 3091/1988. (IV. 5.) MT határozatot, jóllehet az a szabályozás célját és jellegét tekintve megegyezik a melléklet 7. pont alatt szereplő az átszervezéssel kapcsolatos feladatokról és egyes határozatok hatályon kívül helyezéséről szóló 3089/1988. (III. 25.) MT határozattal. Indítványozók az alapvető jogok megsértése miatt keletkezett igények bíróság előtti érvényesíthetősége alkotmányos szabályába ütközőnek minősítik a T. azon rendelkezését, mely szerint egyes kitüntetések alapján folyósított nyugdíjkiegészítések megszüntetése esetén a sérelmes intézkedéssel szemben csak felülvizsgálatra van lehetőség. Egyes indítványozók a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadsága alkotmányos tételével való ütközése miatt is alkotmányellenesnek tartják a törvényt.
II.
Az indítványok csak részben megalapozottak.
1. Az egyes nyugdíjak felülvizsgálatáról, illetőleg egyes nyugdíjkiegészítések megszüntetéséről szóló 1991. évi XII. törvény megszüntetni rendeli azoknak a nyugdíjaknak a folyósítását, amelyeket az állami vezetők munkaviszonyával összefüggő kérdésekről szóló 54/1988. (VI. 12.) MT rendeletben biztosított kedvezmény alapján, továbbá a mindenkor hatályos és kihirdetett társadalombiztosítási jogszabályoktól eltérően, egyedi, kivételes eljárás során, illetve az MSZMP szervei állapítottak meg. A T. ezzel egyidejűleg rendelkezik a többször módosított 30/1985. (VI. 22.) MT rendeletben és az 1045/1980. (XI. 18.) MT határozatban meghatározott kitüntetésekhez és kitüntető címekhez fűződő nyugdíjkiegészítések, továbbá a 28/1966. (XII. 18.) Korm. rendelet alapján járó nemzeti gondozási díjak folyósításának megszüntetéséről is.
A társadalombiztosítási nyugellátások összegében kifejeződő és a Társadalombiztosítási Alap terhére folyósított többlet jogok megszüntetésével a törvényhozó - a T. preambulumának, illetve indokolásának tanúsága szerint - helyre kívánta állítani az azonos jogok és kötelezettségek elvét, illetve meg akarta szüntetni az egységes nyugdíjrendszerbe nem illeszthető, annak elveivel ütköző kiemelt nyugdíjakat és nyugdíjkiegészítéseket.
A kiemelt nyugdíjak és a nyugdíjkiegészítések megszüntetése csak - a társadalombiztosítás rendszerében nem értékelhető, mert annak elveivel ellentétes - a többletjogokra terjed ki. A nyugdíjak, nyugdíjkiegészítések folyósításának megszüntetésével egyidejűleg, a jogosultak részére a nyugdíjbavonulásukkor hatályos jogszabályok szerint kiszámított, és az azóta esedékes emelésekkel kiegészített nyugellátást kell megállapítani és folyósítani. A T. a többletjogok megszüntetése során figyelemmel van szociális szempontokra is, amikor rendelkezéseinek hatálya alól kiveszi azokat a 70. életévüket 1991. január 1-jéig betöltött nyugdíjasokat, akiknek a saját jogú nyugellátása a 8500 Ft-ot, illetve az özvegyi nyugellátása a 7500 Ft-ot nem éri el, továbbá azokat a személyeket, akiknek a kedvezményekkel növelt nyugdíjösszege nem haladja meg a 6000 Ft-ot. Ugyancsak a társadalombiztosítás elveivel összeférő módon - abból a társadalmi szolidaritást hangsúlyozandó - a T. kivételt teremt az egyébként mindenkor hatályos és kihirdetett társadalombiztosítási jogszabályoktól eltérően, egyedi, kivételes eljárás során megállapított, a törvény mellékletében felsorolt kormányhatározatokon alapuló nyugdíjak tekintetében.
A T. a meghatározott kitüntetések és kitüntető címek után járó nyugdíjkiegészítések megszüntetésével egyidejűleg rendelkezik e kitüntetések, kitüntető címek, illetve ezeket telepítő nyugdíjkiegészítések közül a tudományos, sport, művészeti vagy más, a nemzet számára kiemelkedően hasznos tevékenységért, továbbá a nemzeti ellenállási mozgalomban és a németellenes szabadságharcban szerzett érdemek elismeréseként adott kedvezmények más jogintézmény - a pótlék - keretében való további folyósításáról. A T. a fenti tevékenység elismeréseként eddig a nyugdíjrendszer keretében adott kedvezményeket leválasztja a társadalombiztosítási rendszertől. Ezeknek finanszírozási terhei ezt követően nem a Társadalombiztosítási Alapot, hanem a költségvetést terhelik, összhangban azzal, hogy a kedvezmények összegének alapjául nem a járulékfizetés szolgált, illetve ezen ked
vezmények további társadalombiztosítási finanszírozásának nincsenek a társadalombiztosítási rendszer szempontjából releváns szociális indokai.
A T. rendelkezései alapján pótlékra az addigi kedvezményezettek közül nem mindenki lesz jogosult. Pótlékra jogosultak közé tartoznak a T. 2. § (2) bekezdésében meghatározott kitüntetések és kitüntető címek tulajdonosai, az olimpiákon és a felnőtt világbajnokságon aranyérmet, illetve világbajnoki címet szerzett személyek. A T. 2. § (2) bekezdésben nem említett kitüntetések, illetve kitüntető címek tulajdonosai csak abban az esetben lesznek pótlékra jogosultak, ha kitüntetéseiket a tudományos, sport, művészeti vagy más, a nemzet számára kiemelkedően hasznos tevékenységükért, továbbá a nemzeti ellenállási mozgalomban és a németellenes szabadságharcban szerzett érdemek elismeréseként kapták.
A törvényhozó a kitüntetésekhez fűződő kedvezmények további fenntartását általános érvénnyel tehát ahhoz köti, hogy az annak alapjául szolgáló tevékenység a nemzet számára kiemelkedően hasznos legyen. Az egyes állami kitüntetések alapítása, az ezekhez fűződő kedvezmények megállapítása a törvényhozó szabad döntésének eredménye. Az önmagában nem lehet alkotmányossági kérdés, hogy a törvényhozó alapít-e egyébként a társadalom által tiszteletben tartott értékek védelmére, célok előmozdítására állami kitüntetéseket vagy sem. Ugyan így önmagában az sem alkotmányossági kérdés, hogy az egyes állami kitüntetésekhez milyen kedvezményeket telepítenek.
2. A jogállamisághoz hozzátartozik a szerzett jogok tiszteletben tartása. A jogállam a szerzett jogokhoz csak akkor nyúlhat hozzá, ha ezek a jogok jogellenesen, így például az állampolgárok jogegyenlőségét sértő módon keletkeztek. Tévedett az indítványozó, amikor a T. rendelkezéseit azon az alapon tartja az Alkotmányba ütközőnek, hogy az a kivételes nyugellátásra, illetve a nyugdíjkiegészítésre jogszerűen megszerzett jogot visszaható hatállyal vonja vissza. A T. az állami vezetők kivételes nyugellátásának megszüntetésének és a nyugdíjkiegészítések megszüntetésének időpontját a törvény hatálybalépését követő hónap utolsó napjában jelöli meg, míg a mindenkor hatályos és kihirdetett társadalombiztosítási jogszabályoktól eltérően, egyedi, kivételes eljárás során, illetve az MSZMP szervei által megállapított nyugdíjak folyósítását 1991. június 30-ával rendeli el megszüntetni. Mindkét esetben a törvényi rendelkezés jövőbeni időpontot jelöl meg.
3. A T. rendelkezései nem hozhatók összefüggésbe az Alkotmány 54. § (2) bekezdésében, 57. § (2) bekezdésében, 60. § (1) bekezdésében, illetve 70/D. § (1) bekezdésében megfogalmazott megalázó elbánás tilalmával, az ártatlanság vélelmével, a gondolat, a lelkiismeret, a vallás szabadságával, illetve a testi és lelki egészséghez fűződő joggal. Egy kivételes ellátás, kedvezmény további folyósításának megszüntetése, ami egyaránt érinti az addigi jogosultakat nem tekinthető megalázó elbánásnak. A törvény egyrészt, amikor a megvonás tekintetében ugyanazokat a szabályokat rendeli el alkalmazni, mindenkit egyenlő mércével mér, éppen az egyenlő bánásmód alkotmányos alapelvét valósítja meg, másrészt, nem minősíti bűnösöknek az eddig kivételes nyugellátásra, illetve nyugdíjkiegészítésre jogosultakat. A T. rendelkezései senkit sem akadályoznak meg a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságából eredő jogok gyakorlásában. A testi és lelki egészséghez fűződő állampolgári jogról az Alkotmány azzal összefüggésben rendelkezik, hogy ez milyen feladatot jelent az államnak a munkavédelem, az egészségügyi ellátás stb. megszervezése tekintetében.
4. A törvény rendelkezései nem ütköznek az Alkotmány 70/E. §-ában meghatározott szociális biztonsággal való joggal sem. A szociális biztonsághoz való jog többek között jogot jelent az állampolgároknak öregség esetére a megélhetésükhöz szükséges ellátásra. A Magyar Köztársaság az ellátáshoz való jogot a társadalombiztosítás útján és a szociális intézmények rendszerével valósítja meg. Ebből az alkotmányos rendelkezésből nem következik, hogy az olyan állampolgárok ellátását is a társadalombiztosítási rendszerben kell biztosítani, akik a társadalombiztosításról szóló jogszabályok alapján társadalombiztosítási ellátásra nem szereztek jogosultságot.
5. Az Alkotmánybíróság eljárása során vizsgálta, hogy a központi államigazgatási szervek átszervezésével összefüggő egyes személyi kérdések rendezéséről szóló 3091/1988. (IV. 5.) MT határozat mellékletben való felsorolásának hiánya nem valósít-e meg alkotmányellenes megkülönböztetést, különös tekintettel arra, hogy az ugyanilyen tárgyban kiadott, az átszervezéssel kapcsolatos feladatokról és egyes határozatok hatályon kívül helyezéséről szóló 3089/1988. (IV. 5.) MT határozatot tartalmazza a melléklet felsorolása. A vizsgálat során megállapítást nyert, hogy ugyanazon személyi körbe tartozók között a korengedményes nyugdíj felülvizsgálata tekintetében megkülönböztetésnek nincsenek alkotmányos alapjai. Ennek megfelelően a 3091/1988. (IV. 5.) MT határozat mellékletbeni hiánya alkotmányellenes megkülönböztetéshez vezet. Az Alkotmánybíróság az alkotmányellenes helyzet megállapításával egyidejűleg határidő tűzése mellett azért függesztette fel az eljárást, hogy a jogalkotónak módja legyen az alkotmányellenes helyzet orvoslására.
Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglaltak szerint határozott.
Dr. Sólyom László s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Schmidt Péter s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Szabó András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Vörös Imre s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Zlinszky János s. k.,
alkotmánybíró