A Kecskeméti Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.27400/2014/9. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (FOGYASZTÓVÉDELMI ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 340. §, 2009. évi XXXVII. törvény (Erdőtörvény) 77. §, 84. §, 85. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §] Bíró: Kispálné dr. Józsa Adrienn

Kecskeméti Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

4.K.27.400/2014/9. szám

A Kecskeméti Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a XY jogtanácsos által képviselt felperes neve felperes címe szám alatti felperes által, a TU jogtanácsos által képviselt Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal alperes címe száma alatti alperes ellen,- fogyasztóvédelmi ügyben hozott határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében meghozta a következő

ÍTÉLETET:

A bíróság a felperes kereseti kérelmét elutasítja.

A bíróság kötelezi a felperest, hogy az alperes részére 15 nap alatt fizessen meg 50.000,-Ft, azaz ötvenezer forint perköltséget.

A bíróság kötelezi a felperest, hogy az illetékes adóhatóság külön felhívására a Magyar Állam részére fizessen meg 30.000,-Ft, azaz harmincezer forint összegű eljárási illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I N D O K O L Á S :

A bíróság a felperes kereseti kérelme, az alperesi ellenkérelem, valamint a csatolt közigazgatási iratok alapján a következő tényállást állapította meg:

A Bács-Kiskun Megyei Kormányhivatal Erdészeti Igazgatósága 2008. augusztus 25-én és 2008. szeptember 22. napján kelt határozataival (ügyiratszám: SZÁM1; SZÁM.2; SZÁM3.) engedélyezte a határozataiban felsorolt erdőterületek rendeltetésszerű használatának akadályozását meghatározott időtartamra 2009. augusztus 25. és 2009. június 1. napjáig. Az Erdészeti Igazgatóság mindhárom határozatában leírta, hogy az engedély a tervezett földgázvezetékre vonatkozóan, gázkúthoz tervezett bekötővezetékek kialakítása céljából kerül kiadásra.

A Q Megyei Kormányhivatal Erdészeti Igazgatósága (első fokú szerv) SZÁM4. számú határozatával kiegészített SZÁM5. számú határozatával, az SZÁM6. számú határozattal kiegészített SZÁM7. számú határozatával és a SZÁM8.számú határozattal kiegészített SZÁM9. számú határozatával kötelezte a felperes jogelődjét, hogy a határozatokban felsorolt erdőterületeken a gázkutakhoz tervezett bekötő vezetékek kialakítása miatt igénybe vett területen az erdő eredeti állapotát állítsa helyre 2012. május 31. napjáig. Az első fokú szerv az elsőfokú határozatokban megállapította, hogy a felsorolt erdőterületeken az erdő rendeltetésszerű használatának akadályozására meghatározott határidő letelt, azonban a felperesi jogelőd az igazgatóság nyilvántartása szerint nem kérelmezte az erdő igénybevétel meghosszabbítását vagy véglegesítését, ugyanakkor az igénybevétel a határozathozatal napjáig fennáll, melyből következőleg a felperes jogelődje engedély nélküli igénybevételt folytat a rendeltetésszerű használat akadályozására engedélyezett határidő leteltétől kezdődően. A helyreállítási kötelezettséget az első fokú szerv az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény (a továbbiakban: Evt.) 85. § (1) bekezdése alapján írta elő. Az első fokú szerv tájékoztatta a felperes jogelődjét arról, hogy az Evt. 85. § (2) bekezdése szerint a helyreállítási kötelezettség alól kérelemre az erdészeti hatóság felmentést adhat, és erdővédelmi bírság egyidejű kiszabása mellett engedélyezheti a kialakult állapot fennmaradását, amennyiben az igénybevétel engedélyezésének feltételei fennállnak.

A határozatok kiegészítésére az adott okot, hogy az első fokú szerv észlelte, hogy a határozataiban az erdő eredeti állapotának helyreállítási módjáról nem rendelkezett, így határidő tűzése mellett előírta az erdőtalaj erdőgazdálkodási termelés céljára történő alkalmassá tételét, valamint a fakitermeléssel érintett erdőrészletekben az erdőfelújítás mesterséges módon, akácos célállománnyal történő elvégzését.

A felperesi jogelőd az elsőfokú határozatokkal szemen fellebbezést nyújtott be. A másodfokú szerként eljáró Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal Erdészeti Igazgatóság alperes SZÁM10. számú, SZÁM11. számú és SZÁM12. számú határozataival az elsőfokú határozatokat helybenhagyta. A felperes jogelődje az elsőfokú kiegészítő határozatokat szintén megfellebbezte, melyeket az alperes SZÁM13., SZÁM14., SZÁM15. számú határozatával helybenhagyta.

Az alperes határozatának indokolásában hivatkozott arra, hogy az ideiglenes igénybevételt engedélyező jogerős határozatok tartalmazták, hogy az elhelyezési megállapodásokat aláíró magántulajdonosok mely időpontig járultak hozzá a szóban forgó erdőterületek igénybevételéhez, illetve tartalmazták a figyelmeztetést, mely szerint a magántulajdonosok hozzájárulásának határidején túlnyúló erdőterület igénybevételt az igazgatóságnál külön eljárás keretében kell kérelmezni. Az alperes utalt az Evt. 77. § d) pontjában és 85. § (1) bekezdésében foglaltakra előadva, hogy az érintett erdőrészletek rendeltetésszerű használatának akadályozásával járó igénybevételre meghatározott határidő anélkül telt el, hogy a felperes jogelődje kérelmezte volna az erdészeti hatóságnál az érintett erdőrészletek igénybevételének meghosszabbításának vagy véglegesítésének engedélyezését, ugyanakkor az erdőterületek rendeltetésszerű használatát akadályozó igénybevétel továbbra is fennáll, így az elsőfokú szerv jogszerűen járt el.

Az elsőfokú határozatokat kiegészítő határozatok ellen benyújtott fellebbezések vonatkozásában az alperes kifejtette, hogy a vonatkozó ágazati jogszabályok alapján az erdő eredeti állapotát helyre kell állítani. A helyreállítás módjáról a hivatalnak az ideiglenes igénybevételt engedélyező határozatában kellett volna rendelkeznie. A hivatal, illetve jogelődje ezt elmulasztotta, és az elsőfokú erdészeti hatóság az engedély nélküli igénybevétel kapcsán az erdőterület eredeti állapotának helyreállítását elrendelő határozatában sem rendelkezett a helyreállítás módjáról. Ezen előírás hiányában az elrendelt helyreállítás végre nem hajtható, így szükségszerű volt az erről való döntés meghozatala. Az alperes megfelelőnek találta, hogy a hivatal nem külön döntésben, hanem a korábbi határozatának kiegészítéseként rendelkezett az előbbiekről.

A felperes jogelődje 2012. május 22. napján kelt keresetlevelében kérte a SZÁM10. számú, SZÁM11. számú és a SZÁM12. számú határozatok hatályon kívül helyezését az elsőfokú határozatokra is kiterjedően, egyben az alperes perköltségekben marasztalását, majd 2012. november 19. napján keltezett keresetlevelében kérte a bírósági felülvizsgálatát a SZÁM13., a SZÁM14., a SZÁM15. számú határozatoknak is.

A felperes kereseti kérelmében kifogásolta, hogy a Ket. 29. § (3) bekezdésének a) pontjában foglaltakat megsértve az első fokú szerv a hivatalból indult eljárásban a felperest az első eljárási cselekmény elvégzéséről nem értesítette. A felperes kifogásolta továbbá, hogy a helyszíni bejárásról készült helyszíni jegyzőkönyvet az elsőfokú szerv nem bocsátotta a rendelkezésére, arra nem tehetett észrevételt. Kifogásolta, hogy nem állapítható meg, hogy az illetékes felügyelő milyen dokumentációt használt, milyen felméréseket készített és miből állapította meg azt, hogy az erdő igénybevétele a mai napig fennáll. A felperes utalva a Ket. 70. § (1) és (2) bekezdésében foglaltakra kifogásolta, hogy nem volt biztosított számára a bizonyítékok megtekintése, az elsőfokú eljárás során nem gyakorolhatta nyilatkozattételi jogát. A felperes állította továbbá, hogy az alperes a Ket. alapelveinek súlyos sérelmével járt el, megsértve a Ket. 5. § (1) és (2) bekezdésében, 4. § (1) bekezdésében és 1. § (1) és (2) bekezdésében foglaltakat. A felperes vitatta továbbá az elsőfokú hatóság ügyintézőjének jóhiszeműségét, egyben előadta, hogy az ügyintéző olyan határozatot hozott, melynek végrehajtása objektíve lehetetlen, illetve a megvalósítás jogszabályt sértene és közvetlen katasztrófahelyzetet idézne elő. A felperes álláspontja szerint az alperes a Ket. 3. § (2) bekezdésében foglalt tényállás tisztázási kötelezettségnek sem tett eleget. A felperes kifogásolta továbbá, hogy a keresettel támadott határozatok szerint az igénybe vett erdőterületek eredeti állapotát kell helyreállítania, ugyanakkor a határozatból nem derül ki, mi volt az eredeti állapot, mi módon kellene az eredeti állapotot helyreállítani. A felperes hivatkozott a bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény rendelkezéseire előadva, hogy a gázszállító vezeték létesítése és üzemeltetése annak hatálya alá tartozik, és ezen speciális jogszabály egyenesen tiltja a fák ültetését a biztonsági övezetbe, sőt azok eltávolítását a vezetékjog alapján lehetővé teszi az engedélyesnek. A felperes hivatkozott továbbá a 2003/1998. (XII. 19.) Kormányrendelet által a gázszállító vezetékek védőövezetére megállapított korlátozásokra. A felperes kifejtette, hogy az alperes a területileg illetékes Bányakapitányság véleményét nem kérte ki az ügyben, holott a Bányakapitányság a felperes álláspontja szerint mint szakhatóság bevonása nélkül a vezeték védőövezetére vonatkozó kötelezést nem hozhatott volna az alperes. A felperes előadta továbbá, hogy az igénybevétel engedélyezésére irányuló eljárásban, melyben jogi képviselő nélkül járt el, tájékoztatnia kellett volna az első fokú szervnek a rekultiváció kapcsán fennálló kötelezettségéről. Az elsőfokú hatóság ugyanakkor nem szólt az erdőtervről és annak módosított tartalmáról sem. Kifogásolta azt is, hogy korábban a hatóság nem tájékoztatta arról, hogy a Bányászati Hatóság által jóváhagyott műszaki üzemterv érvényességének lejártáig kellett volna megkérnie az igénybevételt. Ennek kapcsán megjegyezte, hogy a hatóság is tudta, hogy az igénybevételre nem csak időlegesen, hanem tartósan kerül sor, tekintettel arra, hogy gázvezeték lesz elhelyezve. Hivatkozott továbbá arra, hogy az igénybevétel céljának és az engedélynek megfelelően megvalósított gázszállító vezeték léte nem valósíthatja meg az erdő jogosulatlan igénybevételét. Előadta, hogy a gázszállító vezeték lefektetésére engedéllyel került sor, az engedélyben foglalt szélességben, minden munka az engedélynek megfelelően, határidőben befejeződött.