A Kúria Pfv.20968/2015/6. számú precedensképes határozata szerződés érvénytelenségének megállapítása tárgyában. Bírók: Puskás Péter, Tamáné dr. Nagy Erzsébet, Wellmann György

A határozat elvi tartalma:

A hitel kiváltása, mint hitelcél nem változtatja meg az eredeti kölcsön célját, ezért ha az a kölcsön, amelyeknek a kiváltására az újabb kölcsönt felvették fogyasztási lakossági kölcsön volt, akkor a kiváltásra szolgáló hitel is ilyen jellegűnek minősül. Az 1996. évi CXII. tv. 47. §-ába foglalt alaki követelmények megsértése esetén is jóváhagyhatja a fél utólag az álképviselő eljárását és ilyen esetben a szerződés érvényesen létrejön. 1959. IV. Tv. 221. § (1), 1996. CXII. Tv. 47. §, 1996. CXII. Tv. 213. § (1)

Kapcsolódó határozatok:

Kúria P.89068/2013., Pesti Központi Kerületi Bíróság P.89068/2013/8., Fővárosi Törvényszék Pf.631375/2014/3., *Kúria Pfv.20968/2015/6.* (BH 2016.4.83)

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Pfv.VI.20.968/2015/6.szám

A Kúria az 1000. sz. Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Dantesz Péter ügyvéd által képviselt I. rendű és II. r. felpereseknek a Lendvai és Szőgyényi Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Lendvai András ügyvéd által képviselt alperes ellen szerződések érvénytelenségének a megállapítása iránt a Bíróságon 29.P.89.068/2013. szám alatt megindított és a Törvényszék 43.Pf.631.375/2014/3. számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélettel szemben a felperesek és az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem, valamint a felperesek által benyújtott csatlakozó felülvizsgálati kérelem folytán megtartott tárgyaláson meghozta a következő

r é s z í t é l e t e t:

A Kúria a jogerős ítéletet - az elsőfokú bíróság 8. sorszámú ítéletére is kiterjedően - hatályon kívül helyezi. Megállapítja, hogy a felek között 2007. szeptember 3-án, valamint 2008. december 10-én létrejött kölcsönszerződéseknek az árfolyamrésre és az egyoldalú kamat, költség és díjemelésre vonatkozó rendelkezései érvénytelenek.

A Kúria a felek között 2007. szeptember 3-án 12.885.000 (tizenkétmillió-nyolcszáznyolcvanötezer) forint kölcsönösszegre létrejött kölcsönszerződés vonatkozásában a felperes 1996. évi CXII. törvény 213. § (1) bekezdés e) pontjába ütközésre alapított érvénytelenség megállapítása iránti keresetének elbírálása céljából az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja.

A Kúria ezt meghaladóan a keresetet elutasítja.

A Kúria a felperes fellebbezési és felülvizsgálati eljárási költségét 600.000 (hatszázezer) forintban az alperes hasonló költségét 2.748.300 (kétmillió-hétszáznegyvennyolcezer-háromszáz) forintban állapítja meg. Megállapítja, hogy a le nem rótt fellebbezési eljárási illeték összege 1.718.300 (egymillió-hétszáztizennyolcezer-háromszáz) forint.

A részítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

Indokolás

A felperesek 2007. szeptember 3-án, 20 év futamidőre, 126.131 CHF összegű kölcsönt vettek fel az alperestől. A kölcsönből 72.233 CHF hitel kiváltására került felhasználásra, a fennmaradó összeg tekintetében pedig kölcsöncélt nem határoztak meg. A felperesek 2008. december 10-én további 32.229 CHF összegű szabad felhasználású hitelt vettek fel, 20 év futamidőre az alperestől. A szerződések megkötése során az alperes részéről - az alperes egy igazgatósági tagjának és egy ügyvezetőjének a meghatalmazása alapján - B. M. járt el és írta alá a szerződéseket.

A 2007. szeptember 3-án felvett kölcsön visszafizetésére az alperes 10 év halasztást biztosított, aminek az időtartama alatt az adósok csak az ügyleti kamat és a kezelési költség fizetésére voltak kötelesek, az Üzletszabályzatban meghatározottak szerint számolva. Az induló törlesztőrészlet 656,93 CHF-ben került meghatározásra. A halasztást követően az adósok ezen felül kötelesek a felvett kölcsön összegét havonta esedékes részletekben visszafizetni azzal, hogy a törlesztőrészleteket ekkor az alperes fogja megállapítani és közölni az adósokkal.

A felperesek keresetükben kérték annak a megállapítását, hogy a felek közti kölcsönszerződések a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (régi Hpt.) 47.§-a és a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) 217.§-ának (1) bekezdése alapján nem jöttek létre, illetve semmisek, tekintettel arra, hogy azokat az alperes nevében csupán Budaházi Márta meghatalmazott írta alá és így nem feleltek meg a törvényi alakiságoknak. Másodlagosan kérték a szerződések érvénytelenségének a megállapítását a régi Hpt. 213.§-a (1) bekezdésének b), c), d) pontjai, valamint a 2007. szeptember 3-án kötött szerződés 12.885.000 forint kölcsönösszegre vonatkozó része tekintetében az e) pont alapján is.

Az alperes a kereset elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság az ítéletével a keresetet elutasította.

Az ítélet indokolása szerint a felek között a szerződések létrejöttek, mert az alperes meghatalmazottja jogosult volt a szükséges jognyilatkozatok megtételére. A per tárgyává tett szerződések közül azonban csak a 2008. december 10-én kelt kölcsönszerződés minősült fogyasztási, lakossági kölcsönszerződésnek, ezért annak a tekintetében voltak vizsgálhatóak a régi Hpt. 213.§-ának (1) bekezdésében megjelölt érvénytelenségi okok. A felperesek nyilvánvalóan téves számítása folytán alaptalan volt a hibás teljes hiteldíj mutató (THM) számításra és így a szerződés régi Hpt. 213.§ (1) bekezdésének b) pontja szerinti érvénytelenségére alapított kereset.

Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az árfolyamrés nem volt költségnek tekinthető, ezért a szerződés a régi Hpt. 213.§ (1) bekezdésének c) pontjában foglaltakba sem ütközött. A szerződés lehetővé tette, hogy az alperes egyoldalúan megváltoztassa a kamatok, díjak, költségek mértékét, de rögzítette azokat az okokat, amelyek ennek alapjául szolgálhattak, ezért elutasította a régi Hpt. 213.§ (1) bekezdésének d) pontjára alapított keresetet is.

A felperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének a felek között a 2007. szeptember 3-án létrejött kölcsönszerződés 12.885.000 forint kölcsönösszeg szolgáltatására vonatkozó részét helybenhagyta, míg ugyanezen kölcsönszerződés 4.215.000 forint kölcsönösszeg szolgáltatására és a felek között 2008. december 10-én létrejött kölcsönszerződésre vonatkozó rendelkezését megváltoztatta és megállapította e szerződésrész és szerződés érvénytelenségét.

A jogerős ítélet indokolása szerint a másodfokú bíróság egyetértett azzal, hogy a szerződések érvénytelensége a régi Ptk. 217.§ (1) bekezdése és a régi Hpt. 47.§-a alapján nem állapítható meg. A szerződéseket aláíró B. M. az alperes meghatalmazottja, írásbeli meghatalmazással rendelkezett az alperestől. A régi Hpt. rendelkezése szerint a hitelintézet nevében pénzügyi szolgáltatással kapcsolatos kötelezettségvállalásra jogosult két együttesen aláíró személy e jogát átruházhatja és nincsenek elzárva attól, hogy együttes aláírásukkal egy harmadik személynek adják meg az ügyleti képviseletre szóló meghatalmazást.

A 2007. szeptember 3-i szerződés részben hitelkiváltási célú kölcsönszerződés volt, más részében viszont ettől elkülönülve kölcsöncél nélkül adott hitel, ahogy a 2008. december 10-i szerződés is szabad felhasználású volt. A hitelkiváltási cél nem minősült a régi Hpt. 2. számú mellékletének III.5. és 13. pontja szerinti fogyasztási, illetve lakossági kölcsönszerződésnek. A kölcsönszerződés hitelkiváltási célú részére ezért a régi Hpt. 213.§ (1) bekezdése szerinti semmisségi okok valóban nem vonatkoztak és ezért e tekintetben a másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság által kifejtettekkel.