BH 2016.4.83 A hitel kiváltása, mint hitelcél nem változtatja meg az eredeti kölcsön célját, ezért ha az a kölcsön, amelyeknek a kiváltására az újabb kölcsönt felvették, fogyasztási lakossági kölcsön volt, akkor a kiváltásra szolgáló hitel is ilyen jellegűnek minősül. A régi Hpt. 47. §-ába foglalt alaki követelmények megsértése esetén is jóváhagyhatja a fél utólag az álképviselő eljárását és ilyen esetben a szerződés érvényesen létrejön [1959. évi IV. tv. (Ptk.) 221. § (1) bek., 1996. évi CXII. tv. 47. §, 213. § (1) bek.].

[1] A felperesek 2007. szeptember 3-án, 20 év futamidőre, 126 131 CHF összegű kölcsönt vettek fel az alperestől. A kölcsönből 72 233 CHF hitel kiváltására került felhasználásra, a fennmaradó összeg tekintetében pedig kölcsöncélt nem határoztak meg. A felperesek 2008. december 10-én további 32 229 CHF összegű szabad felhasználású hitelt vettek fel, 20 év futamidőre az alperestől. A szerződések megkötése során az alperes részéről - az alperes egy igazgatósági tagjának és egy ügyvezetőjének a meghatalmazása alapján - B. M. járt el és írta alá a szerződéseket.

[2] A 2007. szeptember 3-án felvett kölcsön visszafizetésére az alperes 10 év halasztást biztosított, aminek az időtartama alatt az adósok csak az ügyleti kamat és a kezelési költség fizetésére voltak kötelesek, az Üzletszabályzatban meghatározottak szerint számolva. Az induló törlesztőrészlet 656,93 CHF-ben került meghatározásra. A halasztást követően az adósok ezenfelül kötelesek a felvett kölcsön összegét havonta esedékes részletekben visszafizetni azzal, hogy a törlesztőrészleteket ekkor az alperes fogja megállapítani és közölni az adósokkal.

[3] A felperesek keresetükben kérték annak a megállapítását, hogy a felek közötti kölcsönszerződések a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: régi Hpt.) 47. §-a és a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 217. §-ának (1) bekezdése alapján nem jöttek létre, illetve semmisek, tekintettel arra, hogy azokat az alperes nevében csupán B. M. meghatalmazott írta alá és így nem feleltek meg a törvényi alakiságoknak. Másodlagosan kérték a szerződések érvénytelenségének a megállapítását a régi Hpt. 213. §-a (1) bekezdésének b), c), d) pontjai, valamint a 2007. szeptember 3-án kötött szerződés 12 885 000 forint kölcsönösszegre vonatkozó része tekintetében az e) pont alapján is.

[4] Az alperes a kereset elutasítását kérte.

[5] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Az ítélet indokolása szerint a felek között a szerződések létrejöttek, mert az alperes meghatalmazottja jogosult volt a szükséges jognyilatkozatok megtételére. A per tárgyává tett szerződések közül azonban csak a 2008. december 10-én kelt kölcsönszerződés minősült fogyasztási, lakossági kölcsönszerződésnek, ezért annak a tekintetében voltak vizsgálhatóak a régi Hpt. 213. §-ának (1) bekezdésében megjelölt érvénytelenségi okok. A felperesek nyilvánvalóan téves számítása folytán alaptalan volt a hibás teljes­hiteldíj-mutató (THM) számítására és így a szerződés régi Hpt. 213. § (1) bekezdésének b) pontja szerinti érvénytelenségére alapított kereset.

[6] Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az árfolyamrés nem volt költségnek tekinthető, ezért a szerződés a régi Hpt. 213. § (1) bekezdésének c) pontjában foglaltakba sem ütközött. A szerződés lehetővé tette, hogy az alperes egyoldalúan megváltoztassa a kamatok, díjak, költségek mértékét, de rögzítette azokat az okokat, amelyek ennek alapjául szolgálhattak, ezért elutasította a régi Hpt. 213. § (1) bekezdésének d) pontjára alapított keresetet is.

[7] A felperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének a felek között a 2007. szeptember 3-án létrejött kölcsönszerződés 12 885 000 forint kölcsönösszeg szolgáltatására vonatkozó részét helybenhagyta, míg ugyanezen kölcsönszerződés 4 215 000 forint kölcsönösszeg szolgáltatására és a felek között 2008. december 10-én létrejött kölcsönszerződésre vonatkozó rendelkezését megváltoztatta és megállapította e szerződésrész és szerződés érvénytelenségét.

[8] A jogerős ítélet indokolása szerint a másodfokú bíróság egyetértett azzal, hogy a szerződések érvénytelensége a régi Ptk. 217. § (1) bekezdése és a régi Hpt. 47. §-a alapján nem állapítható meg. A szerződéseket aláíró B. M. az alperes meghatalmazottja, írásbeli meghatalmazással rendelkezett az alperestől. A régi Hpt. rendelkezése szerint a hitelintézet nevében pénzügyi szolgáltatással kapcsolatos kötelezettségvállalásra jogosult két együttesen aláíró személy e jogát átruházhatja és nincsenek elzárva attól, hogy együttes aláírásukkal egy harmadik személynek adják meg az ügyleti képviseletre szóló meghatalmazást.

[9] A 2007. szeptember 3-i szerződés részben hitelkiváltási célú kölcsönszerződés volt, más részében viszont ettől elkülönülve kölcsöncél nélkül adott hitel, ahogy a 2008. december 10-i szerződés is szabad felhasználású volt. A hitelkiváltási cél nem minősült a régi Hpt. 2. számú mellékletének III. 5. és 13. pontja szerinti fogyasztási, illetve lakossági kölcsönszerződésnek. A kölcsönszerződés hitelkiváltási célú részére ezért a régi Hpt. 213. § (1) bekezdése szerinti semmisségi okok valóban nem vonatkoztak és ezért e tekintetben a másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság által kifejtettekkel.

[10] A kölcsön szabad felhasználású része és a 2008. december 10-i kölcsönszerződés tekintetében azonban vizsgálni kellett a szerződések érvénytelenségét. Az árfolyamrés a másodfokú bíróság álláspontja szerint - utalva a Kúria Gfv. VII. 30.078/2013/14. számú határozatára - olyan költség, amely nem került feltüntetésre a szerződésben, ezért a régi Hpt. 213. § (1) bekezdésének c) pontja alapján az érvénytelenség megállapítható. Érvénytelen azonban a szerződés és a szerződésrész a régi Hpt. 213. §-a (1) bekezdésének d) pontja alapján is, mert az nem tartalmazta a hiteldíj egyoldalú megváltoztathatóságának a részletes szabályait.

[11] A jogerős ítélettel szemben a felperesek és az alperes is felülvizsgálati kérelmet terjesztettek elő.

[12] Az alperes felülvizsgálati kérelmében kérte, hogy a Kúria a jogerős ítéletet helyezze hatályon kívül és hagyja helyben az elsőfokú bíróság ítéletét, vagy másodlagosan az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedő hatályon kívül helyezéssel utasítsa az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hoza­talára.

[13] A felperesek csatlakozó felülvizsgálati kérelmet is előterjesztettek, amelyben kérték, hogy a Kúria a jogerős ítéletet részben és az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedően helyezze hatályon kívül és a 2007. szeptember 3-án kelt szerződés 12 885 000 forintos kölcsönösszege tekintetében a szerződés érvénytelenségét a régi Hpt. 213. § (1) bekezdésének e) pontja alapján is állapítsa meg, egyebekben pedig tartsa fenn a jogerős ítéletet hatályában.

[14] A felek által benyújtott felülvizsgálati kérelmet a Kúria az alábbiak szerint találta megalapozottnak.

[15] A jogerős ítélettel szemben benyújtott felülvizsgálati kérelmek folytán az eljárás a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztóikölcsön-szerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Törvény) 16. §-a alapján felfüggesztésre került. A Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztóikölcsön-szerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás szabályairól és egyes egyéb rendelkezésekről szóló 2014. évi XL. törvény (a továbbiakban: Elszámolási tv.) a perek folytatását rendelte el azzal, hogy a folyamatban lévő eljárást meg kell szüntetni, ha a fél a keresetét (viszontkeresetét) a bíróság erre irányuló hiánypótlási felhívásának kézbesítésétől számított 30 napon belül nem változtatja meg és nem kéri az érvénytelenség vagy a részleges érvénytelenség jogkövetkezményének a levonását. A felülvizsgálati eljárásban azonban a kereset megváltoztatásának már nincs helye, ennek elmulasztása vagy hiánya miatt viszont nem érheti hátrány a feleket. A Kúria előtti eljárásban ezért ezeknek a rendelkezéseknek az alkalmazására nincsen lehetőség, a per nem szüntethető meg, a felülvizsgálati eljárásban érdemben kellett elbírálni a jogerős ítélettel szemben benyújtott felülvizsgálati kérelmeket. Ennek során azonban figyelembe kellett venni a per tárgyát érintő irányadó jogszabályokat és egyéb, a bíróságokra kötelező rendelkezéseket.