3094/2021. (III. 12.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Kfv.II.37.412/2020/2. számú végzése, az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 28. § (1) bekezdése és 29. § (2) bekezdése, a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény 118. § (1) bekezdése, továbbá a fertőző betegségek és a járványok megelőzése érdekében szükséges járványügyi intézkedésekről szóló 18/1998. (VI. 3.) NM rendelet 5. § (5) bekezdés a) pont "Az életkorhoz kötött kötelező védőoltásokat 11 éves kortól iskolai kampányoltások keretében kell elvégezni." szövegrésze alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
[1] 1. Az indítványozó gazdasági társaság törvényes képviselője (dr. Takács Vilmos ügyvéd) útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (1) bekezdése, valamint 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, melyben a Kúria Kfv.II.37.412/2020/2. számú végzése, a Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 19.k.27.841/2019/10. számú ítélete, a Bács-Kiskun Megyei Kormányhivatal BK/NEF/01738-4/2019. számú határozata, a Bács-Kiskun Megyei Kormányhivatal Kecskeméti Járási Hivatal Bk-05/NEO/02764-33/2019. számú határozata, továbbá az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 28. § (1) bekezdése és 29. § (2) bekezdése, a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 118. § (1) bekezdése, valamint a fertőző betegségek és a járványok megelőzése érdekében szükséges járványügyi intézkedésekről szóló 18/1998. (VI. 3.) NM rendelet (a továbbiakban: Rendelet) 5. § (5) bekezdés a) pont "Az életkorhoz kötött kötelező védőoltásokat 11 éves kortól iskolai kampányoltások keretében kell elvégezni." szövegrésze alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Az indítványozó ugyancsak kérte a támadott bírói döntések, valamint hatósági határozatok végrehajtásának felfüggesztését is, az Abtv. 61. §-ának megfelelően.
[2] 1.1. A gyermekorvosi praxist működtető indítványozó ügyvezetője házi gyermekorvosként kötelező védőoltást adott be egy elmaradt iskolai kampányoltás pótlására az érintett gyermek édesapjának kérésére. Az oltás beadásának időpontjában a gyermek nem szerepelt az indítványozó ügyvezetőjének háziorvosi praxisában, ezáltal a pácienskarton sem állt rendelkezésre, a gyermek pedig nem abba az iskolába járt, amelyre vonatkozóan az indítványozónak működési engedélye lett volna. Az ügyvezető az oltás tényét az oltási könyvbe bejegyezte, de a gyermek TAJ száma hiányában azt nem rögzítette az elektronikus ambuláns naplóba, illetve a gyermeket hivatalosan nem tudta felvenni a háziorvosi praxisba sem.
[3] Az oltás körülményeinek tisztázása érdekében a Zala Megyei Kormányhivatal Zalaegerszegi Járási Hivatal Hatósági Főosztálya Népegészségügyi Osztálya kereste meg a Bács-Kiskun Megyei Kormányhivatal Kecskeméti Járási Hivatalát, amely az indítványozót 1 250 000 forint egészségügyi bírság megfizetésére kötelezte, felhívta minden olyan oltás beadásától való tartózkodásra, amelynek beadására nem jogosult, továbbá kötelezte az egészségügyi ellátás kapcsán a pontos dokumentáció vezetésére.
[4] A határozattal szemben az indítványozó nyújtott be fellebbezést, melyben kifogásolta, hogy az elsőfokú hatóság egyáltalán nem állapított meg tényállást, a döntés nem tartalmazza, hogy a megállapított tényállást mely bizonyítékokra alapozta, továbbá csak felsorolta a jogszabályi hivatkozásokat. A fellebbezés szerint az sem derül ki a határozatból, hogy a bírság kiszabásakor a hatóság milyen szempontokat mérlegelt. Az indítványozó arra is hivatkozott, hogy az elsőfokú hatóság törvénysértően állapította meg a fellebbezési illeték összegét. A másodfokon eljáró Bács-Kiskun Megyei kormányhivatal Népegészségügyi Főosztálya az elsőfokú közigazgatási határozatot helybenhagyta.
[5] A jogerős határozattal szemben az indítványozó kereseti kérelmet nyújtott be. keresetét elsősorban arra alapozta, hogy a határozatból egyáltalán nem derül ki, hogy "pontosan hol, mikor, milyen körülmények és milyen előzmények után, szerinte milyen jogszabálysértő magatartást tanúsított". Az indítványozó szerint a közigazgatási szerv bizonyítékok hiányában, mérlegelési jogának megsértésével hozott döntést; továbbá állítása szerint a kiskorú oltásának pótlására a Rendelet 5. § (8)-(9) bekezdése alapján az indítványozó egyébként is jogosult volt. Érvelése értelmében az elektronikus dokumentálás hiánya csak felróhatóság esetén szankcionálható, esetében azonban rajta kívül eső okok miatt maradt el a dokumentálás, ezért marasztalása jogszabálysértő. Törvénytelennek tartotta a megfizetésre került illeték mértékének meghatározását és kifogásolta az illeték visszafizetésének elmaradását is. Az indítványozó keresetét a Szegedi közigazgatási és Munkaügyi Bíróság elutasította. A bíróság álláspontja szerint az ellátás TAJ szám nélkül is dokumentálható lett volna a rendszerben, melyről az indítványozónak is tudnia kellett, a védőoltás beadására pedig jelen esetben csak annak az oktatási intézménynek az iskolaorvosa lett volna jogosult, amellyel a gyermek tanulói jogviszonyban áll. Az esetleges hiányzás miatt elmaradó védőoltások pótlásáról az oktatási intézményben az iskola-egészségügyi feladatot ellátó iskolaorvosok azonnal gondoskodhatnak, az ehhez szükséges oltóanyagot pedig közvetlenül igényelhetik a járási népegészségügyi intézettől. A szabad orvosválasztás kérdésével kapcsolatosan a bíróság arra a következtetésre jutott, hogy az közegészségügyi szempontból korlátozható, ugyanis maga a törvény is csak akkor ismeri el a szabad orvosválasztást, "ha jogszabály kivételt nem tesz", jelen esetben pedig egyértelműen jogszabályi kivételről volt szó.
[6] A bíróság ítéletében kifejtette azt is, hogy jelen esetben miért volt helye egészségügyi bírság kiszabásának, ugyanis az indítványozó által hivatkozott bírság kiszabását kizáró ok jelen esetben nem állt fenn. A Szegedi közigazgatási és Munkaügyi Bíróság megítélése szerint a bírság összegének meghatározása tekintetében az alperes eleget tett a jogszabály által előírt mérlegelési kötelezettségének is. A bíróság ugyancsak jogszerűnek ítélte meg az indítványozó oltási tevékenységtől való eltiltását azon gyermekek esetében, amelyek nem az indítványozó működési engedélye szerinti oktatási intézmény tanulói. A Szegedi közigazgatási és Munkaügyi Bíróság végezetül azt is megállapította, hogy a megfizetésre került illeték mértéke a jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően került meghatározásra, az illeték visszatérítésére pedig csak akkor kerülhet sor, ha a közigazgatási hatósági döntés vagy intézkedés az ügyfél hátrányára részben vagy egészben jogszabálysértőnek bizonyult, jelen esetben az elsőfokú hatóság döntése azonban sem részben, sem egészben nem volt jogszabálysértő.
[7] Az ítélettel szemben az indítványozó felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, azonban a Kúria a felülvizsgálati kérelem befogadását Kfv.II.37.412/2020/2. számú végzésével megtagadta, ugyanis nem látott olyan jogkérdést, amelynek eldöntése a joggyakorlat egységének, illetve továbbfejlesztésének biztosítása érdekében szükséges lenne. A Kúria megítélése szerint jelen ügyben a kampányoltás fogalmának tisztázása nem releváns kérdés, a fellebbezési illeték mértéke pedig az Itv. rendelkezéseinek megfelelően került meghatározásra. A Kúria ugyancsak nem tartotta indokoltnak előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését sem.
[8] Az ítélettel szemben (még a Kúria végzésének meghozatalát megelőzően) az indítványozó alkotmányjogi panaszt is előterjesztett, melyet az Alkotmánybíróság a folyamatban lévő felülvizsgálati eljárásra tekintettel érdemi vizsgálat nélkül visszautasított.
[9] 1.2. Az indítványozó a Kúria végzésének meghozatalát követően nyújtotta be az Abtv. 26. § (1) bekezdése és 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszát, melyben egyaránt állította a Kúria végzésének, a Szegedi közigazgatási és Munkaügyi Bíróság ítéletének, az Itv. 28. § (1) és 29. § (2) bekezdésének, a Rendelet 5. § (5) bekezdés a) pontja "Az életkorhoz kötött kötelező védőoltásokat 11 éves kortól iskolai kampányoltások keretében kell elvégezni." fordulatának, valamint a Kp. 118. § (1) bekezdésének alaptörvény-ellenességét, és kérte azok megsemmisítését, az alábbiak szerint.
[10] Az indítványozó az alkotmányjogi panaszban és a hiánypótlás során a Szegedi közigazgatási és Munkaügyi Bíróság eljárásával kapcsolatban az Alaptörvény XV. cikk (1) és (2) bekezdésének, XXIV. cikk (1) bekezdésének, továbbá XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdésének sérelmét állította.
[11] Az indítványozó a XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes bírósági eljáráshoz való jog sérelmét egyaránt megvalósulni látta a bírósági eljárás során elkövetett jogszabálysértésekre (így például azért, mert nem ismerhette meg az alperes hatóság beadványát), valamint a döntés meghozatalakor elkövetett jogszabálysértésekre (kereseti kérelem nem került kimerítésre, a tényállás nem megfelelően került megállapításra, az indítványozó kifogásainak iratellenes eltagadása, bizonyítási hiányosságok, az indítványozó felróhatóságának hiánya, a bírság összegével kapcsolatosan a mérlegelési jogkör megsértése, súlyos eljárási szabálysértések) tekintettel. Ezzel összefüggésben a 6/1998. (III. 11.) AB határozatra és a 793/B/1997. AB határozatra hivatkozva állította a fegyverek egyenlősége alapelvének megsértését is. Az indítványozó ugyancsak a XXVIII. cikk (1) bekezdése sérelmeként értékeli, hogy mind az alperes hatóság, mind a bíróság döntése jogszabálysértő volt, ugyanis tévesen értékelték, hogy az indítványozó jogosult volt-e az elmaradt védőoltás beadására, mely érvelését az indítványozó panaszában számos jogszabályi hivatkozással támasztotta alá.
[12] Az alkotmányjogi panasz szerint az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes bírósági eljáráshoz való jog sérelmét eredményezte továbbá az is, hogy annak ellenére nem térítették vissza számára az illetéket, hogy az eljárás hivatalból (és nem pedig kérelemre) indult, ráadásul a fellebbezési illeték mértékét nem az eljárás tárgyához, hanem a szankció mértékéhez képest határozták meg. Az illeték mértékének jogellenes meghatározása az indítványozó szerint az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdése szerinti jogorvoslathoz való jogának, továbbá a XV. cikk (1) és (2) bekezdése szerinti törvény előtti egyenlőséghez való jogának a sérelmét is eredményezte.
[13] Az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes hatósági eljáráshoz való jog az indítvány szerint ugyancsak számos okból sérült. Az alkotmányjogi panasz ilyen jogsértésként nevesíti, hogy az alperes hatóság anélkül járt el az indítványozó ügyében, hogy az a hatáskörébe tartozott volna, mely jogszabálysértést utóbb a bíróság ugyancsak figyelmen kívül hagyott. Ugyancsak a XXIV. cikk (1) bekezdésének sérelmét valósította meg az alperesként eljáró hatóság azzal, hogy az nem tett eleget az általános közigazgatási eljárásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) szerinti kötelezettségeinek, ideértve mindenekelőtt a tényállás-tisztázási kötelezettséget és az indokolási kötelezettséget. A tisztességes hatósági eljáráshoz való jog az alkotmányjogi panasz szerint azért is sérült, mert az alperes hatóság az indítványozó jogszerű magatartását jogszabálysértőnek tüntette fel, és a bizonyítékokat visszaélésszerűen értékelte, továbbá anélkül szabott ki bírságot, hogy az indítványozó felróhatósága bizonyításra került volna, a bírság összegének meghatározása körében pedig a mérlegelési jogkörét is megsértette. Mindezeken túl az indítványozó a panaszában számos további, véleménye szerint az ügy lényegére kiható eljárási szabálysértést is megjelölt (így például az eljárás kezdő napjával, határidejével, vagy a lefolytatott bizonyítással összefüggésben).
[14] Az alkalmazott fellebbezési illetékre tekintettel az indítványozó az Itv. 28. § (1) bekezdése és 29. § (2) bekezdése alaptörvény-ellenességét is állította, ugyanis úgy ítélte meg, hogy annak mértéke gyakorlatilag egy újabb pénzbüntetésnek felel meg, ekként az Itv. lényegében külön szankcionálja azt, aki élni kíván a fellebbezési jogával. Érvelése értelmében a fellebbezés illetékhez kötése, és az illeték összegének tisztességtelen meghatározása sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdés szerinti jogorvoslathoz való jogot, továbbá a XV. cikk (1) és (2) bekezdés szerinti törvény előtti egyenlőséget.
[15] Az Itv. támadott rendelkezései vonatkozásában a pénzügyminiszter is kifejtette álláspontját, melyben kiemelte, hogy az Itv. közel 30 éve létező szabályait az Alkotmánybíróság még az Alaptörvény hatályba lépését megelőzően többször felülvizsgálta, és következetesen arra az álláspontra helyezkedett, hogy azok nem alaptörvényellenesek.
[16] A Rendelet 5. § (5) bekezdés a) pontja "Az életkorhoz kötött kötelező védőoltásokat 11 éves kortól iskolai kampányoltások keretében kell elvégezni." fordulata alaptörvény-ellenességét az indítványozó arra alapozta, hogy az meggyőződése szerint a szabad orvosválasztást törvénynél alacsonyabb szinten, a törvény ellenében korlátozza. Ebben a körben az Alaptörvény I. cikk (1)-(3) bekezdésének, II. cikkének, VI. cikk (2) bekezdésének, VII. cikk (1) bekezdésének, XVI. cikk (1) és (2) bekezdésének, továbbá XX. cikk (1) bekezdésének sérelmét állította. A hiánypótlás során kifejezetten kiemelte, hogy ebben a körben nem a saját, hanem a betegek jogai sérülnek, és erre tekintettel terjesztette elő alkotmányjogi panaszát.
[17] A Kúria eljárásával kapcsolatban az indítványozó azt sérelmezte, hogy a Kp. 118. § (1) bekezdése lehetőséget biztosít arra, hogy a Kúria az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében rögzített jogbiztonság elvével ellentétesen, szubjektív okokra hivatkozva, látszólag törvényesen utasíthassa vissza súlyosan jogszabálysértő határozatok felülvizsgálatát. Ezzel szerinte a Kúria a konkrét ügyben az Alaptörvény XV. cikk (1) és (2) bekezdését, a XXIV. cikk (1) bekezdés és a XXVIII. cikk (1) bekezdését is megsértette. Mindezekre tekintettel az indítványozó az Abtv. 27. §-a alapján a Kúria végzésének, az Abtv. 26. § (1) bekezdése alapján pedig a Kp. fent rögzített rendelkezésének megsemmisítését indítványozta.
[18] 2. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (1) és (2) bekezdésében meghatározottak szerint elsőként az alkotmányjogi panasz befogadhatósága törvényi feltételeinek fennállását vizsgálta meg.
[19] 2.1. Az indítványozó alkotmányjogi panaszát az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés c) pontjára [Abtv. 26. § (1) bekezdés] és az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontjára (Abtv. 27. §) alapította.
[20] Az indítványozó jogosultnak tekinthető, mivel saját egyedi ügyével összefüggésben nyújtotta be az Abtv. 26. § (1) bekezdése, illetőleg 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszát. Az indítvány megfelel annak a tartalmi feltételnek is, mely szerint az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva [Abtv. 26. § (1) bekezdés b) pont, illetőleg 27. § (1) bekezdés b) pont].
[21] 2.2. Az indítványozó által a jelen ügyben korábban, a Szegedi közigazgatási és Munkaügyi Bíróság ítéletével szemben benyújtott alkotmányjogi panaszt az Alkotmánybíróság a IV/851-2/2020. számú végzésével 2020. június 2. napján egyesbírói eljárásban visszautasította, tekintettel arra, hogy az ügyben felülvizsgálati eljárás volt folyamatban. A felülvizsgálati eljárás befejeződését követően az indítványozó az alkotmányjogi panaszt - immáron a Kúria döntését is támadva - ismételten benyújtotta. Az indítványozó a Kúria végzését 2020. július 1-jén vette kézhez, az indítványt már ezt megelőzően, 2020. június 23-án, határidőben benyújtotta. Részben az indítványozó korábban benyújtott alkotmányjogi panaszára, valamint az Ügyrend 32. § (4) bekezdésére tekintettel, részben pedig arra figyelemmel, hogy a Kúria a jogszabályi követelményeket egyébként teljesítő felülvizsgálati kérelem befogadását mérlegelési jogkörében tagadta meg, az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a Szegedi közigazgatási és Munkaügyi Bíróság ítélete vonatkozásában is vizsgálta.
[22] 2.3. Az Abtv. 26. § (1) bekezdésére alapított alkotmányjogi panaszt az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet nyújthat be. Az indítványozó a Rendelet 5. § (5) bekezdés a) pontja "Az életkorhoz kötött kötelező védőoltásokat 11 éves kortól iskolai kampányoltások keretében kell elvégezni." fordulata alaptörvény-ellenességének állításával kapcsolatban kifejezetten úgy nyilatkozott, hogy ebben a körben nem a saját, hanem a betegek jogai sérülnek. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy ebben a vonatkozásban az indítványozó nem tekinthető érintettnek, mert az állított sérelem az indítványozó egyedi ügyével kapcsolatos ugyan, de még az indítványozó szerint sem a saját Alaptörvényben biztosított jogára vonatkozik, ekként a Rendelet 5. § (5) bekezdés a) pontjának támadott fordulata az Abtv. 26. § (1) bekezdése szerinti alkotmányjogi panasz keretei között jelen esetben nem vizsgálható. Az Alkotmánybíróság ugyanakkor az alkotmányjogi panasz további elemei vonatkozásában az indítványozó érintettségét is megállapította.
[23] 2.4. Az ugyancsak az Abtv. 26. § (1) bekezdése szerinti, az Itv. 28. § (1) bekezdése és 29. § (2) bekezdésének megsemmisítésére irányuló indítványi elem vonatkozásában az Alkotmánybíróságnak mindenekelőtt arról kellett döntenie, hogy a támadott rendelkezésekre vonatkozóan kell-e alkalmazni az Alkotmánybíróság egyes hatásköreinek gyakorlását korlátozó szabályt [Alaptörvény 37. cikk (4) bekezdés].
[24] Az Alaptörvény 37. cikk (4) bekezdése szerint mindaddig, amíg az államadósság a teljes hazai össztermék felét meghaladja, az Alkotmánybíróság a 24. cikk (2) bekezdés b)-e) pontjában foglalt hatáskörében a központi költségvetésről, a központi költségvetés végrehajtásáról, a központi adónemekről, az illetékekről és járulékokról, a vámokról, valamint a helyi adók központi feltételeiről szóló törvények Alaptörvénnyel való összhangját kizárólag az élethez és az emberi méltósághoz való joggal, a személyes adatok védelméhez való joggal, a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához való joggal vagy a magyar állampolgársághoz kapcsolódó jogokkal összefüggésben vizsgálhatja felül, és ezek sérelme miatt semmisítheti meg. Az Alkotmánybíróság az e tárgykörbe tartozó törvényeket is korlátozás nélkül jogosult megsemmisíteni, ha a törvény megalkotására és kihirdetésére vonatkozó, az Alaptörvényben foglalt eljárási követelmények nem teljesültek.
[25] Az Alkotmánybíróság a jelen indítványi elem vonatkozásában az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés c) pontja szerinti hatáskörében jár el, így vonatkozik rá az Alaptörvény hivatkozott rendelkezése. Az államadósság-mutató az alkotmánybírósági eljárás folyamatban léte alatt mindvégig meghaladta az 50%-ot. Az Alkotmánybíróság ezért megvizsgálta, hogy hatásköri korlátozó itt hivatkozott alaptörvényi rendelkezés alkalmazási hatálya alá tartozik-e.
[26] Az Alkotmánybíróság a jelen ügyben is hangsúlyozza, hogy az alkotmányossági felülvizsgálatot korlátozó szabály alkalmazási hatályát megszorítóan értelmezi (lásd elsőként: 40/2012. (XII. 6.) AB határozat, Indokolás [20]); legutóbb például: 3208/2020. (VI. 11.) AB végzés, Indokolás [22]), figyelemmel az Alkotmánybíróság alkotmányvédelmi funkciójára [Alaptörvény 24. cikk (1) bekezdés]. Az Alaptörvény 37. cikk (4) bekezdése zárt taxációt tartalmaz, vagyis az alkotmányossági felülvizsgálatot szűkítő kivételes rezsimbe kizárólag a felsorolt normák tartoznak (8/2019. (III. 22.) AB határozat, Indokolás [40]).
[27] Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a zártkörű felsorolásban szereplő törvények egyes normái tartalmi vizsgálat alapján sorolandók a korlátozás hatálya alá, vagyis a szabályozás tartalma elsődleges a formával (jelen esetben a norma címével) szemben (például 3264/2017. (X. 19.) AB határozat, Indokolás [23]-[24]; 3090/2019. (V. 7.) AB határozat, Indokolás [20]). Az Alkotmánybíróság korábbi ügyben kifejezetten az Itv.-vel kapcsolatban azt a következtetést is levonta, hogy "az Alaptörvény 37. cikk (4) bekezdésében lefektetett átmeneti hatásköri korlátozást az illetékekről szóló törvény tekintetében is úgy kell megszorítóan értelmezni, hogy a kivételes szabály csak és kizárólag azokra az Itv.-ben található rendelkezésekre vonatkozik, amelyek tartalmuk szerint anyagi illetékfizetési kötelezettségről és ahhoz kapcsolódó törvényi tényállási elemekről rendelkeznek." (34/2019. (XI. 29.) AB határozat, Indokolás [41])
[28] Az Itv. az indítvánnyal támadott részében a közigazgatási hatósági eljárásokra vonatkozóan jelöli ki az illeték tárgyát és mértékét, azaz közvetlenül anyagi jogi fizetési kötelezettségre vonatkozó szabályt tartalmaz, ami az Alaptörvény 37. cikk (4) bekezdésének a hatálya alá tartozik. ilyen törvény csak akkor vizsgálható felül az Alaptörvény alapján, ha az erre irányuló indítvány az alaptörvény-ellenesség okaként az Alaptörvény 37. cikk (4) bekezdésében szereplő jogok valamelyikének sérelmét jelöli meg. Jelen esetben a panasz az Alaptörvény más, a 37. cikk (4) bekezdésében nem nevesített rendelkezéseinek sérelmét állítja. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az Itv. támadott rendelkezései alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló indítványt ebben a részében érdemben - az Alaptörvény hatáskört korlátozó szabályára tekintettel - nem vizsgálhatta.
[29] 2.5. Az indítványnak közvetlenül a Kúria végzését és a Kp. 118. § (1) bekezdését támadó elemei vonatkozásában az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó nem adott elő olyan indokolást, mely alkotmányjogilag értékelhető módon támasztaná alá a támadott jogszabályi rendelkezés és a bírói döntés alaptörvény-ellenességét. Az indítványozó megjelölte az az Alaptörvény általa megsérteni vélt rendelkezéseit, törvénysértésekre is hivatkozott és azt is részletezte, hogy számára mi lett volna a kívánt döntés iránya, azonban azt már nem fejtette ki, hogy a Kúria végzése és a Kp. 118. § (1) bekezdése miért ellentétes ezekkel az alaptörvényi rendelkezésekkel. Az alkotmányjogi panaszból az sem állapítható meg, hogy sérelmét mennyiben okozta a Kúria döntése és mennyiben az alaptörvény-ellenesnek vélt jogszabályhely. így ezek az indítványi elemek nem felelnek meg a határozott kérelem Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontjában megfogalmazott indokolási kötelezettség követelményének. Erre figyelemmel az alkotmányjogi panasz - az említett indítványi elemek tekintetében - érdemi elbírálásra nem alkalmas.
[30] 2.6. Az indítvány Szegedi közigazgatási és Munkaügyi Bíróság ítéletével kapcsolatos elemével összefüggésben az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a panasz tartalmazza azt a törvényi rendelkezést, amely megállapítja az Alkotmánybíróság hatáskörét az indítvány elbírálására, továbbá amely az indítványozó jogosultságát megalapozza [Abtv. 52. § (1 b) bekezdés a) pont]. Az indítvány tartalmazza az Alkotmánybíróság által az indítványozó szerint vizsgálandó bírói döntést [Abtv. 52. § (1b) bekezdés c) pont]. Az indítvány tartalmazza az Alaptörvény megsértett rendelkezését [Abtv. 52. § (1b) bekezdés d) pont]. Az indítvány tartalmaz kifejezett kérelmet a bírói döntések és jogszabályi rendelkezések megsemmisítésére [Abtv. 52. § (1b) bekezdés f) pont].
[31] Az indítvány ezen eleme ugyanakkor az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) és e) pontja szerinti követelményének csak részben, az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésével és a XXVIII. cikk (1) bekezdésével összefüggésben felel meg, ugyanis nem tartalmaz alkotmányjogilag értékelhető indokolást arra vonatkozóan, hogy a támadott bírói döntés miért sérti az Alaptörvény XV. cikk (1) és (2) bekezdéseit, illetőleg a XXVIII. cikk (7) bekezdését. Annak megítélése, hogy az alapügy tárgya helyesen az oltás beadásának jogszerűsége vagy az ahhoz kapcsolódó bírság mértéke volt-e, az Alkotmánybíróság hatáskörén kívül eső jogértelmezési kérdésnek (és nem pedig alkotmányjogi kérdésnek) tekinthető, az Itv. illeték mértékére vonatkozó rendelkezésével kapcsolatos indítványozói érveket pedig az Alkotmánybíróság tartalma szerint, az Abtv. 26. § (1) bekezdése szerinti panasz keretei között értékelte.
[32] 2.7. Az Abtv. 29. §-a értelmében az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételye, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés felvetése esetén fogadható be. E befogadhatósági feltételek vagylagos jellegűek, így azok fennállását az Alkotmánybíróság külön-külön vizsgálja (3/2013. (II. 14.) AB határozat, Indokolás [30]).
[33] Az alkotmányjogi panasz jellegének megfelelően az Alkotmánybíróság hatáskörébe kizárólag a bírói döntéseknek az alkotmányossági szempontú vizsgálata tartozik. Ebből következően az alkotmányjogi panasz nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírói határozatok által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének, azaz ez a jogvédelem nem jelenti a rendes bíróságok jogalkalmazási gyakorlatának általános felülvizsgálatát, aminek következtében az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna. A jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki, ami nem adhat alapot számára minden olyan esetben történő beavatkozásra, amikor vélt vagy esetleg valós jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor (3198/2013. (X. 22.) AB végzés, Indokolás [22]). Ebből következően a bírói döntés alaptörvény-ellenességének vizsgálata során az Alkotmánybíróság attól is tartózkodik, hogy a bíróságok felülbírálati jogköréhez tartozó, szakjogi vagy kizárólag törvényértelmezési kérdésekben állást foglaljon (3028/2014. (II. 17.) AB végzés, Indokolás [12]).
[34] Az alkotmányjogi panasz vonatkozó részében az indítványozó egyet nem értését fejezte ki az eljáró hatóságok és a Szegedi közigazgatási és Munkaügyi Bíróság törvényértelmezésével kapcsolatban, annak mibenlétét részletesen indokolta. Önmagában azonban az a körülmény, hogy az indítványozó nem ért egyet a hatóság és a bíróság döntésével, valamint annak indokolásával, nem elégséges érv a támadott döntés alaptörvény-ellenességének alátámasztására (3364/2017. (XII. 22.) AB végzés, Indokolás [21]). Az indítványozó ugyanis részben az eljáró hatóságok, illetőleg bíróság az indítványozóétól eltérő jogértelmezését vitatja, részben pedig egyes eljárási szabályok (mindenekelőtt az Ákr. egyes rendelkezései) megsértését állítja, ami törvényességi, és nem pedig alkotmányjogi kérdésnek tekinthető.
[35] Habár a fentiekben ismertetettek szerint az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése, illetőleg XXVIII. cikk (1) bekezdése vonatkozásában az indítványozó utalt egyes eljárási szabályok megsértésére is (pl. az alperes beadványai kézbesítésének elmaradására), állítását semmilyen módon nem támasztotta alá, még csak utalás szintjén sem fogalmazta meg, hogy ezeket az állításokat mi támasztja alá. Ugyanezt állapította meg az Alkotmánybíróság az indítványozó fegyverek egyenlőségének elve megsértésére vonatkozó állításával kapcsolatban is, mely az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint ugyancsak a XXVIII. cikk (1) bekezdésének részét képezi (legutóbb például 3/2021. (I. 7.) AB határozat, Indokolás [63]). Ennek hiányában a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételye e vonatkozásban sem merülhetett fel.
[36] Az Alkotmánybíróság a fentiek alapján arra a következtetésre jutott - figyelembe véve az eljáró bíróság ítéletében kifejtett indokolását -, hogy az indítványozó panasza a sérelmezett döntéssel kapcsolatban nem állított bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességi kételyt, illetve alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést sem vetett fel, ennek megfelelően az alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 29. §-ában foglalt befogadhatósági feltételnek.
[37] 3. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt - az Abtv. 56. § (3) bekezdésére figyelemmel -az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a), c) és h) pontja alapján visszautasította.
[38] Az indítványozó alkotmányjogi panaszában kérte a sérelmezett bírósági döntések, illetőleg hatósági határozatok végrehajtásának felfüggesztését is. Tekintettel arra, hogy az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt visszautasította, az Abtv. 61. § (1) bekezdése szerinti végrehajtás felfüggesztése iránti kérelemről az Alkotmánybíróságnak nem kellett határoznia.
Budapest, 2021. február 23.
Dr. Szalay Péter s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
Dr. Szalay Péter s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Dienes-Oehm Egon alkotmánybíró helyett
Dr. Szalay Péter s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó alkotmánybíró helyett
Dr. Szalay Péter s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Salamon László alkotmánybíró helyett
Dr. Szalay Péter s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Szabó Marcel előadó alkotmánybíró helyett
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/1099/2020.