81/2010. (V. 20.) AB határozat

a 363/2009. (IX. 3.) OVB határozat alkotmányossági vizsgálata tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottságnak országos népszavazás aláírásgyűjtő ív mintapéldányával, illetve az azon szereplő kérdés hitelesítésével kapcsolatban hozott határozata ellen benyújtott kifogás tárgyában meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság 363/2009. (IX. 3.) OVB határozatát megsemmisíti, és az Országos Választási Bizottságot új eljárásra utasítja.

Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.

Indokolás

I.

Az Országos Választási Bizottság (a továbbiakban: OVB) a 363/2009. (IX. 3.) OVB határozatával hitelesítette egy országos népszavazás aláírásgyűjtő ívét. Az aláírásgyűjtő íven a következő kérdés szerepelt: "Egyetért-e azzal, hogy az Országgyűlés törvényt alkosson a bírák által betartandó etikai normákról és az - állampolgárok által is kezdeményezhető - etikai eljárás szabályairól?".

A 363/2009. (IX. 3.) OVB határozat a Magyar Közlöny 2009. évi 124. számában, 2009. szeptember 3-án jelent meg. A választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (a továbbiakban: Ve.) 130. § (1) bekezdése szerint az OVB-nek az aláírásgyűjtő ív, illetőleg a konkrét kérdés hitelesítésével kapcsolatos döntése elleni kifogást a határozat közzétételét követő tizenöt napon belül lehet benyújtani. A határozat ellen 2009. szeptember 14-én érkezett kifogás.

A kifogás benyújtója szerint az OVB-nek meg kellett volna tagadnia az aláírásgyűjtő ív mintapéldányának hitelesítését, mivel a kérdésben megfogalmazott "etikai normák", illetve "etikai eljárás szabályai" szövegrészek olyan tág értelmezésnek adnak teret, amelyek nem tesznek eleget az egyértelműség követelményének. Kérte ezért az OVB határozatának megsemmisítését és az OVB új eljárás lefolytatására való kötelezését.

II.

1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:

"28/B. § (1) Országos népszavazás és népi kezdeményezés tárgya az Országgyűlés hatáskörébe tartozó kérdés lehet."

2. Az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 1998. évi III. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) érintett rendelkezései:

"10. § Az Országos Választási Bizottság megtagadja az aláírásgyűjtő ív hitelesítését, ha

(... )

c) a kérdés megfogalmazása nem felel meg a törvényben foglalt követelményeknek,"

"13. § (1) A népszavazásra feltett konkrét kérdést úgy kell megfogalmazni, hogy arra egyértelműen lehessen válaszolni.

(2) A konkrét kérdést a kezdeményezésben megfogalmazott formában kell népszavazásra bocsátani."

3. A Ve. érintett rendelkezései:

"130. § (1) Az Országos Választási Bizottságnak az aláírásgyűjtő ív, illetőleg a konkrét kérdés hitelesítésével kapcsolatos döntése elleni kifogást a határozat közzétételét követő tizenöt napon belül lehet - az Alkotmánybírósághoz címezve -az Országos Választási Bizottsághoz benyújtani.

(... )

(3) Az Alkotmánybíróság a kifogást soron kívül bírálja el. Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság, illetőleg az Országgyűlés határozatát helybenhagyja, vagy azt megsemmisíti, és az Országos Választási Bizottságot, illetőleg az Országgyűlést új eljárásra utasítja."

III.

A kifogás megalapozott.

1. A jelen ügyben az Alkotmánybíróság hatáskörét az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 1. § h) pontja alapján a Ve. 130. §-a határozza meg. Az Alkotmánybíróság eljárása jogorvoslati eljárás, ezért az Alkotmánybíróság a kifogásban foglaltak alapján azt vizsgálja, hogy az OVB az aláírásgyűjtő ív hitelesítésének megtagadása során az Alkotmánynak és az irányadó törvényeknek megfelelően járt-e el [63/2002. (XII. 3.) AB határozat, ABH 2002, 342, 344.]. Az Alkotmánybíróság e hatáskörében eljárva is alkotmányos jogállásával és rendeltetésével összhangban látja el feladatát [25/1999. (VII. 7.) AB határozat, ABH 1999, 251, 256.].

2. A népszavazásra szánt kérdés egyértelműségével kapcsolatban az Alkotmánybíróság következetesen érvényesített álláspontja, hogy az egyértelműség követelménye a népszavazáshoz való jog érvényesülésének garanciája. Az egyértelműség követelménye e tekintetben azt jelenti, hogy a népszavazásra szánt kérdésnek egyértelműen megválaszolhatónak kell lennie. Ahhoz, hogy a választópolgár a népszavazásra feltett kérdésre egyértelműen tudjon válaszolni az szükséges, hogy a kérdés világos és kizárólag egyféleképpen értelmezhető legyen, a kérdésre igennel vagy nemmel lehessen felelni (választópolgári egyértelműség). Az eredményes népszavazással hozott döntés azonban az Országgyűlésnek az Alkotmány 19. § (3) bekezdés b) pontjában foglalt jogköre - Alkotmányban szabályozott -korlátozása: az Országgyűlés köteles az eredményes népszavazásból következő döntéseket meghozni. Ezért a kérdés egyértelműségének megállapításakor az Alkotmánybíróságnak vizsgálnia kell azt is, hogy a népszavazás eredménye alapján az Országgyűlés el tudja-e dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, és ha igen, milyen jogalkotásra köteles (jogalkotói egyértelműség). Az Alkotmánybíróság ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy az Nsztv. 13. § (1) bekezdése nem támaszt olyan követelményt a népszavazás kezdeményezőivel szemben, hogy a kérdés megfogalmazásakor pontosan használják a hatályos jogszabályok terminológiáját [52/2001. (XI. 29.) AB határozat, ABH 2001, 399, 402-403.; 68/2008. (IV. 30.) AB határozat, ABH 2008, 615, 619.], de a kérdésből mind a választópolgárok, mind az Országgyűlés számára ki kell derülnie, hogy milyen lehetséges következményekkel járhat a népszavazás [99/2007. (XII. 6.) AB határozat, ABH 2007, 815, 818.].

Az Alkotmánybíróság a jelen ügyben megállapította, hogy a kérdés ebben a megfogalmazásban nem tesz eleget az egyértelműség fenti követelményének. Sem a választópolgárok, sem a jogalkotó számára nem derül ki ugyanis, hogy a kezdeményezés benyújtói milyen elveket, követelményeket, erkölcsi szabályokat értenek a bírák által betartandó etikai normák alatt és milyen feltételek mellett tennék lehetővé az állampolgárok számára az etikai eljárás kezdeményezését. Az Alkotmánybíróság megjegyzi továbbá, hogy a kezdeményezésben szereplő kérdés - tartalmát tekintve - két részkérdést foglal magában. Önmagában az, hogy az aláírásgyűjtő íven szereplő kérdés több tagmondatból áll, nem sérti az Nsztv. 13. § (1) bekezdésében foglalt egyértelműség követelményét. Ha azonban a részkérdések ellentmondanak egymásnak, vagy egymáshoz való viszonyuk nem egyértelmű, vagy nem következnek egymásból, illetve tartalmilag nem is kapcsolódnak, az már az Nsztv. 13. § (1) bekezdésének sérelmét jelenti [52/2001. (XI. 29.) AB határozat, ABH 2001, 399, 404-405.]. Ebben az esetben a kérdés két önálló részből áll: az első etikai normák törvénybe foglalására, a második az állampolgárok által is kezdeményezhető etikai eljárás szabályozására irányul. Az Alkotmánybíróság szerint ez a két részkérdés nem következik egymásból, így azokra szükségképpen nem is azonos az adható válasz.

Minderre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a kezdeményezésben foglalt kérdés nem felel meg az Nsztv. 13. §-ában szabályozott egyértelműség követelményének, ezért a 363/2009. (IX. 3.) OVB határozatot megsemmisítette és az Országos Választási Bizottságot új eljárásra utasította.

Az Alkotmánybíróság a határozat közzétételét az OVB határozatának a Magyar Közlönyben való megjelenésére tekintettel rendelte el.

Budapest, 2010. május 18.

Dr. Holló András s. k.,

az Alkotmánybíróság helyettes elnöke

Dr. Balogh Elemér s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bragyova András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kovács Péter s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Lévay Miklós s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Trócsányi László s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: 974/H/2009.