BH 1997.5.253 Vadásztársaság esetében különösen fontos, hogy a társadalmi szervezet fegyelmi szabályzatot alkosson, ennek hiányában nem szabható ki fegyelmi büntetés [1988. évi II. tv. 2. § (1) bek., 10. § (1) bek., 14. § (1) bek., 16. § (2) bek. a) pont].

Az elsőfokú bíróság részletes bizonyítási eljárást követően megállapította, hogy az alperesi vadásztársaság közgyűlése 1994. január 15. napján hozott - a felperest fegyelmi eljárás mellőzésével azonnali hatállyal kizáró - határozata a hatályos fegyelmi szabályzat nélkül működő alperes alapszabálya 16. §-ának a) pontjába, 21. §-ába, 23. §-a (3) bekezdésének, valamint 26. §-a (2) bekezdésének rendelkezésébe ütközik. Ezért azt megsemmisítette, és egyben a felperes kizárás fegyelmi büntetését hatálytalanította. Vizsgálta a szabálytalanul hozott kizárásról rendelkező határozat tartalmát is, és arra a megállapításra jutott, hogy a felperes terhére felhozott fegyelemsértések nem voltak olyan súlyúak, amelyek a legsúlyosabb fegyelmi büntetés kiszabását indokolhatták volna.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes nyújtott be fellebbezést, amelyben az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását kérte. Álláspontja szerint a fegyelmi szabályzat hiánya nem eredményezheti azt, hogy a vadásztársaságban bárki, bármit fegyelmi következmények nélkül megtehessen. A kizárást kimondó fegyelmi határozatban, de a megállapított tényállás szerint is a felperes több ismétlődő fegyelmi vétséget követett el, a kizárásra pedig azért került sor, mert a társaság közgyűlése más módot a probléma megoldására nem talált. Az alperes álláspontja szerint a vadásztársaság olyan egyesület, ahol rendkívül szigorúan be kell tartani a szabályokat, hiszen fegyveres testületről van szó, és csupán a fegyverhasználattal kapcsolatos szabály megszegése önmagában is a legsúlyosabb fegyelmi büntetés kiszabását indokolja. A felperes ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására irányult.

A fellebbezés nem alapos.

Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló adatok alapján helyesen állapította meg, hogy a fegyelmi szabályzattal nem rendelkező alperes saját alapszabályának a fegyelmi határozat meghozatalára vonatkozó rendelkezéseit is megsértette, amikor a felperessel szemben az első fokú ítéletben ismertetett módon hozta meg a fegyelmi határozatot, megsértve az ott felhívott valamennyi alapszabályhelyet. Az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény (Etv.) 2. §-ának (1) bekezdése szerint az egyesülési jog alapján magánszemélyek, jogi személyek, valamint ezek jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetei - tevékenységük célja és alapítóik szándéka szerint - társadalmi szervezetet hozhatnak létre és működtethetnek. Az Etv. 10. §-ának (1) bekezdése lehetővé teszi a társadalmi szervezet tagjának, hogy a társadalmi szervezet valamely szervének törvénysértő határozatát a tudomására jutástól számított harminc napon belül a bíróság előtt keresettel megtámadhassa. Egységes a bírói gyakorlat abban a kérdésben, hogy a törvénysértés fogalma alá vonható az az eset, ha a társadalmi szervezet működése nem felel meg saját alapszabálya rendelkezéseinek. Az alperes amellett, hogy mulasztást követett el azzal, hogy fegyelmi szabályzatát a mai napig nem alkotta meg, az alapszabálynak a fegyelmi határozat meghozatalára vonatkozó rendelkezéseit sem tartotta be, így érvényes határozatot a felperes esetleges fegyelmi vétsége esetén sem hozhatott volna. Az alperesi határozat alakszerűségeinek hiánya okából felesleges volt annak tartalmát vizsgálnia az elsőfokú bíróságnak.