3027/2014. (II. 17.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta az alábbi
végzést:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Pfv.VII.20.398/2012/5. számon hozott közbenső ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránti alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás:
[1] Az indítványozó kft. csatolt meghatalmazással igazolt jogi képviselője útján alkotmányjogi panaszt terjesztett elő.
[2] Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a szerint alkotmányjogi panasszal élt a Kúria, mint felülvizsgálati bíróság által Pfv.VII.20.398/2012/5. számon hozott közbenső ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt.
[3] Az indítványozó előadta, hogy az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügyben hivatalos márkakereskedői és márkaszerviz szerződést kötött egy korlátolt felelősségű társasággal (a továbbiakban: Kft.). A márkakereskedői és a márkaszerviz szerződés egyaránt követelményként határozta meg a maximális ügyfél elégedettség elérésére való törekvést, melynek megszegése felmondásra alapot adó súlyos szerződésszegési okként került meghatározásra.
[4] A Kft. alkalmazottai, köztük az ügyvezető közeli hozzátartozói az egyik vételár-beszámítás keretében leadott használt gépjármű tulajdonos-változásának hatósági ügyintézése során nem az eredeti, érvényes adás-vételi szerződést, hanem egy későbbi keltezésű, valótlan adatokat tartalmazó, hamisított szerződést használtak fel. A bűncselekmény elkövetését elismerték, ezért a Békéscsabai Városi Ügyészség az elkövetőket részben megrovásban részesítette, részben a vádemelést elhalasztva pártfogó felügyeletet rendelt el.
[5] Az indítványozó a büntetőügyről véletlenül szerzett tudomást, melyről tájékoztatta a Kft.-t és részletes írásbeli beszámolót kért, amelyet azonban a Kft. nem készített el, sőt levélben azt közölte, hogy az indítványozónak nincs joga ilyen információt kérni. Az indítványozó ezt követően mind a márkakereskedői, mind pedig a márkaszerviz szerződést felmondta. Indokolásában egyéb szerződésszegések nevesítése mellett közölte, hogy a Kft. felhívás ellenére sem készített írásbeli beszámolót az esetről, az ügyfél sérelmére a márkakereskedői tevékenységével összefüggésben elkövetett bűncselekmény a szerződés több pontjának súlyos megsértése, amelynek okán bizalmát vesztette. Jó hírnevének és az ügyfelek elégedettségének megőrzése érdekében kénytelen a szerződéseket megszüntetni.
[6] A Kft. a felmondás jogellenességének megállapítása és kártérítés iránt keresetet nyújtott be az indítványozó ellen.
[7] A Pest Megyei Bíróság első fokon hozott közbenső ítéletével megállapította, hogy a szerződések alperes általi felbontásából eredő, felperest ért kárért az alperes helytállni köteles. Indokolása szerint az ügyfél elégedettség nem alapulhat egyetlen panasz bejelentésen, még akkor sem, ha az ügyfél sérelmére bűncselekményt követtek el. Az alperes a közbenső ítélet ellen fellebbezést terjesztett elő, melyben egyebek mellett hivatkozott arra, hogy az első fokú döntés lényeges eljárási szabályok megsértésével született, mivel a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. § (1) bekezdése, valamint a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 213. § (3) bekezdése értelmében a kár tényének bizonyítatlansága esetén a közbenső ítéletben nem ítélhető meg a kártérítési követelés jogalapja sem. Az alperesi fellebbezés nyomán eljáró Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy az alperes a felmondás jogát a Ptk. 321. § (1) bekezdése alapján a szerződésekre alapította, a felperesnek minden tőle elvárható intézkedést meg kell tennie azért, hogy a lehető legnagyobb ügyfél elégedettséget érje el. Önmagában az okirat-hamisítás az arról tudomást szerző ügyfél vonatkozásában olyan negatívum, melyet csak tovább rontott az érintett ügyfél telefonon történő zaklatása. A márka iránti teljes bizalomvesztés állapítható meg a bíróság ítéletének indokolása szerint az ügyfél tanúvallomásából, miszerint többé nem vásárolna ilyen márkájú személygépkocsit. A másodfokon eljáró bíróság azonban - az indítványozó állítása szerint - a fellebbezés azon részét, mely a kár bekövetkezte tekintetében annak bizonyítottságát hiányolta, nem vizsgálta, tekintettel az első fokú ítélet megváltoztatására és a kereset elutasítására. A felperes ezt követően felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, melynek nyomán a Kúria a másodfokú jogerős döntést hatályon kívül helyezte és az első fokon eljárt bíróság közbenső ítéletét helybenhagyta. Álláspontja szerint az alperes a felmondás indokolásában ugyan más okokra is hivatkozott, melyek között voltak olyanok, amelyek a szerződés értelmében önálló felmondási oknak minősülnek, azonban a felmondás okaként nem ezeket jelölte meg. A Kúria az első fokú bírósággal értett egyet abban, hogy a feltárt bizonyítási eszközök (az alperes értékesítési szabályzatot tartalmazó kézikönyve, a csatolt kérdőívek, a felperes törvényes képviselőjének nyilatkozata) alapján nem lehet arra a következtetésre jutni, miszerint egyetlen ügyfél sérelmére elkövetett nagyon súlyos eset, mely az ügyfél teljes mértékben megalapozott negatív értékítéletét eredményezi, azt jelentené, hogy a maximális ügyfél elégedettség biztosítására irányuló kötelezettséget a felperes megsértette. A Kúria megítélése szerint a másodfokú bíróság nem az alperes által alkalmazott és bizonyított gyakorlatnak megfelelően értelmezte a felmondás okaként megjelölt szerződési rendelkezést, ezért döntése a Ptk. 207. § (1) bekezdésébe és 321. § (1) bekezdésébe ütközött.
[8] Az alperes a Kúria közbenső ítélete ellen alkotmányjogi panaszt terjesztett elő.
[9] Az indítványozó álláspontja szerint a döntés sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz való jogot, valamint a XXIV. cikk (1) bekezdésében rögzített indokolási kötelezettséget. Alkotmányjogi panaszában ezen túlmenően megjelölte az Alaptörvény 25. cikk (3) bekezdését és 28. cikkét, bár jelezte, hogy tudomással bír arról, miszerint ezekre nézve alkotmányjogi panasz nem terjeszthető elő. A tisztességes eljárás elvének ismertetéséhez felhívta az Európai Unió Alapjogi Chartájának 41. cikk (1) bekezdését is.
[10] Az indítványozó végezetül bejelentette, hogy perújítást nem kezdeményezett jelen ügyben.
[11] Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (2) bekezdése értelmében mérlegelési jogkörében megvizsgálta az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényi feltételeit.
[12] Az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasszal élhet az alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az, aki egyedi ügyben érintett, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást bejező egyéb döntés Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az alapul szolgáló bírósági eljárásban az alkotmányjogi panaszos félként szerepel, tehát egyedi ügyben az érintettsége fennáll. Az indítványozó előadta, hogy a jogerős közbenső ítélet ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem nyomán hozta a Kúria a panaszos által sérelmesnek tartott döntést, amely ellen jogorvoslati lehetőség nincs, tehát e tekintetben az alkotmányjogi panasz a törvényi feltételeknek megfelel.
[13] Az Abtv. 27. §-a az alkotmányjogi panasz eljárás keretében támadható döntések körénél további feltételként rögzíti, hogy a támadott bírói döntésnek az ügy érdemében hozott, vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntésnek kell lennie. Jelen ügyben az első fokon eljáró bíróság közbenső ítéletet hozott, melyben a keresetet jogalapjában alaposnak találta, a kár ténye, valamint az azért helytállni köteles személye megállapításra került, az összegszerűség kérdésében azonban a bíróság további bizonyítást tartott szükségesnek. Ezt a közbenső ítéletet a másodfokon eljáró bíróság megváltozatta, azonban a felülvizsgálati eljárásban a Kúria - a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezésével - helyben hagyta. Az alapul szolgáló ügy tekintetében tehát a Kúria támadott közbenső ítélete érdemi döntésnek minősül, így az ellene benyújtott alkotmányjogi panasz a törvényi feltételeknek e tekintetben is megfelel.
[14] Az Abtv. 30. § (1) bekezdése értelmében az alkotmányjogi panasz benyújtására a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül van lehetőség. A Kúria ítéletét - a Fővárosi Ítélőtábla tájékoztatása szerint -az indítványozó részére 2013. február 11-én kézbesítették, az alkotmányjogi panaszt 2013. április 10-én - a törvényes határidőn belül - érkeztették a Budapest Környéki Törvényszéken.
[15] Az Abtv. 52. §-a értelmében az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. Az indítványozó megjelölte az Abtv. 27. §-át, amely megalapozza az indítványozói jogosultságot, valamint sérelmezett döntésként megjelölte a Kúria által Pfv.VII.20.398/2012/5. számon hozott közbenső ítéletet, és feltüntette az Alaptörvény azon rendelkezéseit, melyeket álláspontja szerint az ítélet sért. Előadta az eljárás megindításának indokait, ismertette az alapul fekvő ügyet, valamint kifejezett kérelmet terjesztett elő a sérelmezett bírósági ítélet megsemmisítésére vonatkozóan.
[16] Az indítványozó kérelme indokául elsődlegesen azt hozta fel, hogy a bíróságok az eljárás során nem vizsgálták a kár bekövetkeztét, annak hiányában foglalt állást az első fokú bíróság a kártérítésre kötelezésről, hogy bizonyításra került volna, egyáltalán érte-e kár a felperest. A fellebbezés ezen részével az alkotmányjogi panaszos szerint a másodfokú bíróság sem foglalkozott. Ugyanakkor a Kúria a jogerős ítélettel szemben az elsőfokú bíróság álláspontját elfogadva - az alkotmányjogi panaszos szerint - egyfajta felülmérlegelést végzett azzal, hogy az alapul szolgáló ügyben a szerződések felmondási okául szolgáló esetek körét nem a másodfokú, hanem az első fokon eljárt bírósággal megegyezően értékelte, mely így a tisztességes eljáráshoz való jog sérelméhez vezetett.
[17] Az Alkotmánybíróság a rendelkezésre álló iratokból megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárás során kirendelt igazságügyi szakértő szakvéleménye alapján állapította meg a kár tényét, azonban az esetleges kárenyhítésre vonatkozó felperesi bizonyítás elmaradására tekintettel az összegszerűség tekintetében további bizonyítást tartott szükségesnek.
[18] Az Abtv. értelmében az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának tartalmi feltételeit, ezen belül az Abtv. 29. §-ában előírt követelményt, miszerint az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányossági kérdés esetén fogadja be.
[19] Jelen ügyben az indítványozó a Kúria felülvizsgálati eljárásban hozott ítéletének vizsgálatát valójában nem alkotmányossági szempontból kérte, hanem azért, mert álláspontja szerint az eljáró bíróságok nem megfelelő körben folytatták le a bizonyítási eljárást, illetve a rendelkezésre álló bizonyítékokat nem megfelelően értékelték. Az indítványozó ténylegesen tehát azt kívánta elérni, hogy alkotmányjogi panasza nyomán az eljáró bíróságoknak a bizonyítékok mérlegelése során kialakított álláspontja megváltoztatásra kerüljön, és az alapul szolgáló szerződés felmondásának indokait, illetve a kártérítésre kötelezést átértékelve a bíróságok a kereset elutasításáról döntsenek.
[20] Az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdése, valamint az Abtv. 27. §-a alapján az Alkotmánybíróságnak nem feladata konkrét jogvitákban a bizonyítékok felülmérlegelésével történő ítélkezés, kizárólag arra van hatásköre, hogy alkotmányossági szempontból vizsgálja az eléje tárt bírói döntést, és amennyiben a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet észlel, azt kiküszöbölve az alapjogi sérelmet orvosolja.
[21] Tekintettel arra, hogy a jelen ügyben nem merült fel a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-elle-nesség, illetve alapvető alkotmányossági kérdés, az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján, az 56. § (3) bekezdésére, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontjára tekintettel az alkotmányjogi panaszt visszautasította.
Budapest, 2014. február 10.
Dr. Kovács Péter s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
Dr. Balsai István s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Juhász Imre s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/1072/2013.