BH+ 2013.4.165 A szerződésben kikötött felmondási okokat nem lehet kiterjesztően értelmezni [Ptk. 205. § (1) bek., 207. § (1) bek., 321. § (1) bek.].

A peres felek 2004. november 1-jén márkakereskedői szerződést, illetve szakszerviz szerződést kötöttek egymással 5 éves időtartamra. Ezek alapján a felperes az alperes hivatalos márkakereskedőjeként, illetve szakszervizként jogosult lett a szerződésekben meghatározott termékek megvásárlására, viszonteladására és szervizelésére. A márkaszerződés 3.2. pontjában, a szakszerviz-szerződés 2.5. pontjában rögzítették a maximális ügyfél elégedettség elérésének követelményét. Mindkét szerződés 7.4.a. pontjában rendelkeztek arról, hogy az esetleges szerződésszegés mikor alapozza meg a szerződés megszüntetését, a 7.4.b. pontban konkrétan megnevezve, hogy mely szerződési rendelkezések megszegése minősül felmondásra alapot adó súlyos szerződésszegésnek. A márkaszerződői szerződés ilyenként nevesítette a 3.2. pontjában, a szakszerviz szerződés a szerződés 2.5. pontjában foglaltakat. Mindkét szerződés 7.6. pontja azonos módon rögzítette az alperes kártérítésének kizártságát bármely okból történő felmondás esetére.

A felperes márkakereskedésében 2005 szeptemberében Cs. I. új Toyota Yaris típusú személygépkocsit kívánt vásárolni akként, hogy annak vételárába beszámításra kerüljön a tulajdonában lévő Opel Astra Classic típusú gépjármű. A kívánt jogügylet részeként Cs. I. 2005. szeptember 29-én kelt szerződéssel ezt a gépjárművet eladta a felperesnek. 2006 februárjában Cs. I. arról értesült a Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatal Okmányirodáján keresztül, hogy az Opel gépjármű még mindig az ő tulajdonaként van nyilvántartva. Cs. I. 2006. március 27-én bejelentéssel élt a Rendőrkapitányság Vizsgálati Osztálya felé, amely alapján megindult büntetőeljárással során a Városi Ügyészség 2006. október 9-én meghozott határozatával megállapította az okirat hamisítást, az okirati tanúkat pedig megrovásban részesítette. A felperes törvényes képviselője a munkáltatói jogok gyakorlójaként 2006. október 30-án írásbeli figyelmeztetésben részesítette a büntető-eljárással érintett munkavállalóit.

Az alperes, miután értesült Cs. I.-nek a felperes ügyintézésével kapcsolatos panaszáról, megkezdte annak kivizsgálását. Ennek során a felperes törvényes képviselőjét személyes egyeztetésre hívta, illetve írásbeli beszámolót kért tőle, mely megkereséseknek a felperes törvényes képviselője nem tett eleget. Az alperes 2007. január 31-én kelt levelében a peres felek közötti márkakereskedői szerződést annak 7.4. pontja alapján, hivatkozással a szerződés 3.2.a. pontjára, valamint a szakszerviz megállapodást annak 7.4. pontja alapján, hivatkozva annak 2.5. pontjára 2007. március 1. napjára felmondta. A felmondás indokolásában egyéb szerződésszegések nevesítése mellett közölte, hogy a felperes felhívás ellenére sem készített részletes írásbeli beszámolót Cs. I. esetéről, a leveleiből kitűnően nem kezeli súlyának megfelelően az ügyfél sérelmére márkakereskedői tevékenységgel összefüggésben elkövetett bűncselekményt. A bűncselekmény a szerződés több pontjának súlyos megszegése, a felperes magatartása az alperes bizalomvesztéséhez vezetett, ezért a saját jó hírnevének és az ügyfelek elégedettségének megőrzése érdekében a szerződéseket megszünteti.

A felperes módosított keresetében 99 275 765 Ft és járulékai megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Arra hivatkozott, hogy az alperessel 2004. november 1-jén 5 évre kötött márkakereskedői és szakszerviz üzemeltetésére vonatkozó szerződések 2007. január 31-i felmondása - figyelemmel a 19/2004. (II. 13.) Korm. rendelet 2. § (4) bekezdésében, 4. § (2) bekezdés b) pontjában foglaltakra - jogszabálysértő és sérti a felek között létrejött szerződésekben foglaltakat is. A felmondásban hivatkozott márkakereskedői szerződés 3.2. pontja, illetve a szakszerviz szerződés 2.5. pontja rendszeresen mért ügyfél elégedettségi szint elérésére, az ehhez kapcsolódó értékesítés volumenére utal, egy ügyfélpanasz nem alapíthatja meg a szerződés felmondását, erre a hivatkozott kormányrendelet sem ad lehetőséget. Állítása szerint a felperes ügyfél-elégedettségi szintje magas volt, az egyedi ügy nem rontotta a mutatóit. Utalt arra, hogy a szerződés 7.4.b. pontja alapján a felmondást egy felszólításnak kellett volna megelőznie, az alperes köteles lett volna a felperes számára határidőt biztosítani a sérelem orvoslására. Álláspontja szerint az alperes a felmondási jogát a Ptk. 4. §-ába ütköző módon, rosszhiszeműen gyakorolta, a célja az volt, hogy a szerződéses jogviszonyt megszüntetve megakadályozva a felperes jogszabályon alapuló azon lehetőségét, hogy közvetítői tevékenységet is folytathasson, másodlagos értékesítési helyet hozzon létre. A felmondás jogszerűtlensége miatt az alperes a teljesítést a Ptk. 313. §-a szerinti alapos ok nélkül tagadta meg, így a felperes - élve választási jogával - a Ptk. 312. §-a alapján kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest.

Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Előadta: 2006. év végén szerzett tudomást arról, hogy a felperes márkakereskedői tevékenységével összefüggésben egy ügyfél kezdeményezése alapján büntetőeljárás kezdődött. A felperes figyelmen kívül hagyta a perbeli szerződések azt a rendelkezését, hogy az elfogadható időn belül békésen nem megoldható panaszt haladéktalanul jelenteni kell az alperesnek. A felperes sem a történtekről, sem az ügyfél bejelentéséről, sem a büntetőeljárás megindulásáról az alperest nem értesítette. Miután az alperes az ügyfél panaszáról értesülve 2007. január 11-én a felperestől haladéktalanul részletes írásbeli beszámolót kért, a felperes ennek sem tett eleget. Az elkövetett bűncselekmény a szerződés több pontjának súlyos megszegését jelenti, a felperesnek az ügy tisztázása körében tanúsított magatartása miatt az alperes bizalmát vesztette, ezért jó hírnevének, illetve az ügyfelek elégedettségének megőrzése érdekében mondta fel a szerződéseket. A felmondás oka a márkakereskedői szerződés 3.2.a. pontjának, a szakszerviz szerződés 2.5. pontjának megszegése volt, az indoklásban hivatkozott egyéb szerződésszegésekre felmondását nem alapította. Álláspontja szerint a felmondás a 19/2004. (II. 13.) Korm. rendelet 2. § (4) bekezdésében foglaltaknak megfelelt, a felmondást írásban közölte, az indokolás részletes, tárgyszerű és átlátható volt.

Az elsőfokú bíróság közbenső ítéletével megállapította, hogy a peres felek között létrejött perbeli szerződések felbontásából eredő, felperest ért kárért az alperes helytállni köteles. Megítélése szerint a peres felek között atipikus szerződéses kapcsolat állt fenn, amely leginkább a franchise szerződés alá vonható fogalmilag. A felmondásra egyértelműen a márkakereskedői szerződés 3.2.a. pontjában, valamint a márkaszerviz megállapodás 2.5. pontjában írtak megsértése miatt került sor, mely rendelkezések az ügyfél elégedettségről szólnak. Az alperes Cs. I. ügyfél sérelmére, a felperes alkalmazottai által elkövetett bűncselekmény és annak felperes általi kezelése miatt mondta fel a szerződéseket. Az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy az ügyfél elégedettség mérésekor az alperes egy komplex mérést alkalmazott, ahol különböző tények, információk alapján objektív számot határozott meg minden kereskedőre vonatkozóan. Mindebből az következik, hogy az ügyfél elégedettség nem alapulhat egy panaszbejelentésen, illetve egyetlen ügyfél reklamációján, még akkor sem, hogy ha az ügyfél sérelmére a gépkocsi értékesítése során bűncselekményt követtek el. Az alperes tehát jogszerűtlenül mondta fel a szerződéseket és ezért a Ptk. 312. § (2) bekezdése alapján köteles a teljesítése elmaradásából eredő károkat megfizetni.