A Debreceni Ítélőtábla Pf.20121/2008/11. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 206. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §, 340. §, 349. §, 474. §, 1972. évi V. törvény (Ütv.) 5. §, 1992. évi XXIII. törvény (Ktv.) 3. §, 1998. évi XI. törvény (Üt.) 23. §] Bírók: Csiki Péter, Süliné dr. Tőzsér Erzsébet, Szabóné dr. Bélteky Erzsébet

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA

Pf. II. 20.121/2008/11. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Debreceni Ítélőtábla a Dr. Koch György ügyvéd (6500 Baja, Munkácsy u. 3.) által képviselt felperes neve (címe) felperesnek, a Dr. Elekes Mária ügyvéd (6720 Szeged, Tisza L. krt. 37. I/1.) által képviselt I.rendű alperes neve (címe) I. rendű, a Dr. Lázár Emőke ügyvéd (6720 Szeged, Arany János u. 14. fsz.2.) által képviselt II.rendű alperes neve (címe) II. rendű, az Imre és Társa Ügyvédi Iroda (6722 Szeged, Nemestakács u. 12/A, ügyintéző az elsőfokú eljárásban Dr. Imre András ügyvéd, a fellebbezési eljárásban Dr. Bugya József ügyvéd) által képviselt III.rendű alperes neve (címe) III. rendű alperesek ellen kártérítés iránt indított perében - mely perbe az I. rendű alperes pernyertességének előmozdítása érdekében a beavatkozó neve (címe) beavatkozott - a Csongrád Megyei Bíróság 22. P. 21 949/2005/45. számú ítélete ellen a felperes által 47. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

ítéletet:

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az I. és II. rendű alpereseknek személyenként 15 000 (Tizenötezer) forint általános forgalmi adót tartalmazó 90 000 (Kilencvenezer) forint, a III. rendű alperesnek 30 000 (Harmincezer) forint általános forgalmi adót tartalmazó 195 000 (Egyszázkilencvenötezer) forint fellebbezési eljárási költséget.

Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

Indokolás:

Az elsőfokú ítéletben megállapított tényállás lényege szerint a felperes a G. Kft-ben fennállt 25 %-os részarányú, 900 000 Ft névértékű üzletrészére úgy kötött 2001. február 15-én üzletrész adásvételi szerződést a P.Z. ügyvezető képviseletével eljárt, a G. Kft-ben már 75 %-ban tulajdonos T. Kft. vevővel, hogy a ténylegesen 12 000 000 Ft-ban meghatározott, és abból a szerződéskötéskor 1 200 000 Ft összegben megfizetett vételárral szemben az írásba foglalt szerződésben a vételárat 900 000 Ft-ban jelölték meg, annak rögzítése mellett, hogy a felperes korábban a G. Kft-nek 9 646 000 Ft tagi kölcsönt nyújtott, mely összeget a vételárral együtt a szerződés aláírásának napján a vevő a felperesnek egyösszegben megfizette. A szerződő felek a szerződésben kijelentették, hogy a továbbiakban sem a G. Kft-vel, sem egymással szemben sem anyagi, sem jogi követelésük nincs.

A szerződést a perben nem álló Dr. L.K. ügyvéd készítette. Az előzetesen elkészített szerződés aláírása azonban nem nála, hanem az I. rendű alperesi irodában történt, mely irodának tagja a felperest egy bérleti díj behajtása iránti korábbi eljárásban képviselő II. rendű alperes. A szerződéskötésben sem a II. rendű alperes, sem az I. rendű alperes további tagjai nem működtek közre.

A II. rendű alperes a vételár-hátralék biztosítására vonatkozóan tanácsért hozzáfordult felperesnek azt javasolta, hogy P.Z. közjegyző előtt tegyen tartozáselismerő nyilatkozatot, ami közokirat jellegénél fogva záradékolással közvetlenül végrehajtható.

A tartozáselismerő nyilatkozatot a III. rendű alperes foglalta közokiratba, akit e feladatra telefonon a II. rendű alperes kért fel, s hozzá a felperest és P.Z.-t átkísérte.

A III. rendű alperes által készített, és aláírás előtt a felperes és P.Z. együttes jelenlétében felolvasott tartozáselismerő okiratban P.Z. elismerte, hogy 10 800 000 Ft kölcsönt vett fel a felperestől, és vállalta, hogy azt egyösszegben legkésőbb 2001. április 30-ig fizeti vissza a II. rendű alperes irodájában elismervény ellenében történő készpénzátadással. Kijelentette, hogy a kölcsön visszafizetésének biztosítékául felajánlja az édesapja tulajdonát képező, az okiratban megjelölt budapesti lakóház ingatlant, melyre a kölcsönadóval történt megállapodásuk szerint jelzálogjogot nem kívánnak bejegyeztetni. Kinyilatkoztatta azon tudomását, hogy amennyiben a nyilatkozatban elismert kölcsön visszafizetési kötelezettségének a lejáratig nem tesz eleget, az ezen közjegyzői okiratba foglalt tartozáselismerő nyilatkozat alapján a kölcsönadó közvetlen bírósági végrehajtást kezdeményezhet.

A felperes az üzletrész adásvételi szerződést e közokirat elkészültét követően írta alá a II. rendű alperes irodájában.

A hátralékos vételárat sem a vevő, sem P.Z. nem fizette meg, ezért a felperes - a megbízás alapján eljárt II. rendű alperes képviseletével - a közokirat alapján végrehajtási eljárást kezdeményezett P.Z.tal szemben, ami sikertelen volt, az eljárás szünetel. A bíróság a végrehajtást a kérelemtől eltérően rendelte el úgy, hogy a közjegyzői okirattal egyezően a végrehajtási kérelemben megjelölt, a fedezetként felajánlott ingatlant, mint végrehajtás alá vonható vagyontárgyat a tulajdonos kötelezettségvállalása hiányában kirekesztette. Utóbb kiderült, hogy az ingatlan soha nem volt P.Z. édesapjának tulajdonában.

A felperes 2003. november 4-én büntetőfeljelentéssel élt, a jelentős kárt okozó csalás bűntette miatt indult nyomozást azonban az ügyészség bűncselekmény hiányában megszüntette.

A T. Kft. 2004. január 2. napjától felszámolás alatt áll, vele szemben sem a felszámolás elrendelése előtt, sem a felszámolási eljárásban a felperes igényt nem érvényesített.

A felperes módosított keresetében 11 003 000 Ft kártérítés és járulékai egyetemleges megfizetésére kérte kötelezni az alpereseket, mely igénye a 10 800 000 Ft-os vételár-hátralékból és a szükségtelenül elrendelt végrehajtási eljárás során felmerült 203 000 Ft költségből tevődik össze. Állította, hogy az üzletrész adásvételi szerződés során szóbeli megbízási szerződés alapján őt a II. rendű alperes képviselte, akinek a szerződés aláírását követően 120 000 Ft sikerdíjat meg is fizetett. Mivel a vevő nem vállalta a vételár egyösszegű készpénzben történő teljesítését, a szerződéskötést megelőzően kifejezetten kérte a II. rendű alperest, hogy olyan szerződést készítsen elő, ami számára megfelelő garanciát nyújt a követelése érvényesítésére. Az üzletrész adásvételt - képviseletében eljárva - a II. rendű alperes készítette elő és megnyugtatta, hogy a vevő ügyvezetője P.Z., mint magánszemély közjegyzői okiratba foglalt tartozáselismerő nyilatkozatot tesz, melyben megfelelő ingatlanfedezetet is felajánl. Megnyugtatta, hogy ha a vevő nem fizetné ki a tartozását, akkor az ingatlanra vezetett végrehajtással a követelése érvényesíthető. A III. rendű alperes irodáját az üzletrész adásvételi szerződés aláírását megelőzően a II. rendű alperes közreműködésével keresték fel, a tartozáselismerő okirat szövegét a II. rendű alperes diktálta, mialatt ő P.Z.tal együtt a közjegyzői iroda váróhelyiségében tartózkodott. A II. és III. rendű alperesnek tudnia kellett, hogy a közjegyzői okirat a célzott joghatás kiváltására alkalmatlan, mert P.Z. az édesapja ingatlanát annak kötelezettségvállalása nélkül fedezetként nem ajánlhatja fel, melyre a II. rendű alperes az ő, illetve a III. rendű alperes a vele ügyféli kapcsolatban állt P.Z. figyelmét nem hívta fel. Amennyiben ez előtte elhangzik, az adásvételi szerződést nem írta volna alá, így a kára a II. és III. rendű alperesek mulasztásával áll közvetlen oksági kapcsolatban. A II. rendű alperes az ingatlan fedezetre alkalmatlanságáról a végrehajtási eljárás elrendelése előtt sem tájékoztatta, a végrehajtási költség szükségtelenül, a II. rendű alperes ezen mulasztása miatt merült fel. Az I. és II. rendű alperesek marasztalását a megbízási szerződés megszegésével okozott kár megtérítése jogcímén kérte, azon indokkal, hogy az ügyvédnek a legjobb tudása szerint kell eljárnia, és olyan jogügyletben nem működhet közre, mely jogszabályba ütközik, vagy jogszabály megkerülésére irányul. Az I. és II. rendű alperesek együttes perlését az Ütv. 69. §-ának (3) bekezdésére alapította. A III. rendű alperes marasztalását a Ptk. 349. §-ának (1) bekezdése és a Ktv. 3. §-ának (2) bekezdése és 121. §-a alapján kérte azon indokkal, hogy a III. rendű alperesnek a tartozás elismerésekor megismert tényeket aggályosnak kellett volna tekintenie, és erre a felperes, de legalább P.Z. figyelmét felhívnia.