BH 2001.1.7 Megvalósítja a maradandó fogyatékosságot okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétségét, aki mint az építkezés tényleges irányítója, tudatában van annak, hogy a munkálatot a biztonsági előírásokban levő rendelkezések alkalmazása nélkül végzik és ennek során a munkát végző személy az építményből lezuhanva egész életére kiható testi sérülést szenved [Btk. 171. § (2) bek. a) pont, 1993. évi XCIII. tv. 2. § (2) bek., 28. § (1) bek., 42. § a) és b) pont, 54. §, 60. § a), b) és c) pont, 32/1994. (XI. 10.) IKM r. 2.7 pont, 5.8 pont, 7.5 pont, 31.1 és 9 pont, Be. 61. § (2) bek.].

A városi bíróság az 1999. szeptember 27. napján kelt ítéletével az I. r. és a II. r. vádlott bűnösségét maradandó fogyatékosságot okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétségében állapította meg, és ezért őket 300 napi pénzbüntetésre ítélte, és a pénzbüntetés egynapi tételének összegét mindkét vádlott tekintetében 300 forintban állapította meg.

A megállapított tényállás lényege a következő.

Az I. r. vádlott 45 éves, nős, egy kiskorú gyermeke van, gépészmérnök szakképzettségű, a kft. ügyvezetőjeként dolgozik, büntetlen előéletű.

A II. r. vádlott 39 éves, nős, két kiskorú gyermeke van, a kft. ügyvezetőjeként dolgozik, gyártástechnológusi szakképzettségű, szakközépiskolai érettségivel rendelkezik, és büntetlen előéletű.

A kft. tagjai 1997. május 31. napjától az I. r. és a II. r. vádlottak, akik mindketten ügyvezetői a gazdasági társaságnak. A kft. és az N. Bt. között szoros kapcsolat alakult ki, a kft. - amelynek nem voltak alkalmazottai - munkálatok elvégzését vállalta, amelynek az elvégzését az N. Bt. dolgozói látták el. A munkáltatói utasítási jogot mind az I. r., mind a II. r. vádlott gyakorolta az N. Bt. dolgozói tekintetében.

Az N. Bt. dolgozója évek óta a sértett is, aki munkaszerződés alapján bejelentett dolgozóként dolgozott, és bár szakképzettséggel nem rendelkezett, gyakorlati ismeretei alapján több, szakképesítés hatálya alá tartozó szakmunkát elvégzett.

A kft. képviseletében a II. r. vádlott 1997. augusztus 28. napján szerződést kötött, amelynek alapján a kft. mint kivitelező köteles volt egy létesítendő terménytároló acélszerkezetének a gyártására, alapozó festésére, helyszínre szállítására, összeszerelésére és hullámpalával történő tetőhéjalására 1 400 000 forint + áfa vállalkozói díj ellenében. A kft. a munkálatok elvégzését alvállalkozásba adta át az N. Bt.-nek, amely a terménytároló acélváz szerkezetét legyártotta, a helyszínen összeszerelte és felállította, csupán a terménytároló hullámpalával történő tetőhéjalása maradt hátra.

1997 októberében a sértett megegyezett a II. r. vádlottal abban, hogy a sértett 5 alkalmi munkást vesz igénybe, akikkel elvégzi a terménytároló tetőhéjalását. 1997. október 6. napjától kezdődően a sértett a munkatársaival több napon keresztül dolgozott a tetőhéjaláson, amely munkát az I. r. vádlott előzetes iránymutatása, illetve útmutatása alapján végezték. A tetőhéjalás során méretezési problémák adódtak, és a tetőhéjalást végzők jelzésére az I. r. vádlott kiment a munkavégzés helyszínére, és azt az utasítást adta az N. Bt.-vel munkaviszonyban álló sértettnek és munkatársainak, hogy a tetőhéjalást egy bizonyos területen bontsák vissza. Az I. r. vádlott látta, hogy a munkaviszonyban álló sértett és a munkatársai minden védőeszköz, illetve biztonsági berendezés nélkül végzik a munkát, kifogást azonban ez ellen nem emelt, és a munka leállítását nem rendelte el.

1997. október 11. napján 9 órakor a sértett az egyik munkatársával kezdte el a tetőhéjalást visszabontani, megfelelő védőeszközök és biztonsági berendezések alkalmazása nélkül. A tetőn 5 méter magasban dolgozó sértett lába alatt a hullámpala eltörött, és a sértett a betontároló betonalapjára zuhant. Ennek következtében a háti X. és XI. csigolyák törését, a X. csigolya ficamodását és az ágyéki I-IV. csigolyák harántnyúlványainak a törését, a gerincvelő háti szakaszának sérülését, a bal oldali I-V. és IX-XII. bordák és a jobb oldali X-XI. törését, koponyaalapi törést és agyzúzódást szenvedett el. Ennek során bekövetkezett az alsó végtagok teljes bénulása, érzéketlensége, a széklet- és a vizeletürítés kontrolljának elvesztése, a szexuális funkciók elvesztése, illetve a passzivitás miatt a nyomásnak kitett helyeken felfekvéses, elhalásos folyamatok is bekövetkeztek. Az elszenvedett sérülések következtében maradandó fogyatékosság alakult ki, és a sértett a munkaképességét elvesztette.

Az I. r. és a II. r. vádlottak - mint a sértett munkáltatójának törvényes képviselői - megszegték az 1993. évi XCI-II. törvény 2. §-ának (2) bekezdésében írt szabályt, mely szerint az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeinek megvalósítása - a munkavállalók ez irányú felelősségével összhangban - a munkáltató kötelessége. Megszegték továbbá a 28. § (1) bekezdésében írt szabályt, amely szerint az olyan munkahelyen, ahol be- vagy leesési veszély van, vagy a munkavállalót és a munkavégzés hatókörében tartózkodókat leeső tárgyak veszélyeztetik, elkerítéssel, lefedéssel vagy más alkalmas módon kell a védelemről gondoskodni. Megszegték a 42. § a) és b) pontjait, amely szerint a veszélyforrásokat és az ellenük való védekezés módját, az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés feltételeit az érintett munkavállalókkal meg kell ismertetni, a veszélyforrások elleni védelmet nyújtó egyéni védőeszközöket meg kell határozni, azokkal a munkavállalókat el kell látni, és használatukat meg kell követelni. Megszegték továbbá a 32/1994. (XI. 10.) IKM rendelet (a továbbiakban: ÉKBSZ) 5.8 pontját, amely szerint meglevő építményen bármely munka megkezdése előtt meg kell győződni arról, hogy annak állékonysága megfelelő, a munka elvégzéséhez szükséges teher viselésére alkalmas, ha ez nem biztosított, a munkát megkezdeni csak akkor szabad, ha a szükséges megerősítéseket és/vagy az alátámasztásokat méretezés alapján elvégezték. Megszegték az ÉKBSZ 7.5 pontját is, amely szerint amennyiben a munkavállalók és a felhasznált anyagok leesés ellen elsődlegesen biztonságot nyújtó berendezésekkel a védelmet nem lehet kielégítően biztosítani, akkor a munkavállaló a munkát csak munkaöv, biztonsági hevederzet, illetve zuhanásgátló használatával végezheti. Ilyen esetben előzetesen ki kell alakítani vagy jelölni azokat a teherhordó szerkezeteket, ahová a munkavállaló a védőfelszerelést rögzíteni tudja. Megszegték a ÉKBSZ 13.1 pontjában írt rendelkezést is, amely szerint azokon a tetőszerkezeteken, amelyeknek dőlésszöge a 20 fokot meghaladja és a talajszinthez képest a magassága eléri a 2 métert, munkát csak akkor szabad végezni, ha a leesés ellen méretezett és megfelelően rögzített lefedést vagy zuhanás elleni védelmet kialakították. Megszegték a ÉKBSZ 13.9 pontját is, amely szerint hullámpala- elhelyezési munkálatokat legalább 30 milliméter vastagságú és 50 cm széles, legalább II. osztályú deszkaanyagból készített hosszanti és keresztirányban elhelyezett, csúszásmentesen kialakított és rögzített padozatról szabad elvégezni. Megszegték végül az ÉKBSZ 2.7 pontjának az előírását is, amely szerint a munkavégzést irányító személy köteles ellenőrizni, hogy az építési munka végzése során valamennyi leesés elleni védelem, elhatárolás megfelelő állapotban legyen, állványokat vagy egyéb létesítéseket a munkavállalók önhatalmúlag ne változtassák meg, a szükséges egyéni védőeszközöket az érintett személyek viseljék és alkalmazzák.