A Kecskeméti Törvényszék K.20895/2007/7. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1992. évi LXXIV. törvény (Áfa tv.) 12. §, 15. §, 29. §, 33. §, 35. §, 2000. évi C. törvény (Számviteli tv.) 15. §, 165. §, 2003. évi XCII. törvény (Art.) 44. §, 130. §] Bíró: Hanny Katalin

Kapcsolódó határozatok:

*Kecskeméti Törvényszék K.20895/2007/7.*, Kúria Kfv.35390/2007/4. (BH 2009.3.95)

***********

BÁCS-KISKUN MEGYEI BÍRÓSÁG

KECSKEMÉT

5.K.20.895/2007/7. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Bács-Kiskun Megyei Bíróság felperesi képviselő neve felperesi képviselő címe szám alatti ügyvéd által képviselt felperes címe szám székhelyű felperes neve felperesnek - alperesi képviselő neve jogtanácsos által képviselt alperes címe szám székhelyű alperes neve alperes ellen adóügyben hozott határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében meghozta a következő

Í T É L E T E T:

A bíróság a keresetet elutasítja.

Kötelezi a felperest, hogy az adóhatóság külön felhívására fizessen meg 900.000 (Kilencszázezer) forint peres eljárási illetéket az állam javára, és 15 napon belül 500.000 (Ötszázezer) forint perköltséget az alperes részére.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S:

Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Bács-Kiskun Megyei Igazgatósága 2001. és 2002. évekre valamennyi adóra és költségvetési támogatásra kiterjedően utólagos adóellenőrzést végzett a felperesnél. Ennek eredményeként terhére általános forgalmi adó adónemben 107.508.000 forint adókülönbözetet állapított meg, melyből 492.000 forintot adóhiánynak is minősített, társasági adónemben pedig terhére 10.141.000 forint adókülönbözet megállapítása történt. Az adóhiánnyal összefüggésben 246.000 forint adóbírságot, az adókülönbözet után pedig 7.974.000 forint késedelmi pótlékot szabott ki. A számviteli bizonylatok jogszabályi előírásoktól eltérő kiállítása miatt 200.000 forint mulasztási bírság kivetésére került sor. Megállapításait arra alapította, hogy a felperes a vizsgált években olyan beruházást végzett, melyet nem az adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenységéhez használt fel. Az úgynevezett XY ugyanis a felperes állításával ellentétben nem oktatási és konferencia központ, hanem a megvalósult épület jellege, funkcionalitása a y-i minőséget támasztja alá.

A felperes 2001. évben belföldi szállítókkal olyan szolgáltatást végeztetett, amelyek a telephelyén kerültek elvégzésre. A szállító a szolgáltatás számlázásakor 25 %-os általános forgalmi adót számított fel. A felperes a rá áthárított általános forgalmi adót megfizette, majd bevallásaiban azt visszaigényelte. A felperes azonban 1995. évtől vámszabad területen működő társaság, így a területén végzett szolgáltatásokra a 0 %-os adókulcs vonatkozik.

A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 8990580393. számú határozatával a felperes terhére társasági adó adónemben megállapított adókülönbözetet 5.596.000 forintra, az általános forgalmi adó adókülönbözetet pedig 101.196.000 forintra mérsékelte, a késedelmi pótlék összegét 6.731.000 forintban állapította meg. Helytállónak találta az elsőfokú adóhatóság azon álláspontját, hogy a felperes az XY beruházással összefüggésben jogszerűtlenül vonta le az általános forgalmi adót, mert nem tudta igazolni, hogy a beszerzés teljes egészében a gazdasági tevékenysége körében hasznosította.

A felperes keresetében az alperes jogerős határozatának bírósági felülvizsgálatát kérte. Előadta, hogy 2000-ben Z-n építési beruházást indított, melynek keretében létrehozott oktatási és konferencia központra 2002. március 1. napján szerzett jogerős használatbavételi engedélyt. Az építményt a saját dolgozói részére szervezett oktatási és kulturális programok lebonyolítására, valamint a vállalat üzleti partnereivel való tárgyalások helyszínéül használja, továbbá ellenérték fejében anyavállalata használatába adja. Az elsőfokú határozat az építmény magáncélú használatát feltételezve jutott arra a következtetésre, hogy a beruházáshoz kapcsolódó előzetesen felszámított általános forgalmi adó levonása jogszerűtlenül történt. Az alperes marasztalását arra alapozta, hogy nem tudta igazolni, hogy az ingatlant teljes egészében gazdasági tevékenysége körében hasznosította. A határozat a bizonyítási teher téves értelmezése miatt jogsértő. A bizonyítatlanság következményeit az adóhatóság nem háríthatja el a bizonyítási teher jogellenes megfordításával. Azzal, hogy a vámszabad területen végzett szolgáltatás esetében nem 0 %-os általános forgalmi adó tartalmú számlát bocsátottak ki, a költségvetést kár nem érte. Ebben a vonatkozásban az alperes nem tartotta be az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 130. §-ában foglalt azon rendelkezést, hogy a megállapításokat mindkét adózónál egymással egyezően kell figyelembe venni. Határozata ugyanis nem tér ki arra, hogy a másik fél esetleges vizsgálatánál ebben a kérdésben milyen megállapítást tett.

Az alperes nyilatkozata a kereset elutasítására irányult. Kifejtette, hogy a határozatában már részletezettek szerint a felperes a beruházás megkezdésének az időpontjában y-t kívánt létrehozni, ezen a körülményen nem változtatott az sem, hogy az építésügyi hatósághoz benyújtott fennmaradási engedély iránti kérelmében már oktatási és konferencia központot jelölt meg a kérelem tárgyaként. Az, hogy a felperes 2002. május 21-én ingatlan bérbeadási tevékenységet jelentett be a cégbírósághoz, nem teszi levonhatóvá a y beruházása kapcsán felmerült általános forgalmi adót. A y üzembe helyezése ugyanis ezen időpont előtt 2002. április 30-án már megtörtént. A felperes az ingatlant magáncélra is használta, és telephelyként a létesítményt nem jelentette be. Sem az elsőfokú, sem a másodfokú eljárás során, de a kereseti kérelméhez sem csatolt olyan bizonyítékokat, melyek állítását igazolnák (például: üzleti partnerekkel folytatott tárgyalásokról egyáltalán semmiféle dokumentációt, jegyzőkönyvet, emlékeztetőt, de nem bocsátott rendelkezésre semmi olyan iratot sem, mely bizonyítaná a kizárólagos gazdasági tevékenységi körei érdekében történő használatot).

Nem megalapozott a felperesnek arra történő hivatkozása sem, hogy az alperes a bizonyítási teher fogalmát tévesen értelmezi. A felperes törvényi kötelessége ugyanis gazdasági eseményeit dokumentálni, és az ellenőrzés során bizonylatait az adóhatóság rendelkezésére bocsátani. A felperes nem bocsátott sem az adóhatóság rendelkezésére, sem a keresetleveléhez olyan iratot, bizonyítékot, mely az adóhatósági megállapítást megdöntené, és bizonyítaná, hogy a y-t kizárólag az adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenysége érdekében építette. A magáncélú használat tényét a felperes saját dokumentumai támasztják alá. A beruházás során létesített borozó, fitneszterem, szauna, lóistálló, a berendezési tárgyak közül a taposógép, súlyzók, zsírszintmérő mérleg, bölcső is a szabadidős tevékenység és nyilvánvalóan nem az oktatási tevékenység érdekében történő beszerzési célt bizonyítják. Nem azt állapította meg az alperes, hogy a felperes, mint vámszabad területen működő társaság nem 0 %-os, hanem a belföldi értékesítés általános kulcsával számolva bocsátott ki számlát, hanem azt, hogy az általa a vámszabad területen igénybe vett szolgáltatás számlájában tévesen 0 kulcs helyett 25 %-os mértékkel felszámított általános forgalmi adót levonta. A felperes tehát nem kibocsátotta, hanem befogadta a számlákat. Ezzel összefüggésben terhére sem késedelmi pótlékot, sem adóbírságot nem szabott ki.